Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A Nem vénnek való vidék szerzőjének legpokolibb regénye.
A Véres délkörök egy fiatal és nincstelen vándor története, aki kóborlása közben csapódik a törvényen kívülieket és skalpvadászokat tömörítő Glanton-bandához, melynek tagjai indiánokat irtottak Texas és Mexikó határvidékén, az 1840-es évek végén, a helyi elöljárók megbízásából. McCarthy regénye az amerikai álom keletkezésének ideológiai alapjait gondolja újra, ábrázolva a tudás és a hatalom, a fejlődés és az elembertelenedés, a történelem és a mítosz, de legfőképpen az elkövetett erőszak és az elbeszélt erőszak határmezsgyéit. Világában minden megtörténhet és meg is történik a túlélés érdekében. Nincsenek jók vagy rosszak. Nincsenek kiváltságosok, és kegyelem sincsen – sem öregnek, sem nőnek, sem gyermeknek. Feladatok vannak, melyeket a szereplők igyekeznek végrehajtani, anélkül, hogy túlságosan sokat gyötrődnének azon, mi helyes, és mi helytelen; indiánok és fehérek, harcosok és földművesek mind a dolgukat végzik ebben a pokolian perzselő, könyörtelen világban, és a legtávolabbi céljuk: a másnap reggeli ébredés. A történet és a nyelv egyaránt a fájdalomból építkezik, hogy azután a regény az ember elhagyatottságának és értelmetlen szenvedésének monumentumaként magasodjon a századok fölébe, és úgy hirdesse a keresés szükségszerűségének és ugyanakkor hiábavalóságának tanulságát, akár Herman Melville Moby Dickje.
Cormac McCarthy rémálomszerű, mégis gyönyörűséges nyelvezetű, kalandos remekművét a kritikusok a 20. századi irodalom, azon túl pedig a teljes angol nyelvű irodalom legfontosabb regényei közt tartják számon és Poe, Melville vagy Faulkner leghíresebb alkotásaihoz hasonlítják. Harold Bloom, a neves irodalmár egyenesen a négy legjobb élő amerikai író közé sorolja a szerzőt Philip Roth, Thomas Pynchon és Don DeLillo társaságában. McCarthy sokkoló elbeszélésében szenvtelenül ábrázolja az amerikai történelem egyik válságidőszakát, kendőzetlen képet festve az elkerülhetetlen fájdalomról és erőszakról.
Címkék
Most olvassa
Várólistán
Kívánságlistán
Elcserélné vagy eladná
Top értékelések
Nem semmi egy könyv… Teli tájleírásokkal, vérrel, mocsokkal, értelmetlen öldökléssel… Amint írtam egy karcban a tájleírásoktól hanyatt lehet esni olyan élethűek, és hidegek… Érdekes, hogy a könyv első felében lévő főszereplő, csak a könyv végén tér vissza, mármint addig is jelen van, csak háttérbe vonulva…. Nagyon nyersen, véresen írja le az öldökléseket…. Egy idő után, mikor a tájleírásban feltűnik egy város, már előre sajnáljuk a szerencsétlen lakókat, mert a jól szituált amerikai skalpvadászcsapat elég sajátos területrendezési módszereivel fognak megismerkedni:) SPOILER! Azért az mekkora, hogy a mexikóiak által az apacsok ellen felbérelt banda még a mexikói falú lakosait is lenyírja, és a skalpjukat eladja, mint apacsskalp?:) Ravasz marketing fogás:) Azért nem 5 csillag, mert a vége egy picit nem tetszett….
Brutális és szép. Letisztult és cizellált. Elgondolkodtató eszmefuttatások, csodaszép leírások. És vér, elég sok :)
Tetszett, de asszem mégis a Vad lovak lesz a következő, pedig a Nem vénnek valóra kíváncsibb vagyok.
Túléltem és életben maradtam és a fülem is a helyén :) . Közben fáztam, éheztem, mocskos lettem és véres és gyilkos is. Könyörtelen volt és mégis jó! Hihetetlen mondatok, leírások, metaforák, hasonlatok.
Filmajánló hozzá: Börtönvonat Yumába és a Jesse James meggyilkolása a tettes a gyáva Robert Ford.
Durva ez a könyv. Szörnyűséges élmény, nyelvileg igen kreatív, mitológiája átfogó és érvényes. A szépirodalom határán, karizmatikus esztétika.
Az idei év eddigi legnagyobb könyvélménye. Egyszerűen tökéletes. McCarthy egy zseni.
Top idézetek
Az embereket nem a közösen megszegett kenyér köti össze hanem a közös ellenség.
494. oldal
Az ember a játékra született. És nem másra. A gyerek is tudja már hogy a játék nemesebb mint a munka. És tudja azt is hogy a játék értelme nem a játékban magában van hanem abban hogy mennyire értékes az amit a játékban kockára teszünk.
404. oldal
Régen letett már róla hogy a tettek következményeit mérlegelje s tudván tudva hogy mindenkinek meg vagyon írva a sorsa mégis elevenen tartotta még magában mindazt amivé valaha lehet még ezen a világon avagy ami a világ neki még lehet és légyen bár végzete akárha az őskőbe vésve ő szabad akaratot bitorolva magának úgy űzte s hajtotta előre a könyörtelenül tűző napot égi pályáján míglen végleg ki nem húny majd mintha örök időktől fogva rendelkeznék felette amikor utak se voltak még és emberek és napok se hogy bejárják rajtuk szabott pályájukat.
394.oldal
"Láttál már olyan világot ami jobban tetszett volna?
Azért képzelni tudnék.
Azzal meg mire mégy?
Semmire.
Semmire hát."
"Az egyenes és a görbe út végül is egy és ugyanaz és most hogy itt vagy mit számítanak az évek melyek elteltek azóta hogy utoljára találkoztunk? Oly téveteg az emberi emlékezet és ami megtörtént alig különbözik attól ami sohasem létezett."
A csikó lehajtott fejjel állt az anyja mellett de a ló csak nézett a távolba ahol véget ér minden emberi sejtelem és ahol a csillagok a tenger vizébe merülnek és bálnák hordozzák hatalmas lelküket által a tenger fekete végtelenségén.
490. oldal
De még mennyire hogy megfenyegetett.
Én nem szoktam fenyegetőzni. Én csak azt mondtam neki hogy elverem a seggét a puskacsővel és ezt akár jegyzőkönyvbe is veheti.
És ez magának nem fenyegetőzés?
Brown felpillantott. Nem ez nem fenyegetőzés. Hanem ígéret.
433. oldal
Lám a pap nem mond semmit se – mondta a bíró. Nihil dicit. De a pap szólt már. Mert a pap letette a foglalkozása palástját és helyette olyan magasabb hivatást választott melyet minden ember tisztel. A pap nem akart tovább Isten szolgája lenni hanem maga akart istenné válni.
406. oldal
Egy magányosan álló fa égett. Egy fa mely jel volt a sivatagban s melyet lángra lobbantott az elvonult vihar. A messziről jött árva zarándok pedig ki eléje járult odatérpedelt a meleg homokba feléje nyújtva zsibbadt és fagyos kezét mialatt csapatostul gyűltek az apró lények a szokatlan éjjeli naphoz – némán s szorosan egymás mellett gubbasztó kis baglyok és tarantellák solpugák és skorpiók mérgespókok és rücskös bőrű gyíkok melyeknek szája fekete mint a csau kutyáé s a harapásuk halálos és kis sivatagi baziliszkuszok melyeknek vér lövella szeméből és kis homoki viperák mint kecses kis istenségek némák s ugyanazok mint Dzsiddában és Babilonban. Égő szemek csillagraja veszi körül a fényt áhítatos békében e lobogó fáklya előtt melynek fényességétől kihunynak szemgödrükben a csillagok.
349.-350. oldal
Külső linkek
Ha tetszett ez a könyv, akkor ezeket is olvasd el
Hasonló könyvek címkék alapján
- Paul Auster: A véletlen zenéje
- Paul Auster: Az illúziók könyve
- Margaret Mitchell: Elfújta a szél
- Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger
- Max Brand: Át a Rio Grandén
- John Steinbeck: Érik a gyümölcs
- Michael Cunningham: Az órák
- Theodore Dreiser: Carrie drágám
- J. D. Salinger: Zabhegyező
- Don DeLillo: Fehér zaj
Akiknek ez a kedvence, még ezeket szeretik
- Kurt Vonnegut: A Titán szirénjei
- José Saramago: Vakság
- Stephen King: A ragyogás
- Patrick Süskind: A parfüm
- Jack Ketchum: A szomszéd lány
- Kurt Vonnegut: Bajnokok reggelije
- Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban – Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában
- Thomas Harris: A bárányok hallgatnak
- Ernest Hemingway: A Kilimandzsáró hava
- Arthur Koestler: Sötétség délben
