Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A nyíl urai (A Hódító 2.) 50 csillagozás
Temüdzsin, a Farkasok törzsének vezetője Dzsingisz kán néven lett minden mongolok kánja. Neki jutott a feladat, hogy a földkerekség legakaratosabb és legharciasabb törzseit egyesítse. Az a szándék vezette, hogy Mongólia kietlen pusztáinak és vad hegyeinek harcosaiból új nemzetet kovácsoljon. Tisztában volt vele, hogy nagy feladat és véres küzdelem vár rá, és azzal is, ha győz, kontinensnyi terület népeit képes térdre kényszeríteni.
A hatalmas Kínai Birodalom erős gazdaságával és állig felfegyverzett katonáival évszázadokon keresztül távol tudta tartani falaitól a mongol harcosokat, akiknek nem volt más fegyverük, mint az íj, nem volt más segítségük, mint a ló, s nem bízhattak másban, mint a jég, az éhség és a halál földjén megtanult vasfegyelemben.
A Kínai Birodalom szélén hatalmas kőfalak tornyosultak a mongol lovasok előtt. Dzsingisznek nem maradt más választása, mint megtörni az ősellenség erejét vagy megtapasztalni népe pusztulását és álmai szertefoszlását.
A… (tovább)
Eredeti cím: Lords of the Bow
Eredeti megjelenés éve: 2008
Enciklopédia 4
Szereplők népszerűség szerint
Kacsun · Kaszar · Dzsingisz kán · Szübötej
Kedvencelte 4
Most olvassa 2
Várólistára tette 19
Kívánságlistára tette 27
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Az idei évben határozottan sok történelmi könyvet olvastam, melyekre így utólag visszagondolva egyik sem volt rossz döntés. Igaz ez erre a könyvre is, Mongólia és Dzsingisz, mindig is birizgálta a fantáziámat, Iggulden Hódító sorozata pedig testközelbe hozta az egészet.
Temüdzsinnel, és bajtársaival, testvéreivel már az előző kötetben megismerkedtünk. Melyben egyesítette a mongol törzseket egy nagy egészé, és az ismeretlen Csin birodalom felé kacsingattak. Ismerve a történelmet pedig tudjuk, hogy Dzsingisz amerre megy, pusztítást, és halált hagy maga után.
Nem mindig Temüdzsin volt a központban, Kaszar küldetését kifejezetten élveztem. Igazán meg is kedveltem a kicsapongó, léha, de a hihetetlenül ügyes harcost.
Ezek a mongolok tényleg a nyíl urai voltak, még mai szemmel is képtelen távolságokból lőttek. Úgy bántak a lovakkal, ahogy abban az időben senki. Vágtatva felállva lelőttek egy csin katona füléről a legyet is, ismeretlen méneket szelídítettek meg pár suttogó szóval.
Iggulden pedig mindezt nagyon olvasmányos módon adja elő nekünk. Ilyen és hasonló könyvekkel kéne megszerettetni a történelmet az ifjakkal.
A Juhung-hágónál történt csata leírása fantasztikusra sikeredett, mint sokszor, itt is kiderült, hogy nem minden az erő.
Jó volt belelátni a jurták világába, és a tábori életbe is, illetve a fortélyokba, amit Temüdzsinék alkalmaztak céljaik elérésében. Az utolsó mondatok pedig egyszerűek, de annál brutálisabbak voltak. Kicsit gyengébbnek éreztem az első résznél, de optimista vagyok a következő kötettel kapcsolatban. Ahol majd a világ egy újabb szegletét hódíthatjuk meg.
Nagyon tetszett a második kötet is, azt hozta amit vártam tőle. Megvolt benne minden ami egy igazi történelmi regényhez kell.
Dzsingisz igazi hódítóvá érett, testvéreivel és hű embereivel elindult hódító útjára. Sok csatát és ostromot olvashatunk, ahogy halad céljának beteljesítése felé. Végigizgultam a könyvet, hogy miként is fognak alakulni az események. Mindig vitt bele az író kis fordulatot amire nem számíthatott az olvasó, így még izgalmasabb lett a történet.
Izgalmas volt a befejezése a második kötetnek, így nagyon várom a harmadik részben miként is fognak folytatódni a kialakult történeti szálak.
Nagyon lassan tudtam csak haladni ezzel a könyvvel, de kizárólagosan az időhiány miatt. Mert amúgy nagyon olvastatta magát. A cselekmény is folyamatosan pulzált, Dzsingisz és a törzs is látványos fejlődésen ment keresztül, és kettő húzta egymást. Nagyon sok párhuzamot véltem felfedezni a tatárok és az ősmagyarok közt. Mind viselkedésben, mind harcmodorban. Remélhetőleg, a következő kötetek olvasásakor kicsit több lesz az időm.
Még mindig jó. Pergő cselekmény, érdekes részletek, amikre nem szokták felhívni a figyelmet Dzsingisszel és mongoljaival kapcsolatban. Érik a blogbejegyzés, bár messze még a vége…
A teljes értékelés: http://konyvtamasz.wordpress.com/2014/09/08/conn-igguld…
Ez a kötet sem okozott csalódást :)
A szemszög kissé megváltozik: nem elsősorban Dzsingisz áll a középpontban, hanem az egész mongol sereg. Kevesebb a személyes történet, de annál több az izgalmas csata, sok az ármány és cselszövés. Nagyon érdekes és tanúságos, hogyan szállnak szembe a többszörös túlerővel, és sikerül térdre kényszeríteniük egy sokkal nagyobb és fejlettebb birodalmat.
Jó kis könyv, ez kétségtelen, de valahogy mégis van egy kis hiányérzetem. Annak ellenére, hogy mindig történt valami (tényleg nem vethetjük, az író szemére, hogy oldalakon keresztül leírja a tájat vagy felsorol valamit, mert ilyen nem volt), valamiért úgy éreztem, hogy az egész történet összességében lassan halad előre. Ezek a kis izgalmas akciók túl apró cseppek egy ilyen nagyszabású témához. Érzelmi háttér is van valamennyire, ennek hiányával sem lehet vádolni Igguldent, de talán ebből többet is elbírt volna a könyv, hogy színesebb legyen. Tényleg nehéz megfogalmazni, mert papíron minden benne van, ami egy ütős regényhez kell.
Nem tudom, hogy a folytonos harcok hogyan tudnak majd 5 könyvet kitölteni és fenntartani az érdeklődést. Az első könyvben még az újdonság miatt remekül működött, a másodikban már azért kopott a fénye… meglátjuk, hogyan tovább. Azért optimista vagyok :)
(Továbbra is nagyon szeretem a részek végén a történelmi pontosításokat, magyarázatokat, kiegészítéseket! Még egy kis pluszt ad a frissen olvasott élményekhez.)
Népszerű idézetek
– Minden ember meghal – […] – Az életünk nem több, mint sötétségben tovatűnő madár röpte a kivilágított ablak előtt. Csak az számít, hogy ne okozzunk fájdalmat. Az igaz élet parancsa, hogy védjük a gyengéket, és ha így teszünk, olyan lámpást gyújtunk, amely több eljövendő életre elegendő fényt ad a sötétségben.
285. oldal, 17. fejezet
Kacsun megrázta a fejét.
– Nem városokat akarok. Lovas nép vagyunk, bátyám. Mindig is azok leszünk. De talán építhetnénk egy fővárost a nemzetnek. Annak alapján, amit Temüge mondott, el tudok képzelni hatalmas gyakorlótereket az embereimnek, egy helyet a gyerekeinknek, akik sosem ismerik meg azt a félelmet, amit mi.
– Elpuhulnak – mondta Dzsingisz. – Olyan gyengék és mihasznák lesznek, mint a csinek. Aztán egy napon jön lóháton valaki, keményen, hajlékonyan, veszedelmesen. Akkor hová lesz a népünk?
487. oldal
– Szólhatok, nagyuram? – szólalt meg hirtelen Szübötej.
– Mondtam, hogy hallgass! – bosszankodott Kaszar. – Hát nem látod, hogy ez itt milyen fontos? – A három testvér ránézett az ifjú harcosra, aki sötétvörösre pirult.
– Bocsánat. Arra gondoltam, hogy megtudhatnánk, mikor jönnek ki.
– Ki vagy te? – kérdezte Dzsingisz.
Szübötej megremegett. Lehajtotta a fejét.
– Szübötej az urjankajoktól, nagyuram. – Zavartan helyesbített. – A nemzetből, nagyuram. Én…
Dzsingisz fölemelte a kezét.
– Emlékszem. Mondd el, mire gondoltál.
Szübötej látható erőfeszítéssel visszafojtotta idegességét, és elmondta. Csodálkozott, hogy rajta kívül senki sem gondolt rá. Dzsingisz tekintete annyira szúrta, hogy lesütötte a szemét.
Némán szenvedett, miközben a testvérek gondolkoztak. Egy emberöltőnek tűnő idő múlva Dzsingisz bólintott.
– Beválhat – mondta kelletlenül. Szübötej mintha egy kicsit megnőtt volna.
Negyedik fejezet
A sorozat következő kötete
A Hódító sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Colin Falconer: A Selyemút 88% ·
Összehasonlítás - Wendy Holden: Túlélőnek születtünk 95% ·
Összehasonlítás - Simon Sebag Montefiore: Éjszaka Moszkvában 94% ·
Összehasonlítás - Robert Harris: Lustrum 96% ·
Összehasonlítás - Jeffrey Archer: Ütött az óra 93% ·
Összehasonlítás - Philippa Gregory: A másik Boleyn lány 93% ·
Összehasonlítás - James Clavell: A sógun 93% ·
Összehasonlítás - Jojo Moyes: Áradó fény 93% ·
Összehasonlítás - Robert Graves: Én, Claudius 93% ·
Összehasonlítás - Winston Graham: Demelza 93% ·
Összehasonlítás