A ​fejlődés útjai 83% 52 csillagozás

Az az én bajom ezekkel a könyvekkel, hogy nagyon hangulatfüggő a hozzáállásom.
Vagy az egekig röppenek a világmegváltás lehetőségétől, hol meg úgy érzem, hogy úgy eszetlenség az egész, ahogy van.
Most is uralkodik rajtam ez a kettősség, nem is nagyon merek éppen emiatt állást foglalni sem erre, sem arra.
Úgy vélem, gyakran kell bele-beleolvasni, nem pedig egyfolytában végigrágni magát rajta az embernek.
Mondjuk a Flow valahogy jobban megfogott, igaz, annak van néhány éve.
Azóta kicsit megrágdosott az idő vasfoga engem is.

Kezdem azt hinni, hogy a véletlenül megszerzett könyvek sokkal nagyobb hatással vannak rám, mint amelyeket célirányosan választok. Ennek a könyvnek a vásárlását sem terveztem, de akciós volt, így haza jött velem.
Nem bántam meg.
Az írója érthetően, világosan inkább mesél, mint kioktat a génekről, mémekről, komplexitásról, pszichikus energiáról, evolúcióról.
A könyv még egy jó ideig nem kerül fel a polcra. Biztosan többször a kezemben fogom még venni.

Én a többséggel ellentétben nem a Flow-val kezdtem Csíkszentmihályi Mihály bácsi olvasását. Ez a könyv már az első oldalakon tudatta velem, hogy a végéig diadalittas mámorban fogok kóvályogni és le sem teszem az utolsó szóig. Imádtam az evolúciós zsákutcáinkat, a genetikai kódolásunkat (amire épít a média és tsai), a géneket és a mémeket! Számomra rengeteget adott. Igazán kár lett volna kihagyni! Azóta is készülök a következő könyvére.
Ja, és mindenkinek ajánlom, aki többet meg szeretne tudni az emberiség múltjáról és a jövőjével kapcsolatos dimenziókról

A nagyon magas színvonalú és érdekes Flow után következik A fejlődés útja, már az alcímben ígéri, hogy a Flow folytatása. Olvasás közben sok helyen ismétli a Flow-beli részeket, majd remekül összefoglalja a flow-elméletét, kapunk sok példát az alkalmazásra; de a beígért folytatás az nem akkora durranás, mint a Flow. Számomra kissé zavaros fejtegetésbe kezdett – mint egy öregedő nagypapa, el-elkalandozva, bár a világ jellemzésére írt fejezet az eléggé jó. Mindenképpen érdemes átlapozni, olyan nagyot várni, mint a Flow viszont nem érdemes.

Mondott ez újat valakinek? Nyilvánvaló dolgok sok ismétléssel, mint valami könyvvé hizlalt újságcikk. A végkövetkeztetés annyi, hogy a világ olyan, amilyenné formáljuk, ha mindenki Gandhi lesz vagy Teréz anya, és mindenki olyan tevékenységben keres örömet, ami az emberiség jó irányú fejlődéséhez vezet, akkor szép jövő vár ránk. Egyébként nagyon látszik, hogy amerikai közönségnek íródott.

Kétszer olvastam el egymás után..inspiráló, gondolatébresztő.

Könyv arról, hogyan teljesedjen ki, hogyan váljon komplexszé az életünk. Tanulságos és érdekfeszítő…

Az életünk kiteljesedésének lehetőségéről mesél a szerző. Nagyon érdekes volt, de valószínűleg túl gyorsan behabzsoltam. Most újrakezdtem kisebb etapokban, jobban ízlelgetve. Nekem valószínűleg többször vissza-vissza kell térnem hozzá, hogy igazán be tudjam építeni a mondanivaóját.

Egyik kedvenc idézetem:
„Hogy egy helyzetben valaki észreveszi-e egyáltalán a megoldandó feladatot, s hogy ez egy rémisztő akadály-e az illető számára vagy izgalmas kihívás, az leginkább az illető mentális felkészültségétől függ.” (300. oldal)

Nem tettem vissza a polcra – még nem végeztünk. Biztosan elolvasom, beleolvasok még. Tetszettek a feladatok. Azokhoz is visszatérek majd.

Több nagyszerű könyvet olvastam már a szerzőtől, így kíváncsian vettem kézbe ezt a kötetet. A tőle megszokott olvasmányos stílusban, de tudományos megalapozottsággal fejti ki, hogy mi minden következik a flow elméletből tágabb kontextusban. Érdekes gondolatokat vetett fel, egyik-másik fejezet végi kérdés igencsak megmozgatott.