„Tyler a plafonról lógó villanykörte alá lép, körülveszi a sötét pincemély és a falak mentén pislákoló ötven éhes szempár. Belekezd a szabályzatba:
– A harci klub első szabálya: senkinek egy szót sem a harci klubról. – Leheletnyi csend. – A harci klub második szabálya: senkinek egy szót sem a harci klubról.
Én úgy hat évig ismertem az apámat, de már nem emlékszem rá. Hatévente új életet kezdett egy új városban, egy új feleséggel. Egyetlen saját családja sem volt, mindegyiket csak lízingelte.
A harci klub olyan férfiakból áll, akiket nők neveltek fel.
Tyler körbenéz a csupasz villanykörte fényénél, és az éjfél-elmúlt sötétségben fokozatosan testet öltenek a harcosok. Tovább sorolja a pontokat: a küzdelem párokban zajlik, egyszerre egy pár harcol, ing és cipő nélkül, amíg az egyik fél feladja, vagy harcképtelenné válik.
– Végül a hetedik szabály – kiáltja Tyler. – Akinek ez az első éjszakája, harcolnia kell.”
Harcosok klubja 353 csillagozás
Eredeti mű: Chuck Palahniuk: Fight Club 94%
Eredeti megjelenés éve: 1996
Szereplők népszerűség szerint
Tyler Durden · Marla Singer · Jézus Krisztus
Kedvencnek jelölte 141
Most olvassa 19
Várólistán 223
Kívánságlistán 121
Kölcsönkérné 11
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
Bár teljesen őrült, már-már aberrált történet, a helyzet az, hogy ha nem sorakoznának körülöttem az olvasnivalók, újra nekifognék. Olyan érzésem van, mint azoknak, akik imádják a kamikaze-csúszdákat, és strandzárásig újra és újra lecsúsznak. Most én is csúsznék, de inkább majd jövő nyáron újra két „lányregény” között :)
Kurvajó!
Gyors, őrült száguldás volt, és utána sem bírtam összeszedni a gondolataimat, csak tátogtam mint valami hal. Most sem tudok róla mit írni. (Bár ugye a harci klub első szabálya: senkinek egy szót se a harci klubról.)
Meg Brad Pityu ide vagy oda, a könyv ismeretében a film is nagyon-nagyon. Úgyhogy ismét kettős szerelem.
Még őrültebb módon hömpölyög a regény, mint a film. A narrátor mondatait egyesével kell ízlelgetni és élvezni, gyönyörűek, még ha rondák is (legszívesebben kiidézném az egész könyvet, de nem tudok szelektálni, inkább nem is idézek semmit).
Elsöprő. Letehetetlen.
Tekintve, hogy a harci klub első szabálya az, hogy senkinek egy szót sem a harci klubról, én most inkább nem írnék semmit.
Szervezetem, eme kicsiny, ölmeleg centrum, lapról lapra, pofonról pofonra fogadta be ezt a beteg remekművet. Beteg. És igaz. Mert ilyenek vagyunk: Egymás után vásároljuk a bútorokat. Azt mondjuk magunknak, ez a heverő a sírig kitart majd. Csak meg kell vennünk, és évekig elégedetten dőlhetünk hátra azzal a gondolattal, hogy adódjon bármilyen probléma, a heverő miatt már nem fáj a fejünk. De kell még egy étkészlet. Egy eszményi ágy. Függönyök. Hálószobaszőnyeg. Puha kis fészkünk rabjává válunk, tárgyaink tulajdonból tulajdonosok lesznek.
Miközben olvastam, helyenként én voltam Apu Vérszomjas Vigyora, és igen sokszor Apu Görcsbe Rándult Gyomra.
Brutality, fatality, flawless victory, meg ilyenek.
Kőkemény!
Még véletlenül se tudom elválasztani a filmtől, mert ugyanúgy magával ragadott, letaglózott és elgondolkoztatott, mint az a 2 óra a sötét moziban. Emlékszem, hogy kihűlt a fürdővizem, mire befejeztem. Korszellem, tabudöntögetés, a fogyasztói társadalom, a hazug életvitel sárba tiprása az egész regény. Pörgős egyszerű mondatok, sorozatos ismétlés is döngöli belénk a mondanivalót. Persze utána egy darabig nem mentem az IKEÁba. De sajnos magáról a Klubról én se beszélhetek.
Na hát, valóban, a film sokszori megtekintése után is lehet élvezni a könyvet. Bár lehet, hogy ha semmit nem tudok előre, jobban ütött volna a végén a Psychos „csattanó” (bár valószínűleg úgy is lehet tudni előre), de valahogy nem ez a lényeg. Azt is el kell ismerni, hogy a film tökéletesen sikerült, az egyik legjobb könyvadaptáció. Fincher befejezése talán egy kicsit jobban is tetszik, de ezzel sincs baj. „Kérjük, hagyja el a testét.”
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Palahniuk írói stílusára jellemző a minimalizmus, az ironikus fekete humor, időkezelésében pedig rendszeresen feje tetejére állítja a lineáris időrendet. A Harcosok klubjában a szerző a századvégi Amerika hangulatát örökíti meg, amely sokat merít Bret Easton Ellis katalógus-stílusából, valamint előszeretettel alkalmaz belső monológokat, és nem veti meg a szarkazmust sem.
A főhős/narrátor tipikus huszadik századi figura: nem különbözik a nagy masszától, a lakása is „katalóguslakás”, pontos mása, másolata az újságoknak, így ő maga is csak a „másolat másolata”. A megismerkedés Tylerrel, ami változást hoz a narrátor mindennapjaiba. Elveszíti az addig gondosan felépített életét, és beköltözik a Tylerébe. A klub létrejötte után másképp kezdi el szemlélni az őt körülvevő világot és az embereket. Lenézően viszonyul a mainstream vonulat híveihez, azokhoz, akik olyanok, amilyen ő volt korábban. A klubot kivéve azonban megmarad az egykedvűsége, igazodása a társadalmi normákhoz fokozatosan semmivé válik, és kilép a társadalomból. Ezzel egyidőben elindul az önpusztítása is.
Tyler Durden az elbeszélő „árnyéka”, sötét személyisége, mindaz, amit a főhős nem mutathat meg magából a külvilág felé, és mindaz, ami valójában lenni akar. Ő az extravagáns, laza, jóképű, okos „idegen”, aki a pillanatnak él, és nem rabja senkinek és semminek. Szabad, céltudatos és nincs benne félelem. Ő minden, amit a nonkonformizmus magába foglal. Tényleg árnyékszemélyiség: mindig a sötétben marad, vagy csak akkor bukkan fel, ha a narrátor alszik. Dolgozni is éjjel jár el, amellyel a célja nem a pénzkeresés, a karrierépítés, hanem az emberek megbotránkoztatása. A klub az ő személyiségével fémjelzett, a tagok őt imádják. Ő a karizmatikus vezető, akit istenként tisztelnek, minden szavát parancsnak veszik, és pontosan betartják.
A könyv egy olyan generációról szól, akiket nők nevelték fel, így nincs szükségük még egy nőre. A nőiség ily módon való elutasítása jól jellemzi Tyler Durden maszkulin világát, aminek csak egy szelete a klub, ahova csak férfiak léphetnek be. Félmeztelenül verik péppé egymást, hogy érezzenek valamit, de leginkább azt, hogy végre képesek elvégezni valamit, végre igazi férfiak lehetnek. A narrátor világával szemben tehát ott van Tyler hipermaszkulin világa, ahonnan végül a főhős elmenekül. A férfiasság elvesztése és az attól való félelem viszont végig vonul a regényen.
A karakterek, az időkezelés, a szerkezet mind hozzájárultak a Harcosok Klubja sikeréhez. A lezárás pedig kellőképpen sötét és elborult.
Népszerű idézetek
Számtalan dolog van, amit nem szeretünk tudni azokról, akik közel állnak a szívünkhöz.
152. oldal
Puha kis fészkünk rabjává válunk, tárgyaink tulajdonból tulajdonosok lesznek.
-Adva van egy korosztálynyi életerős férfi és nő, akik egy értelmes célt szeretnének szolgálni. A reklámok hatására évek óta felesleges ruhákat és kocsikat hajszolnak. Egész nemzedékük gyűlölt rutinmunkákat végez, csupán azért, hogy megvehessék ezeket a szükségtelen holmikat.
-A mi korosztályunk nem élt át háborúkat és gazdasági válságokat, mégis háború pusztít szívünkben, és egész életünk egyetlen lelki válság. Forradalomra készülünk a kultúra ellen. Krízisünk spirituális természetű, és végigkíséri életünket.
-Az ilyen emberek csak a rabszolgaság révén ismerhetik meg a szabadságot és a megfélemlítés révén a bátorságot.
176. oldal
Talán az önfejlesztés nem megoldás. Talán az önpusztítás a megoldás.
Nagyon könnyű sírni, ha egyszer rájövünk az igazságra: mindenki, aki számít, előbb-utóbb elhagy vagy meghal. Bizonyos idő után minden ember túlélési esélye eléri a nullát.
17
Néha, közvetlenül ébredés után az embernek fogalma sincs arról, hová került.
3.
Ostoba vagyok, csupán tárgyakra, tulajdonra vágyom. Az én szánalmas életemre. A szaros kis munkámra. A svéd bútoraimra. Még senkinek, egy léleknek se meséltem korábban erről, de mielőtt találkoztam volna Tylerrel, úgy terveztem, hogy veszek magamnak egy német dogot, és elnevezem Enteriőrnek. Hát ilyen mélyre süllyedhet az ember.
173. oldal
