Réges-rég történt már, hogy kiűzettünk a Paradicsomból. Hisszük is, meg nem is, hogy az Éden létezett egyáltalán. Talán elveszett, talán megveszett, talán még mindig ott vagyunk, s újra és újra bűnbe esünk. Ebben a könyvben a férfiak kallódó ádámok, akik hol léhán, hol elképesztő elszántsággal vetik bele magukat az önpusztításba, az apokalipszisbe, a nők pedig csábító, rafinált évák, akik hol ifjú perditák, hol érett szépasszonyok bőrébe bújnak, de mindig taszítanak egyet a lejtőn lefelé csúszó (elvileg) erősebbik nemen. Persze ez a pusztulás egyáltalán nem lehangoló, inkább groteszk, abszurd és vicces. Nemcsak szánjuk hőseit, hanem bizony velük (sokszor rajtuk) nevetünk, s közben nem feledkezünk meg a kulináris és az altesti élvezetekről sem. Cserna-Szabó András ezúttal a végzetes szenvedélyek női nevek mögé bújtatott katalógusát írta meg.
Veszett paradicsom 104 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2014
Enciklopédia 48
Szereplők népszerűség szerint
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 12
Most olvassa 11
Várólistára tette 40
Kívánságlistára tette 39
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Hullámzó volt, de a novellák nagy részén jól szórakoztam. Voltak abszurdak és még abszurdabbak, egyszerűek és kacifántosak, olykor kissé öncélúan obszcénok is. De még a gyilkolósok is teli voltak humorral. Nem sokat olvastam eddig még Cserna-Szabótól, de nem fogom kikerülni, ha elém kerül egy-egy könyve. Nagyon díjaztam, hogy „szabályosak” a novellái: felütős-belecsapós első mondat/bekezdés, történet és lekerekített, csattanós vég. Mindegyik után úgy érzem, hogy na, most olvastam valamit. Pont. Jöhet a következő.
Ami nem tetszett: az ismeretterjesztés. Mikor váratlanul szembefordul a szerző az olvasóval, a szemébe néz, mint Etus a Szomszédokból, és beolvas szegény olvasónak egy receptet, egy történelmi esemény leírását vagy egy Horthy-beszéd részletét. Úgy voltam vele, mint a Smaranda novellában Kázmér:
„Mire a kormányzó idáig ért a szónoklatban, Kázmér már unatkozott. Nem szerette a hosszú beszédeket.”
A másik, ami elment mellettem, a (sokszor hasonlóan hosszú) ismertetés rock- és metál(?)zenekarokról és -énekesekről, szerzemények felsorolása, elemzése, összehasonlítása. Elhiszem, hogy a szerző ért hozzá, biztos van rá sok-sok vevő, én legtöbbször azt se tudtam, miről beszél. Tudom, ez az én hibám, ez van.
– Egy első mondatot szeretnék, kérem!
Hallod, rózsám, kellesz te a fenének, nem vagyok én bugyi, amit minden este cserélnek.
Kisnaccsága, hát fedezze mán fel a Holt-tenger ősi titkát zuhanyzás közben!
Én kicsi vagyok és betegesen vézna, mint Gandhi macskája.
Találkozzunk a végtelenben?
Felelősség elsőként értékelni egy új könyvet, mert mint CSSZA-tól tudjuk, ő az az író, aki meg tud élni az írásból, nehogy már én szúrjam el itt az egzisztenciáját azzal, hogy lebeszélek bárkit is az olvasásról. Na jó, nem teszem.
Mint a borító is jelzi, konzervanyagról van szó, az utóbbi 10 évben összegyűlt novellák vannak itt csokorba kötve, és habár a szerkesztői akarat női nevek (és alakok) köré csoportosította a novellákat, hogy mégis valami egységes képet mutasson a kötet, de azért némileg lötyög ez a ruha a köteten, mint mackógatya léböjtkúra után. Ami számomra inkább szervezőerőnek tűnik ebben a kötetben, az a férfikor derekára érkező férfi (naná, hogy férfi) egzisztenciális problémáinak, a lét kérdéseinek néha fájdalmas, néha ironikus, de általában szomorú ecsetelése (pontos katalógus az Adél-ben). Persze jelen vannak a nők is, hol nincsenek jelen?, elég csak lehunyni a szemünket, de ahogy Bob Marley nem mondja: nincs asszony, nincs sírás, nincs novelláskötet, így a férfiélet legnagyobb hatású alakítóiként ott vannak a hölgyek is minden novellában (na jó, néha nincsenek ott, csak említve vannak, de az is elég).
Az egységességet az is zilálja, hogy a történetek nem egy korban játszódnak, felölelik az egész XX. századot napjainkig, és térben is utazunk, Erdélytől Budapestig, néha még Chicago-ig is. De ez nem is baj, a lényeg, hogy élvezzük az utazást, és erről tesz is CSSZA. A novellák (többsége) hozza a tőle elvárt abszurd fordulatot, különös sorsokat, történelmi bepillantást kevéssé ismert sztorikba. A Josefa és Rosa pl. Egon Erwin Kisch-t idéz meg egy nagyon különös történetben, ami számomra a csúcspontja volt a kötetnek.
Amik nem nagyon tetszettek, azok a gasztronómiai wikipédia idézetek, amik kilógnak a szövegből, mint Horthy a Komintern csoportképről (ha már az öreg tengerész neve is felbukkan párszor a kötetben), erőltetettnek érzem ezeket, jó, tudom, szenvedély az szenvedély.
Hogy mennyire jó egy novelláskötet, azt nehéz megmondani, mert nem lehet elvárni, hogy minden darab zseniális legyen, óhatatlanul vannak jobb és gyengébb írások, szóval hány százaléka legyen kiváló a novelláknak, hogy a kötetet is kiválónak mondjuk? Elég a fele? Vagy annyi sem kell? Esetleg legyen 80%? Ezt, azt hiszem sosem lehet egzaktul eldönteni, mindenesetre a novellák nagy része szórakoztató olvasmány.
Mia, Évák, Héra, Anna, Cina, Smaranda és Viki. Veletek különösen jó volt! A többiek lépjenek kettőt hátra! Azért nektek sincs szégyenkeznivalótok.
Már önmagában Mia miatt megérte elolvasni ezt a gyűjteményt. Valószínűleg soha többé nem tudok ránézni a KRAMFORS bőrkanapéra anélkül, hogy egy szőke, tejbőrű svéd tervezőnőt látnék rajta, szétvetett combokkal. És valahogy eszembe jut a Fiskars X11-es is. Másegyebet nem tudok elmondani, kérem kapcsolja ki.
Azt a mindenit! Ezektől a novelláktól aztán beindul a belső mozi az emberben! Igaz, amit a hátsó borító állít, kibillent a normalitásból, és nekem pont ez volt az, amire az év végi hajtásban és káoszban szükségem volt.
Olyan ütősek a történetek, annyira váratlan számos novella végkifejlete, a csattanó annyira abszurd, már-már groteszk, hogy egy-egy történet befejezése után meg kell pihenni pár másodperce, le kell tenni a könyvet, álmélkodni és szörnyülködni kell. Fel kell olvasni egy-két részletet a férjnek is, hogy lássa, nem véletlen, hogy szalad a konyha – na ebből, látni, nem vagyok egy Héra, mást is a konyha közelébe engedek.* Hogy értse meg ő is, hogy konfitált kacsa helyett miért veszett paradicsom lesz vacsorára… Férj megérti, mert ez egy olyan könyv, amiben a Mayhem és a Gorgoroth nem ismeretlen zenekarok – még nem olvastunk ilyet. Hangosan röhögünk a kanapén nem egy részlet felolvasása közben.
A végzet asszonyai kivetik hálójukat a szerencsétlen, bűvkörükbe került férfiakra. Minden a nők körül forog, még ha ők nem is feltétlenül főszereplők néhány novellában. Mintha a Meghökkentő mesék keveredett volna a Mesék a kriptából című horrorsorozattal.
Érdekes volt a novellákat összefűző intertextualitás. Első** könyvem volt a szerzőtől, pár napra rá a halálcsillag következett. Meglepett, hogy a regény és a novella között is erőteljes intertextuális elemekkel operált. Élvezetes volt felfedezni ezeket a kapcsolódásokat.
Még több ilyet akarok olvasni!
*http://moly.hu/idezetek/573411
** Beugrott, hogy a második, hiszen volt már ez is.
Azta, tényleg volt benne jópár meghökkentő darab és végig az járt a fejemben, hogy de nagy szívás Cserna-Szabó karakternek lenni! Itt minden megtörténik az emberrel és a leányával, amiről addig álmodni sem mert volna, sőt az is, amiről igen.
Ami nem tetszett, hogy sokszor hagy ott felajzott állapotban, egy remek felvezetés és cselekmény után, platty a közepén, slussz-passz vége, én meg állok némán, mint Bálám szamara és lesek, hogy de jó lett volna ezt tovább is olvasni pl. a szellemekkel kísért szagos Évák történetét vagy Júliáról, akit nem lehetett ám megetetni holmi mindenfélefajta puliszkával, ha egyszer húsra fáj a foga néki. De a többség elég meglepő és meghökkentő volt ahhoz, hogy tetsszen. pl. Héra spoiler vagy a kis huncut Anna, aki elcsavarja a nagyember fejét és zacskós levesre szorítja, ami aztán folyton kifut vagy a rejtélyes Adél, aki a lagzi előtt eltűnik és vele megy minden: a „szikrázó tavaszok, rozsdabarna őszök”, a félpár zoknik és a hagyományos reggelik emléke is. És azok a kulináris élvezeteket felsoroltató hírős embereink a Cinából, nyelkedtem nagyokat a fogas admirális módon való elkészítésén.
Szóval kellemes volt, tetszett meg minden, olvasok még tőle és ajánlom ezt is az elborultabb novellákat kedvelő elvetemült molytársaknak. :)
Néhány héttel a könyv olvasása után alig tudok részleteket felidézni, amiben az utóbbi időkben kikényszerített alvásmegvonásom csak némileg okolható.
Egy második Puszibolt-szerű frenetikus élményt vártam, amiben kissé csalatkoznom kellett, pedig a kötetet felütő mondatvásárlós novella erős kezdése bizalommal töltött el.
A prímet a Cina c. novella vitte: Móricz és prominens barátai minden földi jóval megterített asztala mellett én is ott éreztem magam Ernst Lajos eltűnésén csámcsogva.
A már-már szakbarbárságig részletezett receptek és egyéb, témába nem szorosan vágó ismeretközléseknél kilógott a lóláb, túl bő lére voltak eresztve.
Mivel potom két könyv után nem tudom eldönteni, mennyire is rajongok az íróért, adja magát, hogy olvasnom kell még tőle a jövőben.
Igazán élmény volt az első találkozás. Ismerős pillanatokkal megtűzdelve, jöhetnek a további könyvei. Kibillent, és szórakoztat, tetszetős konzerv, bejött a paradicsom ebben a formában is.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2015/01/veszett-paradicsom.html
Én már a Halálcsillagot is kedveltem. Nagyon. Cserna-Szabó novellistaként is remekül megállja a helyét. Nálam mindenképp. Megkockáztatom, hogy az utóbbi (ha nem a valaha volt) általam olvasottak közül – ebben a műfajban – első helyre tenném.
„Végzetes szenvedélyek női nevek mögé bújtatott katalógusa” írja a fülszöveg. Bűnbeesés, Paradicsom, Évák (és az összes többi nő), mindez konzerválva: azaz bűn mindig létezik, a nők mindig bűnre csábítanak.
Volt itt minden, gyilkolászás, baltás gyilkos, Drakula gróf, eltűnt személyek, házasságtörés, lopás stb. Még annak is eszébe jut róla a tízparancsolat, aki már azt hitte, rég elfeledte.
A történetek többsége – a bűnök ellenére – iróniával telített – pont az én humor-ingerküszöbömnek megfelelő. Nagyon jól szórakoztam például a Kriszta címűn, azt hiszem, az a kedvenc mindközül (a Budipest nevű nyilvánosvécét működtető „Szarkirály” története) de már a nyitódarab is remek, amely egy mondatkereskedőről szól. Elég sokszor elkerekedett a szemem egy-egy novella végén.
Hibák persze voltak benne, a Regehű c. például hemzsegett a termékmárkáktól, mintha valamely kereskedelmi csatornára kapcsoltam volna főműsoridőben. Ezzel kissé túllőtt a célon.
De azért csak azt mondhatom: Andriskám, csak így tovább! :)
A szokásos nekifutásos idézgetés hiányában, jöjjön fel egy elképzelt közjáték:
-Írj erről egy kedvcsinálót – mondta b.
-Nem olyan egyszerű az – mondtam én.
-Rendben, meglehet már úgyis késő …
Szóval most már bármit írhatnék ide, akár még kedvcsinálót is… :)
Nos, a szívtelen agyhalál után meglehetős távolságtartással fogadom Csészabó újabb, immáron konzervbe töltött sűrítményét: enervált elutasítással bontom fel: nézem sűrítmények – novellák.
Kell ez nekem? – hajolok bele az oldaltükörbe.
Jé, nemhogy sűrített-, hanemhogy abnormális veszett paradicsom!
És né' má', tükröz! – mondokmagamban.
Na, hisz egészen jó novellista az Andris – vélem.
Eladó és kiadó mondatok.
Hamar, idézni kellene belőle… – szökellek föl hirtelen.
Á, mindegy! Harácsolja csak ki ebből mindenki a magáét…
Népszerű idézetek
A srác nem volt éppen szellemi sasmadár, de olyan felsőtesttel bírt, mint egy római isten.
283. oldal, Viki (Magvető, 2014)
A kocsmáros a krimó összes törzsvendégét a Csillagok háborúja egy-egy karakteréről nevezte el. Han Solo például egy szőkített hajú, fülbevalós, bájgúnár kamionos volt, amikor utoljára láttam, éppen flipperezett. A pici takarítónő Leia, a cigány szobafestő Lando, a gégerákkal műtött nyugdíjas téeszelnök Darth Vader, a helyi horgászegyesület ősz szakállú elnöke (aki mindig kapucnis, vízálló halászkabátot viselt, télen-nyáron egyaránt) pedig Obi-Wan Kenobi. És így tovább.
139. oldal Jolán
Említett könyvek
Hasonló könyvek címkék alapján
- B. E. Belle: A telepi lány 100% ·
Összehasonlítás - Marilyn Miller: Az egyetlen 99% ·
Összehasonlítás - Ella Steel: Az egyezség 99% ·
Összehasonlítás - Ruby Saw: Leah 99% ·
Összehasonlítás - Ella Steel: A szeretet dallama 98% ·
Összehasonlítás - Anne L. Green: Csábító vallomások 97% ·
Összehasonlítás - Ruby Saw: Angyalom 99% ·
Összehasonlítás - K. M. Holmes: Mason 97% ·
Összehasonlítás - Ella Steel: Öröm a köbön 99% ·
Összehasonlítás - Ruby Saw: #dutchboy 100% ·
Összehasonlítás