!

Tövismadarak 201 csillagozás

Colleen McCullough: Tövismadarak Colleen McCullough: Tövismadarak Colleen McCullough: Tövismadarak Colleen McCullough: Tövismadarak Colleen McCullough: Tövismadarak

A Clearyek története Új-Zélandon kezdődik és Ausztráliában folytatódik, ahonnan csak a második világháború szörnyű eseményei sodornak el egy-egy családtagot a jó öreg Európába. A Cleary család a gyönyörű ausztrál tájakon küzd a boldogulásért az anya vezetésével. Fee erős egyénisége szilárd erkölcsi alapon áll, mindent megtesz családjáért, élete a kötelességteljesítés mintaképe. Gyermekeit mégsem tudja megóvni a keserves csalódásoktól, és a ragyogó napsütötte táj is kiszámíthatatlanul szeszélyes – hirtelen támadt kegyetlen bozóttűz ragadja el egyik fiát…. A két női főszereplő: Fee és Meggie – anya és leánya – élete a sors különös játéka folytán hasonlóvá válik egymáshoz, mindketten olyan férfit szeretnek, akitől a társadalom elválasztja őket, s a szerelmükből született gyermekek feje fölött a tragédia sötét árnya lebeg….

Eredeti mű: Colleen McCullough: The Thorn Birds

Eredeti megjelenés éve: 1977

Tartalomjegyzék


Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Ralph de Bricassart


Hirdetés

Kedvencelte 76

Most olvassa 17

Várólistára tette 108

Kívánságlistára tette 31

Kölcsönkérné 3

Elcserélné vagy eladná

>!
400 Ft ★★★☆☆ Eladó Elcserélhető
Mariann_ könyve Colleen McCullough: Tövismadarak
>!
1.500 Ft ★★★★★ Eladó Elcserélhető
Ndrew könyve Colleen McCullough: Tövismadarak

Kiemelt értékelések

+
>!
MortuusEst 

Egyszer egy barátom jellemzett engem így: „ Te is tisztára olyan tövismadaras fickó vagy.”
Mikor rákérdeztem, hogy ezt mégis hogyan érti, csak annyit felelt, hogy olvasd el a könyvet, majd meglátod. Akkor persze izgatott a dolog, de aztán hamar elfelejtettem. Néha találkoztam a könyvvel (fel is vettem kívánságlistára), de valahogy mindig kimaradt eddig az életemből. Egészen addig, amíg a rukkolán rá nem csaptam.
Érhető módon izgatottan kezdtem olvasni, és már az elején magasra tette a könyv a mércét a babás jelenettel. ( Erről még később..)
Aztán hamar kezdtem úgy érezni, hogy egy „lányregényt” olvasok. Na persze, alapvetően nincs nekem ezzel bajom, csak hát valahogy nem erre számítottam. Kicsit kétségbe is estem, hiszen eléggé furdalta az oldalalmat, hogy mitől is vagyok én „olyan tövismadaras fickó”, elvégre a csöpögős „lányregényeket” valahogy nem tudom az egommal összehozni. Hál' Istennek nem tettem le. Mert ha ez „lányregény” (amit nem tudok eldönteni), akkor ez egy nagyon jó darab. Semmi „vékonyfüzetes periodikusan megjelenő nyáltenger”.
Az vitathatatlan, hogy azért elsősorban a női lélek rejtelmeiről szól, de nem mondanám, hogy csak nőknek. Egy család generációkon átívelő történetét meséli el, (Elsősorban női szemszögből.) de úgy, hogy közben rengeteg problémát felvet, főként olyanokat, amiket egyetemesnek gondolok. Természetesen a férfi-nő kapcsolat nehézségei is ide tartoznak, de ezeken túl -illetve ezeken keresztül- megjelenik itt a halandó ember viaskodása Istennel, az egyházzal, a kis ember küzdelme a hétköznapok nehézségeivel(avagy: mindig mire révbe érnél, tuti, hogy jön valami sorscsapás…), a családon belüli leplezett titkok, a nők történelmi alávetettsége, történelmi determináltság stb. Mindezt úgy ábrázolva, hogy még csak nem is unalmas. Bár a regény elég terjedelmes, ez egyáltalán nem baj. Olyan ez, mint egy nagy folyam, mint az idő maga. Lassan hömpölyögnek az évek, a család gyarapodik, emberek halnak meg, de vannak dolgok, amik nem változnak. Nagyon különös érzés a végén visszagondolni a babára. Az elején összeszorult a gyomrom, mikor a kislány Meg megkapja a babát. (Ekkor úgy tűnt, hogy ez a saját sorsának tragikumát jelképezi.) Visszatekintve teljesen átértelmeződött számomra ez a motívum. (És talán hozzásegít a regény megértéséhez is.) Ha a babát kifordítjuk, akkor nincs benne semmi. Csak az üres fej, és a sötét műanyag szemek. Nem fordíthatod ki a babát anélkül, hogy a lényege el ne veszne. Nagyon ijesztő, ha belenézel a baba fejébe. (Meg el is sírja magát, presze nem ezért…) Az ember nem tud más lenni, mint ami… A tövismadár lét pont ezt jelenti nekem. Sokszor nagyon is jól tudjuk, hogy magunkban hordozzuk a saját végzetünk (ahogy a tövismadár felnyársalja magát), de nem tudunk ez ellen tenni, hisz ez létünk velejárója.) Most már azt is értem, hogy mit értett annak idején a barátom…

+
>!
Csenga

Egyetlen férfi érdemelte ki a férfi jelzőt ebben a könyvben,Ő pedig Frank,aztán már Ő sem…maradtak a kemény,önfejű asszonyok akik mégiscsak ezektől a gyenge,pipogya alakoktól függtek életük végéig…megérte???? naná,hogy nem.
A szerelem vak-tartja a mondás,de életünk végéig vaknak lenni elég szánalmas szerep.
Ralph atya pedig ne kerüljön a szemem elé,még hogy hit,meg elkötelezettség-kinyílt a bicska a zsebemben!!!!

27 hozzászólás
++
>!
OlvasóMókus

Az alapsztori ismerős volt, mert gyerekkoromban láttam a TV-ben a sorozatot, de csak annyi maradt meg bennem, hogy egy pap és egy nő szerelmesek lesznek egymásba és folyamatosan azon nyavalyognak, hogy nem lehetnek egymáséi. Ehhez képest a könyv nagyon nagyon tetszett és még csak túlzottan romantikusnak – akarom mondani, csöpögősnek – sem találtam. Tetszett, hogy Új-Zélandon és Ausztráliában játszódott a történet nagy része, kevés könyvvel találkoztam még eddig, ami Ausztráliában játszódik. Annyira más az a kontinens. Gyöngyörű hely lehet Drogheda (szívesen ellátogatnék oda)! Ralph már valahogy a kezdetektől nem volt szimpatikus, a végrendelet után pedig végképp nem lett az, aztán már nem is tudta megnyerni a jóindulatomat. Még akár azt is mondhatnám, hogy megérdemelte a sorsát. Meggie azonnal a szívemhez nőtt és elmondható ez az egész Cleary családról. Jó volt egy család történetét követni több generáción át. A könyv végén az volt az érzésem, mintha már nem is ugyanazt a könyvet olvasnám, annyira más volt a hangulata. Iszonyú sok szomorúság és szenvedés van ebben a regényben, mégis olyan léleksimogató érzés volt olvasni.

1 hozzászólás
+
>!
Grace_Martin

Szerelmünk lapjai, P.S. I love you, Love story Titanic, Romeó és Júlia, Ház a tónál stb. mind mind egy nagyon szép, romantikus történet. .. de a Tövismadarak viszi a pálmát… a legszebb.. sok ilyen sors van a valóságban is, teljes életutakat mutat be, amiket valóban bejárhatnak emberek, kidolgozott jellemrajzokkal, hibákkal, esendőséggel, erényekkel egyaránt .. És óriási mondanivalója van!!
„"A madár, begyében a tövissel, változtathatatlan törvénynek engedelmeskedik, nem tudja, mi űzi-hajtja, hogy fölnyársalja magát, s dalolva haljon meg. Amikor a tövis beléhatol, még nem tudja, hogy a halál közeledik, csak dalol, dalol, amig csak annyi élet van benne, hogy egyetlen hangot kiadjon. De mi, amikor a tövisre fölnyársaljuk magunkat, mi tudjuk. Mi értjük. És mégis megtesszük. Mégis megtesszük.”
És tényleg!! Gondolkozz el, a te életed is ilyen. Még ha nem is tudod, mert fiatal vagy, vagy mert még nem szerettél, nem fűt a becsvágy, de hidd el… később rájössz. „Mindenki a saját dalát énekli, és mindenki azt hiszi, hogy az övé a legszebb.” mindenki azt hiszi, hogy neki van ilyen. Müller Péter az Örömkönyvben úgy ír róla, hogy minden embernek van egy démona, egy meghatározó szenvedély, cél. Nevezd csak aminek akarod. Ez a könyv erről szól. Azzal, hogy az egymást követő generációkat mutatja be, azt is meglátjuk, hogy teljesen igaz, hogy az anyák vétkei az utódokban büntettetnek meg, illetve, hogy végül mindenki ugyanazokat a hibákat követi el, mint az anyja vagy az apja.
Összegezve, gyönyörű könyv, nekem kedvenccé lépett elő. Egyszer mindenképpen el kell olvasnia az életben. Én végigsírtam … 5 csillag!!+

+
>!
Ciccnyog

Talán azért, mert régebben láttam már a sorozatot, és nagyon megfogott, talán nem, de azt hiszem, ha előtte olvastam volna, akkor is ezt gondolnám:
nincsenek szavak, melyek méltóak lennének e könyv értékeléséhez. Egyszerűen… tökéletes.

+
>!
Judy_

Lehet, hogy egy kicsit giccses, lehet, hogy a vége kicsit túl szentimentális, de én imádtam. :D

2 hozzászólás
+
>!
Ygritte P

Mennyi, de mennyi lényegi tartalom…Csak úgy csaponganak és verdesnek bennem a gondolatok és az érzések, pedig hagytam egy kis időt magamnak, hogy átgondolhassam az értékelésemet. De úgy látszik, még egy jó ideig a könyv hatása alatt leszek.
Az egész mű egy egyfajta lemondás, meghajlás a sors előtt. Csak a legvégén, a legifjabb sarj révén merül fel a fojtogató, értelmetlen sorssal való szembenállás. A kitörés.
Nagyon nyomasztó, ugyanakkor gyönyörű gondolatokkal örvendeztet meg minket az írónő. Közülük néhányat el is raktároztam magamban, mert segíthet szilárd talajon maradni és biztos talpakon állni.
Tetszett a mű! Igazán!

+
>!
Lipe

Én sokkal többet vártam tőle. A szereplők cselekedetei szerintem nem egyeznek a jellemükkel. Nem egységes, nem állt össze a regény. Mindezek ellenére egynek elment.

+
>!
BubuMaczko

Tizenévesen vettem elő a könyvet szüleim polcáról, mert megfogott a címe, és azóta is időről időre előveszem. Más-más életszakaszban más érzést kelt bennem, ezért (is) érdemes újra elolvasnom néhány évente. Minden alkalommal megindít…
Tetszik, hogy a karakterek emberiek, esendőek, a problémáikkal, életükkel könnyű azonosulni.
Ausztrália és Új-Zéland lebilincselő, és mióta olvastam a könyvet, oda vágyom.


Népszerű idézetek

+
>!
Ciccnyog

Ez a baj, ha az ember sziget; elfelejti, hogy a partjain túl is van valami.

571. oldal (Európa Könyvkiadó, 1990)

1 hozzászólás
+
>!
Ciccnyog

Mint az ősi kelta monda a madárról, amelyik fölnyársalja magát a tövisre, kidalolja a szívét és meghal. Kénytelen rá, valami űzi-hajtja. Ha tudjuk is, hogy rosszat cselekszünk, ha ismerjük is önmagunkat, az eredmény csak ugyanaz. Ki-ki a maga kis dalát énekli, s hiszi, hogy az a legcsudálatosabb dal, amilyet még nem hallott a világ. Nem érted? A töviseinket magunk teremtjük, s nem mérjük fel az árát. Mást nem tehetünk, elszenvedjük a kínt, s aztán azt mondjuk magunknak: megérte.

472. oldal (Európa Könyvkiadó, 1990)

1 hozzászólás
+
>!
mandarina 

A mondabeli tövismadár csak egyetlen egyszer énekel életében, de akkor szebben, mint a föld bármely más teremtménye. Ahogy elhagyja fészkét, egy tövises fát keres, és nem nyugszik, amíg rá nem talál. Akkor az ádáz ágak között rázendít dalára, és felnyársalja magát a leghosszabb, leghegyesebb tövisre. Haldokolva fölébe emelkedik önmaga szenvedésének, hogy túltrillázza még a pacsirtát, a csalogányt is. Egyetlen csodálatos dal, az élete árán. De akkor az egész világ elnémul, őt hallgatja, és Isten mosolyog az égben.

1 hozzászólás
+
>!
Enola87

Mindannyian lebecsüljük, amiből sok van.

232. oldal

+
>!
Kaat

Mert a legeslegjobbnak mindig fájdalom az ára… Legalábbis a monda szerint.

+
>!
Grace_Martin

Ebben az ostoba testben belül, én még fiatal vagyok… érzek, vágyom, álmodom, lázadozok a megkötöttségek, a testem ellen. Az öregkor a legkegyetlenebb bosszú, amivel a bosszúvágyó Isten sújt bennünket. Mért nem öregíti meg a lelkünket is?

172. oldal

+
>!
Enola87

Amit nem lát a szem, azért nem fáj a szív.

190. oldal

+
>!
eme MP

– Mit olvasol?
A lány mosolyogva pillantott fel.
– Proustot.
– Nem unalmas egy kicsit?
– Proust? Unalmas? Aki szereti a pletykát, annak nem. Mivelhogy Proust egy vén pletykafészek, ha nem tudnád.

694. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Marcel Proust
+
>!
Bogas

A madár, begyében a tövissel, változhatatlan törvénynek engedelmeskedik; nem tudja, mi űzi-hajtja, hogy fölnyársalja magát, s dalolva haljon meg. Amikor a tövis beléhatol, még nem tudja, hogy a halál közeledik; csak dalol, dalol, amíg csak annyi élet van benne, hogy egyetlen hangot kiadjon. De mi, amikor a tövisre felnyársaljuk magunkat, mi tudjuk. Mi értjük. És mégis, mégis megtesszük. Mégis megtesszük.

19

+
>!
pipacstappancs

A mondabeli tövismadár csak egyetlenegyszer énekel életében, de akkor szebben, mint a föld bármely más teremtménye. Ahogy elhagyja fészkét, egy tövises fát keres, és nem nyugszik, míg rá nem talál. Ott, az ádáz ágak közt rázendít dalára, és felnyársalja magát a leghosszabb, leghegyesebb tövisre. Haldokolva fölébe emelkedik önmaga szenvedésének, hogy túltrillázza még a pacsirtát, a csalogányt is. Egyetlen csodálatos dal az élete árán. De akkor az egész világ elnémul, őt hallgatja, és Isten mosolyog az égben. Mert a legeslegjobbnak mindig a fájdalom az ára… Legalábbis a monda szerint.

fülszöveg


Hasonló könyvek címkék alapján


Ha tetszett a könyv, olvasd el ezeket is