A ’30-as években – nyilván a gazdasági világválság hatásai miatt – az USA fantasztikus irodalmában előretörtek a filléres ponyvák, amelynek leginkább emblematikusabb fóruma a Weird Tales magazin volt.
Az itt publikáló szerzők és műveik jelentős részét szerencsére azóta elnyelte a feledés homálya, de még nagyobb szerencsénkre az érdemesebbek, a szívós és kitartó rajongói körnek köszönhetően, az elmúlt 80 évben világhírnévre tettek szert és szervesen beépültek a popkultúrába.
Howard Conanja és Lovecraft Cthulhu-mítosza egészen elképesztő karriert futottak be, de az árnyékukban a fantasztikus zsáner kutatói találhattak még náluk kevésbé népszerű, de nem feltétlenül kevésbé tehetséges írókat.
Ilyen Clark Ashton Smith is, akinek a novellái közül a képzeletbeli francia tartományban, a varázslókkal, vámpírokkal és vérfarkasokkal benépesített Averiogne-ban játszódókat gyűjtötte össze Kornya Zsolt ebben a kötetben.
A novellák egy része lovecrafti hatásokat mutat, mind témaválasztásában, mind stílusában – Smith, hasonlóan sok más Weird Tales-ban publikáló szerzőhöz, sűrű levelezést folytatott Lovecrafttal –, de korántsem epigonról van szó.
Már csak azért sem, mivel Smith témái sokkal változatosabbak, és érzésem szerint stílusa is sokkal emészthetőbb, mint a mesteréé.
A novellák legfőbb erénye számomra a stílus volt.
Smith a választott korhoz illeszkedően veretesen archaizáló, költői szépségű képekben meséli el a történeteket, amelyekre joggal hivatkozik a könyv címe Gonosz mesékként.
Kétségtelen tény ugyanis, hogy a novellányi terjedelem és a korszellem miatt a történeteket nem lehet különösebben bonyolultnak nevezni – sőt, itt-ott a történetvezetés logikája is biceg – de ezekért kárpótol az írásokból áradó hangulat.
Ez elsősorban azoknak a roppant képszerű leírásoknak köszönhető, amelyek olvastán előttem egy-egy szecessziós festmény aprólékos gonddal kidolgozott képi világa sejlett fel.
Bár a terjedelem miatt Smith karaktereinek ritkán van igazi mélysége, de a novellák témaválasztása kárpótol a jellemek kidolgozatlanságáért.
A novellák témái között visszatérő motívum a vágy és az érzékiség (ami a prűd szerkesztőknél sokszor ki is verte a biztosítékot); a bosszúvágy és a kegyetlenség; a rideg valóság és az illúziókra építő fantáziavilág közötti választás kérdése.
Nem bonyolult témák ezek sem, vitathatatlan, de igen figyelemreméltó az a lélektani mélység, amit könnyen felfedezhet bennük az olvasó.
A kötetet ajánlom mindenkinek, aki érdeklődik a modern fantasy gyökerei iránt, és nincsenek averziói a néha a túlzásokig vitten barokkos nyelvezettel szemben, ami miatt kétségtelenül érdemes pihentetni időnként az olvasást.