Jöttem, ​hadd lássalak 652 csillagozás

D. Tóth Kriszta: Jöttem, hadd lássalak D. Tóth Kriszta: Jöttem, hadd lássalak

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Mindenkinek ​van egy „Hufnágel Pistije”. De vajon akkor járunk a legjobban, ha teljesülnek az álmaink?

Borbálát a haláláig fogva tartja egy másik élet ígérete. A saját világából elvágyódik, de nem is sejti, hogy ha annak idején másképp dönt, semmi sem úgy alakult volna, ahogy azt életének utolsó percéig elképzeli…

Bora – mert a Borbálát rendszeresen kikérte magának –, ez a bonyolult, ellentmondásos de ellenállhatatlan nő halálos ágyán, 45 évesen kénytelen szembenézni választásaival, vágyaival, kudarcaival, a megszerzett és elmulasztott lehetőségekkel. Miközben a betegség emészti testét, az elméje ép. Visszaemlékszik két nagy szerelmére: hetvenes évek Budapestjére tévedt angol grófra, és Mikire, a magyar főiskolásra, akinek kedvéért végül feladta a nagyvilági élet lehetőségét. 25 évvel, egy házassággal, két gyerekkel és egy keserves válással később nagybetegen Bora még mindig azon lamentál, hogy vajon mi lett volna, ha… ha mégis színésznő lesz és nem tanárnő, ha a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
Libri, Budapest, 2022
290 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636040840
>!
248 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634336075
>!
250 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634336075

5 további kiadás


Enciklopédia 9


Kedvencelte 98

Most olvassa 38

Várólistára tette 304

Kívánságlistára tette 222

Kölcsönkérné 11


Kiemelt értékelések

Málnika P>!
D. Tóth Kriszta: Jöttem, hadd lássalak

„És miért láncol közben annyi minden ide, a korlátok közé? Ahol nem értik és nem értékelik a tehetségünket, uniformisba kényszerítenek, ahol minden embernek, nekem is pontosan ugyanúgy kell élnem, mint mindenki másnak? Miért olyan nehéz meghallanom azt, amit minden agysejtem üzen: menj, élj, kalandozz, fedezd fel a világot, itt a lehetőség!”

A Jöttem, hadd lássalak egy különleges könyv, amelyben egy lány állít emléket édesanyjának, hogy megkísérelje talán a legnehezebb élethelyzetet, egy anya elvesztésének feldolgozását. Bora korán véget érő élete pedig az elvesztegetett lehetőségek, a meg nem hozott döntések, a biztonságot nyújtó komfortzóna és a korlátok lenyomata. Hiszen, ahogy a pszichológusok is mondják, az egyetlen, amit utolsó perceinkben tényleg megbánunk, az mindaz, amit nem tettünk meg életünk során. Minderre világít rá a 45 és fél éves asszony visszaemlékezése, miközben a Daily Mail cikkeiből az olvasó megtudhatja azt, amit Bora nem is sejtett, és amely egy teljesen más értelmezést ad az elszalasztott lehetőségnek, és a megélt, szürke kaposvári hétköznapoknak. Közben pedig egy humoros és sziporkázó nőt ismerhetünk meg, aki csak úgy ragyogott a maga kis közösségében, egy igen szép hivatásra talált és két nagyszerű gyermeket nevelt fel. Egy hétköznapi, ugyanakkor mégis különleges nő sorsának, a lehetőségeknek, a gyásznak és az elengedésnek a regénye, amely garantáltan mély nyomot hagy minden olvasójában.

Kókuszka>!
D. Tóth Kriszta: Jöttem, hadd lássalak

D. Tóth Kriszta édesanyja nevében, egyes szám első személyben szólal meg az Omega együttes dalszövegéből kölcsönzött cím alatt. 22 évvel halála után írja ki magából hiányát, „a gyász véget ér, a hiány sosem.” Fikció és valóság keveredik a könyv lapjain, egy időbeli utazás, számbavétel, amiben annyi minden benne van: a kihagyott lehetőségek, a boldogság keresése, a haldoklás fájdalma. Egy anya elvesztése, fűzzön hozzá bármilyen viszony, hatalmas űrt hagy maga után.
Az ereimben te folysz. Téged lélegezlek ki a pórusaimon. A gyerekemhez szólva te beszélsz belőlem. Ott vagy az ölelésemben, az iróniámban, a tükrömben.
Felnyitja szívünk rejtett zugait, lelkünkig hatol, nincs nagyobb kincs szeretteinknél, és amíg még lehet, éljünk is így.

4 hozzászólás
DaTa>!
D. Tóth Kriszta: Jöttem, hadd lássalak

Gyönyörű. Utazás előtt kezdtem el olvasni, és amíg külföldön voltam, nem nagyon volt sem időm, sem energiám napi néhány oldalnál többet olvasni belőle, de a történet mégis folyamatosan bennem lüktetett, részemmé vált, velem élt. Eszembe jutott napközben újra meg újra, elkísért minden nap. Hazaérve minden más aktuális olvasmányt félreraktam, egyszerűen úgy éreztem, nekem ennek a történetnek teljesen át kell adni magam. D. Tóth Kriszta megvett magának, ezt sem gondoltam volna korábban. Öt ragyogó, fényes csillag jár erre most.

Pandalány P>!
D. Tóth Kriszta: Jöttem, hadd lássalak

Csodálatos regény életről, érzelmekről, anyáról és lányáról.❤
D. Tóth Kriszta tevékenységét hosszú évek óta figyelemmel kísérem, könyvét azonban csak az átdolgozás kiadásakor olvastam el.
Leesett az állam, hogy Kriszta mennyire szépen ír. Ez volt az első momentum, ami feltűnt olvasás közben. Kommunikációs szakemberként nem meglepő, hogy remek műsorvezető, de egy könyv megírása más dolog. Szinte szépirodalmi nyelven írta meg édesanyja regényét, mely méltó ehhez a különleges kapcsolathoz. A könyv minden sorából érződik az a szeretet, ami Krisztát az édesanyjához köti. Sajnos nagyon korán elvesztette őt és ennek a könyvnek a megírása egyfajta segítség lehetett feldolgozni a tragédiát.
Kicsit tartottam attól, hogy emiatt túlságosan melankolikus és nyomasztó olvasmány lesz, de egyáltalán nem ilyennek éreztem. A feszültséget oldották a fiatalkori édesanyjának fejezetei, és egyúttal teljes képet kaphattam arról, hogyan nőtt fel és élte az életét Krisztáék édesanyja előttük.
A könyvélményhez külön hozzátett az is, hogy egy dedikálással egybekötött beszélgetésen mesélt Kriszta a könyv megszületéséről, átdolgozásáról és mindarról, hogy mit jelent számára ez a mementó.

6 hozzászólás
Sippancs P>!
D. Tóth Kriszta: Jöttem, hadd lássalak

Különleges helyet foglal el a szívemben ez a könyv. Egyrészt a stílusa, másrészt a mondanivalója, harmadrészt pedig a helyszíne miatt.

Első körben be kell vallanom, hogy egészen a tegnapi napig nem ismertem Kriszta munkásságát, ergo ez volt első olvasmányom tőle. Ha nincsen @oldmoviegirl01 kihívása, valószínűleg évekig tologatom még a történetet a várólistámon, és az mekkora hiba lett volna! Mert ez a könyv zseniális volt! Vagyis inkább Kriszta volt a zseniális! Mert olyan fantasztikusan jól írt, olyan okosan, egyszerűen, de mégis annyira megkapóan! Tele voltak a sorai élettel és érzelemmel, és – ami személy szerint a legszimpatikusabb – nem használt közhelyeket és sallangokat, nem akart mindenáron „tanító gondolatokat” átadni, helyette inkább teljesen hétköznapian, könnyeden és átélhető módon mesélt.

Aztán ott volt a szülő-gyermek kapcsolat. Nekem is van anyukám, így én is valakinek a lánya vagyok. ("Kislányom, amíg én élek, addig te a gyerekem maradsz.") Bármennyire is szeretném, az időt sajnos nem tudom sem megállítani, sem visszaforgatni, ahogy a gyógyíthatatlan betegséget sem gyógyítani, ennélfogva öregszünk, és lassan, apránként elmúlunk. Olvasás közben próbáltam elvonatkoztatni, és örülni annak, hogy az én anyukám él (ezt gyorsan le is kopogom), és nap mint nap leszidhat, megszeretgethet, támogathat és tanácsot adhat, de óhatatlanul befészkelte magát a fejembe az a gondolat, hogy mi lenne ha? Mi lenne, ha kiderülne, hogy anyu gyógyíthatatlan beteg, és már csak hónapjai lennének hátra? Vajon hogyan élném meg? Vajon változtatna az életemen? Máshogy látnám tőle a világot és az embereket? És vajon anyu mit tenne?
Summa summarum, nagyon sok érzést és gondolatot váltott ki belőlem a cselekmény, és ha azt mondom, hogy jó pár papírzsepit sikerült elhasználnom olvasás közben és után, azzal nem árulok el nagy titkot.

Harmadjára pedig a történet egyik fő helyszínét, Kaposvárt emelném ki. Annyira jó volt kaposváriként Kaposvárról olvasni! A Berzsenyi park, a Somogy Áruház, a Fő utca, a Kossuth utca és a Bajcsy-Zsilinszky utca kereszteződése, a KERÓ és még sorolhatnám… A mai napig emberek ezrei – közöttük én is – fordulnak meg ezeken a helyeken! És a hangulat, ami az 1980-as évek Somogyát jellemezte! Istenem, mit nem adnék azért, ha tudnék időutazni, és 2-3 napra a részese lehetnék annak a világnak!

Összességében hatalmas élményt nyújtott a könyv, amit egyhamar biztosan nem fogok elfelejteni.
Köszönöm, kedves írónő!

2 hozzászólás
Niki_Salamon>!
D. Tóth Kriszta: Jöttem, hadd lássalak

Nagyon régóta el szerettem volna olvasni, és amikor rátaláltam a könyvre egy antikváriumban, tudtam, hogy jönnie kell velem haza.
Bár tudtam miről szól, de azt nem, hogy milyen érzés lesz olvasni. D. Tóth Kriszta nagyszerűen ír, magával ragadott. Péterfy-Novák Éva jutott eszembe, hiszen az ő könyveinél éreztem ugyanezt a lendületet, írásmódot,ami itt is megfogott.
Nehéz bármit írni egy igaz történeten alapuló könyvnél. Bár nem egy korban voltunk fiatalok, Borával mégis könnyen lehetett azonosulni,ahogy a múltbeli dolgokra emlékezett vissza. Azok az élmények, a szerelmek, az elmulasztott lehetőségek és a mi lett volna ha érzés mindenkiben ott vannak.

Kri_Anikó P>!
D. Tóth Kriszta: Jöttem, hadd lássalak

„Nagy kortyokban teszem magamévá a látványt és az érzést,ahogy a lányom tisztogat….
….Itt és most megállítanám az időt. De legalábbis hosszabbításért könyörögnék, akkor is, ha fáj.”
Egy gyönyörű emlék, egy leánygyermek emléke az Édesanyjáról. Kriszta úgy meséli ezt a történetet, mintha az Anyukája mesélné nekünk, neki. Vigasztalás? Gyászfeldolgozás? Méltó emlék egy fiatalon, betegségben elhunyt Édesanyának?
Minden mondatot a saját bőrömön éreztem, a könnyeimmel küzdöttem.
Sajnálom, hogy én nem tudtam így búcsúzni a saját Anyukámtól, aki 43 évesen hagyott itt engem.

2 hozzászólás
pikkupilvi P>!
D. Tóth Kriszta: Jöttem, hadd lássalak

A történet kétharmadáig nem estem hanyatt a könyvtől. A párbeszédek kizökkentettek, kicsit modorosnak hatottak nekem – ne kövezzetek meg, nem tehetek róla. Míg aztán eljött a pofánverős megcsalás-válás epizód, és ezzel a bőröm alá kúszott Bora mizériája. Nagy nehezen feltápászkodsz, miután földre küld az élet, és akkor nyakadba sóz egy előrehaladott stádiumú tüdőrákot – ez te is lehetnél, veled is megtörténhet, lüktetett az agyamban. Valahogy ezek a kemény események kellettek ahhoz, hogy közel kerüljön hozzám a könyv és napokig eszembe jusson, miután befejeztem. Szép volt, fájdalmas volt.

doncsella>!
D. Tóth Kriszta: Jöttem, hadd lássalak

Kriszta nem titkoltan anyja elvesztésének traumáját írta ki ezzel a regényével. Megdöbbentett, hogy mennyire jól ír, életszagú, néhol megmosolyogtató, nosztalgikus és leginkább fájdalmas megemlékezést kapunk. A bevezetőt olvasva könnyeimmel küszködtem, egy ilyen történet lapra vetése és publikálása rettentően mély vallomás, ami hatalmas bátorságot, a valósággal való szembenézést kíván.
Az idősíkok váltakozásai nagyon elegánsan voltak megoldva, ahogy Bora (Kriszta anyja) a halálos ágyán az élettől búcsúzva visszaemlékezik fiatalkorától kezdve döntéseire, melyek végül a budapesti földszinti garzonlakásba vitték.
A történet nyilvánvaló csavarja jó tanulmány arra, hogyan tudunk idealizálni olyan utakat, amikre végül nem léptünk. Végig szurkoltam, hogy Bora az utolsó heteiben tisztább képet kapjon az elszalasztott lehetőség zsákutcájáról, sajnálom, hogy ez nem történhetett már meg.
Rettentő nehéz lehet elvesztett szülőd bőrébe bújni, és megírni az életét. Óriási tisztelet érte Krisztának.

IrodalMacska>!
D. Tóth Kriszta: Jöttem, hadd lássalak

Miért nem mondta nekem senki, hogy D. Tóth Kriszta ennyire jól ír?! Nagyon érzi az arányokat, azt, hogy melyik ponton mit kell adni az olvasónak. Pont annyira levett a lábamról a humorérzéke, mint amennyire megérintettek a szomorúbb, érzékeny részek.

A szerzőnő édesanyja bőrébe bújva meséli el a színes, vibráló személyiségű anya történetét, szerelmét és búcsúját. Azt, hogy miként választott egy egyszerű, hétköznapi fiút párjául, ellenállva a jobb élet reményének és miként fejezte be a történetet, amelyet félt lezáratlanul hagyni. De amikor az egyik opció mellett döntünk, az minden esetben egyet jelent azzal, hogy a másik választási lehetőség tekintetében a „Mi lett volna, ha…?” kérdése továbbra is nyugtalanítani fog bennünket. Nagy eséllyel egy életen át. Van helyes megoldás? Feladjuk magunkat, kompromisszumokat kötünk, sutba dobunk mindent, ami a saját személyiségünk differentia specificája, aztán kiderül, hogy nem érte meg. Vagy mégis az volt az adott helyzetben hozható legjobb döntés? spoiler Mi jelenti a nagyobb bátorságot? A biztos középszerű mellett kiállni vagy belevágni az ismeretlen izgalomba? spoiler

A halál közelsége és igazságtalansága kihatott a könyv egész hangulatára. Mire Bora magára találna, élhetné az életét, a rák elveszi tőle a lehetőséget, hogy boldog lehessen.

Elmondhatatlanul meghatott a könyv, éreztem, ahogy az írónő megrángat, hogy merj élni, merj szárnyalni, szeress feltétel nélkül és becsüld meg az életed, mert soha nem tudhatod, hogy mikor csendül fel az utolsó dal, a halál belépője: Jöttem, hadd lássalak.

>!
252 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634336075

Népszerű idézetek

fülcimpa>!

Mert a világ attól szép és izgalmas, hogy néha leveri a glazúrt a térdünkről.

171. oldal

Málnika P>!

Az a lényeg, hogy a gyereket úgy neveljem, hogy tudjon és merjen kérdezni. Hogy ne fogadja el azonnal a dogmákat.

86. oldal (Bookline, 2019)

3 hozzászólás
bazsalikom>!

Neked soha nem volt elég az, ami van. Tudod, milyen együtt élni valakivel, akiről süt, hogy képtelen élvezni a saját életét? Tudod, milyen az egy férfinak? Azt látni, hogy bármit csinálsz, nem teheted boldoggá?

225. oldal

haboskávé>!

Mi nők már csak ilyenek vagyunk. Szerelmesek az emberbe, akinek többet látjuk a hátát, mint az elejét. S még azt is elhisszük neki, hogy a Nap forog a Föld körül.

159. oldal

Málnika P>!

De igazságtalan lenne ráfogni az egészet. Azért maradtam, mert az volt az egyszerűbb. Nem próbálkozni, nem feszegetni a határokat. Vissza a komfortzónába.

78. oldal (Bookline, 2019)

norazambo>!

Léteznek pillanatok, amelyeket szinte tapintani lehet. Az ember érzi a jelentőségüket. Egyszerűen tudja, hogy ott és akkor olyasmi történik, ami meghatározza a jövőjét. Ezeket a pillanatokat még a legkevésbé tudatos emberek sem kerülhetik el, olyan elemi erővel tolja bele őket a sors az arcunkba.

77. oldal

Kapcsolódó szócikkek: pillanat · sors
olvasóbarát >!

– Nő a tükör előtt. József Attila. Szerintem rólad írta – kacsintott, és a kezembe nyomott egy fénymásolt papírt, rajta a szöveggel. Suttogva olvasni kezdtem. Azonnal beszippantott.

A tükör előtt öltözik. Csupasz,
Akár a frissen megköszörült penge.
Nem látta férfi, mégis beleszúrja
Kegyetlen tükre minden férfi-szembe.

A tükör előtt öltözik. Gyapjú
Kelmét neki növeszt a férfi nyája.
Szoknyaként veszi magára a poklot
S az ég fodorként hullámzik alája.

Hajára aggat mély rejtelmeket,
Vagy hajnalból köti ragyogó kontyát
S a férfierő roppant vásznait
Ujjai apró szallagokra bontják.

Fülönfüggőül szívünket veszi,
Nem hallott zenét csak neki zenéljen
És nyelve alatt jéghegyeket hordoz,
Hogy forróságát elvermelje mélyen.

Lelkiismeretünket gyújtja föl,
Hogy szemöldökét véle bekormozza,
Tíz manikűrözött méregfogát és
Ajkát vérünkkel festi meg pirosra.

S már készen van és nincsen rajta más.
Á, dehogy! tán csak egy virágszál éppen!
Annyira egyszerűen indul el,
Hogy szőnyegére: holt agyunkra lépjen.

177-178. oldal

Kapcsolódó szócikkek: József Attila
Málnika P>!

És miért láncol közben annyi minden ide, a korlátok közé? Ahol nem értik és nem értékelik a tehetségünket, uniformisba kényszerítenek, ahol minden embernek, nekem is pontosan ugyanúgy kell élnem, mint mindenki másnak? Miért olyan nehéz meghallanom azt, amit minden agysejtem üzen: menj, élj, kalandozz, fedezd fel a világot, itt a lehetőség!"

71. oldal (Bookline, 2019)

bazsalikom>!

De én gyűlölöm, ha egy gyerekre rásütik, hogy rossz. Egy gyerek nem lehet rossz. Eredendően képtelen rosszaságra. Egy gyerek – különösen ha fiú, különösen ha Peti: eleven. Peti eleven gyerek. Nyughatatlan, kíváncsi és örökmozgó.

148. oldal

konyvolvaso>!

Anyukám, drága, egyetlen gyönyörű anyukám…annyira, annyira, annyira szeretlek.

205. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Ka Hancock: Üvegszilánkon táncolni
Kristin Hannah: Szentjánosbogár lányok
Fábián Janka: Cholera-napló
K. A. Tucker: The Simple Wild – Az egyszerű Vadon
J. K. Smith: Káosz a köbön
B. E. Belle: Árvák
Taylor Jenkins Reid: Evelyn hét férje
Kozma Ani: Kezdet és vég
Robin O'Wrightly: Andrea tutto bene
L. J. Shen: A szégyentelen