Ede ​a levesben 38 csillagozás

Cserna-Szabó András – Fehér Béla: Ede a levesben

Gasztrokrimik ​receptekkel
Mindannyian Mikszáth hasából bújtunk elő, vallják a könyv szerzői. Aki ismeri Cserna-Szabó András és Fehér Béla eddigi munkásságát, nem igazán lepődik meg azon, hogy most közös erővel, emberesen belecsaptak a lecsóba, hiszen mindketten tiszteletbeli nagykövetek Kulináriában. Boszorkánykonyhájuk jótékony, zsírpárás félhomályában ugyanis kifőzték a gasztrokrimi sikkes és fantasztikus receptjét. Így szól: végy két gourmand írót, az egyik nyomozzon régi receptek, elfeledett ízek, konyhák és történetek után, a másik legyen hamvasi ihletettségű gasztrozófus, de a legfontosabb: mindkettő szeressen enni, és még inkább beszélni, írni az evésről! Ha meglelted őket valamelyik füstös, békebeli kiskocsmában, keverd össze őket, és várj, amíg az ízek összeérnek. És milyen élményben lesz részed végül, kedves Vendég? Megismered a magyar konyhaművészet történetét a kezdetektől napjainkig, az összes igaz és városi legendát, nagyevő színészek, írók és írófeleségek… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2011

>!
Magvető, Budapest, 2011
272 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631429572

Enciklopédia 33

Szereplők népszerűség szerint

Clusius · Gyarmathi Sámuel · Sipos László


Kedvencelte 2

Most olvassa 6

Várólistára tette 60

Kívánságlistára tette 44

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

ppeva P>!
Cserna-Szabó András – Fehér Béla: Ede a levesben

Finom volt!
Az a szerencsém, hogy nem hatnak rám étvágygerjesztőként az ilyen könyvek. :) Mert különben képes lettem volna végigcsipegetni, -majszolni, -zabálni az olvasást, telecsöpögtetve-morzsázva a könyvet színes-szagos illusztrációkkal. És a végén meg még a mérleggel is összevesztem volna.
Nagyon élveztem a gasztrotörténeti kutatásokat és fejtegetéseket. Teljesen elégedett voltam a hozzávalókkal és az adagolással is, nem vitte túlzásba egyiket sem, és pont megfelelően váltogatta a történeti hivatkozásokat a receptekkel és az irodalmi utalásokkal.
Mindig csodálkoztam azon, miért feszülnek egymásnak az emberek olyan kérdésekben, hogyan KELL elkészíteni egyes népszerű ételeket. Hát mindenki főzze úgy, ahogy tanulta, ahogy kikísérletezte, ahogy neki tetszik és ízlik. Hiszen ahány ház, annyi paprikáskrumpli.

egy_ember>!
Cserna-Szabó András – Fehér Béla: Ede a levesben

Mikszáth Kálmán előszavát és a szerzők mentegetőzését (nyugi fiúk senki nem várt rendszeres gasztronómiatörténetet) a következő témák követik. (In order of appearance)
– A gasztrotörténet kutatásainak nehézségei, a fennmarad nemesi-polgári és az elenyészett népi história különbségei, a magyar konyha fő fejlődési irányai.
– A burgonya. Apja nem ette, nagyapja nem is hallott róla.
– A pacalpörköltről. (Kedvenc, de csak ha én pucolom – étteremben soha.)
– A magyarság paprikafogyasztásáról.
– A kocsonyáról. (Én körömmel, [ha van, füllel, farokkal] sok hússal és zöldséggel, főtt tojással.)
– A „Czifray” kapcsán a szakácskönyvek családfájáról.
– A német befolyásról szakácskönyv-irodalmunk kezdeteinél.
– A magyar konyha külhoni megítéléséről a 17-19. században.
– Az összepancsolt és konzervált „nemzetközi” konyháról.
– A hazánkban dívó milánói kultuszról.
– Az Újházy levesről, ami öreg kakasból készítve életelixír.
– Móráné Walleshausen Ilona szakácskönyvéről, aki kifőzte az írót a vagyonából.
– A lecsóról. (A hagymát szigorúan karikára, hogy szottyos legyen és ne szaftos!)
– A halászléről. (Nem passzírozok, az úri huncutság.)
– A csík tündökléséről és bukásáról – és ennek kapcsán a lápi életforma eltűnéséről.
– Ínyesmester „szakácskönyvéről” – amiről Babits rajongó kritikát írt a Nyugatba. Valamint Ignotus Emma asszony álnéven kifejtett szakácskönyv-szerkesztői tevékenységéről.
– Dobos C. József (a tortás) feldolgozatlan életművéről.
– A tokány színeváltozásairól – 1 név, 100 féle étel.
– Hamvas Béláról és a bor filozófiájáról.
– Körner András gasztroszociológiájáról, amit a vidéki zsidóság életmódjáról írt, miután rátalált dédanyja Baruch Riza receptjeire.
– Krúdyról és az Esterházy (Puskin) rostélyos körül dúló értelmezési zavarokról.
– Mikszáth hasáról és Mauks Ilona csuszáinak felelősségéről az író korai halálában.
– A barabolyról. (Ugye? Hát ez az!)
+ Rengeteg recept, jó része ma már megfőzhetetlen, de azért…
Remek könyv, kell egy saját.

12 hozzászólás
Bélabá>!
Cserna-Szabó András – Fehér Béla: Ede a levesben

Szeretem az ehhez hasonló szakkönyv-jellegű írásokat. Fehér Béla az előszavában nyelvtudomány, néprajz, gasztrotörténet, konyha-technológia, biológia, történelem tárgyú kutatásokról írt, és ez így is történt. Érdekes, színes, ízes és gazdagon illusztrált gyűjtemény. A szerzők megpróbálják végigjárni az egyes főbb nemzeti karakterrel bíró ételeink történetét. Így például a kocsonya, halászlé, lecsó, Dobos-torta, tokányok, Esterházy-rostélyos amikről olvasni lehet az elméleti alapokat nyújtó szakácskönyv-irodalmon és azok szerzőin túlmenően.
Ha szabad egy kis hibát felhozni: hiányoltam a könyv végén az összegyűjtött irodalomjegyzéket és névmutatót. A könyvet végig kell böngészni, ha forrásokra kívánok keresni. Az látszik hogy sok energiát belefektettek a megírásába, könnyed és olvasmányos stílusban tálalják az anekdotákat, tényeket, recepteket. Elégedett vagyok, tetszett a könyv. Végezetül egy apró figyelmeztetés, ahogy a fülszövegben is írják: „Fogyókúrázóknak ellenjavallt!”

10 hozzászólás
entropic P>!
Cserna-Szabó András – Fehér Béla: Ede a levesben

A könyvnek számos csodás jellemzője van*, de a legjobban az idegnyugtató hatását élveztem. Ahogy elkezdtem olvasni a különböző lecsókat, halászleveket, tokányokat, leveseket és sülteket övező rejtélyekről és vitás kérdésekről, hirtelen elfeledkeztem mindenről, és ebben a percben az a legnagyobb kérdés az életemben, hogy vajon ehetek-e még egyszer olyan jó halászlét, mint amilyet utoljára tizenhat éves koromban ettem, s amit akkor – nyilvánvalóan – nem becsültem meg kellőképpen. (Bár ha belegondolok, ez elég nagy probléma, mivel véletlenül tudom, hogy pont olyat már úgyse ehetek többet.)

*érdekes, izgalmas, humoros, néha megható, jó stílusú stb.

Mallarme>!
Cserna-Szabó András – Fehér Béla: Ede a levesben

Akit érdekel a gasztronómia (a magyar gasztrotörténelem), annak kötelező olvasmány! De szigorúan jóllakottan lehet csak olvasni! :) Igazi gasztrotörténelmi tudományos kalandozás a paprikától a Dobos tortáig, gazdag illusztrációval és receptekkel.
„Ezzel szemben én azt mondom, kocsonyához ne bort, hanem pálinkát igyunk, hiszen ahogy a kocsonya a disznó esszenciája, úgy a pálinka a gyümölcs lelke, lényege. Lényeget lényeggel fogyasszunk, ez fontos alapszabály!” -Gyönyörű! <3

Csabi>!
Cserna-Szabó András – Fehér Béla: Ede a levesben

Remek könyv, szeretem ezeket a magos kultúrához lazán kapcsolódó históriákat, amik néha jobban rávilágítanak a lényegre, mint az egyetemes történelem eseményei (lásd háborúk).
Hogy mégsem adtam rá 5*-ot annak inkább szerkesztési mint írásbeli okai vannak.
Egyrészt úúúútálom, amikor a kép feliratok a könyv végén vannak, és ha meg akarom tudni mi van a képen, akkor lapoznom kell, megszakítva az olvasást.
Másrészt azt sem értem, hogy ha egy képhez csak annyi információt lehet odaírni, hogy pl. FOTO FORTEPAN, akkor az mit keres egy ismeretterjesztő könyvben? Arról nem is beszélve, hogy a képek nagyrészt évszámmegjelölés nélkül szerepelnek. Trehány munka.
Azonkívül egy Magvető kiadványban nekem ne legyen ennyi lejterjakab.
És hogy befejezzem a morgolódást jó lett volna a könyv végére (ha már lábjegyzetben nem megy) némi szómagyarázat, mert rengeteg olyan régies, tájjelegű szó szerepel a könyvben, aminek jelentéséről nem lebben fel a fátyol.
No de nem ez a lényeg, ha szereted a gasztronómiát, akkor feltétlenül olvasd el. Ha nem akkor is.

1 hozzászólás
kitty27 P>!
Cserna-Szabó András – Fehér Béla: Ede a levesben

Gasztrótörténelmi regény. Tele van érdekes ételekhez, fűszerekhez kapcsolodó történetekkel, anekdotákkal. Szerettem olvasni. Csak ajánlani tudom annak, aki szereti az ilyen humoros gasztro történeteket.

Habók P>!
Cserna-Szabó András – Fehér Béla: Ede a levesben

Ezt csak jóllakottan szabad olvasni (És szemüveggel, mert a betűtípusok…)

sophie91>!
Cserna-Szabó András – Fehér Béla: Ede a levesben

Ez a könyv sajnos számomra kicsit csalódás. Arra számítottam, hogy ez lesz a bevezetőm a magyar gasztrotörténet világába – ehhez képest a szerzők úgy dobálóznak az egykori szakácskönyvek címével és szerzőik nevével, mintha valamennyiünk kedves, közös ismerősei lennének, ami laikusként számomra nehezen követhetővé tette a szöveget. Ráadásul néha felületesnek is éreztem a leírásokat. A Dobos József fejezetből például – egy anekdotán kívül – konkrétan semmi nem derül ki Dobosról, hanem arról szól az egész rész, milyen szégyen, hogy még senki nem foglalkozott az életművével behatóbban, és nem született róla pontos adatokat tartalmazó írás. Hahó, fiúk, hát nem ezért vagyunk itt?! Az én ízlésemnek túl sok volt a “régen minden jobb volt, milyen kár, hogy a magyarok nem ismerik az ősi konyhájukat és már nem lehet minden piacon szopós malacot kapni” típusú siránkozás is. Persze alapvetően azért izgalmas a kötet: megismerhetjük belőle a burgonya, a paprika és a lecsó kultúrtörténetét, az Ujházy-tyúhúsleves legendáját, néhány egykori magyar szakácskönyvet, hungarikum ételeink külföldi karrierjét, népszerű gasztro-tévhiteket… Mindezt vicces és olvasmányos formában. Az ötlet jó, összességében érdekes, de nem lett kedvenc.

alaurent P>!
Cserna-Szabó András – Fehér Béla: Ede a levesben

A fülszöveg óvva int az olvasásától, merthogy éhes leszek tőle: hát ez nagyon igaz. Nálam ez fejezetfüggő volt, a fogamra való ételeknél, mint a halászlé, elindult a nyálelválasztás, a pacalosnál kevésbé. Egy bizonyos, valóban résen kell lenni, diétázóknak szigorúan ellenjavallt.
A könyv irodalom- és konyhatörténeti kalandozás, a tudományos igényességet elérő, mégis olvasmányos formában. Igazolja a „mindannyian Mikszáth köpönyegéből bújtunk elő” mondást (ha van ilyen, és miért ne lenne), a bevezető és az utolsó fejezet is őt idézi, mintegy keretbe foglalva az elmúlt mintegy kétszáz (vagy több) év étekjeit.
A legtöbb fejezet ételekről szól: a forráskutatások szerint (azaz régi szakácskönyvek alapján) mikortól emlegetik, hol fordul elő, ki főzte/sütötte, milyen változatokban, vagyis: hogyan alakult ki az a fogás, amelyet ma azon a néven ismerünk, akkor is, ha másképp tudjuk Baján, mint Debrecenben. Mi tagadás, a mai ételek neve alapján őseink nem sokat ismernének fel. A jövevényekről nem is beszélve: a német, francia szakácskönyvekből átszármazott, „igazi magyar” konyhaként több kiadást megért szakácskönyvek segítettek elterjeszteni a fűszerezés, az alapanyagok, a készítési módok változatait. Nagyon érdekesnek találtam, amikor megpróbáltak leásni a mélyére, mi is az, ami a magyar konyha ősi része.
A legjobban nekem mégis a szakácsokról, szakácskönyvek szerzőiről szóló részek tetszettek, Móra feleségéről, Mikszáthról, Magyar Lajosról, Jókairól és a honi gasztronómia számomra eddig ismeretlen közkatonáiról.
Élvezetes olvasmány, tele receptekkel, nem fog elsüllyedni a polc mélyére, az bizonyos.


Népszerű idézetek

Dora P>!

„A szerelem szép, de ebédelni is kell.” (Hunyadi Sándor)

133. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
15 hozzászólás
alaurent P>!

Az igazi magyar lecsó olyan, mint az Úristen: egy, és mégis annyiféle, ahányan hisszük.

139, oldal

Oriente>!

Ujházy-fröccs

A híres színész szódavíz helyett a népszerű vendéglő (ti. a Wampetics-Gundel) kitűnő kovászos uborkájának levével hígította a bort. Tisztelői, utánzói gyorsan elterjesztették fővárosszerte. Divatja az I. világháború végéig nyomon követhető. Szakemberek véleménye szerint jóval nagyobb mennyiségű bort lehet így meginni negatív következmények nélkül, mint a szódavízzel kevertből.

118. oldal, Ede a levesben - A porrá lett kakasról

Kapcsolódó szócikkek: uborkalé
5 hozzászólás
Oriente>!

Végy tikmonyat, amennyit akarsz, törd egy fazékba, borsot, sáfránt, gyömbért, szerecsendióvirágot bele, a habarófával habard jól meg, a bort forraszd mézzel fel, ereszd fel a tikmonnyal, ha akarsz egy kis vajat beleereszteni, a te jó akaratod.
Némelyek egy kevés lisztet is eresztenek bele a tikmonnyal, kinek szűkön vagyon tikmonya;

215. oldal, Vita Illuminativa. Hamvas Béláról és barátjáról, a Megváltó Boristenről

Kapcsolódó szócikkek: gyömbér · tojás
14 hozzászólás
Wiggin77 P>!

Az Ungarischer Gulaschkeller csinos, tiszta helyiség, falain a pusztai és cigányéletből ellesett jeleneteket ábrázoló freskók, a piros dolmányos zenészek a Csárdáskirálynő ismert dallamait játsszák.

Nagyon meghatott, hogy itt is így szeretik a magyar konyhát, rendeltem egy bálnafaroklevest, utána Stroganoff-sültet, majd joghurtot narancslekvárral. A pincér ebből rögtön kitalálta, honnan jöttem, s én is megerősítettem, hogy ez a hortobágyi csikósok hagyományos étrendje, bár a joghurtot olykor kókuszlével vagy friss gyíktojással is fogyasztják: távozásomkor hangos joch eschtet-tel búcsúzott.

107. oldal

Kapcsolódó szócikkek: narancslekvár
6 hozzászólás
Oriente>!

[…] teljesen véletlenül elkaptam a rádióban Simonffy András 1976-os hangjátékát, a Világlecsót, melyben három magyar Nobel-díjas kap össze azon, hogyan is készül az igazi lecsó. Akkor már sziklaszilárdan hittem, a lecsó az elmúlt száz-százötven év egyik megkerülhetetlen magyarság-kérdése.

133. oldal, A vaczak szottya

Kapcsolódó szócikkek: 1976 · lecsó · Simonffy András
Frank_Waters I>!

Mert az ebéd is, bármilyen jó, voltaképpen csak egy küzdelem a feketekávéhoz.

9. oldal (Mikszáth)

Kapcsolódó szócikkek: kávé
2 hozzászólás
alaurent P>!

E kies hazában mutass nekem ma egy oly ravaszt, ki egy oly közönséges tárgyról értekezvén, mint a tejfölös túró, ily rafináltan tudja kimondani, hogy az élet ünnep, karnevál, hogy a Jóisten a piszkosszürke hétfői létben néha azért tesz engedményeket, ad vasárnapi naplementéket, ad hagymát és paprikát, badacsonyi kotyogó pintes üvegeket, ha van elég türelmesség bennünk, hogy meglássuk a csodát.

176. oldal (az Ínyesmesterről)

Wiggin77 P>!

Ezek után lássuk a wegierski gulasz összetételét, hátha hasznát veszi az utókor. Íme: víz, zöldségek, fűszerek, só, cukor, marhahús, savasságszabályzó, aroma, festék, paprikakivonat, sütőporkivonat, glukóz, citromsav, ecetsav, olajstabilizátorok, laktózszérum, cukordextróz, maltrodextrin, foszfátstabilizálók, nátrium, antioxidáns, izoeszkorbin, glutén, laktóz, tejproteinek, E 1422 (térfogatnövelő), E 621 nátrium-glutamát, E 412 taraőrlemény, E 415 xantángumi, E 407 karragén, azaz gyöngyzuzmó, és E 508, azaz kálium-klorid.

Fáradt olaj és madárszar, gondolom, azért nincs benne, mert esetleg javítana rajta.

104. oldal

Kapcsolódó szócikkek: laktóz (tejcukor) · xantángumi
Oriente>!

Végy egy nagy őszi libát, töröld meg kívül-belül vászonnal, locsold meg mindenütt ecettel, dörzsöld be sóval, salétrommal, és nádcukorral. Ha átjárta a só, hagyd úgy 15 napig, aztán szárítsd meg, és egy hónapra akaszd a kéménybe.

100-101. oldal, Sauce à la hongroise

Kapcsolódó szócikkek: lúd / liba
17 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Nicolas Barreau: Cseresznyevirágzás
Rubin Eszter: Bagel
R. Kelényi Angelika: Mesés Marrákes
Rita Falk: Savanyúkáposzta-kóma
Karády Anna: Zserbó – A múlt tengerén
Kristin Harmel: A felejtés édes íze
F. G. Haghenbeck: Frida füveskönyve
Dana Bate: Iránytű a szerelemhez és titkos lakáséttermekhez
Jenny Colgan: Karácsony a Piciny Csodák Pékségében
Istók Anna: Éhes felhő a napot