Láthatatlan szörnyek 87% 99 csillagozás

Most sokktól elkerekedett szemű gyanakvással!
Vaku.
Most az undor igézetétől elszoruló torokkal!
Vaku.
Most megvető szánakozással!
Vaku.
Most őszinte, együttérző sajnálattal!
Vaku.

Ugorjunk oda, hogy a könyv végére az első fejezet hatásvadász, színpadiasan morbid nyitóképe új, és mélyebb értelmet nyer, mellyel utólag belesimul a történetbe.
Úgyhogy ne parázz!
Nem pusztán polgárpukkasztás miatt olyan az első harminc oldal, amilyen.
Ugorjunk oda, hogy ez a könyv az üresség rettenetéről szól, de nem abban az értelemben, ahogy a kínosan lilaködös fülszöveg alapján gondolná az ember.
Nem azt a csontig koptatott tézist bizonygatja, hogy a modellek és divatmagazinok világa csillogó és üres, hanem azt, hogy milyen rettenetes ürességet akarnak azok megtölteni, akik ebbe menekülnek.
Ugorjunk oda, hogy Palahniuknak nem a fogyasztói társadalomról van lesújtó véleménye, hanem az emberekről.
Az emberekről, akik elvesztették az önazonosságukat, ezért bármire hajlandóak, annak reményében, hogy ezt pótolni tudják. Az emberekről, akikben a rettenetes, tomboló hiány magába szív és elpusztít mindent és mindenkit, aki és ami a közelükbe kerül.
Elsősorban saját magukat.

Isten tévézik.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

FELNŐTT TARTALOM!
Miután elolvastam (szilveszter), ordítani akartam és széttörni az asztalt, és verni a falat. Persze nem tettem. (miért is persze?)
Undort keltett bennem ez a könyv, mert pont olyan, mint ez a világ. Elém rakta, mint százéves nemibeteg prosti a micsodáját. Elkeseredtem. Mert olyanokat ír, ami igaz, csak nem akarjuk tudomásul venni:
Ez a világ egy csapda, és minden, ami kiútnak látszik, csak egy újabb csapda bejárata.
Aztán rájöttem, hogy ez az ÉLET. Nem a boldogság, nem a pénz, nem a dicsőség, nem a hatalom, nem a bulizás, nem a tulajdonlás, nem az utazás… Hanem hogy megkeressük a csapdából kivezető utat, menjünk bele az újabb csapdába, keressük meg ott is a kivezető utat… és így tovább. És SOHA nincs / nem lesz vége. Soha. Az út a lényeg, nem a cél… Ezt tudni véljük régóta, halljuk innen-onnan. Ejj, de amíg rá nem érez az ember, addig üres duma. Szóval kívánom mindenkinek, hogy érezzen rá, ez a könyv is alkalmas lehet az elősegítésére.

Hányószacskóban kéne árulni. Hogy kéznél legyen, mindig.

Vigyázat, spoiler!

Quasimodo óta hagyomány, hogy a testi deformitás szépséges lelket takar, a Viva TV adásai pedig meggyőzően bizonyítják a sztereotípiát, hogy a pénz, a szépség, és a lelki torzulások kéz a kézben járnak.

Nagyjából az utóbbi megállapítás a kiindulópontja Palahniuk könyvének is, noha erre csak a tőle megszokott bizarr jelenetekkel és ügyes csavarokkal teli történet végén döbbenünk rá igazából.

A szépség olyan adomány, ami megnyomorítja azokat a nőket, akik nem tudnak élni ezzel az ajándékkal – állítja Palahniuk, és rögtön megoldást is kínál a problémára, a tőle megszokott véres és sokkoló módon, megszórva a történetet homoszexualitással, gyilkossági kísérlettel, egy patikányi idegnyugtatóval, és tetőzve egy ámokfutással Amerikán keresztül.

Palahniuk könyveiről, pontosabban arról, hogy hogyan tárják föl sebészi pontossággal a modern nyugati kultúrát emésztő társadalmi rákfenéket, egyszer még disszertációkat fognak írni (ha nem tették meg már eddig is). Én ilyesmire nem vállalkozom. Megelégszem a kijelentéssel, hogy bármelyik kortárs írónak alaposan fel kell kötnie a gatyáját, ha Palahniuk nyomába akar érni.

A Harcosok klubjától csak azért marad le egy hajszállal, mert a zsírlopási jelenetet lehetetlen felülmúlni, viszont ha a végére érsz ennek a kötetnek, nem csak az antidepresszánsokról lesznek kimerítő ismereteid, hanem a nemváltoztató műtéteket is olyan részletességgel fogod ismerni, hogy akár te is levezethetnél egyet. (Az operáció otthoni kipróbálásra nem javallott.)

zseniális!

Gusztustalan egy könyv ez, de Palahniuk nem semmi. Nem is tudom, olvastam-e a közelmúltban gyomorforgatóbbat; többször is megfordult a fejemben, hogy félbehagyom, de ez a disznó belesző a beteg gondolataiba olyan csavarokat, ami ha nem is legitimizálja, de valamelyest elfogadhatóvá teszi ezt a szennyet.
Egyelőre azonban nem is tudok többet írni róla, annyira megkönnyebbültem a tudattól, hogy végre vége.

Ez a könyv egy aranyköpés-gyűjtemény.

Kultusz. Ez a könyv lett a krédóm. Csak gyűlölni vagy imádni lehet, és én teljesen belehabarodtam. Túlzás nélkül megváltoztatta az életemet, és hiszem, hogy meg is mentette.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Először kissé nehéz, volt megszokni, hogy ezúttal nő a „mesélő”.
Valóban a Harcosok Klubja női változata.
Most őszintén.
Vaku.
Kiszámíthatatlan, fordulatos könyv a nőről aki tudja, hogy a szépsége által csapdába fog esni. Ezért azt teszi amitől a legjobban fél.
A „termék termékének terméke” rész pedig valami eszméletlen jó.