A ​nyíl urai (A Hódító 2.) 92% 50 csillagozás

Az idei évben határozottan sok történelmi könyvet olvastam, melyekre így utólag visszagondolva egyik sem volt rossz döntés. Igaz ez erre a könyvre is, Mongólia és Dzsingisz, mindig is birizgálta a fantáziámat, Iggulden Hódító sorozata pedig testközelbe hozta az egészet.
Temüdzsinnel, és bajtársaival, testvéreivel már az előző kötetben megismerkedtünk. Melyben egyesítette a mongol törzseket egy nagy egészé, és az ismeretlen Csin birodalom felé kacsingattak. Ismerve a történelmet pedig tudjuk, hogy Dzsingisz amerre megy, pusztítást, és halált hagy maga után.
Nem mindig Temüdzsin volt a központban, Kaszar küldetését kifejezetten élveztem. Igazán meg is kedveltem a kicsapongó, léha, de a hihetetlenül ügyes harcost.
Ezek a mongolok tényleg a nyíl urai voltak, még mai szemmel is képtelen távolságokból lőttek. Úgy bántak a lovakkal, ahogy abban az időben senki. Vágtatva felállva lelőttek egy csin katona füléről a legyet is, ismeretlen méneket szelídítettek meg pár suttogó szóval.
Iggulden pedig mindezt nagyon olvasmányos módon adja elő nekünk. Ilyen és hasonló könyvekkel kéne megszerettetni a történelmet az ifjakkal.
A Juhung-hágónál történt csata leírása fantasztikusra sikeredett, mint sokszor, itt is kiderült, hogy nem minden az erő.
Jó volt belelátni a jurták világába, és a tábori életbe is, illetve a fortélyokba, amit Temüdzsinék alkalmaztak céljaik elérésében. Az utolsó mondatok pedig egyszerűek, de annál brutálisabbak voltak. Kicsit gyengébbnek éreztem az első résznél, de optimista vagyok a következő kötettel kapcsolatban. Ahol majd a világ egy újabb szegletét hódíthatjuk meg.

Nagyon tetszett a második kötet is, azt hozta amit vártam tőle. Megvolt benne minden ami egy igazi történelmi regényhez kell.
Dzsingisz igazi hódítóvá érett, testvéreivel és hű embereivel elindult hódító útjára. Sok csatát és ostromot olvashatunk, ahogy halad céljának beteljesítése felé. Végigizgultam a könyvet, hogy miként is fognak alakulni az események. Mindig vitt bele az író kis fordulatot amire nem számíthatott az olvasó, így még izgalmasabb lett a történet.
Izgalmas volt a befejezése a második kötetnek, így nagyon várom a harmadik részben miként is fognak folytatódni a kialakult történeti szálak.

Nagyon lassan tudtam csak haladni ezzel a könyvvel, de kizárólagosan az időhiány miatt. Mert amúgy nagyon olvastatta magát. A cselekmény is folyamatosan pulzált, Dzsingisz és a törzs is látványos fejlődésen ment keresztül, és kettő húzta egymást. Nagyon sok párhuzamot véltem felfedezni a tatárok és az ősmagyarok közt. Mind viselkedésben, mind harcmodorban. Remélhetőleg, a következő kötetek olvasásakor kicsit több lesz az időm.

Még mindig jó. Pergő cselekmény, érdekes részletek, amikre nem szokták felhívni a figyelmet Dzsingisszel és mongoljaival kapcsolatban. Érik a blogbejegyzés, bár messze még a vége…

A teljes értékelés: http://konyvtamasz.wordpress.com/2014/09/08/conn-igguld…

Ez a kötet sem okozott csalódást :)
A szemszög kissé megváltozik: nem elsősorban Dzsingisz áll a középpontban, hanem az egész mongol sereg. Kevesebb a személyes történet, de annál több az izgalmas csata, sok az ármány és cselszövés. Nagyon érdekes és tanúságos, hogyan szállnak szembe a többszörös túlerővel, és sikerül térdre kényszeríteniük egy sokkal nagyobb és fejlettebb birodalmat.

Jók voltak a szereplők, tetszett a mongol tábori élet .
A csaták izgalmasak voltak.

Jó kis könyv, ez kétségtelen, de valahogy mégis van egy kis hiányérzetem. Annak ellenére, hogy mindig történt valami (tényleg nem vethetjük, az író szemére, hogy oldalakon keresztül leírja a tájat vagy felsorol valamit, mert ilyen nem volt), valamiért úgy éreztem, hogy az egész történet összességében lassan halad előre. Ezek a kis izgalmas akciók túl apró cseppek egy ilyen nagyszabású témához. Érzelmi háttér is van valamennyire, ennek hiányával sem lehet vádolni Igguldent, de talán ebből többet is elbírt volna a könyv, hogy színesebb legyen. Tényleg nehéz megfogalmazni, mert papíron minden benne van, ami egy ütős regényhez kell.
Nem tudom, hogy a folytonos harcok hogyan tudnak majd 5 könyvet kitölteni és fenntartani az érdeklődést. Az első könyvben még az újdonság miatt remekül működött, a másodikban már azért kopott a fénye… meglátjuk, hogyan tovább. Azért optimista vagyok :)
(Továbbra is nagyon szeretem a részek végén a történelmi pontosításokat, magyarázatokat, kiegészítéseket! Még egy kis pluszt ad a frissen olvasott élményekhez.)

Értékelés itt:
https://moly.hu/ertekelesek/3989170