Kezdődhetett volna úgy, hogy „Egyszer volt, hol nem volt:…” Befejeződhetett volna úgy, hogy „…éltek, amíg meg nem haltak.” De tudjuk, hogy nem így kezdődött és nem így végződött.Csaplár Vilmos regénye a már nem is annyira közelmúlt kispolgári elsőtitkárságát mutatja be. A fekete humortól a szatírán át a simogató iróniáig minden hangszeren játszva elmeséli a kovácselvtársi vágyaktól megszállottak és a világforradalmiak küzdelmét a hihetetlenül fineszes Kádár János országában. Mátyás király Gömörben lóvá tette az urakat, összekacsintva a néppel. Kádár János is kacsingat. Legalábbis időnként úgy tűnik, mintha kacsintana.
Igazságos Kádár János 13 csillagozás
Kedvencnek jelölte 1
Várólistán 4
Kívánságlistán 5
Kölcsönkérné 1
Népszerű értékelések
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Elkéstem az olvasással legalább egy évet.
Érzem a szatírát, az iróniát, a humort, de most, mikor percről-percre hálóz be egy új diktatúra, nem tudok mosolyogni, még vicsorogni sem.
Éltem a Kádár-korszakban is. Úgy a 70-es évek elejétől kezdtem eszmélni, figyelni a világot. A rendszer akkor kezdett puhulni. Soha nem szidtam azt a rendszert utólag, mert akkor voltam fiatal, szerelmes, stb. De soha nem is sírtam vissza, mert a legszegényebb szabadság, demokrácia is jobb a legpuhább diktatúránál.
Nincs bennem sem harag, sem gyűlölet, de megbocsátás sem.
Reszketve figyelek, és féltem a gyerekeimet.
Szerintem jó kis olvasmány. Én legalábbis jól szórakoztam rajta:) Egyébként is szeretem Csaplár Vilmos írásait, annyira… más, mint amiket általában olvasok. Ezt a könyvét kifejezetten szeretem. Kádár János a XX. századi Mátyás király:) Szürreális, ironikus, de nagyon jó:)
Ez idáig idegenkedtem a hangoskönyvektől. Ez volt az első.
Igen, idegenkedtem, mert egyrészt vizuális típus vagyok, másrészt egy hangoskönyvet hallgatni épp az olvasás élményétől, a könyv látványától, illatától fosztja meg az embert.
Aztán rábukkantam Csaplár Vilmos 'hangjátékára". Mert az volt. Egy játék! Egy mese. Nem is egy, inkább több.
Igazságos Kádár János. Na, erről a címről persze rögtön Mátyás királyra asszociáltam. És nem is véletlenül, mert a kis történetkékből álló regény cselekménye is azt sejtette, Csaplár Vilmos is párhuzamot kívánt ezzel vonni Kádár és Mátyás király között.
Nem akarok én itt politikai értékelésekbe bocsátkozni, nem is hiszem, hogy ez volt az író szándéka. Ez inkább egy szórakoztató adomagyűjtemény volt, kiváló színészek tolmácsolásában. Blaskó Péter pl. hátborzongató hasonlatossággal utánozta a szocializmus első titkárának hangját!!
Mulatságos volt, nagyon jókat kuncogtam rajta. Nem tudom, mindebből mennyi volt a valóságos s mennyi a képzelet szüleménye, mindenesetre igazán húen ábrázolta a Kádár-korszakot.
Lenyűgözött!
Csaplár Vilmos jó érzékkel választ címeket (pl. Pénzt, de sokat; Kurva vagyok), szép irodalmat ír, de a bulvár olvasók is felfigyelnek rá. Amikor a barátja, Bódy Gábor filmrendező öngyilkos lett (1985-ben), a nekrológjában ezt írta: a túlélő előnye evidens. Nos, már Csaplár Vilmos is közelebb került a halálhoz, de én nem látom, hogy az előnyével élni tudott volna. Ez a könyv is csak egy, az elmulasztott lehetőségek sorában.























