Időutazás, meg vérfagyasztó kalandok, sodró lendületű üldözés különböző korok színpompás díszletei között? Hatalmas ugrások az idősíkok és alternatív valóságok közepette, a jó és a gonosz örök küzdelme, irdatlan csihipuhi a tér-idő kontinuum veszélybe sodrásával? Körömrágós akcióregény?
Dehogyis, egy nagy lótüdőt! Ez a regény ennél sokkal több. Jóval inkább egy lassan, szisztematikusan felépülő, rendkívül intelligensen szerkesztett, intellektuális indíttatású tudományos-fantasztikus fejlődésregény (ha van ilyen), amely rengeteg morális dilemmát feszeget, és közel sem ragad le egy „egyszerű kvantumtükör” létrehozásának technikai-technológia részletkérdéseinél.
Persze az iromány alternatív történelem is egyben, hiszen felmerül a kérdés, hogyan alakult volna az emberiség sorsa, ha a 20. század második felének tudományos-technikai vívmányai megelőzik korukat, és 40-50 évvel előbb robbannak be a köztudatba, a felkészületlen gazdaság és társadalmak kénye-kedvének kiszolgáltatva.
De már az alapvető felütés is igazán komoly írásművet jelez: mit tennél, ha életeken át újra ugyanabba a pelenkába születnél, és – akárcsak a farkába harapó kígyó, az uroborosz – mindig csak körbe-körbe forognál, kénytelen lennél ugyanazokat a történelmi éveket végigélni? Sok-sok életen keresztül, egyre több megélt évtized, sőt évszázad tapasztalásával, bölcsességével lehetnél sokadszor kényszerű tanúja Hitler hatalomra kerülésének, Sztálin rémtetteinek, a hirosimai atompokolnak, vagy éppen JFK meggyilkolásának. Csak egy dolgot nem tehetnél – nem avatkozhatnál bele az események természetes menetébe, nem változtathatnád meg a történelmet. Felmerül a kérdés, hogy hányadik életedben őrülnél bele a változhatatlanságba, mikor követnél el első ízben öngyilkosságot, és mikor jönne el a beletörődés pillanata, a kőkemény tudat, hogy minden haláloddal együtt is halhatatlan vagy?
Na és akkor jön el az igazi meggondolás ideje: ha már úgyis néhány tízezer éven át ezen a sártekén vendégeskedem, nem kéne tán valami értelmessel lefoglalnom magam?
Az én olvasatomban tulajdonképpen ez a – főhősünk sorsát/életét/szerepét alapvetően meghatározó – belső konfliktus, amit Claire North roppant cizelláltan tesz időutazós, társadalmi sci-fivé, izgalmas kém- és kalandregénnyé, sőt nyomokban még romantikus küldetés- és bosszúregénnyé is. Mindez külön dicséretet érdemel, hiszen kinek-kinek szájíze és ízlése szerint adagol apró csemegéket, miközben a Harry August csodálatos élete szép kerek, konzisztens egésszé érik a sorok között.
Erre az általam eddig ismeretlen könyvre Noro kiváló értékelése hívta fel a figyelmemet. Jó szívvel ajánlom én is, olvassátok örömmel!