A fiatal szerző negyedik könyvét tartja kezében a T. Olvasó. A nemrég megjelent Szidóni című kötet már vérbeli prózaírót mutatott, s ezt a szakma fogadtatása is igazolta. A Hé, Emberke! nem elsősorban intellektuális tematikájánál fogva, hanem a mai kor kisemberét foglalkoztató „múlt – jelen – jövő” kérdésének, a megélhetésnek és élhetésnek a megközelítése révén válik izgalmas olvasmánnyá.
A könyv hőse, Emberke – alias Lenka Vilmos – élete delén, negyvenévesen számot vet múltjával, s rádöbben eddigi élete hiábavalóságára. Hogyan tovább? A szerző érdekes, akár abszurdnak is mondható nézőpontból vizsgálja hozzá nagyon közel álló hőse külső és belső világát. Ez lehetővé teszi, hogy a felvetett kérdésekre adott választ mi, jóhiszemű olvasók, akár túlzottan „irodalminak” is elfogadhassuk. A halandóság és halhatatlanság kérdéskör így nem elsősorban a postakézbesítő kisember mindennapi témája marad… Íróember nem is akarhat ennél többet.
!
Hé, emberke! 1 csillagozás
Népszerű értékelések
+
>!
Gregoria_Hill
2 hozzászólás
Talán adok majd egy csillagot a témára, amiből akár még lehetne is valami, meg néhány ötletre, esetleg az utalásokra.
Egyelőre blokkolják az agyamat az olyanok, mint
fénnyaláb
búcsúzúnk
síratjuk, bíztat, szűntet
fáradtság
a konyha helyt ad az eseménynek
eleve elrendeztetés
szemelőt tartva
pánik rémület
sohase mond
nyilal
jogszabáj
„Klári könnyeit beitta a másik flanelinge, a bőr érzékelte a nedvet, kirázta tőle a borzongás…”
De most komolyan: jogszabáj???





