Vigyázat! A fülszöveg cselekményleírást tartalmaz.
A Nem vénnek való vidék szerzőjének legpokolibb regénye.
A Véres délkörök egy fiatal és nincstelen vándor története, aki kóborlása közben csapódik a törvényen kívülieket és skalpvadászokat tömörítő Glanton-bandához, melynek tagjai indiánokat irtottak Texas és Mexikó határvidékén, az 1840-es évek végén, a helyi elöljárók megbízásából. McCarthy regénye az amerikai álom keletkezésének ideológiai alapjait gondolja újra, ábrázolva a tudás és a hatalom, a fejlődés és az elembertelenedés, a történelem és a mítosz, de legfőképpen az elkövetett erőszak és az elbeszélt erőszak határmezsgyéit. Világában minden megtörténhet és meg is történik a túlélés érdekében. Nincsenek jók vagy rosszak. Nincsenek kiváltságosok, és kegyelem sincsen – sem öregnek, sem nőnek, sem gyermeknek. Feladatok vannak, melyeket a szereplők igyekeznek végrehajtani, anélkül, hogy túlságosan sokat gyötrődnének azon, mi helyes, és mi helytelen; indiánok és fehérek, harcosok és földművesek mind a dolgukat végzik ebben a pokolian perzselő, könyörtelen világban, és a legtávolabbi céljuk: a másnap reggeli ébredés. A történet és a nyelv egyaránt a fájdalomból építkezik, hogy azután a regény az ember elhagyatottságának és értelmetlen szenvedésének monumentumaként magasodjon a századok fölébe, és úgy hirdesse a keresés szükségszerűségének és ugyanakkor hiábavalóságának tanulságát, akár Herman Melville Moby Dickje.
Cormac McCarthy rémálomszerű, mégis gyönyörűséges nyelvezetű, kalandos remekművét a kritikusok a 20. századi irodalom, azon túl pedig a teljes angol nyelvű irodalom legfontosabb regényei közt tartják számon és Poe, Melville vagy Faulkner leghíresebb alkotásaihoz hasonlítják. Harold Bloom, a neves irodalmár egyenesen a négy legjobb élő amerikai író közé sorolja a szerzőt Philip Roth, Thomas Pynchon és Don DeLillo társaságában. McCarthy sokkoló elbeszélésében szenvtelenül ábrázolja az amerikai történelem egyik válságidőszakát, kendőzetlen képet festve az elkerülhetetlen fájdalomról és erőszakról.
Címkék
Top értékelések
Az idei év eddigi legnagyobb könyvélménye. Egyszerűen tökéletes. McCarthy egy zseni.
Durva ez a könyv. Szörnyűséges élmény, nyelvileg igen kreatív, mitológiája átfogó és érvényes. A szépirodalom határán, karizmatikus esztétika.
Túléltem és életben maradtam és a fülem is a helyén :) . Közben fáztam, éheztem, mocskos lettem és véres és gyilkos is. Könyörtelen volt és mégis jó! Hihetetlen mondatok, leírások, metaforák, hasonlatok.
Filmajánló hozzá: Börtönvonat Yumába és a Jesse James meggyilkolása a tettes a gyáva Robert Ford.
Top idézetek
Régen letett már róla hogy a tettek következményeit mérlegelje s tudván tudva hogy mindenkinek meg vagyon írva a sorsa mégis elevenen tartotta még magában mindazt amivé valaha lehet még ezen a világon avagy ami a világ neki még lehet és légyen bár végzete akárha az őskőbe vésve ő szabad akaratot bitorolva magának úgy űzte s hajtotta előre a könyörtelenül tűző napot égi pályáján míglen végleg ki nem húny majd mintha örök időktől fogva rendelkeznék felette amikor utak se voltak még és emberek és napok se hogy bejárják rajtuk szabott pályájukat.
394.oldal
Reggel felé lángokat pillantottak meg a horizonton. Glanton kiküldte a delavárokat. A hajnalcsillag már csak alig pislákolt a keleti égen. Amikor visszatértek odakuporodtak Glaton és a bíró meg a Brown testvérek közé és nagy hadonászás közben előadtak valamit aztán mindnyájan nyeregbe szálltak és folytatták az utat.
Öt üszkös szekér parázslott a sivatag homokjában és a lovasok leszálltak a lovukról és némán végigjárták a leölt argonauták tetemeit – a névtelen jámbor kivándorlókat kik most ott hevertek a kövek közt szörnyű sebeikben kiontott zsigerekkel és nyílvesszőktől tüskés mezítelen törzsükkel. Némelyik a szakálla szerint férfi lehetett mégis mintha a havi vérzés nyomait viselte volna a két lába közén s nem volt hímtagja mert lemetszették neki és most feketén és rettentőn vicsorgó szájából lógott ki. A koponyájukra száradt alvadt vér parókája alól bámuló majomszemmel meredtek felfelé keleten felkelő naptestvérükre.
A szekerekből csak a megfeketedett vasalás meg az elgörbült abroncsok és a még izzó kerékagy maradt a füstölgő faszénkupacba ágyazódva. A lovasok odaguggoltak a pislákoló tüzekhez és kávét ittak húst sütöttek aztán lefeküdtek aludni a halottak közé.
Nem számít hogy az emberek mit gondolnak a háborúról – mondta a bíró. Az a háborúnak mindegy. Akárha azt kérdeznénk tőlük hogy mi a véleményük a kőről. Háború mindig volt. Ember se volt még de a háború már akkor itt várta a Földön. A legfőbb mesterség a legfőbb mesterét. Mindig így volt és mindig is így leszen. Csakis így és sose másképp.
Isten nem olyannak teremtette a világot hogy mindenkinek jó legyen benne nem igaz?
Csak aki egész magát feláldozta a háború véres oltárán aki visszajött a sírból s aki minden borzalmat látott és végül felismerte hogy mindez az ő lelkéből fakad csak az tud táncolni igazán.
Külső linkek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Max Brand: Át a Rio Grandén
- Toni Morrison: Szerelem
- Tom Wolfe: Én, Charlotte Simmons
- Paul Auster: A véletlen zenéje
- Paul Auster: Mr. Vertigo
- Paul Auster: Leviatán
- Paul Auster: Az illúziók könyve
- Paul Auster: Utazások a Szkriptóriumban
- Bret Easton Ellis: Holdpark
- Dean R. Koontz: Mr. Murder
Akiknek ez a kedvence, még ezeket szeretik
