Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Jane Austen élete 32 csillagozás
Jane Austen a világ kedvenc regényírója. Könyvei újra és újra megjelennek, mindegyik legalább öt folytatást és utánérzést szült, megfilmesítik őket, már az életéről is készült romantikus film – mindenhol beléje botlunk. Hat regény, kétkönyvnyi fiatalkori, gyakran befejezetlen írás, két regénykezdet, egy kötetnyi (megrostált és megcsonkított) levél maradt utána összesen, mikor negyvenegy évesen meghalt. „Drága húgomnak nem volt eseménydús az élete”, írta bátyja, Henry Austen.
Claire Tomalin, a leghíresebb angol irodalmi biográfus, ebből a nagyon szerény anyagból írt életrajzot. George Austen tiszteletesnek és feleségének, Cassandra Leigh-nek nyolc gyermeke született, hat fiú és két lány – közülük a fiatalabb kapta a Jane nevet. Szegények voltak, de intelligensek, tehetségesek, törekvőek, „az érdem szerelmesei”. A családban esténként regényeket olvastak fel, és ha az idősebb fiúk otthon voltak egyetemi tanulmányaik szünetében, a környékbeli barátokkal színdarabokat… (tovább)
Eredeti megjelenés éve: 1997
Róla szól: Jane Austen
Enciklopédia 6
Szereplők népszerűség szerint
Kedvencelte 1
Most olvassa 2
Várólistára tette 68
Kívánságlistára tette 43
Kiemelt értékelések
Tudományos alapossággal, mégis érdekesen megírt életrajz, amely egyben korrajz is a 18. század végi és 19. század eleji Angliáról. Tomalin sokrétűen vizsgálja Jane Austen műveinek keletkezési körülményeit, alkotómunkájának motivációit. Láthatóan hatalmas anyaggyűjtés húzódik meg e részletes, rokonok és más kortársak naplóit, leveleit, egyéb dokumentumokat feldolgozó írás hátterében.
Nem volt egy egyszerű menet a végére jutnom, mert néhol nagyon kacifántos és tömény (főleg hosszabb kihagyások után éreztem azt, hogy nehéz visszarázódnom a rokoni kapcsolatokba), ugyanakkor tagadhatatlan, hogy rengeteg munka és alapos kutatás áll mögötte. Biztosan az is indokolja ezt a részletgazdagságot, hogy Jane életét eseménytelennek tartják, én viszont azt gondolom, hogy terjedelmében lett volna 200 oldallal kevesebb – ami egyet jelent a rokonság felének elhagyásával –, és garantáltan jár az 5 csillag.
Ahhoz képest, hogy Jane Austen „életét eseménytelennek fogadta el a közvélekedés”, elég hosszú az életrajza. Igazából kimondottan eseménydús volt a élete, csak nem túl látványos. Ő is vett részt bálokon, volt szerelmes, el is jegyezték, bár soha sem ment férjhez. Volt viszont egy sereg nagynénje, nagybátyja, unokatestvére, hét testvére, akik közül többen is nyolc-tíz gyermeket neveltek. Ők mind számítottak a nagynéni támogatására. Inkább azon kellene csodálkoznunk, hogy ennyi rokon között hogy maradt ideje írni.
Érdekes az életrajz, egy idő után még az is követhető, hogy ki kinek a kicsodája a családban, ahol többeket hívtak ugyanazon a néven (James, Charles, Fanny stb.) Attól tartottam, unalmas lesz, de nem volt az, a műelemzések kimondottan jók, a regények keletkezéstörténetéről nem is beszélve. Érezhetően szubjektív, de nézzük el neki, hiszen láthatóan rajong a szerző Jane Austenért, ahogyan mi is, akik nekiveselkedünk az életrajznak. Érdemes időt szánni rá, sok információval lesz gazdagabb aki elolvassa, nemcsak Jane Austennel kapcsolatban, hanem a 18-19. század fordulójának angol társadalmát, vidéki életét tekintve is.
Rendkívül izgalmas volt, szinte olyan, mint egy jó regény. Nagyon alapos kutatómunka áll a könyv mögött, amelynek megírása nehezített terepen zajlott, hiszen a szerző bevallása szerint kevés használható forrásanyag maradt fenn Jane Austen életéből: kiterjedt családjának minden más tagjáról több az információ. Talán, hogy ezt a hiányosságot kiküszöbölje, s az életrajzot kikerekítse, Tomalin részletesen ír a családtagokról, szomszédokról, Jane Austen szűkebb pátriájáról – s épp a környezet, a rokoni kapcsolatok és a művek keletkezési körülményeinek árnyalt bemutatásától, valamint a művelődéstörténeti adalékoktól válik érdekfeszítő olvasmánnyá a könyv. Két regénye elolvasása után sem tartottam magam Jane Austen-rajongónak, de az életrajzból kirajzolódó személyiség közelebb hozta hozzám Austent, szerzőt is. A műveit kedvelő olvasóközönségnek pedig kifejezetten ajánlom elolvasásra a könyvet, mert segít abban, hogy a regényeket az életmű kontextusában tudjuk értelmezni, és megvilágítja Jane Austen különleges személyiségét és művészi nagyságát.
Claire Tomalin rajongása átragyog az egész (kor- és) életrajzon. A közbeszúrásai, a csipkelődése, az aggodalma, amikor sötétebb időszakokhoz ér… hogy lehet érezni, a szívéhez nőttek Jane Austen életének a mellékszereplői is (Eliza Chute, én is megkedveltelek), csak még élvezhetőbbé teszik az olvasását ennek az alapos és átgondolt könyvnek.
Érdekes próbálkozás úgy írni Jane Austen életéről, mintha az is egy Jane Austen regény lenne. Persze közel sem olyan fordulatos párbeszédekkel és jellemábrázolással, de mégis nagyon szépen és igényesen. Túl azon, hogy megismerjük az írónő életét, legalábbis úgy, ahogy a visszaemlékezésekből, fennmaradt levelekből következtetni lehet, kicsit kapunk egy korrajzot is Angliáról. Van benne vidéki élet szembeállítása a városival, a családon belüli helyezkedések, a férjhezmenetel, mint központi probléma és hogy mihez kezdjen két nő, aki tudatosan választja a vénkisasszonyságot. A szöveg érdekesen és jól szerkesztetten halad végig JA életén, néha feneklik csak meg, de érdekes módon mindig akkor, amikor az írónő élete is kicsit vakvágányra kerül. A könyv csalódás lesz azoknak, akik fordulatos életrajzra, romantikus udvarlókra és igazi lányregény hangulatra várnak, mert az írónő élete pont nem ilyen volt. Helyette kapunk egy korrekt összefoglalót az életéről és emberrajzokat az őket körülvevő alakokról, teletűzdelve jó sok háttérinfóval. Akinek az irodalomérettségin kellene a gyors tételkidolgozáshoz az életrajz, az inkább ne ezt válassza, de aki szívesen elmerül JA életében és nem zavarja a sok családnév és hogy ki ki után örökli a lelkészséget, annak jó olvasásélmény lesz a könyv.
Ez egy nagyon korrekt, összeszedett, egyáltalán nem unalmas életrajz.
Jane Austen már régóta a kedvenc írónőim között szerepel, jó volt többet megtudni az életéről. Az elején kicsit bele gabalyodtam, ki kicsoda, annyi unokatestvér, sőt még a szomszédok életét is nyomon követi. Engem a korrajz is nagyon érdekelt nem volt könnyű dolga egy nőnek abban a korban… Szerintem minden Austen rajongónak el kéne olvasnia ezt a könyvet legalább egyszer :)
Népszerű idézetek
Szórakoztató azon spekulálni, hogy egy bizonyos bekezdést vajon tizenkilenc évesen, huszonegy évesen, vagy harminchét évesen írt-e, de bármit bebizonyítani éppoly lehetetlenség, mint zseléből szobrot faragni.
266. oldal, 15. fejezet - Három könyv
Egészen nyilvánvaló, hogy az apa korlátlan hozzáférést engedélyezett Jane-nek a könyveihez. Ha ugyanis Jane gyerekfejjel elolvashatta Richardson Sir Charles Grandison-ját – melyben részletesen le van írva, milyen az, ha egy anya berúg, és milyen, amikor az apa házasságtörő; valamint hogy mi a helyes viselkedés az apa szeretőjével, illetve a házasságon kívül született féltestvérekkel szemben –, akkor Mr. Austen nemigen tilthatott tőle sok mindent.
123. oldal, 6. fejezet - Rossz magaviselet
James azonban nem szenvedte meg az iskolába való száműzetést ; Jane ilyen irányú élménye abban játszhatott szerepet, hogy ösztönösen irtózott a változástól, és kialakult benne az ismeretlen helyektől és emberektől való idegenkedés. Lehessen mindig ugyanarra a tájra kinézni ugyanazokból az ablakokból; ne legyen változás a háztartási teendőkben és a templomhoz vagy a faluba tett napi sétában; ugyanazok a hangok és ugyanazok a csöndek vegyék körül – mindez fontos része volt a biztonságos környezetnek, melyben a képzelet dolgozni tudott.
300. oldal
„- Hát kegyed mit olvas… kisasszony?
– Ó, csak egy regényt! – válaszol az ifjú dáma, és tettetett közönnyel avagy pillanatnyi szégyenérzettel teszi le a könyvét. – …röviden, olyan mű csupán, amelyben a szellem legnagyobb erőit vonultatják fel, amelyben a világ legcsiszoltabb nyelvén közvetítik az emberi természet legalaposabb ismeretét, változatainak legszerencsésebb foglalatát, a szellem és a humor leggazdagabb áradását.”
287. oldal, 15. fejezet - Három könyv. (A klastrom titká-t idézi a szerző)
[…] Tizenöt év telt el ezután anélkül, hogy Angliában egyetlen kiadó is vállalkozott volna újabb kiadásra. Franciaországban viszont mind a hat regényt kiadták az 1820-as évek közepéig. Ezek voltak az első illusztrált kiadások, és rendkívül kedvesek is az illusztrációk; az Emma pedig új címet kapott: La Nouvelle Emma, ou les Caractéres Anglais du Siécle (Az új Emma, avagy az évszázad angol jellemei), ami azt sugallja, hogy a franciák a könyvet mintegy használati útmutatóként kezelték, mely eligazítja őket angol szomszédaik meghökkentő természetét illetően.
463. oldal
A tény, hogy az Elinor and Marianne kézirata már készen hevert a házban, miközben ő ezt a levelet írta, egyéb felhangokat ad a levélhez. De nemcsak erről van szó: ez az egyetlen fennmaradt levél, amelyben Jane egyértelműen úgy ír, mint a saját, fiatalkori történetének hősnője, aki megéli a hatalomnak, az izgalomnak és a kalandnak azt a rövidke időszakát, amiben egy fiatal nőnek akkor lehet része, amikor a férjválasztást mérlegeli; itt most egy kis ideig Jane játssza a szerepet, nem csak kitalálja. Persze mit tudjuk, hogy személyes története nem abban az irányban haladt tovább, mint ahogy azt a levélben elgondolta; hogy az ő kalandja nem Tom Lefroy lett, és nem is egy hozzá hasonló valaki, hanem az a kézirat az emeleten. Nem a házasság, hanem a művészet: és az ő művészete a fiatal nők életének ezt a rövid időszakát olyan okosan és annyi megértéssel mutatta be, hogy azt háromszor ilyen hosszú művekben is csak kevés írónak sikerült megoldania. Ám ebben az adott pillanatban, 1796 januárjában azt érezhetjük, hogy vidáman lemondott volna művészi zsenijéről azért, hogy egy nap Tom Lefroy felesége legyen, és Írország valamelyik ismeretlen vidékén éljen sok-sok felnevelendő gyermek anyjaként.
206. oldal
→ |
---|
Említett könyvek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Catherine Bell: Jane Austen és a szavak művészete 84% ·
Összehasonlítás - Szentkuthy Miklós: Arc és álarc ·
Összehasonlítás - Elizabeth Berg: Álmok szárnyán 87% ·
Összehasonlítás - Bächer Iván: Kutya Mandovszky 94% ·
Összehasonlítás - Françoise Giroud: Egy tiszteletre méltó asszony 98% ·
Összehasonlítás - Robert K. Massie: Nagy Katalin 93% ·
Összehasonlítás - Michelle Moran: Madame Tussaud 91% ·
Összehasonlítás - Eve Curie: Madame Curie 90% ·
Összehasonlítás - Ordas Iván: Simonyi óbester 93% ·
Összehasonlítás - Alfred Amenda: Eroica 91% ·
Összehasonlítás