Finnugor ​kalauz 16 csillagozás

Csepregi Márta (szerk.): Finnugor kalauz

A magyarok nyelvrokonai Skandináviától Nyugat-Szibériáig népesítik be Észak-Eurázsiát. Az utóbbi években sok változás történt életükben. E kötet szerzői helyszíni tapasztalatok birtokában hiteles képet adnak az egyes népek mai helyzetéről. A bevezető fejezetek nyelvrokonsággal kapcsolatos, őstörténeti, történelmi kérdéseket tárgyalnak. A kötetet térképek, fotók, könyvajánló, címjegyzék és mutatók egészítik ki.

>!
Medicina, Budapest, 2001
288 oldal · ISBN: 9632438620
>!
Panoráma, Budapest, 1998
286 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632438132

Enciklopédia 7

Helyszínek népszerűség szerint

szauna


Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 10

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Turms>!
Csepregi Márta (szerk.): Finnugor kalauz

Átfogó tanulmánykötet finnugor nyelvrokonaink múltjáról, életmódjáról és kilencvenes évek közepi, jellemzően nem túl rózsás gazdasági, demográfiai és kulturális helyzetéről. A könyv megjelenése óta eltelt közel húsz év, ami nem rövid idő; érdekelne, merre tartanak manapság ezek a kis lélekszámú, természetközeli életmódot folytató népek?
A könyv végigveszi az összes még létező finnugor népcsoportot, köztük olyanokat is, akiknek eddig nevét sem hallottam (pl. lívek). Szívszorító volt olvasni pár ezer (esetenként csak néhány száz) főt számláló népekről, akik törpe kisebbségként élnek saját hazájukban, a róluk elnevezett autonóm körzetekben vagy köztársaságokban. Népekről, akiknek nyelvük, kultúrájuk megmentésére szinte már esélyük sincs, sorsuk a majdnem biztos beolvadás a többségi (általában orosz) nemzetbe.
Legjobban a szerzők személyes élményeiről szóló részeket élveztem, ebből szívesen olvastam volna többet is. A könyv végén található egy nagyon alapos irodalomjegyzék, ebből persze bőven lehet további ötleteket meríteni finnugor témában.

ppeva P>!
Csepregi Márta (szerk.): Finnugor kalauz

Annyira jó, hogy szeretnék majd egyet otthonra is. :) Kitűnő összefoglalás, nem csak tudósoknak. Amit mindig szerettél volna tudni a finnugorokról, de nem volt kitől megkérdezni.
Mindig érdekelt ez a téma. Most @Emmi_Lotta-nak köszönhetően újra rátaláltam a finnugorokra, az őshazára – nagyon élvezem, egyre több új és érdekes olvasmány jön velem szembe ebben a témában.

13 hozzászólás
Daniella78>!
Csepregi Márta (szerk.): Finnugor kalauz

Nagyon élvezetes és hasznos könyv az uráli népek kultúrájáról, bár sokszor elszorult a szívem a kihaló nyelvekről és az asszimilálódásban eltűnő kultúrákról olvasva.

dokijano>!
Csepregi Márta (szerk.): Finnugor kalauz

Ez tulajdonképpen egy olvasmányos formába öntött tanulmánykötet. Szerzői a finnugrisztikával egyetemi szinten foglalkozó kutatók, azaz nyelvészek, néprajzosok, történészek, akik hónapokat-éveket töltöttek el az adott nyelvi közegben, terepen. A testközelből megtapasztalt élményeiket mondják el. A nyelvrokonaink történelméről, mindennapi életéről, küzdelmeikről, szokásaikról szólnak a tanulmányok, és persze megismerhetjük a nyelvrokonságot masszívan alátámasztó kutatásokat is belőle. A kötet végén pedig egy részletes irodalomjegyzék segíti a téma iránt jobban érdeklődő olvasókat.
Nem egy könnyed olvasmány, de a fejezetek előtti térképek és az áttekinthető összefoglaló ábrák sokban könnyítik a megértést. Sőt a végén még 23 színes tábla is illusztrálja a különböző népek viseletét, házait, sátrait.
Megtudtam belőle sok érdekességet. Azt ugye minden érettségizett tudja, hogy a finnek nyelvrokonaink (még ha ezt mostanában laikus tudományoskodók vitatják is), és vannak még az Urál környékén is a marik, hantik, vogulok, osztjákok. De a beszámolókból sok újat is tanultam: a lappok (számik), az észtek és a lívek is nyelvrokonaink, sőt, olyan egzotikus szibériai népek is, mint a szölkupok (szamojédek), nyenyecek, zürjének.
Néprajzi ismereteket is közöl az érdeklődőknek. Innen tudtam meg, hogy az észak-oroszországi nyelvrokonaink jelentős része még mindig nomád életmódot folytat, rénszarvas csordákat terelgetnek, halásznak, vadásznak és bogyós gyümölcsöket gyűjtögetnek, és az év nagy részében sátorban élnek (ezzel és a GPS-nyomkövetők segítségével könnyen követik a vonuló rénszarvas-csordáikat). Valamilyen szinten érthető is, mert más munkalehetőség nemigen van arrafelé, és ez beleszorítja ebbe az életmódba őket.
Szívből ajánlom a kötetet mindazoknak, akik az átlagosnál többet szeretnének megtudni a témáról, és mindezt jól áttekinthető formában szeretnék elolvasni.

Tutajos>!
Csepregi Márta (szerk.): Finnugor kalauz

Bár a kötetet 1998-ban adták ki (és talán 2-3 évvel még korábbi írásokból áll), mégis rengeteg, mostanáig is hasznos információt tartalmaz. A szakterületük legjobbjai közé tartozó szerzők közvetlen tapasztalataikkal fűszerezve mutatnak be egy-egy uráli nyelven beszélő népet, népcsoportot – ez a személyesség és egyéni stílus talán a kötet legnagyobb értéke, amellett, hogy a finnektől a szamojédekig mindenhová eljutunk általa. A térképes megjelenenítéseket külön élveztem.

alfonzine_stokes>!
Csepregi Márta (szerk.): Finnugor kalauz

ismerkedj behatóbban nyelvrokonainkkal! ha nem tudsz semmit az észtekről, vagy a lappokról, ha nem tudod a lívek mitől lettek, vagy a vótok meg már csak voltak, akkor ugorj neki és tanulmányozd ezt a remek könyvet! amennyiben nem ezzel foglalkozol hétköznapjaidon, az sem baj, hiszen cseppet sem nehéz olvasmány. inkább csak érdekességek, könnyed nyelvezet, izgalmas barangolás…

rosa_n>!
Csepregi Márta (szerk.): Finnugor kalauz

Nagyon szeretem ezt a könyvet. Jó beleolvasni, olvasni, elmerülni benne.

Mara91>!
Csepregi Márta (szerk.): Finnugor kalauz

Nem hittem volna, hogy ennyire élvezni fogom ezt a könyvet. Nagyon érdekes dolgokat közöl a nyelvrokonainkról. A témában érdeklődőknek kötelező alapműnek hiszem, de mások számára is nagyon érdekes olvasmány lehet.


Népszerű idézetek

dokijano>!

A szépművészeti múzeum Sztyepan Erzja szobrászművész nevét viseli. Ő a leghíresebb mordvin a csupán egyik nagyszülője ágán mordvin származású Gorkij mellett. A népe nevét felvett Erzja (1876-1959) – eredeti nevén Nyefjodov – világszínvonalú alkotásaival hírnévre tett szert az egész világon. Életének egy részét külföldön, Olaszországban, Franciaországban és Argentínában töltötte. Különleges, expresszív stílusa mellett az alkalmazott alapanyagok teszik sajátossá, csak rá jellemzővé alkotásait: a kebraccsó, az algarrobo és az urundaj fa.

144. oldal, A mordvinok ma (Panoráma, 1998.)

2 hozzászólás
dokijano>!

A hagyományos módon élő hantikon nem fogott sem a keresztény, sem az ateista térítés: máig természethitűek. Tisztelik az Égatyát és a Földanyát és azok gyermekeit, a különböző folyók, hegyek szellemeit. A jó halász- és vadászszerencse érdekében rendszeresen mutatnak be áldozatot nekik. Minden családnak vannak saját házi bálványai, melyeknek szintén kijár a tisztelet. A szülő nők Kaltes istenasszonynak köszönhetik, ha minden rendben ment. A betegek Kórfejedelemtől próbálják megtudakolni, hogy mi az ára a gyógyulásnak. A vadászok védőszelleme az Égatya legfiatalabb fia, akit Világügyelő férfinak, Lúdfejedelemnek, Aranyos fejedelemnek is neveznek. Ő a legügyesebb vadász, aki még a hatlábú jávorszarvast is utolérte, s éppen, amikor az fellépett az égre, levágta a két hátsó lábát, hogy ne legyen olyan gyors, s a később megszületendő emberek is vadászhassák. Azt a csillagképet, melyet mi Göncölszekérként ismerünk, a hantik Jávorszarvasnak nevezik.

64. oldal, Az osztjákok (hantik) (Panoráma, 1998.)

3 hozzászólás
dokijano>!

Szakértő vodkavásárló Udmurtiában csak glazovi vodkát vesz. Drágább, de jobb és tisztább, mint más orosz vodkák, és olcsóbb, mint a külföldi. S még nem hamisítják. (Nem sok veszélyesebb ital van Oroszországban, mint a kioszkokban vásárolható „márkás” külföldi vodka. Ha nincs szerencsénk, meg is halhatunk…)

99. oldal, Az udmurtok - Udmurtia (Panoráma, 1998.)

dokijano>!

A Kahrila-tó festői partján jártomban vetődtem egy mélyen barázdált arcú, barátságos parasztember házába. A kutyája kevésbé volt barátságos, de ehhez az ember hozzászokik, tanyákon járva megszokja a velük való bánást. A gazda kicsinyke, szegényes gerendaházban él, lakhelye az ősi észt paraszti építészet szépségének s a szovjet nyomornak sajátos ötvözete. Nem elég, hogy emberünknek a szovjet világ előtt 40 hektár földje-erdeje volt, a világháborúban sem a „helyes” oldalon állt. Nyugdíjas koráig nem is vihette kolhozgépkezelői tisztnél többre. […] Megtudván, hogy „testvér” vagyok, hányatott életét egy szuszra meséli, majd gondol egyet, megvakarja a fejét, elemi iskolai emlékei között kutat, s a magyar himnuszt kezdi szavalni, Albert Kruus fordításában. Az első két strófát hibátlanul, a harmadiknál akad csak el. Hát ilyen ország is akad még a világon, ahol egy Isten háta mögötti tanyán, egy hetvenen túli parasztember lelkesen mondja a hatvanegynehány éve tanult Hymnust távolról jött nyelvrokonának!

181. oldal, Észtország: tenger, föld, remény (Panoráma, 1998.)

ppeva P>!

Szibéria sok népénél él az a hit, hogy az embereknek több lelke van. Így tartják az enyecek is. Szerintük az élőlények négy lélekkel bírnak. A lélegzet-lélek a gyomorban található, s az ember halála után Nga birodalmába távozik. Vele ellentétben a halál után a vér-lélek Todotéhoz kerül. Az árnyék-lélek nem hagyja el rögtön a földi világot. Még hét évig a rokonok között marad, csak ennek leteltével távozik el véglegesen. A hasonmás-lélek ugyan azonnal az elhunytak világába költözik, de az élőket álmukban gyakran meglátogatja, arra csábítva őket, hogy költözzenek ők is a túlvilágra. A hasonmás-lélek látogatásaitól az enyecek rendkívül féltek, ezért amulettek hordásával próbálták megelőzni a megjelenésüket. Hitük szerint a halál beálltával a lelkek a seben, vagy ha az nem volt, akkor a szájon át távoztak.
Halottaikat szánra téve bejárat nélküli jurtában hagyták a tundrán. A halott mellé elhelyezték a használati tárgyait is, de megrongált állapotban. A szánt húzó réneket feláldozták. A temetés után a szertartás résztvevői tisztítószertartáson estek át. Ennek alkalmával tűzön vagy megölt kutya tetemén kellett átugrani.

228. oldal (Az északi szamojédok - Enyecek)

2 hozzászólás
dokijano>!

Votkinszk vasművének 1837-től I. P. Csajkovszkij volt a vezetője, a nagy orosz zeneszerző édesapja. Csajkovszkij nyolc éves koráig élt Votkinszkban. Emlékére évente zenei fesztivált rendeznek a városban. Egykori lakóházuk ma szépen karbantartott múzeum, ahol képet alkothatunk arról, hogyan élt 150 évvel ezelőtt egy orosz gyár jól fizetett szakembere, valahol az Urál közelében.

99. oldal, Az udmurtok - Udmurtia (Panoráma, 1998.)

dokijano>!

[…] a szauna a finnek számára szent hely, ahol nem illik hangoskodni. Úgy érzik, hogy szaunázás közben nemcsak testileg, hanem lelkileg is megtisztulnak. Régen a gyermekek a szaunában születtek, mivel ez volt a ház legtisztább helyisége, s a halottakat is itt nyújtották ki, mielőtt felravatalozták. A szaunának saját védőszelleme is volt. Amikor valaki házépítésbe fogott, először a szaunát ácsolta meg, s családjával együtt mindaddig ott lakott, amíg fel nem épült a háza.

164. oldal, Finn mozaikok (Panoráma, 1998.)

Kapcsolódó szócikkek: szauna · védőszellem
dokijano>!

A nyenyecek körében kedveltek a lírai dalok is, de az epikus műfajokat többre becsülik. A gyermek születésekor mindig kap egy dalt, amelynek dallama csak az övé. Általában ezek a dalok ekkor még tartalmilag egyszerűek, de a felnőttek személyes dalai már sokoldalúbbak.

225. oldal, Az északi szamojédok (Panoráma, 1998.)

Kapcsolódó szócikkek: dal · nyenyecek
1 hozzászólás
dokijano>!

A többség-kisebbség mindennapos kis harcait a régi és az új Oroszországban is a helyszínen kell megvívni, észben tartva a régi orosz bölcsességet, miszerint „az Isten magasan, a cár pedig messze van".

38. oldal, Az oroszországi finnugor népek történelme és jelenlegi helyzete (Panoráma, 1998.)

ppeva P>!

[…] a régi temetkezési szokások is elhaltak már. Régebben a halottakat a tundrán hagyott szánra tették, amely köré általában egy bejárat nélküli sátrat építettek. A temetés után az elhunyt gyermekei rénszarvast áldoztak. A családot a temetési szertartás után különféle tilalmak sújtották. A szertartás résztvevői tisztátalannak számítottak, ezért a férfiak legalább egy hónapig nem vehettek részt vadászaton. A család nőtagjai pedig három évig nem fonhatták be a hajukat. A sírt három éven keresztül évente egyszer felkeresték, hogy ételt és új ruhát vigyenek a halottnak. Viszont a harmadik év leteltével erre a helyre már többet nem tértek vissza.
A fenti temetkezési szokáson kívül ismerték a földbe temetést is. Manapság szinte kizárólag földbe temetik a halottakat, gyakori azonban, hogy síremlék helyett az elhunyt szánját állítják a sírra.

233. oldal (Az északi szamojédok - Nganaszanok)


Hasonló könyvek címkék alapján

Virányi Elemér: A finnugor népek élettere
Lennart Meri: Az északi fény kapujában
Riin Alatalu – Marju Kõivupuu: Az észt örökség
Gulya János (szerk.): A vízimadarak népe
Normantas Paulius – Csepregi Márta: 14 testvér
Pusztay János (szerk.): A Volga-Káma-vidék finnugor népei
A. P. Okladnyikov – A. I. Martinov: Szibériai sziklarajzok
Nanovfszky György (szerk.): Nyelvrokonaink
Karig Sára (szerk.): Barátok, rokonok
Kerezsi Ágnes: Az udmurtok