Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A láthatatlanok 57 csillagozás
Sandra nemrég tudta meg, hogy terhes egy olyan férfitól, akibe nem szerelmes, felmondott a munkahelyén, és egy rövid időre nővére tengerparti házába költözött, hogy kitalálja, mihez kezdjen az életével. Megismerkedik egy idős norvég házaspárral, akik úgy bánnak vele, mint a nem létező nagyszülei. Olyannyira ártatlannak tűnő barátság alakul ki közöttük, hogy a lány beköltözik Christensenékhez, és fizetést is kap azért, hogy az idős Karint szórakoztassa.
Ezzel egyidejűleg Buenos Airesből megérkezik egy öregúr, Julián, aki minden lépését követni kezdi ennek a véletlen által összehozott három embernek. Egy napon megszólítja Sandrát, egy újságkivágást ad neki, és feltárja előtte a múlt rémisztő részleteit. Elmeséli, hogy ő a mauthauseni tábor egyik túlélője, és elmondja neki, hogy Christensenék nem azok, akiknek látszanak. Sandra kezdetben nemigen hisz az öreg nácivadásznak, de lassan új szemszögből kezdi látni az idős házaspár szokásait, barátait, másként értelmezi szavaikat… (tovább)
Eredeti megjelenés éve: 2010
Kedvencelte 4
Most olvassa 4
Várólistára tette 58
Kívánságlistára tette 30
Kiemelt értékelések
Nem tudok elfogulatlanul értékelést írni erről a könyvről. Tetszett, ez nem is kérdés, de többet kaptam annál, mint hogy annyit írjak jó volt és érdekes. Amikor megláttam és elolvastam a fülszöveget, éreztem, hogy el kell olvasnom és akkor még nem is tudtam, hogy olyan téma lesz benne, ami engem nagyon érdekel, bár a borító súgott, de a tantusz csak menet közben esett le. A történelem megint egy újabb szeletét ismerhettem meg: kiderül hogy kerültek spanyolok a nácik által létesített munkatáborokba. Az is kiderül, hogy milyen egy nácivadász és az általa üldözöttek öregkori élete. Sőt az is, hogy van-e vagy lehet-e megbocsátás az átélt szörnyűségek után és hogy változtattak-e az eltelt évek, a bujkálás időszakai az akkori eszméket vakon követő embereken. Érdekes kérdések, a válaszokat még mindig keresem rájuk.
Ami nagyon tetszett, az a könyv hihetetlenül feszült, rémítő hangulata. Végig a cselekmények kitart, sőt még a lezárást követően is megmarad. Tetszettek az ellentétek is, a spanyol tengerpart és a norvég élet, a rend és rendezettség.
A levonás a lassúság miatt volt, nekem nagyon elhúzottnak tűnt. A másik, hogy egy terhes nő valószínűleg nem sétál önként oroszlánketrecbe, főleg ha ezt el is magyarázzák neki, hogy oda megy. Plán nem egy nyolcvanas urat segítve.
Elég keveset tudtunk meg a célszemélyekről is, inkább csak felületesen érintve a témát. Pluszpont a végén az összefoglalása a valódi tényeknek, lehet, hogy ezzel kellett volna kezdeni.
Julián nagyon szimpatikus nagyapóként lebegett a szemem előtt. Sandra egy kis csitriként, akit kicsit szántam, majd csodáltam a bátorságát és kételkedtem is benne, hogy Juliánt a sorsára hagyja.
Miért is vontam le egy csillagot, talán azért mert arra gondoltam Julián nem így „oldja” meg a történet végét.
Legutóbbi olvasmányom egy igazán különleges témát dolgoz fel, melyről korábban még sosem olvastam. A történetnek két főszereplője, elbeszélője van: Julián, az idős túlélő nácivadász, és Sandra, a fiatal lány, aki véletlenül csöppen bele az eseményekbe.
Sandra, a fiatal várandós lány a tengerparton ismerkedik össze egy szimpatikus, idős norvég házaspárral, akikkel váratlanul szokatlanul szoros kapcsolatban találja magát: konkrétan beköltöztetik magukhoz, és a segítségéért cserébe fizetést adnak neki. Sandra eleinte szívesen megy bele a dologba, mivel az élete kilátástalansága megrémíti. Ahelyett, hogy a gyermeke születése előtt megpróbálná rendbe szedni az életét, inkább elodázza a kérdést, és élvezi a luxus körülményeket kis munkáért cserébe.
Mindeközben megérkezik a városba Julián, aki barátja, Salva invitálására a norvégok nyomába ered, mint koncentrációs tábort túlélő nácivadász.
Miután Sandra összeismerkedik Juliánnal, és tudomást szerez a norvégok valódi kilétéről, megváltozik a hozzájuk fűződő viszonya, és meglátja személyiségük rejtett oldalait, a cselekedeteik gyanússá, gonoszsággal árnyalttá válnak. Körbelengi a szöveget és a történéseket egy robbanásra váró feszültség, hogy vajon mi történik Sandrával, lelepleződik-e a norvégok előtt, hogy tudja, kik ők.
A könyv egy kicsit többet ígért, mint amit végül adott, de elgondolkodtató volt olvasni ezekről az emberekről. Érdekes belegondolni, vajon hány náci túlélő élt viszonylagos békében, háborítatlanul a II. világháború után, felélve a zsidó családoktól elkobzott vagyont. Vajon mennyire menthető fel egy SS katona vagy kísérleteket végző katonai orvos, mondván, hogy ő csak parancsot teljesített? Vajon milyen ember az, aki gondolkodás és megbánás nélkül végzett akár több ezer emberrel a háborúban?
Megnyugtató választ nem kapunk a könyvtől, sem pedig feloldozást. Hacsak az nem vígasztalja az olvasót, hogy bármennyire próbálkozik is az ember túlélni, a végső válasz mindenkinek a halál lesz.
Nem igazán fogott meg ez a könyv, hiába volt ígéretes a fülszöveg, hiába volt igényes a kiadás, szép a borító. A tartalommal nem volt meg az összhang. Nem tudom az volt-e a gond, hogy többet, netán mást vártam, ha racionálisan nézem az egészet, akkor nem várhattam mást, hiszen idős, megtört emberek nem sűrűn vívnak pankrációra hajazó csatákat, de azért az elmék küzdelmének szintjén valahogy mégis lehetett volna kárpótolni az olvasót. Lehetett volna valami feszültség, valami folyamatos háttérzaj a történetben, valami zúgás az ember fülében, ami halálra idegesíti, és sosem múlik el, de ez hiányzott. Ehelyett kaptunk egy ostobácska főszereplőlányt, aki az első másodperctől halálra idegesített, egy a korát meghazudtolóan érző és gondolkozó nácivadászt, aki a világról alkotott képe és az emberekhez való viszonyulása alapján inkább tűnne középkorúnak (50es évei közepén-végén) mint egy megtört öregúrnak, aki a halálra készül, és egy háborús bűnös házaspárt, akiknek a viselkedésében nyomokban sem lelhető fel a következetesség.
Ebből a kiindulási alapból egy Sanchez-nél lényegesen jobb író se tudott volna többet kihozni, így igazából dicséret illeti az írónőt. Az alapötlet elvetéltsége és a főbb karakterek gyengeségei ellenére egészen jó munkát végzett. A kérdés már csak az, hogy miért indult ki ilyen lehetetlen helyzetből, hogy miért nem alkotott koherensebb világot, és élőbb főhősöket… Ami viszont ennél is fontosabb kérdés, miért kapott ezért a műért díjat? Pávellel kell egyetértenem. Jókor jelent meg jó témában, ennyi az érdeme.
A fülszöveg alapján nem gondoltam, hogy ilyen témájú könyvet tartok a kezemben.
És azt sem gondoltam volna, hogy valaha is olvasni fogok az árja testvériségről, és nácivadászokról.
De örülök, hogy elolvastam, mert tetszett, nagyon olvastatta magát, és teljesen lekötötte a figyelmemet, és amellett elgondolkodtatott, mert néha tényleg semmi, és senki sem az aminek látszik.
(bővebben a linkeknél)
Egy különleges élményben részesül az, aki elolvassa Clara Sánchez regényét. Olvasás közben beszippant, akárcsak egy Murakami regény, nem igazán tudunk fogadkozókat találni, miért is tetszett számunkra annyira ez a mű, de azért megpróbáltam felvázolni. Az alaphelyzet és az ebből fakadó gondolatok felvázolása egyedi, mindenki talál benne gondolkodni valót, az utószó pedig egy érdekes történelmi adalékkal szolgálhat a második világháborús tudásanyagunkhoz. A fülszövegtől mindenki tartózkodjon, mert nem ígér egy feszes, izgalmakban bővelkedő, mégis intelligens könyvet, amelyben még azok is meglelhetik az öregség elfogadható formáját, akik foggal-körömmel küzdenek ellene.
Értékelés: 10/10
Bővebben: http://www.ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2012-09…
Élmény volt olvasni ezt a könyvet, annak ellenére, hogy a végével nem voltam maximálisan elégedett, de azt hiszem, hogy itt nem ez volt a lényeg.
http://szilvamagolvas.blogspot.hu/2012/08/clara-sanchez…
Népszerű idézetek
Az egyedüllétben az a jó, hogy senkinek sem vagy a terhére, senkinek nem kell aggódnia miattad, nem kell kettős szorongásban élned, mert rosszul érzed magad, és mert a másikon látod, hogy szenved, amiért rosszul vagy. Csodálatos volt, hogy Raquelt oly sok évig magam mellett tudhattam, neki köszönhettem, hogy napról napra erősebb lettem, de amikor rossz passzban voltam, olykor hálás lettem volna, ha egyedül lehetek, és nem kellett volna megjátszanom, hogy jól vagyok, csak hogy ő ne szenvedjen. Megesik, hogy az ember úgy akarja megélni az eseményeket ahogy vannak, teljes mélységükben, de ezt nem mindig lehet megtenni anélkül, hogy ne sebeznénk meg a körülöttünk lévőket, ezért bizonyos szabadságérzés fogott el, amikor azt tapasztaltam, hogy valami nincs rendben, és egy taxival magam mentem be a kórházba. Sosem viseltem el azokat, akik másoknak hánytorgatják fel a magányunkat, de azokat sem, akik szégyenként élik meg. A magány szabadság.
74. oldal, Julián
Az öregségben az a rossz, hogy az ember lassacskán egyedül marad, és idegenné válik azon a planétán, ahol mindenki más fiatal.
Újra meg újra a múltamat járom körbe, mert amikor a test feladja, átveszi a hatalmat az elme, amely elszórakoztat életünk legjobb pillanataival
– A halál rémülettel tölt el bennünket, páni félelmet ébreszt bennünk – mondta – ,ami abszolút butaság és időfecsérlés, mert a halál sosem késik el a találkáról. Pontosan érkezik. Nem tudjuk megállítani, sem feltartóztatni, késleltetni talán, de nem vagyok biztos benne. És tudja miért? Mert a halál jó, az élet szükséges velejárója. Egy sejt halála a sejt megújulását feltételezi, ha nem halnának el és nem születhetnének újak, akkor nem élhetnénk.
251. oldal
A Hitlerhez hasonló jelentéktelen, középszerű alakok nem viselték el, hogy mások jobban élvezzék az elétet, és több örömöt leljenek benne, mint ők, ezért nem csupán rémületben akartak tartani és meg akartak semmisíteni, hanem az életkedvünket is el akarták venni, Hitler azt akarta, hogy a világ elviselhetetlen hely legyen. És sokak számára örökre az lett.
245. oldal
Karin olykor lehunyta a szemét, mintha minél több élettel akarna feltöltekezni. Vajon ezekben a percekben sosem jutottak eszébe azok az emberek, akiket meggyilkolt vagy a meggyilkolásukban segédkezett, akiket csak úgy, minden ok nélkül fosztott meg a nap melegétől? Rásandítottam, szinte mosolygott a boldogságtól, olyan jól érezte magát, nem úgy tűnt, hogy furdalná a lelkiismeret, kizárólag saját magával volt elfoglalva. És a bűntudatnak ez a hiánya elbizonytalanított.
195. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Viola Stern Fischer – Veronika H. Tóth: A Mengele-lány 96% ·
Összehasonlítás - Lisa Scottoline: Örök 97% ·
Összehasonlítás - Ellie Midwood: A lelkem Auschwitzban maradt 96% ·
Összehasonlítás - Gyurkovics Tamás: Mengele bőröndje 94% ·
Összehasonlítás - David Benioff: Tolvajok tele 93% ·
Összehasonlítás - Martha Hall Kelly: Orgonalányok 93% ·
Összehasonlítás - Els Beerten: Mind a mennybe vágyunk 95% ·
Összehasonlítás - David Foenkinos: Charlotte 93% ·
Összehasonlítás - Amy Harmon: Homokból és hamuból 93% ·
Összehasonlítás - Ralf Rothmann: Tavasszal meghalni 92% ·
Összehasonlítás