A ​napfény gyermekei 89% 97 csillagozás

A fülszöveget elolvasva arra számítottam, hogy sokkal durvább módon dolgozza fel az író a témát, de szerencsére a hitelességet szem előtt tartva mégis inkább a nyomozás részére terelődött a hangsúly, így nem voltak benne olyan nagyon durva részek. Thomast sikerült nagyon megkedvelnem, amilyen eltökélten és céltudatosan ment végig az úton, hogy megtalálja a kicsi Sitat, akivel még életében nem találkozott és nem is ismerte, mégis a vállára vette a megtalálásának a terhét, az szerintem nagyon szép tett volt tőle. Örülök neki, hogy spoiler Ahalya és Sita is nagyon jólelkű karaktereknek lettek kidolgozva, annak ellenére, hogy borzalmasabbnál borzalmasabb dolgokon kellett keresztül mennie ennek a két kislánynak, mégis mindig a körülöttük lévő többi lánnyal voltak elfoglalva, mások szenvedésén próbáltak meg segíteni, a szüleik büszkék lehettek volna rájuk. Bár a téma alapjáraton felkavaró, az embercsempészet, gyermekprostitúció és drogkereskedelem mellett jópár tanulsága van a történetnek, amiket Thomas és a két lány szemszögén keresztül próbál átadni az író.

Ha lenne nővérem vagy húgom, most jó alaposan megölelném.
Teljesen a földbe döngölt ez a könyv. A téma, amire épült – rablás, bántalmazás, prostitúció, emberkereskedelem – eleve nagyon kemény, de mindezt egy 15 és 17 éves testvérpár szemén keresztül látni, illetve megtapasztalni, még inkább gyomorforgató volt. Thomas szála ugyan némileg enyhítette a borzalmakat, de miután ő is beleásta magát a lányok utáni nyomozásba, a Priyával való kapcsolata szinte teljesen a háttérbe szorult.
Az utolsó néhány oldalt már papírzsepivel a kezemben olvastam, nagyon megható volt Ahalya és Sita spoiler, az pedig, hogy ebben a korrupt, férfiközpontú és a dolgokat a szőnyeg alá söprő országban egyetlen egyszer az igazság győzedelmeskedett, feltette az i-re a pontot.
Megrendítő és szívszorító olvasmány volt, de néha szükség van ilyenre is. Ha tehetitek, ne habozzatok a beszerzésével!

Annyiszor írtak már a drogról, a háborúról, a holokausztról, de az embercsempészetről, a szexkereskedelemről nem nagyon olvastam még semmilyen mélységben sem. Pedig Dante ama bizonyos poklának körei közt biztos helye van ennek a mérhetetlen gonoszságnak, ami igazi üzleti ágazat mind a mai napig.

És nem szoktam nagyon idézgetni a könyvekből, sokkal inkább írom a saját gondolataimat, ám ebben az esetben kivételt teszek, mert a könyv leírja, amit lehet erről érezni, gondolni.

Néhány passzus, rögtön az elsőt én magam is gondolom, és tolmácsoltam is volna, de a könyv megelőzött: Miközben a csempészetről szóló szakirodalmat olvasta, bepillantást nyert egy világba, amely egyszerre volt meghökkentő és nyugtalanító; egy földalatti birodalom, amelyet kerítők, csempészek, korrupt hivatalnokok uraltak, ahol ügyvédek vívták hiába keresztes háborújukat, és elállatiasított, rabszolgává alacsonyított nők és gyermekek tömegei raboskodtak.

Két lány elkeserítő, örök életig tartó útja az iskolába, az életbe. Menekülés a természet, és az ember kegyetlen ereje ellen, mely elkeserítő, sokszor reménytelen spoiler. Szerethető figurák száraz jogi, és kulturális köntösben: igen, cseppet szikár a stílus, de a mondanivaló átjön és ez a legnagyszerűbb ebben.

Ja, és a végén az utószó az igazi hasba vágás: A napfény gyermekei kitalált történet, de az emberkereskedelem túlságosan is valódi. Olyan bűnügyi vállalkozás, amely a világ szinte összes országát érinti, több mint 30 billió dollárt termel évente, férfiak, nők és gyerekek millióit kényszerítve prostitúcióra, rabszolga-munkára. Mégis, titkos voltának következtében, rejtélyes és gyakran félreértelmezett marad. A könyv megírása közben főleg a szakirodalomból vett élménybeszámolókra és az utazásaim közben felbukkanó forrásokra hagyatkoztam. Ha a történet érdekében éltem is az írói szabadság jogával, azt óvatosan tettem, hogy forrásaim hitelessége ne vesszen el. A modern rabszolgaságot nem kell még meghökkentőbbé tenni. Éppen elég borzalmas úgy, ahogy van.

Bocsi a sok idézgetésért, de szerintem ide kell ez.

Megrázó, szívszorító történet, ami felhívja az élet borzalmaira az olvasó figyelmét.

Hosszú percekig álltak a lőrésnél, és a látványt csodálták.
– Efféle helyeken nehéz elképzelni, hogy a világnak léteznek kegyetlen részei is – jegyezte meg Thomas.
– Pedig minden hely ilyen lehetne – felelte Priya. – A kegyetlenséget mi okozzuk.

Nehéz értékelést írni erről a könyvről és arról a fájdalmas témáról amire fel akarja hívni ez a regény a figyelmet. Erőszak. Emberrablás. Prostitúció. Rabszolgaság. És mindez kiskorú gyermekek bevonásával. Szívszorító. Ha film lenne néhány résznél becsuknám a szemem, de ez könyv esetében ugye nem segít. És ha a végére érve még marad az emberben remény, hát az utóhang képes teljesen hazavágni, amikor részletezi, hogy billió dollár (!) az éves bevétele ebből a bűnözőknek mind a mai napig. És hiába akadnak hősök, az a mély korrupció ami átszövi az egészet felszámolhatatlan, így csak az apró sikerek maradnak azoknak, akik rendíthetetlenül küzdenek a helyzet ellen.
Így a téma marad szívszorító, ám a könyv fantasztikus. Megéri elolvasni. Kontinenseken átívelő harc, apró győzelmek, remény, hit, kitartás, szeretet. Minden ami apró fénysugarakat adhat. Szép és szomorú könyv…
„A remény elveszhet, de meg nem hallhat.” (Percy Bysshe Shelley)

Corban Addison egy meglehetősen tabunak számító témát dolgoz fel rendkívül hatásos és megható módon. A regény középpontjában egy indiai testvérpár, Ahalya és Ghai története áll. A természeti katasztrófa elől menekülő két lányt elrabolják, bekerülnek az emberkereskedelem legsötétebb bugyraiba, ahonnan sokáig úgy tűnik, hogy nincs menekvés. Ezzel párhuzamosan ismerhetjük meg Thomast, az amerikai ügyvédet, aki belecsöppen a két lány életébe és mindent megtesz azért, hogy segíthessen rajtuk. Az író rendkívül erőteljes módon mutatja be az egész világot átszövő bűnszervezeteket, ezen kívül belepillanthatunk Bombay, Párizs és Amerika igazságügyi rendszereibe is. Bár a könyv (szerencsére) nem igaz történeten alapul, sajnos biztos vagyok benne, hogy nap mint nap történnek hasonló esetek. A könyv igazán méltó arra, hogy felhívja a figyelmet ezekre a borzalmas, napjainkban is mindennapos problémákra mint a korrupció, a bürokrácia és persze a bűnszervezeteknek erre a talán legundorítóbbnak mondható ágazatára. Elképzelni sem tudok egy ilyen „életet”, melybe Ahalya és Ghai csöppent… Megrázó, de mégis megható, szívszorító történet, melyet csak ajánlani tudok azoknak, akik elég erősek ahhoz, hogy megéljenek egy ilyen történetet, még ha csak egy könyvön keresztül is.

Megint vártam az értekelés megírásával. Nem voltam biztos magamban. Az eleje a könyvnek keményen arcon vág, nem lassan merülünk el. Arcon vág a rettenet, a tragédia. Nagyon sok indiai kifejezést ismerünk meg ami számomra érdekes volt.
Aztán spoiler kissé meseszerű lett az egész. Nem tudom mi volt a cél de a könyv két fele teljesen más stílus. Ez elvette a kedvem és értetlenül álltam a dolgok elött. Félreértés elkerülése érdekében, nem tragédiáw vártam de nem is Hamupipőke regényt.

Négy éve úgy létezett ez a könyv a hazai könyvpiacon, hogy a létezéséről se tudtam, ami nagyon elszomorít. Corban Addison olyan témát dolgozott fel A napfény gyermekeiben, amivel világszinten komolyan kellene foglalkozni. Elszomorító, sokkoló, hogy a könyvben leírtak a valóságban is megtörténnek napi szinten és mindezt a Világ „hagyja”. Mindezek ellenére 3 csillagot adtak a könyvre és ennek egyetlen oka volt: Addison írásmódja. Egyszerűen nem tetszett. Valahogy túl száraz, túl érzelemmentes volt. Azt szerettem volna ha a döbbeneten kívül könnyeket csal még ki belőlem, de ez nem történt meg. A szereplők igazán érzelemmentesek, távolságtartóak maradtak. Ezt a témakört valahogy úgy kellett volna feldolgozni, hogy még nagyobb hatást gyakoroljon az olvasóira. Zokogjunk a lapok felett, hogy lelkileg igazán mélyen érintsen minket.
Bővebben: http://azajtom.blogspot.hu/2017/10/corban-addison-napfe…

Fújj.
És ez nem a könyvnek szól, hanem annak, amit megfogalmaz, amit bemutat és, amit átélhetünk általa.
Mennyi gusztustalan ember van a földön…ha eddig valaha is el akartam volna menni Indiába, most már biztosan nem akarok. Tudom, ez a szex biznisz világ méretű probléma, ahogy a könyvből is kiderül, mégis úgy érzem, hogy a dolgok ott nagyon el vannak cseszve, hogy ilyen és így megtörténhet…
Egyetlen egy dolog van, ami annyira nem tetszett: érzelemmentesnek éreztem a 2 lányt. Borzasztó dolgokon mennek keresztül, mégis a nagy részét faarccal elviselik. Azért kétlem, hogy 2 fiatal kislány ezt így reagálná le…még én is belerokkannék ebbe 30 évesen. Én nem tudnám megvalósítani azt, hogy ha beletörődök a sorsomba könnyebb lesz. Szóval ezt úgy hiányoltam…a küzdést is, hogy lázadjanak a sorsuk ellen. Lehet lepuffantottak volna engem ezért, de legalább nem leszek használati tárgya férfiaknak jó pénzért…
Mindent összevetve, kinyílt a bicska a kezemben ahogy olvastam. De ha másért nem is, azért essetek neki, mert nem sok ilyen könyv van, ilyen történettel…

Nem is tudom, hogyan kezdjek ennek az értékelésnek. Szívszorító. Szörnyű, hogy min mentek keresztül ezek a gyerekek. Korán fel kellett nőniük. Én, mint anya óvom a gyermekeimet. Ezeknek a lányoknak nem maradtak szüleik, hogy védjék őket. Szívszorító történet.