Kairó, 1937. A Franciaországban született, ötéves Colette Rossant megérkezik apja egyiptomi-zsidó családjához, s aztán élete és a történelem úgy alakul, hogy ott is marad, egészen a II. világháború végéig. Nagyszülei házában vidám, pezsgő az élet, a kislány minden tekintetben otthonra lel. Különösen a konyha varázslatos világa vonzza, Ahmed, a szakács bizalmába és szeretetébe fogadja, de Abdullah, Ahmed fia, és Ajsa, a kis szolgálólány is jó barátja lesz. Finomabbnál finomabb egyiptomi étkek egész sorával köt ismeretséget, s most, visszaemlékezéseinek megírása során, eredeti receptek tucatjaival ajándékozza meg az olvasót. Nem mellékesen a régi, azóta teljesen eltűnt Kairóba is meginvitál minket, emberekkel, sorsokkal ismerkedhetünk, azt kívánjuk, hogy még sokáig olvashassunk róluk, miközben alig várjuk, hogy rohanhassunk a konyhába, sült halat kuszbarija mártással, grillezett csirkét sült banánnal vagy angyalhajat dióval és mazsolával készíteni.
Sárgabarackok a Níluson 43 csillagozás
Eredeti cím: Apricots on the Nile
Eredeti megjelenés éve: 1999
Kedvencnek jelölte 2
Most olvassa 2
Várólistán 23
Kívánságlistán 9
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
Azt hiszem, ennek a könyvnek az irodalmi értékénél sokkal jelentősebb a gasztronómiai értéke, néha úgy éreztem, mintha a Magyar Konyha* ünnepi kiadása lett volna a kezemben, ahol az ételeken kívül a kis színes sztoriknak is fontos szerepe van. A történetben szereplő recepteket a végén, egyszerre olvastam el, és komolyan mondom, az összes ételre gusztusom támadt, még ha nem is tudtam pontosan, hogy egy-egy hozzávaló hogy néz ki és milyen ízű.
Kicsit ifjúsági regény-feelingje volt a történetnek, ami nagyjából annyi, hogy Colette végigeszi a gyerekkorát, mindenféle finomsággal vigasztalódik a konyhában, miközben valójában legjobban a szeretetre éhezik. Nem ebből a könyvből fogok megtanulni főzni és az Egyiptomról eddig megszerzett tudásomat sem ebből fogom bővíteni, de két délutánon sikerült elfeledtetnie velem, hogy a 20E-n zötyögök hazafelé, ezért már megérte elolvasni.
*Arab Konyha
Colette Rossant könyve a század eleji, háború eleji Egyiptomba kalauzol minket, tulajdonképpen ez egy gyermekkori visszaemlékezés, és sok sok finomságnak tűnő, számomra többnyire teljesen ismeretlen ételről lehet olvasni, sőt egy-egy finomság komplett receptjeit is megtalálhatja a kedves olvasó. Számomra inkább kulináris olvasmány mintsem irodalmi, de tulajdonképpen érdekes is volt egy jómódú egyiptomi családba bepillantani. Időnként kicsit csapongó, de egy biztos: a konyha iránt érdeklődőknek szerintem jó kis olvasmány. Egyébként kíváncsi vagyok, van-e valaki aki elkészítette esetleg egyik-másik fogást? Ha igen, milyen lett, valóban olyan mennyei, mint ahogy írják?
Nagyon érdekes az egész könyv felépítése. Ahogy a gyerekkoráról ír, az (főleg) egyiptomi hagyományokról, sok érdekes dolgot tudtam meg. A receptek közül is van egy-kettő ami hasznosnak tűnik.:). Nincs konkrét esemény sora, nekem mégis tetszett.:) (Nekem nagyon tetszett a kis Colette rakoncátlansága, és gyermeki csínyei is).
Olyan semmilyen sem volt. Rövid, hiányos, kusza. Nem értem a kiadót; hogy láthattak ebben fantáziát. Egyedül az ételekről szóló részek tetszettek valamennyire.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A hangulata tetszett- nosztalgikusan szomorkás, ugyanakkor a magamódján boldog, ízekkel-illatokkal teli gyermekkorra tekint vissza.
Ha úgy veszem egy kisebb francia-egyiptomi receptgyűjtemény. Mivel szeretek főzni, és új ízekkel ismerkedni, közelebb hozta ezt a fajta ízvilágot. (Tegnap vettem is egy csomag csicseriborsót humusznak. :)
Anyjával való kapcsolatát sajnáltam. Látszólag közömbösen írt róla, de mégis érezni lehetett az anyja szeretete iránti sóvárgást.
Lehetett volna hosszabb.
érdekes és szeretni való könyv. az írónő fantasztikusan írja le gyermekkori élményeit, a hagyományaikat, szokásaikat és nézeteiket. izgalmas életutat járt be és fantasztikus emberekkel ismerkedett meg. erre a könyve mondom azt, hogy szép!
a receptek pedig ígéretesen hangzanak, lesz, amit ki fogok próbálni!
Kedves, magával ragadó történet. A recepteket biztosan ki fogom próbálni, elsősorban azért vettem meg a könyvet. :)
A receptek nagyon tetszettek a könyvben, viszont a történet nem igazán fogott meg. Olyan volt az egész, mintha egy fotóalbumot nézegettem volna az írónővel együtt, és ő elmesélte volna, hogy mit láthatunk a képeken. Túl sok mindent akart megmutatni, és kevés dolgot fejtett ki rendesen. A gyerekkori emlékek néhol nagyon megkapóak, máskor pedig szomorúak. Sokféle érzelem megtalálható a könyvben, amik Colette-ben kavarogtak gyermekként. Ezeket jól sikerült megragadni a szerzőnek, ez szerintem a könyv egyik erőssége. A leíró részek viszont nem lettek igazán jók. Leginkább kellemes nyáresti olvasmánynak tudom ajánlani.
Imádom a gasztroregényeket, mintha nekem találták volna ki ezt a műfajt. Aranyos történet, tele nagyon jó receptekkel. Érdekes volt belemerülni Egyiptom gasztronómiájába, most olvastam róla először.
