A ​Tanith ágyúi (Warhammer 40,000: Gaunt Szellemei 5.) 61 csillagozás

Dan Abnett: A Tanith ágyúi

– ​Köteleket ki! Most! – üvöltötte Domor. A 2K leszállóhajó vadul megbillent, ahogy a lenti nehézfegyverek ismét eltalálták.
– Most?! – kérdezte Haller őrmester elborzadva.
– Fogd be, és csináld, vagy mind itt halunk meg! – A… kupolára ugrunk? – Igen. A kupolára.
– De… elvétettük a landolási zónát! Vissza kellene…
– Csökken a sebességünk! – kiáltott oda neki Milo.
– A turbinák kezdik beadni a kulcsot! – hallatszott a pilótafülkéből. – Csökken a magasság!
– Mozgás! – mondta Domor fagyosan. A lángoló csapatszállító a kupola fölött bukdácsolt, s most, hogy az építmény eltakarta előlük az ütközet fényeit, immáron teljes sötétségben voltak. Csak a saját gépüket emésztő tűz adott némi világosságot. Gyakorlatilag nem láttak semmit. Amennyire meg tudták ítélni, akár a kupola pereme fölött is járhattak. Minden csupa elmosódott árnyék, sehol egy biztos támpont…

Sötét idők járnak a Sabbat világok felszabadításáért küzdő Birodalmi Gárdára. A… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2002

>!
Szukits, Szeged, 2008
442 oldal · ISBN: 9789634971634 · Fordította: Oszlánszky Zsolt

Kedvencelte 2

Most olvassa 3

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 14


Kiemelt értékelések

Diosz P>!
Dan Abnett: A Tanith ágyúi

Azt hiszem megérkezett a Szellemek belső harcaihoz vezető kötet. A csapaton belüli rivalizálás kezdi megrepeszteni az egységet, és már nem csak külső ellenséggel kell szembe nézniük. Félek hogy lassan elfogynak a számomra fontos szereplők, az újak pedig… Nem ugyanaz.
Megint hirtelen lett vége, de valahogy nem tetszik a csapat előrevetített sorsa. De az is lehet hogy teljesen feleslegesen kezdem temetni őket, és győz az igazság. Hát…

2 hozzászólás
Ikarosz>!
Dan Abnett: A Tanith ágyúi

Valahogy nem vált a szívem csücskévé ez a történet. Valahogy olyan semmilyen, és rosszul van elosztva, nyögvenyelősen indul, és aztán hirtelen lesz vége. Van néhány fontos momentum a főtörténet szempontjából, de sosem lesz a kedvencem.

Balázs_Erőss>!
Dan Abnett: A Tanith ágyúi

Sajnos hármasnál jobbra nem tudom pontozni ezt a részt. Kissé el van nyújtva a felvezetés, a megoldás viszont alig 40 oldal,ráadásul igen primitív eszközökkel kivitelezett. Mintha a szerkesztője szólt volna, hogy lejárt az idő, és nem lehet hosszabb a történet ~450 oldalnál.
Pedig, szerintem, elbírná. Van itt kiképzés, csata, és egy halovány krimi-beütés, de ez a szál durván elvarratlan. Ráadásul előjött az a következetlenség, ami korábban kezdett aggasztani, hiszen a Tanithi Egyes kb. kétezer emberből áll, akikből már durván ment a lemorzsolódás. Ebben a könyvben pedig többször is történik olyan utalás, ami több ezer tanithiról szól. Csakhogy az a bolygó már nincs…. akkor honnan kerültek ezek elő?
A W40k-univerzum nem kedveli a következetlenséget, én sem teszem.

2 hozzászólás
Csike_The_Techmarine>!
Dan Abnett: A Tanith ágyúi

Először is ebben a könyvben, vagy csak az én verziómban eszméletlenül sok elírás és helyesírási hiba van, nem tudom, hogy az ebook olvasó miatt, vagy valami egyéb dolog miatt, de rendkívül irritáló az a mennyiség ami itt található.
Nem hittem volna,hogy Abnett még sz*rabb helyzetbe juttatja a Szellemeket, de megtette. És a feszültség ami volt a könyv elején azt komolyan tanítani kéne, annyira zseniális. Nem a Monthraxon volt rossz a helyzet, nem is Vervunhiveban, hanem itt. Végre megjelenik a könyvben a Birodalommal szembeni kritika is ( Munitorium ugyebár)
Örülök, hogy végre a Szellemek más tagjai is előtérbe kerültek, nem csak a szokásos „brancs” ( haha)
Ami kifejezetten tetszett, hogy végre rendes mennyiségű politika is volt a dologban.
Végig pörgős, izgalmas, brutális és egészen elszomorító ez a könyv.
spoiler

4 hozzászólás
girion>!
Dan Abnett: A Tanith ágyúi

Tulajdonképpen azt hittem hogy újra olvasva ezeket a korábbi részeket, valami merőben más élményt fogok kapni az újakhoz viszonyítva. Tévedtem, igazából már ez sem volt semmivel sem rosszabb vagy jobb mint mondjuk a 11. vagy 12. kötet. Szóval kellemes olvasmány, pörgős csatajelenetek, néhol igencsak lazán kezelve a Warhammer hangulatot és logikát.

Azt viszont meg kell jegyeznem hogy az nagyon is zavart hogy megint itt kellett szarakodni a Cuu-s szállal, meg Larkin „őrületével”. Illetve hogy a könyv végére nagyon sok mindent dobált bele egy-két oldalba. Bizonyára hirtelen rájött hogy megtelt a oldal kvóta.

nrb>!
Dan Abnett: A Tanith ágyúi

Nagyon jó volt ez a rész is. Tetszett, hogy a történet nem volt kiszámítható, nem tudhattuk előre, hogy ki hagyja ott a fogát az ütközetekben, és ki fogja túlélni.

PozAko>!
Dan Abnett: A Tanith ágyúi

Hozza a szokásos színvonalat, bár a mostani ellenfél kifejezetten kemény dió.


Népszerű idézetek

Csike_The_Techmarine>!

-A Császár figyel rád, akárcsak a beati – mondta Zweil. – Ne tégy hát semmi olyat, amit én ne tennék!
– Már eltekintve az öléstől, a kézitusától, tűzharctól, a mészárlástól, és egyáltalán mindentől, ami a katonaélet velejárója, atyám?
– Nos, igen, ezektől eltekintve…

Csike_The_Techmarine>!

Gaunt kedvelte Curth doktornőt, és elsősorban nem azért, mert az egyik legattraktívabb nő volt a seregben. Hanem azért, mert jó orvos volt. Nagyon jó. Kicseszettül jó, ahogy Corbec mondaná.

Csike_The_Techmarine>!

Agun Soric egy vén, szívós anyaszomorító.
Akkor hal meg, ha majd neki úgy tetszik.

girion>!

„Cirenholmot hétórányi ádáz küzdelem árán sikerült bevenni. A Birodalmi Gárda
tisztes győzelmet aratott – legalábbis a tankönyvek szerint. A győzelmet azonban nem a tömeges roham, hanem egy maroknyi, kiválóan képzett és fegyelmezett katona
ügyessége, illetve a lopakodásban, rejtőzésben és álcázásban való jártassága hozta
meg. Ezek a katonák szokatlanul nagy önállóságot és cselekvési szabadságot élveztek, s infiltrációs képességeiket arra használták, hogy tönkretegyék az ellenség védelmét. Úgy, ahogy arra tízezer gyalogos sem lett volna képes.
Kár, hogy eredetileg nem így terveztük. „

Antonid Biota, rangidős Birodalmi Taktikus véleménye a phantine-i hadszíntérről

Hush_Campo>!

Varl jól tudta, hogy a szerencse a katona egyik legjobb barátja. Ugyanakkor azt is tudta, hogy egy szeszélyes ringyó, aki addig tart ki az ember mellett, amíg neki tetszik, és rühelli, ha valaki segítségért könyörög.

Hush_Campo>!

– Micsoda egy seggfej! – morogta Rawne, ahogy átvágtak a parkon átvezető ösvényen.
– Az Istencsászár dicső seregében mi mind testvérek vagyunk, őrnagy – jegyezte meg Hark könnyedén.
– Egy kis lelki fröccs a szent regulából?
– Fogalmam sincs. Kezdek annyira belejönni ebbe, hogy lassan magam is ki tudok ilyesmit találni.

Hush_Campo>!

Mindenfelé holttestek hevertek. A terem tele volt szentségtelen jelszavakat skandáló, üvöltve rohamozó Vértestvérekkel. A saját emberei is ott voltak mindenhol – agyonlőve, halomra ölve. Zofer, aki a márványpadlón hevert, és nem volt állkapcsa. Vocane, aki holtában is kétrét görnyedve próbálta visszatömködni a beleit a felvágott hasába. Reyuri, akinek csak égett csonkok voltak a lábai helyén. Gofforallo, akinek a medencecsontja és a gerince gyakorlatilag csak egy összeégett, szilánkokra tört csontkupac volt. Hedrient egy törött bajonettel szögezték a falhoz; Jeorjul, akinek hiányzott a bal lába és az egész arca. Olyan katonát is látott, akinek egyszerűen eltűnt a feje. És voltak olyanok is, akik csak égett páncélba és álcaruhába csavart hús- és csontmassza voltak.

Hush_Campo>!

Lenyűgöző volt. A levegőt atomjaira robbantott fém és vérpára töltötte be, ami szinte forrásig hevült. Emberek estek darabokra, a pajzs törzseket és koponyákat vágott ketté függőlegesen. Látott szétvágott csontot, agyat, izmokat. Manahide szájában mintha fény világított volna, ahogy a lemetszett arca és a testének egy darabja előredőlt, s a pajzs másik oldalára zuhant. Két széthasított húsdarab esett az ezredes mellé a padlóra, a vágás széle felpöndörödött, és sistergett.

Hush_Campo>!

Varl tudta, hogy ezt az ugrást nem ússza meg élve. Miközben üvöltve zuhant lefelé, megpördült, és az oldalára fordult. Aztán két méterrel a talaj fölött az ellensúly visszarántotta, és fejjel lefelé lógott a kötél végén, a feje centiméterekre a talajtól. Kersherin hadnagy sétált be a látóterébe, és fél térdre ereszkedett előtte.
– Tudja, hogy ez milyen volt, őrmester?
– Ööö… mókás?
– Nem. Reménytelen.

Diosz P>!

Harmincöt méterrel följebb Milo a torony keskeny, csúszós tetején állt, és a csővázba kapaszkodott az egyik kezével. Mögötte Banda, Mkvenner és Kuren várt a sorára, de előbb ő következett. Ahogy az ellensúlyt megint rögzítették, Cardinale, a melléjük kirendelt phantine-i katona intett Milónak, majd ellenőrizte a hevedereit, és az egyik szíjat meghúzta egy kicsit.
– Ne nézzen már olyan riadtan! Már háromszor is ugrott, és még mindig itt van, szóval, nem értem, mire fel ez az aggályoskodás.
– Azért, mert nem javul a technikám, és mert csak három gatyám van, ez pedig már a negyedik ugrás lesz.
Cardinale felnevetett, aztán Milo karabinerét a kötélre kapcsolta.


A sorozat következő kötete

Warhammer 40,000: Gaunt Szellemei sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

James Swallow: Az Eisenstein útja
Ian Watson: Űrgárdista
Adrian Tchaikovsky: Hadállat
John Scalzi: Szellemhadtest
Kazuo Ishiguro: Klara és a Nap
Timothy Zahn: Terminátor: Megváltás – Hamvaiból a főnix
Tünde Farrand: Farkasország
J. Goldenlane: Csillagok szikrái
Raana Raas: Árulás
On Sai: Lucy