Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Tisztítótűz (Doom 2.) 35 csillagozás
Andrew Milne százados, miután visszanyeri eszméletét a korántsem festői Rabat városában, azt a feladatot kapja, hogy kerítsen elő egy bizonyos Oleg Gontart, akit utoljára a Marson, az UAC tudományos állomásán láttak. Feljebbvalói szerint Milne az egyetlen, aki megfékezheti az őrjöngő ukránt, aki hol itt, hol ott bukkan fel a Földön, miközben – egy falkányi szörnyeteg és egy Fuentes nevű kísértet nyomában – a romba dőlt Moszkva felé tart. A Tükörből született iszonyatnak azonban, úgy tűnik nem ez a végső uticélja…
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Valhalla Science Fiction
Enciklopédia 1
Kedvencelte 2
Most olvassa 1
Várólistára tette 7
Kívánságlistára tette 11
Kiemelt értékelések
Ennek a könyvnek már más a hangulata, de nem baj…ez is egy jó kis pörgős, véres, ámokfutás. :)
Nekem az első jobban tetszett, mert az tényleg olyan volt mintha a játékban lennék megint.
Ez a továbbgondolás már más séma szerint dolgozik.
A Tisztítótűz ott folytatta a történetet, ahol A pokol kapui véget ért, üldözik tovább a szörnyeket, térkapukon ugrálva a Föld és ki tudja milyen síkok között.
A munka még nem ért véget, még dolguk van és ezt be kell fejezni.
Van pár új felbukkanó szereplő (többnyire csak szemlélői az eseményeknek, vagy a hullák számát szaporítják), de semmi extra. A lényeg még mindig a hajsza.
Gontar – Milne párosa már nincs úgy előtérben mint az elsőben és ez hiányzott, de még így is voltak jó jelenetek velük. Alapvetően jó kis könyv ez, de akkor is az első a nyertes nálam.
Mégis, jól szórakoztam rajta, jó kikapcsolódás volt.
Örülök hogy kölcsön kaptam. :)
A Tisztítótűz ott veszi fel a fonalat, ahol A pokol kapui véget ért, pontosabban előtte kicsivel, így újra átélhetjük annak a végét, ezúttal más szemszögből. Innét aztán a sztori áttevődik a Földre és… kb. ennyi hasonlóság marad a DOOM második részével. A történet már teljesen egyedi, egyedül a „főellenfél” lesz majd ismerős a játékot végigvivőknek. Mivel az alapozással nem igazán kellet már törődni (azért kellő előzményismertetés van az esetleges új olvasók miatt), az események végig pörögnek és nagy sebességgel száguldanak a végkifejlet felé. Pár új karakter menet közben képbe kerül, megmondom őszintén, egyik-másikuk szerintem erősen felesleges volt. Összességében akárcsak a játék, úgy a regény is kikapcsolódásra tökéletes. Akinek az előző kötet bejött, ebben sem fog csalódni.
Hát talán az első könyv jobb volt, de ezt sem nevezném rossznak. Elírások persze ebben is voltak, hogy több-e vagy kevesebb mint az előző kötetben azt nem tudom. Volt néhány rész ami kevésbé érdekelt, de ez nem feltétlenül a könyv hibája, (nekem valahogy a dél amerikai helyszínek nem jönnek be annyira, nem nagyon érdekelnek). A „szar” emberes rész meg csak simán, hát… kínos volt? :) Illetve még az is negatívum lehet, hogy itt szinte már egyáltalán nem voltak utalások a játékra, vagy olyan írói megoldások, mintha ez egy játék lenne, nem beszélve arról, hogy a végső harc hihetetlenül rövid (egy ütés sorozat?) és szinte semmilyen volt, illetve nagyon hirtelen fejeződött be az egész. Nem mondom, hogy összecsapott lett a vége, de nagyon hamar lezárták, én még azért elolvastam volna, hogy mit mondtak a fejesek, mi lett a szereplőkkel stb. Na de, hogy ne csak rosszat mondjak, maga a könyv nekem tetszett és végül is egy könnyedebb kikapcsolódásnak jó volt. Meg hát mégis csak egy a kilencvenes évek egyik magyar érdekessége ez a két könyv, ami csak a mienk, már csak ezért is érdemes volt beszerezni és elolvasni őket!
Az első Doom regény egyenesági folytatása, vannak új szereplők, és vannak persze régiek is. Összességében merész továbbvitele volt ez a Doom világának, de annyira nem lett erős, bár az első regény sötét-humoros hangulata megmaradt, ezt mindenképpen az előnyök közé soroltam. Olyan könyv, mint a filmekben a popcornmozi: egynek elmegy.
A Tisztítótűz ott veszi fel a fonalat, ahol az előző könyv véget ért. Milnéék, miután végeztek a marsi küldetésükkel, a megmaradt szörnyek után erednek egy teleportkapun keresztül és oda kerülnek, ahova egyikük sem akart, a Földre.
Gondolom az író(páros?) komolyan vette a videójáték alcímét: Hell on Earth. Ez a kiindulópont, és e köré épül a történet, ami gyengébbre sikeredett, mint az elődje. Itt tényleg egyik helyről ugrálunk a másikra, az új karakterek legtöbbje vagy meghal, vagy csak szemléli az eseményeket. Gontar – Milne párosa sem olyan szórakoztató, mint volt, de azért vannak jó pillanataik. A főellenség is kissé laposabb lett. Ami viszont nagyon tetszett, az az eredeti Milne százados belevonása a történetbe, ami kicsit felkavarja az állóvizet. Nagyon örültem, hogy belekerült a könyvbe a videójáték-ipar egyik leghíresebb easter egg-je, John Romero feje. Azért látszik, hogy a srácok szerették a játékokat. :D
Hiába van a végén folytatása következik érzésünk, sajnos harmadik könyv már nem született (A Doom3 akkoriban még nagyon távol volt).
Gyengébb, mint az előző rész, de így is kellően szórakoztató, gyors olvasmány.
Összességében tetszett. Nem annyira, mint az első, de tetszett. Az eleje nagyon jó volt, pörgős, izgalmas, a közepe nagyon langyos volt, de a vége szintén jóra sikeredett. Gontart itt is imádtam, bár itt Andy kettő kicsit háttérbe lett szorítva, de nem bánom. Doom, és videójáték rajongóknak kötelező, akciót kedvelő embereknek melegen ajánlott!
Népszerű idézetek
Hát, meg is csináltuk, meg ebben a templomba is rendet vágtunk, amikor má' nem volt golyónk, akkor egy Jézuskirályos kereszttel csaptam szét köztük, amit utána azér' letörölgettem, mer' én ugyan nem hiszek a Jézuskirályba', de azér most mégis megsegített. Azzal, hogy ott volt, és lehetett ütni vele. Azt szokják mondani, a Jézuskirály megsegít, hát engem most télleg megsegített, és ezér' szeretem is, és lehet, hogy a végin még én is hinni kezdek Őbenne.
60-61. oldal, COMFILE-02.WAD Gontar/ROM 4 1
A Sátán!
Most már felismerte a vonásokat, az ocsmány pofát, az obszcénül vigyorgó szájat. Egyszer, valamikor nagyon régen, amikor még minden jó volt, és amikor még remélte, hogy Irina, a valódi Irina az övé lesz… Akkor látta ezt a fejet. Necronomicon. Az egyik srácé volt, aki Magyarországon jutott a könyvhöz. Egy szót sem értettek az egészből, de valahogy mégis félve lapozgatták.
244. oldal, COMFILE-14.WAD A város/Teremtő és Újrateremtő
Ez itten valami templom lehetett, valamikor, tán még a sok rakéta előtt, de most má' csak olyan, mint a vurstli szok lenni odahaza, amikor má' elfogyott az összes vodka. Meg a kultúrba' a mozi, szombat esténként. Ott is pont így szokjuk összetörni a padokat; mondta is mindég a Nyika, hogy te Oleg, mér' töröd össze ezt a sok padot, csak azér, mer' japános filmet láttál?
268. oldal, COMFILE-15.WAD Az ikon
Hasonló könyvek címkék alapján
- Zsivicz Norbert: Zárt Birodalom 89% ·
Összehasonlítás - Duncan Shelley: Vadászidény 89% ·
Összehasonlítás - T. B. Byrt: A néma csillag dala 84% ·
Összehasonlítás - Rick Fraser: Ragadozó 3. – Új vadászok 90% ·
Összehasonlítás - Fábián Péter – Kozmajer Viktor – Molnár Dénes – Szűcs Gábor: Bloodlust 3. – Tisztességtelen ajánlat ·
Összehasonlítás - Kirsch Ákos: Ébredés 87% ·
Összehasonlítás - Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2021 74% ·
Összehasonlítás - Keith R. A. DeCandido: Alien: Isolation – Izoláció 69% ·
Összehasonlítás - Maléth György: Az Emberiség Alkonya II. ·
Összehasonlítás - Takami Kósun: Battle Royale 92% ·
Összehasonlítás