Cigányút 85% 111 csillagozás

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

VIGYÁZAT! FELNŐTT TARTALOM!

A „bűntudat” talán nem a legjobb szó, de elsőre ez jutott az eszembe.

Lásd még: szeretethiány
Lásd még: elfojtott gyűlölet
Lásd még: messianisztikus önpusztítás

Szülői gondoskodás és törődés nélkül felnőni szívás.
Azt képzelni, hogy valójában mindezt megkaptad, holott nem, az még nagyobb szívás.
Ha rájössz ugyan, hogy az egész kibaszott gyermekkorod egy rakás szar, mégsem tudsz szabadulni az érzéstől, hogy mindezért te vagy a hibás, hát az a legnagyobb szívás!

Victor, ez a szerencsétlen kis pöcs, így járt. Már gyerekkorában a torkán akadt az élet, és azóta hörög, fuldoklik és kapálódzik, hátha valaki észreveszi, hogy bajban van.

De senki sem törődik vele, ezért aztán mindenféle egyéb dolgokat tesz, hogy a hiányt elfedje.

A „pótcselekvés” talán nem a legjobb szó, de elsőre ez jutott az eszembe.
Lásd még: függőség
Lásd még: önáltatás
Lásd még: mániás depresszió

Aztán persze itt is megkavarodnak a dolgok és miután feltűnik a nő, aki miatt az egész ócskán berendezett, de legalább megszokott rezervátum kifordul a sarkaiból.

És nem Palahniuk őrült, privát univerzumáról lenne szó, ha bármi lényeges azonos lenne saját magával, vagy annak legalább a látszatával.

De mindegy is, mert minden le van szarva.
S mikor átszakadnak a gátak, ami előtör, az lerombol mindent, és a nyomában megkönnyebbülés és szégyen marad.

Meg az újrakezdés ígérete.

Egy kíméletlen-felelőségteljes, elborult elméjű anya mázsás súlyt tesz fia vállára. Ennek a súlynak a cipeléséről, majd elfogadásáról szól ez a zseniális könyv. Palahniuk nem kertel, nem próbálja selyempapírba csomagolni azt, amit ebben az értékelésben le sem merek írni. Mennyire fura 300 oldal finomkodás, körülírás, finom célozgatás nélkül. Steril kis világomon cseppnyi makula.
Minden könyv végén próbálok megfogalmazni valami tanulságot, amit magammal vihetek,miután lehajtom a hátsó borítót. Itt nem nagyon sikerült. Mert azt hiszem tán ez a lényeg. Hogy nincs miért és nincs máshogy. Egy hajóban evezünk Drága Embertársaim és mind ugyanúgy, ugyanott végezzük, nem kell a babapúder.
Mindenesetre Palahniuknak sohasem fogom megbocsátani, hogy őszinte volt.

Á, ez durva. A Diary elbizonytalanított, de ez a könyve most megint halálos. A Lullaby-t azért jobban szeretem még mindig, mert ehhez sokkal több gyomor kell, és az nekem nincs mindig. (Étkezések mellé például nem ez az ideális olvasmány.)
(A fordítás nekem rendben volt, viszont annak örülök, hogy a fülszöveget csak utólag olvastam el. Olyan „én nem ezt a könyvet olvastam” érzés.)

Kaotikus, zavart, de alapvetően nagyszerű. Minden karakter a helyén van (még azok is, akik az elején nem, ők is a megfelelő helyre kerültek a végén). Victor ámokfutása – téren, időn, szexpartnereken át – hol mulatságos, hol szívszorító, de a legtöbb helyen mégiscsak abszurd. Palahniukkal újra megtapasztalhattam a mélypontot.

Úgy hiszem, hogy értem, de azt gondolom, hogy nem értem.

Második Palahniuk könyvem, de szerintem nem az utolsó.
Elgondolkodtató, szókimondó, őszinte, a legkisebb köntörfalazás nélkül. Alig bírtam letenni sokszor, annyira magával sodort a cselekmény, a 'vajon mi következik most' érzés.
És imádtam a kis piktogramokat a fejezetek elején.

A „nagyon ötletesen kifundált” nem a legjobb kifejezés, de elsőre ez jut az eszembe.:-)

Azon kevés könyvek egyike, amelyiknek a végén éreztem valami katarzis-félét.
100% Palahniuk, morbid, lehengerlő stílusban megírt, mégis mintha hinne az emberi jóságban, hogy csak a körülmények áldozatai vagyunk.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Palahniuk e könyvében is kellemesen csalódtam. Korábbi értékelések meg a fülszöveg (!) alapján gondoltam azt, hogy ez is valami gyomorforgató lesz, és mégsem, igaz, volt pár helyen egy csöppet szalonképtelenebb helyzet, de az író azt is inkább a humoros oldaláról mutatta be. Én jól szórakoztam a könyvön, jók voltak a főszereplő hasonlatai, meg ahogy mindenben a diagnózist kereste.
Pár percig majdnem elhittem, amit „dr. Marshall” állított róla. :)

A kedvenc Palahniuk könyvem. Imádom! :D