Korbács 84% 184 csillagozás

Izgalmas történet, a meglepően emberi főszereplők miatt egy percnyi kétségem nem volt, hogy akár tényleg meg is történhetne. Ugyanakkor néhol feleslegesen keltett bennem undort, elpattintva a figyelmemet a mese szövésében rejlő nemességről, másszor pedig a filozofikus megállapításokat éreztem feleslegesnek, de előbb-utóbb ezekkel is könnyen megbarátkozik az ember, végül annyira magával sodorja a lendület. (Megjegyzés: a nagy rakás hibával megátkozott kiadás mélypontja kétségkívül a borító, bár a cím magyar fordítása sem helyénvaló; egy alapos korrektor és egy jobb szedés méltóbb lenne a könyvhöz, és a legújabb angol kiadás borítója is jobban bejönne.)

Romlatlan kis (anno) gimnazista lelkem minden kincse volt ez a könyv, és persze miért is…?
SZERELEM
szerelmes voltam egy srácba, és totál meg voltam győződve, hogy a Szövet valójában mi vagyunk
azóta felnőttem, illedelmes kispolgári életet élek, de néha jól jönne egy Korbács :-)

Zseniális, egyedi, nagyívű; és ha van az emberben elég képzelőerő vizualizálni a leírtakat, lenyűgöző.

Már nem is tudom, hogy miért is vettem meg amikor megjelent.
Aztán nem sokkal később el is olvastam.
Nekem ez a könyv olyan volt, mint valami bódult „utazás”. (Nem mintha lenne bármilyen „utazós” tapasztalatom is a drog és alkohol vidékéről, de valami ilyesminek képzelem.)
Amíg benne voltam, hihetetlenül jó volt, vitt, sodort magával. Aztán mikor letettem, egy – két nap múlva már szinte azt se tudtam pontosan, hogy miről is szólt.
A szárnyalás kétségkívül ott van. Csak a célt nem látom.

Viszont a fiamnak ez A könyv. Úgyhogy már nincs saját példányom belőle.

Ez a könyv olyan, mintha valami egzotikus ételt, vagy egy mesterszakács agyszüleményét enné az ember. Ismeri az alapanyagok és a fűszerek egy részét, és mégis… Ízlelgeti a nyelvén, a szájpadlásán, a torkában, próbálja felismerni, kontextusba helyezni az ízeket, próbálja megszokni a szokatlan párosításokat. A végén pedig rájön, hogy -bár nem hasonlít semmire, és lehet, hogy neki eszébe sem jutna ezeket az ízeket egymás mellé tenni, vagy nem is lesz a kedvence- mesterművel találkozott.

Az alapötlet jó, a kivitelezés viszont határozottan gusztustalanra sikeredett és elvette a kedvemet a szerző más műveitől is.
———-
http://kultnaplo.blogspot.com/2009/02/clive-barker-korbacs.html

Alapmű.
(Ugyanakkor jár egy nagy füles mindenkinek, aki közreműködött abban, hogy a harmadik kiadásnak ilyen förtelem a borítója.)

Terjengős, vontatott, túlcsordulós. Fele ekkora terjedelemben még jobb lett volna.

Amikor először olvastam, alig kaptam levegőt, annyira lenyűgözött. Sosem olvastam horrort azelőtt (azóta sem), s néhány jelenettől eltekintve ez nem is volt az. Legalábbis nagyon igyekeztem fantasyként befogadni. Imádtam a szőnyeget, a szereplőket, s nagyon tetszett, hogy a (majdnem) szerelmi szál másfelé tekeredett, mint várható lett volna. Jó tizenöt évig nem vettem újra kézbe, szinte éheztettem magam és biztosra vettem, hogy ennyi idő elteltével legalább akkorát üt majd, mint első alkalommal.

Ehelyett hatalmas csalódás volt, egyszerűen untam. Nem szidom, hiszen egyszer sikerült olvasmányélménnyé válnia, de valami nagyon hiányozhat belőle, valami örök…

Nem mostanában olvastam a könyvet, de mély nyomot hagyott bennem. Az első gondolatom az volt miután kiolvastam, hogy ez az ember őrült, vagy pedig szívott valamit, miközben a könyvet írta. A következőkben óvatosan fogok az író könyveihez közeledni és megvárom a megfelelő hangulatot, amikor ilyen történetekre van szükségem.