Dzsamila ​szerelme / Az első tanító 49 csillagozás

Csingiz Ajtmatov: Dzsamila szerelme / Az első tanító

Egy ​kis kirigiz aulban, valamikor a háború alatt Dzsamila, a szép fiatalasszony katona férjét várja vissza. Hogy szereti-e testével-lelkével, azt talán ő maga sem tudja – évezredes hagyomány kötelezi hűségre, várakozásra, s hogy zokszó nélkül dolgozzon, végezze akár a legnehezebb férfimunkát is, ha egyszer az életerős férfiak mind a háborúban vannak. De amikor meghallja Danijar énekét, s megismeri a különc, szűkszavú férfi szenvedélyét, tudja, hogy ez az igaz szerelem…

A polgárháború után egyszer csak felbukkan egy kirgiz aulban Gyujsen, azzal a hóbortos ötlettel, hogy iskolát épít, és tanítani fogja a gyerekeket. Azt mondja, a párt bízta meg ezzel a feladattal, nem mintha a falubeliek sokat törődnének párttal, politikával. Az első tanító, aki tán maga sem tud rendesen írni-olvasni, mégiscsak elkezdi a munkát, s a gyerekek – főleg Altinaj, az árva kislány, akit a nagynénje nevel – rajongva lesik minden szavát. S amikor Altinajt férjhez akarják adni, mit sem törődve az… (tovább)

>!
Európa, Budapest, 2007
190 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630782845 · Fordította: Árvay János, Tarisznyás Györgyi

Enciklopédia 2


Kedvencelte 9

Most olvassa 1

Várólistára tette 18

Kívánságlistára tette 14


Kiemelt értékelések

Quator>!
Csingiz Ajtmatov: Dzsamila szerelme / Az első tanító

Az írótól nem régen olvastam „A tengerparton futó tarka kutya” című művet, ami nagyon magasra tette a „lécet” az elvárásaim tekintetében. A könyvben olvasható két kisregény sajnos ezt nem is tudta megugrani. Viszont önmagukban mindkettő szerethető korai műve az írónak, és már ezekben is megmutatkozik az írói tehetsége. Talán nem ezzel kellene kezdeni az íróval való ismerkedést, de aki már olvasott tőle, és olvasna még, ezt a könyvét is jó szívvel ajánlom.

Innentől spoiler veszélyes az írás, mivel ha nem írom le a cselekmény vázlatát, nem tudom leírni azt, hogy mi érintett meg a művekben. Csak az olvassa tovább, akinek ez nem gond. Véleményem szerint nem a cselekmény az írások értéke ezeknél a kisregényeknél, hanem az olvasási élmény, és azok az érzések, amit átadnak a művek.

Dzsamila szerelmének, ahogy a címe is utal rá, központi témája a szerelem. Amit nem szavakkal ragad meg a szerző, nem romantikával mutat be, hanem magát az érzést, ezt az irracionális állapotot élhetjük meg általa. Dzsamila egy gyönyörű fiatal nő, aki férjnél van, és anyagi biztonságban él. Látszólag élete irigylésre méltó, legalábbis a szegény falusias viszonyok között. Pontosan nem derül ki, hogy milyen a viszony a férjével, de kapcsolatuk inkább a tiszteleten, maximum szereteten alapszik, valós szerelem nélkül. A férj a világháború miatt katonának áll, és távol a feleségétől a fronton harcol. Ebből a hiányból kerekedik ki a mű cselekménye. Dzsamila tette (szerelmes lesz egy másik férfiba, Danijarba) erkölcsi oldalról nézve elítélhető, mégis ettől az elítéléstől véleményem szerint el kell tekinteni, mert az írás inkább arra akar rávilágítani, hogy az igaz szerelem, mint érzés, mindent áttör, felülír, bármit diktáljon is a józan ész, és a társadalmi elvárások. Nagyon érdekes, és éppen emiatt nem tudom elítélni Dzsamila és Dajinar tettét, hogy a férfi nem szavak általi manipulációval hódítja meg a nő szívét, hanem azzal, hogy a nő meghallja a férfi énekét. Az ének, ami által a férfi kitárja lelkét mélyen megérinti a nőt, és olyasmit érez meg általa, olyan mély szeretetet, olyan mély érzelmet, hogy mindenét feladva elhagyja a falut, egy vagyontalan emberrel.

Az első tanító is kettős érzéseket keltett bennem. Az előző történetben megismert faluban a gyerekeket régen a muszlim pap oktatta a legfontosabb, a vidéki élethez nélkülözhetetlen dolgokra. Ez megváltozik, mert győz a szocialista forradalom, és az egyház háttérbe szorul. A gyerekek tanítása innentől a tanító feladata, aki bár szakmailag teljesen képzetlen, írni olvasni alig tud, de lelkesedése a tanítás iránt határtalan. Kettős érzésem abból fakad, hogy egy viszonylag képzetlen kommunista ember nem lehet példakép, inkább megmosolyogtató dolog a küszködése, ahogy egyébként sokan a faluból meg is mosolyogják. De mégsem az. Ez az ember ugyanis, ha leválasztjuk róla a kommunizmust, mint elavult eszmét, igen is példakép. Semmi segítséget nem kap, és nincs meg a tudása sem, mégis nagy hittel, és lelkesedéssel neki áll iskolát létrehozni, majd tanítani a gyerekeket. Hiányosságait szeretettel, és gondviseléssel pótolja ki. Szembe száll a régi rend hibáival (pl: gyermeklány eladása második feleségnek), és próbál igazságot tenni, amibe majdnem belehal. Végül kiderül, hogy sok év múlva ez az ember, aki annyit küszködött a gyerekekért, szinte teljesen elfelejtődik, legalábbis nem kapja meg a neki járó tiszteletet, és elismerést…

encus625 P>!
Csingiz Ajtmatov: Dzsamila szerelme / Az első tanító

Mindkét kisregény a kirgiz szteppén játszódik. Gyönyörű tájleírások vannak benne. Volt olyan mondant, bekezdés, amit többször is elolvastam.
Dzsamila szerelme a háború alatt játszódik, de az otthonmaradottakról szól. Egy igazán szép szerelmes történet ez, mégha a környezet nem is érti meg a szerelmeseket.
Az aul első tanítója, Gyujsen iskolát épít és gyerekeket toboroz, hogy megtanítsa őket arra a kevéske tudásra is, ami a birtokában van. Ugyanakkor féltő gonddal terelgeti őket és figyel is rájuk. Mindezt egykori tanítványa leveléből tudjuk meg és azt is, hogy ki és miért ültette a határban álló két szép nyárfát.
Azt hiszen az író többi könyvét is el kellene olvasnom. Csingiz Ajtmatov: A tengerparton futó Tarka Kutya'-val már évekkel ezelőtt megvett magának, de ezek a kisregények is nagyon tetszettek.

>!
Európa, Budapest, 2007
190 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630782845 · Fordította: Árvay János, Tarisznyás Györgyi
loz>!
Csingiz Ajtmatov: Dzsamila szerelme / Az első tanító

Szeretem Ajtmatov regényeit, mind olyan szép. Csak így egyszerűen. De ebben minden benne van. Olyan megindítóan beszél emberről, természetről, hogy lehetetlen nem észrevenni, milyen csodák között élünk. Érdekes, hogy távoli ország emberei, tája, kultúrája elevenedik meg a műveiben, mégis olyan közeli, annyira ismerős.

A Dzsamila szerelmében egy látszólag egyszerű történet rajzolódik ki, de túlcsordulnak benne az érzelmek. Pedig ez nem egy „szerelmesregény” a szó kommersz értelmében. Sokszor nem találkoznak a társadalmi konvenciók és a természet rendje, ilyenkor nehéz dönteni, hogy melyik a fontosabb. Az írói állásfoglalás ez esetben elég egyértelmű.
Az első tanító c. regény is nagyon megható volt. Szomorú, hogy olyan a világ amilyen, de talán mindenütt élnek még Gyujsenek.

smileeey>!
Csingiz Ajtmatov: Dzsamila szerelme / Az első tanító

Felfaltam ezt a könyvet és életető táplálékommá vált. A természet és a szülőföld szeretete, mély érzések, a művészi kifejezni akarás drámai felszínre törése, világok találkozása, a régi és az új rendszer összeütközése. Ez a könyv kiragadott a mindennapok monotonitásából és egy kicsit visszavitt engem is a gyökerekhez, gyermekkoromba a pusztába, az állatok közé. Mitöbb olyan világ létezésével kecsegtet, ami után vágyakozom. Lehet tényleg létezik még valahol?

Boglárka_Madar>!
Csingiz Ajtmatov: Dzsamila szerelme / Az első tanító

Ez is nyaralós olvasmány lett, hazafelé Opatija-Zágráb között az első kisregényt, Zágráb-Letenye között a másodikat is felfaltam. Az csak egy másodlagos dolog volt a regénynél, hogy a (számomra) ismeretlen, távoli kultúrák, népek egyébként is mindig lenyűgöznek. De az, ahogyan elmeséli ezeket a történetet az valami varázslatos. Egyszerű embereket ábrázol mind a két kisregény, akik aulokban (falvakban) élnek kint a pusztában, teljes harmóniában a természettel. Mégis egyszerűségük ellenére olyan mély érzelmeket jelenítenek meg ezekben a történetekben, mind a szülőföldjük, a hazájuk, a szerelmük és maga az élet iránt, amelyek korántsem egyszerűek és minden tiszteletet megérdemelnek.

csillykelemen>!
Csingiz Ajtmatov: Dzsamila szerelme / Az első tanító

Ajtmatov regényei attól hagytak olyan kellemes emléket bennem, hogy az író egyszerűen, letisztultan, minden sallangtól mentesen képes a papira vetni gondolatait. Ő egy igazi művész, aki játszik a szavakkal. Rég nem olvastam ilyen szépen megfogalmazott regényeket. Az író stílusa teljesen megfogott, úgy írja le a mondanivalóját, hogy szinte egy filmvásznon pergeted magad előtt a szebbnél-szebb tájakon zajló cselekményeket. Gyönyörű mondatokat formáz finom szavakból.
A kötet első kisregénye: Dzsamila szerelme. Amelyben egy fiatal fiú szemén keresztül láthatjuk Dzsamila életének egy apró részletet, mely meghatározó lesz eljövendő napjaira. Az ifjú Szejjit még nem eléggé idős ahhoz, hogy ő is bevonuljon a háborúba, így otthon marad a szüleivel és a család asszonyaival. Ő lesz a család dzsigitje, gondviselője, védelmezője, aki megismerteti velünk Dzsamilát, a talpraesett és vidám természetű mennyét.
A második kisregény: Az első tanító. Gyujsen történetét meséli el, aki elhivatott komszomolista (a Komszomol, vagyis az Összszövetségi Lenininista Kommunista Ifjúsági Szövetség fiú tagja) lévén, a szovjethatalom nevében először szerette volna az aul (a hegygerincre vagy a hegyoldalba épített falujellegű településforma a Kaukázusban) történetében a gyerekeket nem munkára bírni, hanem iskolapadban tanítani. Az ő egyik legelhivatottabb tanítványa volt Altinaj Szulajmanovna, akinek a levelén keresztül ismerhetjük meg Gyujsen iskolájának és saját magának a történetét. Elmondja nekünk, hogy az aul tradicionális vallási hagyományainak karmai közül hogyan menekíti meg mélyen tisztelt tanítója egy kényszerházasságból.
Ajtmatov kisregényei nem hosszúak, de mégis sok mindent megismerhettük általuk. Szemünk elé tárja az aul tradicionális társadalmának szorgalmas életét, a vallási hagyományok és a politikai ideológiák keserű és reményteli oldalát, a beteljesült és az önfeláldozó szerelmet, valamint a kazak sztyeppe varázslatos színeit és tájait. A műveiből szinte árad a hazája iránti szeretett.

pomesz>!
Csingiz Ajtmatov: Dzsamila szerelme / Az első tanító

Érződik, hogy ezek az első kisregényei a szerzőnek, a későbbiek jobban tetszettek, de azért így is élvezetes volt.

RKAti P>!
Csingiz Ajtmatov: Dzsamila szerelme / Az első tanító

Nem tudom értékelni.
Hallottam a dalt, éreztem a szívverést, a szerelmet, a félelmet……


Népszerű idézetek

loz>!

– Légy boldog Altinaj. S ami a legfontosabb: tanulj, tanulj…

Az első tanító

Oswald>!

Vannak olyan források a hegyekben, amelyekhez ma elfelejtik a régi ösvényt, ha új utat építenek. Egyre ritkábban téved oda a vándor, hogy szomját csillapítsa, s a forrást lassacskán benövi a menta és a földi szeder. Aztán egy kicsit távolabbról már észre sem veszi az ember. S nem mindenkinek jut eszébe, hogy a főútról letérjen hozzá a rekkenő hőségben, és szomját oltsa vele. Odamegy, felkutatja az elvadult helyet, széthúzza a buja bozótot, s meglepetten felsóhajt: a háborítatlan, kristálytiszta, jéghideg víz ámulatba ejti nyugalmával és mélységével. És a forrás vizében meglátja önmagát is, meg a napot, az eget, a hegyeket… Az ember arra gondol, hogy az ilyen helyeket nem ismerni bűn, s a barátainak is beszélnie kell róla. Így gondolkozik, de a következő alkalommal elfelejti.

185-186. oldal, Az első tanító

Kapcsolódó szócikkek: menta · szeder
1 hozzászólás
loz>!

A háború vérrel íródott bele az emberi szív mélyébe, és nem könnyű mesélni róla.

Dzsamila szerelme

loz>!

Így hát, földiek, igyunk arra, hogy Kurkureu jövendő fiai és lányai is talpig emberek legyenek a maguk idejében!

Az első tanító

Boglárka_Madar>!

Ismét itt állok hát ez előtt az egyszerű keretű kis kép előtt.

(első mondat)


Hasonló könyvek címkék alapján

B. E. Belle: A telepi lány
Eddie Jaku: A világ legboldogabb embere
Eric-Emmanuel Schmitt: Oszkár és Rózsa mami
Böszörményi Gyula: Kucó és más életszilánkok
On Sai: Szürke szobák
Borisz Vasziljev: A hajnalok itt csendesek
Fekete István: Csend
Jud Meyrin: A tetováló
George Orwell: Állatfarm
Gárdonyi Géza: Aggyisten, Biri