Ez a könyv a boldogságról szól – a pusziboltról, ami hol kinyit (és akkor lesz nekünk nagyon jó), hol pedig bezár (és akkor halálhörgés, siralom). Furcsa egy üzlet ez, sose lehet tudni, mikor fordul meg az üvegajtón a táblácska. A könyvbéli városka lakói mind-mind a boldogságot keresik, persze mindenki a maga módján. Kutatják a szerelemben, az igazságban, az alkotásban, a dicsőségben, a vereségben, a mámorban, a halálban. De nemcsak a puszibolt furcsa, hanem portékája is: a boldogság, akár egy nyálkás, fickándozó harcsa – ahogy megfogjuk, már ki is csúszott a markunkból. Igaz lenne, hogy az élet arra való, hogy csendben elmulasszuk? Vagy ordíthatunk is közben a fájdalomtól? Cserna-Szabó András új könyve olvasható regényként, de akár novellafüzérként is, melynek végén, akár egy krimiben, trükkös csattanó adja meg a választ kínzó kérdéseinkre.
Puszibolt 136 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2008
Kedvencnek jelölte 28
Most olvassa 13
Várólistán 141
Kívánságlistán 70
Kölcsönkérné 3
Népszerű értékelések
Olyan ez a könyv (meg ez az ember), hogy ha kérne tőlem egy kiló puszit, azt kérdezném, hogy ha kettő lett, az maradhat-e.
Ez a Cserna-Szabó, ez már igencsak nekem ír, szeretem az olyan (férfi)embereket, akik szeretik megragadni a dolgok meg a nők velejét. Igen! IGEN! Cserna-Szabó az új szere… kedvencem!
Jaj mekkora cuppanós volt! Nagyon élvezetes volt olvasni. Sosem tudtam, hogy mikor játszódik egy-egy történet. A boldogság nem konstans, megőrülnék tőle, ha az lenne, de meghalnék a pillanatai nélkül is. Mi okoz boldogságot, nos szárnyatlan légy a makkon, két súlyos kebel közti pihenés, egy jobb kéz által festett vaginába kukucskálás, mely kézben két isten is lakik. Azt hiszem mindig oda lyukadunk ki, hogy a perforálás öröme marad az alfa(hím) Óh meg Áhja.
Bolond könyvhöz, bolond értékelés.
Cserna-Szabó szupert írott
Ez a könyve odab@szott
Zimme-zumm, zimme-zumm,
Rece-fice bum-bum-bum
Holstein Vilmos a patikus
Legyekkel fajtalankodott
Zimme-zumm, zimme-zumm,
Rece-fice bum-bum-bum
Hogy ilyet mert írni! A határtalan és beteg fantázia szárnyal egy valótlan városban.
Hogy boldogok-e az emberek? Nagyjából megkapom a választ, majd az Úristen@menny.hu könyvváltozatában találom magam, és agymenés jön templomszagú vénasszonyok, szuicid főkönyvtárosok (itt beugrott Popper Hogyan legyünk öngyilkosok című könyve), háremet tartó patikusok és hasonló perverzek társaságában. Cserna-Szabó a borzalmat is nevetőssé varázsolja. Nagyonhüje (mint a szentesiek általában), szeretem.
Hát ez valami hihetetlen volt. Abszurd, humoros, groteszk, modern, irodalmi satöbbisatöbbi. – ma ahogy visszaadtam a könyvtáros kezébe mentem is át a mellette levő könyvesboltba, hogy megvegyem.
Na, így több, mint egy év elteltével végül csak sikerült becsukni ezt a Pusziboltot. Úgy fizikailag, legalábbis. Amúgy viszont nyitva van. Hadd jöjjön a többi Cserna-Szabó, csókolom.
(Lesz belőle Nyilasmisi, és ezt nyugodtan veheted fenyegetésnek is. ;)
Ápdét: Megmondtam. :) Nyitva van a Puszibolt, szabad a csók. Vagy izé. Az mp3, na. http://www.cippo.hu/2012/07/1031-cserna-szabo-andras-puszibolt-nyilasmisi-szubjektiv/
Eddig az összes Cserna-Szabó közül ez tetszett a legkevésbé. De ez nem azt jelenti, hogy nem tetszett. Van benne néhány fejezet (novella) amit önmagában feltennék a bármikor újraolvasós polcomra, de az egész kötetet nem bírnám még egyszer elolvasni. Az elején nagyon nekiveselkedtem, hűdejó, meg minden, aztán a középső harmadot napi félfejezetenként nyomtam le, de duzzogva. Sőt azt is gondoltam, hogy még egy humorba mártott segglyuk, cuppogva szopás vagy jelentéssel bíró pina (vagy ha nem jelentéssel bíró, akkor szép mondatban szereplő, de pina), és feladom. Pedig ezek közül alapjában véve egyik sem zavar az irodalomban, egyszerűen csak má' meguntam. Ugyanakkor vannak olyan ismerőseim, természetesen, akik szerint azt nem lehet megunni. Róluk viszont a Larry Flynt jut az eszembe, a provokátor, mikor azt magyarázza, hogy az ún. igényes férfimagazinokban valójában mindenki átlapozza az autós meg egyéb részeket -aki arról akar olvasni az vesz autós újságot- úgyhogy azok teljesen feleslegesek benne, ezért fog ő olyan lapot kiadni, amiben csak pina van. Jövedelmező jóslatnak bizonyult. A kötet utolsó harmada pedig megint tetszett, bár nem tudnám megmondani, mi változott meg. A zárása is tetszett.
Mindennek eléggé ellentmond, hogy eddig egyik könyvéből sem akartam volna annyit idézni, mint ebből, pedig azt még hozzá kell, hogy tegyem, hogy szerintem volt benne közhely is jócskán, igaz, grammra jó helyen. Ezzel mások is így lehettek, mert alig néhány olyat sikerült bejelölnöm, ami még nem volt idézve. Nekem azért a Fél négy a kedvencem továbbra is, nem ez.
Légy erős és nyitott arra, hogy bármit is olvasol, azt Cserna-Szabó tényleg kigondolta és volt képe leírni. ;) A pofám leszakadt a döbbenettől és zsibbadt a röhögéstől. Pedig igen messzire áll tőlem az ilyen jellegű olvasmány. De csak az olvasmány, mert az életben azért én is tudok cifrákat gondolni és… bizonyos esetekben mondani is. Szóval, néhol tükörként is működött.Hát ez van! Cserna-Szabó a velejéig belenyúl az ember erkölcsi szépérzékébe és jól bekavar. Olvasás közben a következők zajlottak le bennem: jajj én ezt nem olvasom tovább…, na, jó még egy fejezet, atyaistenezhülye!, jujj, ezigen!, ez ám a beszéd!, aztamindenit, halkabban kéne röhögni, én ilyet soha!!!, tetszik, neeem tetszik, ez beteg, na végre egy jó könyv, adj még egy puszit, ez elmebeteg, tejóég és még tetszik is, ha valaki tudná, hogy én ezt olvasom, kinek kéne ajánlani?Húú, vége!, De kár…
Na jól van Cserna-Szabó. Ezt még megkeserülöd. Fájós torokkal tudod milyen szar felröhögni?
Olyan, mintha össze vissza hülyülne, azt közben meg szépen körbehülyéskdi kerekre. Ahogy gurul előre, úgy bukkan elő minden oldalal. Egészen addig, amíg aztán elhúzza a 70-essel a belét.
(csak annak sopiler, aki végigolvassa, akkor meg már nem is.)
A hírek szerint Rófusz Ferenc, miután beleolvasott a kötetbe, és elmúlt a nyugtató injekciók hatása, visszavonta A légy c. rajzfilmje forgalmazási jogait mert újraforgatja azt.
cím alapján: ezmiez? kb. 10. oldal: hmmm, kedvencgyanús… vége: újabb kedvenc született
Olvasás után becsuktam, pislogtam kettőt, visszatettem a polcra, majd pár óra múlva leemeltem és egy szuszra elolvastam újra… meg a huhhhhh-k, meeeeg a vége.. meg a 70es troli.. meg a..
Ajánlom mindenkinek, kivéve azoknak, akik tőlem szeretnének könyvet kölcsönkérni..
Népszerű idézetek
– És maga szerint ez normális? – kérdezte a rabló.
– Ugyan kérem! Hát mi a normális? Gyermekeket nemzeni a biztos halálra? Ez ön szerint normális? Döglött állatok húsát ebédelni? Ez normális? Könyveket írni a többi millió könyv mellé? Normális?
– Szóval maga tudja, ki vagyok…
– Tudom. Ezt a bajszot nem lehet eltéveszteni. De ez most nem számít. Móricz úr, én hiszem, hogy perverznek lenni éppen annyira normális, mint katolikusnak, vegetáriánusnak, vagy mondjuk patikusnak. Minden normális, művész úr, és persze semmi sem az. Önnek magyarázzam? Mert normálisnak lenni csak valamihez képest lehet. De erről a valamiről nekünk nincsen semmiféle tudomásunk. Ha majd lesz, kérem, akkor eldönthetjük, ki volt nagyobb idióta. Az, aki ötven évig minden éjjel együtt hált a hájas, bibircsókos, izzadságszagú feleségével? Vagy az, aki pompás legyekkel szerelmeskedett?
Móricz Móric lekapta kalapját, mérgesen húzta le fejéről a harisnyát, és a padlóra vágta.
– Ember, ezt nem mondhatja komolyan! Maga összefekszik a legyekkel? De hiszen ez lehetetlen!
– Ugyan, már miért volna lehetetlen? A szerelem csodákra képes, kérem.
69. oldal, Magvető, 2008.
Olyan az asszony, mint a tej. Selymes, édes és ártatlan szórakozásnak tűnik, aztán se szó, se beszéd megsavanyodik, és úgy megfosat, hogy a lelked a porcelán csészére fröcsköl.
46. oldal
Nincsen a szerelemben semmi diszkréció, semmi tolerancia, semmi elegancia. Beüt a szerelem, rád adják a Sikoly-álarcot, és azzal annyi.
200. oldal
Hát mi a normális? Gyerekeket nemzeni a biztos halálra? Ez ön szerint normális? Döglött állatok húsát ebédelni? Ez normális? Könyveket írni a többi millió könyv mellé? Normális?
69. oldal, Magvető, 2008.
Fruzsi néni koromfekete kosztümben és vörösre rúzsozott szájjal érkezett a terembe, úgy vágta a naplót a tanári asztalra, hogy beleremegtek az ablakok. Biztos most vannak a nehéz napjai, gondolta Krizantém Borisz, ilyenkor a legszelídebb békekötést is úgy ordítja el, mint valami vértől csöpögő királygyilkosságot.
35. oldal Magvető, Bp. 2008
