A teljes értékelés elérhető a blogomon:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2022/05/colleen-houck-t…
„A Tigris sorozat immáron harmadik kötetéhez érkeztem meg. Az első két rész bővelkedett a vérbeli Indiana Jones típusú kalandokban és mellette a romantikus vonások sem maradtak el. A történetvezetés szinte azonos volt, mindösszesen a második kötetnél figyelhető meg egy plusz keretül szolgáló eseménysor. Ez utóbbi igencsak lényeges, hiszen ez határozza meg a folytatás mibenlétét. Ren hányattatásai az egész csapatra kihatással vannak. Különböző módon, de mindenki megszenvedte a távollétét, s úgy néz ki, hogy az újbóli egyesülést követően sem lesz már a régi a megszokott rend, mivel a férfi részlegesen elvesztette az emlékeit. Korábbi olvasásból emlékeztem rá, hogy ez lesz, mégis teljesen földhöz vágott, mikor újra átéltem a hősnőt ért veszteséget. Mindezek után végtelen kíváncsisággal fordultam a harmadik kötet irányába.
Nincs mese, itt már a szerzőnek sokkal többet kell letennie az asztalra, ha azt szeretné, hogy a sorozat ne laposodjon el. Úgy vélem, hogy ezt ő is érzékelte, mert sok más mellett még a helyszínt is megváltoztatta. Az eddigi szilárd talajt követően most a hőseink az óceánok habjain próbálnak szerencsét, hogy megszerezzék a harmadik felajánlást. Személy szerint én nem rajongok a vízbéli történetekért, mivel erősen be vannak korlátozva a lehetőségeik. A fedélzetre ritkán lép új arc, a környezeti tényezőkből fakadóan a néha szükségesnek vélt szeparációs lehetőségek is korlátozottak. Úgy érezhetjük, mintha a karaktereket dobozba zárták volna, s ha egyszer ez az érzet felüti a fejét, onnantól számomra minden el van veszve. Jelen esetben ez szerencsére nem valósult meg, hiszen az utazáshoz használt jármű gigantikus, nem is érzékelhető, hogy egy hajón vannak, másfelől pedig nem csak ezen a pár négyzetméteren léteztek a szereplők, hanem égben és vízben egyaránt, amely kinyitotta a lehetőségek tárházát.
Eleinte a küldetés teljesítése kissé háttérbe vonul, hiszen egy rendhagyó szerelmi háromszög részleges elrendezése kap nagy hangsúlyt; Kelsey még mindig Renért rajong, aki viszont képtelen a közelében tartózkodni hosszabb ideig és mindemellett még nem is emlékszik a korábban együttesen átélt kalandjaikra és a közöttük lévő románcra. Mindeközben pedig Kishan igyekszik kordában tartani az érzéseit, amelyeket a lány iránt érez. Ez az ördöghurok egy roppant feszült és törékeny közhangulatot teremt meg, amivel nem igazán lenne célszerű belevágni egy újabb küldetésbe, mivel jelen állapotban nem tudnak kellőképp számítani egymásra – márpedig csak akkor érhetnek célt, ha a közös cél érdekében egységesen lépnek fel. Az író biztosította a dolgok rendezéséhez szükséges időt a hosszadalmas előkészület alatt. Egyetértek abban, hogy a soraikat mindenféleképpen rendezni kell, ám az eközben megtett út kibillentett az egyensúlyomból. Kelsey viselkedése úgy romlik, ahogy haladunk előre. Elég hamar megmutatja az igazi énjét, amely tele van bizonytalansággal és önzéssel. Eleinte még igencsak sajnáltam, hiszen úgy vesztette el a szerelmét, hogy az mindvégig mellette volt, ám a későbbiekben az irányába mutatott szimpátiám elhalványult a logikátlan gondolkodásmódja miatt. Nagy érzelmi zűrzavarba került, aminek a kontójára lehet írni bizonyos mennyiségű rossz viselkedésmintát, de nem lehet ráhúzni a teljes egészet. Mondhatni Kelsey karaktere vitte az egész történetet rossz vizekre. Már csak abban reménykedtem, hogy valamelyik fiú iránytűként szolgálva újra képes lesz felvenni a megfelelő menetirányt.
A harmadik megpróbáltatás sokkal több részletből tevődött össze, mint a korábbiak, viszont itt több lehetőség mutatkozott a közöttük való megpihenésre, átgondolásra. Első pillantásra elrugaszkodottnak találtam a sárkányok jelenletétét, mivel inkább a kínai, semmint az indiai mondavilághoz kötöm őket, de ezt szerencsésen megcáfolta a szerző a nekik adott jellemrajzok és tulajdonságok által. Úgy vélem, hogy képes volt semleges terepre vinni őket és szimplán fantasztikus történeti elemként felhasználni a hangulat fokozása érdekében. A kihívás utolsó jeleneteként felhasznált monda felelevenítése és újra alkotása ismételten alátámasztotta, miért is érdemes kitartani a főszereplő kedélyborzoló jelleme ellenére is e sorozat mellett.
Ha számba veszem, hogy eddig milyen élményeket biztosított az olvasó részére a könyv, akkor úgy érzem, hogy a harmadik kötet sem mutatott olyan nagy mélyzuhanást. Ha fiatalabban ismertem volna meg a sorozatot, kevesebb elolvasott könyvvel a hátam mögött, biztos lennék, hogy még Kelsey karaktere is szimpatikus lenne és jobban el tudnám fogadni a döntéseit. Ám azért felnőttfejjel és valós párkapcsolati tapasztalattal csak fenntartásokkal tudom kezelni. Sajnálom, hogy felborult az eddigi egyensúly és a küldetéstudatot háttérbe szorította a vak szerelem – de még él bennem a remény, hogy a folytatásban utoléri őket a változás szele.”