Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Túlélő 80 csillagozás
A Túlélő Palahniuk harmadik regénye, eredetileg 1999-ben jelent meg. Többi művéhez hasonlóan ezt is szívesen sorolják az úgynevezett horror-szatíra műfajába. A szerző rajongói már jól ismerik az időben visszafelé haladó elbeszélői technikát – a Túlélő főhőse is így meséli el történetét egy repülőgép pilótafülkéjében a fekete doboznak, zuhanás közben.
Tender Branson egy öngyilkos szekta, a Krédó Egyház tagja. Abszurd vallási közösségében a civilizáció összes agyréme sűrítve jelenik meg: teljes beolvadás és totális magány. Szektája tömeges öngyilkossága után Branson magára maradva fejest ugrik a tömegkultúrába, ahol meglátják a benne rejlő spirituális lehetőséget. Hamis önéletrajzot írnak neki, átfazonírozzák és kiképezik televíziós prédikátorrá. Márkanév lesz, mint a vitaminok, az arcszeszek vagy az autók.
De a médiapörgésben hiába minden gyorsító, hangulatfokozó- és javító, a hírnév is hamar lankad, így a valóban természetfeletti képességekkel bíró, beszédes nevű… (tovább)
Halálkultusz címmel is megjelent.
Eredeti megjelenés éve: 1999
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Chuck Palahniuk művei Cartaphilus
Enciklopédia 13
Kedvencelte 9
Most olvassa 2
Várólistára tette 44
Kívánságlistára tette 37
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
Tipikus Palahniuk mű, amit az olvasó először hajlamos kényszerű agymenésnek elkönyvelni, mielőtt rádöbbenne, hogy nagyon is jellemző az a vallási fanatizmus, ami e regény lapjain kibontakozik. Aki figyelemmel kíséri a világ eseményeit, az persze tudja, hogy ez a vallási fanatizmus nemcsak a félig középkorban ragadt iszlám államokat, de elképesztő ellentmondásként a világ – jelenleg még – technikailag legfejlettebb országát is tökéletesen jellemzi. Ízelítőt kapunk arról is, hogy milyen pusztító hatású ez a fanatizmus, amikor szövetkezik a moralitást már hírből sem ismerő reklámiparral és a népbutítást fölényes rutinnal űző írott és elektromos sajtóval. Lehet, hogy a szerző görbe tükröt akart a modern világ elé tartani, de az embernek az a kellemetlen érzése támad, hogy ez a tükör folyamatosan veszít görbeségéből, s egyre gyakrabban a csúf valóságot láthatjuk benne. Mit mondjak? Ettől a látványtól korántsem vagyok úgy elragadtatva, mint a regénytől.
Ez volt a harmadik Palahniuk regényem. Az elején már éppen kezdtem csodálkozni, hogy mennyire light-os ez a történet az előző kettőhöz képest, de bebizonyította aztán az író, hogy nem kell csalódnom benne. Ha egy szóban kellene elmondanom a történetet, akkor azt mondanám, hogy „prófétagyártásról” szólt a regény. Egy modern kori Jézusról szólt a történet, kicsit fordított sorrendben, voltak hívek, lett egy Jézus aztán új vallás és új hívek születtek. Röviden ennyi. Zseniális egy egy elgondolás, mint minden Palahniuk regénytéma.
Ha tudtam volna, hogy ennyi háztartási tipp és trükk lesz a könyvben, végig jegyzeteltem volna.
Immár a második Palahniuk könyv után úgy gondolom, hogy zseni ez az ember. Hihetetlenül jó a stílusa, van mondanivalója, és szinte minden mondata üt. Bármennyire azt érzem a könyveitől, hogy a világ nem egy jó hely, mégis hihetetlenül élveztem a regényt. A szereplők is igen jók lettek és szerencsére elég humoros is az igen izgalmas történet. A visszafelé számozott oldalak és fejezetek pedig szintén nagyon tetszettek.
Palahniuk egy zseni.
Vagy minden értékelésem így kezdem a könyveiről?
Minden a Harcosok klubja filmmel kezdődött, azóta pedig már túl vagyok pár könyvén, és még mindig nem unom ezt az önpusztítást és a hozzá tartozó stílust! Teljesen magába bolondít a hangnem, a tempó, az ismétlések, az egész álomszerű élmény és a szexuális frusztráció. És mindezt a Túlélőben is maximálisam megkaptam.
Annyira tetszik Palahniuk világa! Ez a vibráló rémálom! A karaktereiben mindig ott van valami ismerős, ahogy elfecsegik a történetüket, és mégis, mindegyik máshogy szerencsétlen. Olvasnék egy csapat Palahniuk szereplőről összezárva. Ki az elcseszettebb? Ki került közelebb a mélyponthoz? Simán versenyeztetném őket!
Még mindig Maddison (Kárhozott) a legéletképesebb közülük, pedig ő halott.
Palahniuk karalterei elmosódottak. Undorítóan vonzóak. Tender Branson is elnyerte a szívem. Na meg a bátyja, Adam is.
Idézet a Wikipédiából, a szabad enciklopédiából:
„A road movie a filmek egy műfaja, melyben a szereplők a film egészében, vagy egy részében hosszú utazáson vesznek részt, helyről helyre vándorolnak. […] Az út célja sokszor a szabadságvágy, egy álom keresése, a szereplők saját önvalójukat keresik, vagy éppen menekülnek önmaguk elől, de gyakran csak céltalanul vándorolnak. Lehet egy egyszerűnek indult, ám valahol félresiklott, ezáltal reménytelenül hosszúvá vált normál utazás, egy egyre inkább elérhetetlen cél kergetése is a film témája. Az is előfordulhat, hogy a főhős a szándéka ellenére keveredik bele egy hosszú utazásba. Amennyiben maga az utazás áll a középpontban, a szereplők menekülhetnek az üldözőik, vagy a törvény elől, vagy üldözhetnek másokat. A főszereplő(k) többnyire egyfajta lelki épülésen és megtisztuláson mennek keresztül, de gyakran elbuknak.”
A Túlélő pedig egy vérbeli ámokfutás a vallás, marketing és a szexizmus alkotta háromszögben. Igaz, hogy több sebből vérzik, mégis életszagú. Legalábbis olyan Palahniuk módra. Semmiképp sem szeretnék egy ennyire kifordított valóságot, mint amit ő kreál, de olvasni jó. Ahogyan ez a történet is jó.
Vérbeli Palahniuk könyvet kaptam újra, úgy érzem továbbra sincs hozzá fogható, hasonló stílusú író és hihetetlen cselekményű könyvek és különlegessége mellett mégis annyira hétköznapi is lehetne…
Ennek az egyik különlegességet az adat, hogy visszafelé haladtunk a történetben igen nem nyomdahiba :D holott eleinte annak néztem az oldalszámozást is XD Már az első oldalakon túl is vagyunk a történet nagy részén mondhatnánk, de persze szokás szerint minden csak itt kezdődik. Eleinte kapunk – mondhatni szokás szerint – egy teljesen beteg, kényszeres főszereplők. Kényszeresen szánalmas élettel. Aztán megpróbáljuk felkarolni, céllal és öntudattal feltölteni, celebet faragni belőle és végig nézhetjük, hogy billen át a mérleg nyelve, aztán hogy zuhan minden a mélybe…
Népszerű idézetek
Fertility Hollis szerint nincs olyan, hogy káosz.
Csak mintázatok vannak, melyekre újabb mintázatok rakódnak, melyek más mintázatokat befolyásolnak. Mintázatok mögött rejlő mintázatok. Mintázatokban rejlő mintázatok.
Ha közelebbről nézed, a történelem csak ismétli önmagát.
Amit káosznak nevezünk, az csak fel nem ismert mintázat. Amit véletlennek, az meg nem fejtett mintázat. Amit nem értünk, azt nonszensznek nevezzük. Amit nem tudunk értelmezni, azt badarságnak.
Nincs szabad akarat.
124. oldal
Kanada jár a fejemben, meg hogy a menekülés megold-e bármit is. Ahogy itt fekszem a búzavirágkék sötétben, azon tűnődöm, hogy a menekülés vajon nem csupán egy olyan problémának a helyretételének a helyretételének a helyretételének a helyretétele, amire már nem is emlékszem.
61. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Kurt Vonnegut: Időomlás 85% ·
Összehasonlítás - Kurt Vonnegut: Időomlás / Timequake 82% ·
Összehasonlítás - Anthony Doerr: Felhőkakukkvár 93% ·
Összehasonlítás - Murakami Haruki: 1Q84 88% ·
Összehasonlítás - Tatyjana Tolsztaja: Kssz! 88% ·
Összehasonlítás - J. D. Robb: Mámoros halál 87% ·
Összehasonlítás - Michael Crichton: Az elveszett világ 87% ·
Összehasonlítás - Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége 86% ·
Összehasonlítás - David Mitchell: Felhőatlasz 86% ·
Összehasonlítás - John Jackson Miller: Kóbor lovag 85% ·
Összehasonlítás