!

A tökéletes trükk 140 csillagozás

Christopher Priest: A tökéletes trükk
Könyvtár

Szédítő, viktoriánus hangulatú, díjnyertes regény két bűvészről és halálos ellentétükről, mely családjaik több nemzedékére hatással van. Vitájuk középpontjában egy bámulatos trükk áll, amit mindketten előadnak műsorukban. A varázslat titka egyszerű, ám az ellenfelek számára a valódi rejtély sokkal mélyebben rejtőzik.
A regényből nagy sikerű film készült.

Eredeti mű: Christopher Priest: The Prestige

Eredeti megjelenés éve: 1995


Hirdetés

Kedvencelte 22

Most olvassa 9

Várólistára tette 199

Kívánságlistára tette 162

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

+
>!
Noro MP
Christopher Priest: A tökéletes trükk

A regény egy roppant különös mentalitást mutat be: miért teszi föl valaki az egész életét egyetlen trükk tökéletesítésére? És ez alatt nem azt értem, hogy 30-40 éven át napi 8 órát szán rá, hanem valóban az egészet, magánéletében is folyamatosan fenntartva a játékot. A könyv két naplóból áll össze, és mindkettőben ilyesféle megszállottságot tapasztalhatunk, bár a két trükk – és azok ára – között a különbség ég és föld.
Priest nagyon jól elkapta a megfelelő stílust: nem csak arra kell figyelni, amit leír, hanem arra is, amit kihagy, hiszen „bűvészkedik” a történettel. (A trükk felfedésében segít, ha úgy olvassuk, hogy vajon mi lenne a legfurcsább megoldás, ami a könyv kontextusába még belefér? Egyébként szerintem minden fantasztikumot így kellene olvasni. Meg írni is) A legtöbb trükk megérthető már az első erősebb célzásokból, de azért akad olyan rejtély is, amely végigkíséri az egész történetet.

(Ui: milyen film?)

8 hozzászólás
+
>!
Dominik_Blasir
Christopher Priest: A tökéletes trükk

Jellemzően nem szoktam szeretni, sőt, kifejezetten ellene vagyok annak, ha egy könyvet egy filmhez próbálnak hasonlítani, A tökéletes trükk esetében mégis kénytelen vagyok kivételt tenni: egyszerűen nem tudom önállóan értékelni a könyvet, már csak azért sem, mert Nolan rendezését nagyon szeretem. Így aztán muszáj azt mondanom, hogy a regény egyszerre jobb és rosszabb is, mint a film – úgyhogy tulajdonképpen tökéletes maga az adaptáció folyamata.
Egyrészt jobb, mert a stílus és a prózai forma sokat dobott a hangulaton, élveztem a különböző nézőpontokat, különösen ahogy Priest játszik a „megbízhatatlan narrátor” írói eszközzel.
Másrészt viszont rosszabb, ugyanis úgy tűnt, mintha a feszültség és a rejtélyesség szempontjából folyamatosan önmaga ellen dolgozna: ez a része nem hatott igazán, a mozgókép sokkal ügyesebben és szórakoztatóbban oldotta meg a figyelem fenntartását (ráadásul milyen jó színészekkel!).
Ettől a furcsa kettősségtől eltekintve viszont igencsak élveztem a regényt – ám azért mindenképpen érdemes mellette (előtte?) a filmet is megnézni.

1 hozzászólás
+
>!
dorothy_emerald
Christopher Priest: A tökéletes trükk

Itt, Molyon valószínűleg sokan egyetértenének azzal az állítással, hogy a könyv mindig jobb, mint a film. Nos, én nem. Ezt a két dolgot ugyanúgy nem lehet jobb-rosszabb sorrendbe állítani, mint anyuka sült krumpliját a nagymama krumplipüréjével. Persze, mindkettő krumpli, de mások az eszközeik, máshogy működnek, máshogy kell készíteni őket, és persze, más is készíti őket. Szerethetem az egyiket jobban, de az nem azt mutatja, hogy jobb, hanem, hogy nekem az most jobban ízlik. Természetesen anyukának is lehet rossz napja, nagymama lába is bedagadhat, és készülhet rossz sült krumpli és krumplipüré is. Továbbá szerintem nagyon fontos a sorrend is, mert ha jól belakok a nagyi istenifinom püréjével, akkor lehet bármilyen jó az a sült krumpli, már nem fog annyira kelleni.
És az a helyzet, hogy én most nagyon belakmároztam Nolan nagypapi zseniálisan jó krumplipüréjéből, és azt a sült krumplit leginkább udvariasságból kóstoltam meg. No nem mintha rossz lett volna, nem égett meg, szépen volt sütve, de olyan egyenetlenül vágták fel azokat a hasábokat. Priest nem csak a két bűvészre koncentrált, hanem a történetük utóhatásairól is írt, a dédunokák szintjén. Számomra ez a szál teljesen érdektelen volt, nagy durung burgonyák, amik belül még kicsit nyersek is maradtak. A dédunokák karakterei nem éltek igazán, ott voltak, de bennem semmit sem mozgattak meg. A végén hagynának maguk után valami kis kérdőjelet, de tulajdonképpen nem érdekesek. Velük ellentétben a két bűvész nagyon jól sikerült. Több oldalról is megismerhetjük őket, élnek a lapokon, és igazán érdekesek. A vetélkedésük izgalmas, szépen aranybarnára sült, finoman sózott, jól adagolt. Egyedül a végén éreztem azt, hogy Angier-t túlpörgette az író egy kicsit. A kevesebb néha több, sült krumpliból is.
Összességében finom lett a könyv, de nekem most sokkal, de sokkal jobban ízlett a film, ahol elvettek pár karaktert, meghúzták a cselekményt, és kicsit átírták a motivációkat. Na, azt a pürét, azt mindenképp kóstoljátok meg :).

8 hozzászólás
+
>!
csartak MP
Christopher Priest: A tökéletes trükk

Jó kis misztikus történet, tetszett a naplók nyelvezete, hangulata, és hogy két nézőpontból ismerjük meg a bűvészek közötti ellentétet. Alfred Borden írása érdekes, ha úgy olvassuk, hogy ismerjük az ő trükkjét, bujkálnak az utalások a sorok között. Jó lehetett ez a 19.század végi és 20.század eleji bűvészvilág, ahogy az iparosodással párhuzamosan alakultak át az értékek.. na és jó lenne egy tökéletes trükk, és részt venni egy előadáson.
Végig izgalmas volt, és a vége sem hagyott kielégítetlenül. A filmet majd ismétlésre előveszem.

15 hozzászólás
+
>!
Shanara
Christopher Priest: A tökéletes trükk

Sokáig halogattam a könyv olvasását, sokat porosodott a polcomon. Ti ne essetek bele ugyanebbe a csapdába, mert ez a könyv ezt nem érdemli meg. Az események a jelenkorban, illetve a Viktoriánus korban, a XIX-XX. század fordulóján játszódnak. A kapocs a korszakok között mindig egy napló vagy valami hasonló kiadvány. Így ismerjük meg a két főszereplőt Alfred Bordent és Ruppert Angiert. Nagyon jó stílusban megírt, javarészt naplóregény, amely elrepíti az olvasót a bűvészek világába. A Viktoriánus kor hangulata kiárad a könyvből és körülöleli az olvasót. A bűvészvilág csillogása már csak a ráadás, a hangulat további fokozása. Engem teljesen elvarázsolt a regény hangulata. Nekem jobban tetszett, mint a film. A két főszereplő közül nem tudok választani, mert mindig az volt a kedvencem, akinek épp az életéről, az érzéseiről olvastam. Egyformán szimpatikus volt mindkettő.
A kiadás nagyon igényes és a borító is egyedi és gyönyörű. Hangulatos… mint a könyv.
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.com/2012/03/christopher-priest-tokeletes-trukk.html

+
>!
Gabye
Christopher Priest: A tökéletes trükk

Érdekes, számomra eddig ismeretlen világba – a bűvészek életébe enged bepillantást a könyv. Tetszett a struktúra, hogy változó idősíkokon zajlik a történet és az elbeszélő is más. Ebből adódóan eltérő szemszögből ismerjük meg az eseményeket. ÉS nyilván mindig épp az a fél a szimpatikus, akinek a történetét olvasod :-) Még az is megfordult a fejemben, hogy Alfred naplórészét újra kellene olvasni az egész ismeretében, hogy lássam, tényleg vannak-e benne utalások..
Viszont a végét kicsit összecsapottnak és kiszámíthatónak éreztem, ezért a fél csillag levonás. Ezzel együtt olvasásra mindenképp ajánlott!

28 hozzászólás
+
>!
kvzs
Christopher Priest: A tökéletes trükk

Az elején számomra kicsit nehezen indult a könyv, de ahogy felvettem a történet(ek) ritmusát, már nem volt olyan zavaró ez a „lassúság”.
Olvastam már máskor is naplóregényt, ebben az esetben azonban az író zseniálisan oldotta meg az információ finom adagolását az időszakok és a nézőpontok váltogatásával, emiatt az olvasónak szinte oldalról-oldalra kell újragondolnia az addig olvasottakat és átértelmezni a szereplők motivációit.
Az egész könyv olyan, mint a világ amiről szól: egy szemkámráztatóan kivitelezett bűvésztrükk.

+
>!
Batus 
Christopher Priest: A tökéletes trükk

Egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy a film előnyére, vagy hátrányára tért el a könyvtől. Tetszett, hogy a könyv adott az egésznek egy keretet, a végét mégis sokkal összecsapottabbnak éreztem, mint a film esetében. Az író nyilván nyitva akarta hagyni a kérdést, mégsem egy további gondolatfolyam elejét lehet érezni a befejezésben, hanem sokkal inkább azt, hogy az egész csak lóg a levegőben. Ezzel szemben a két nézőpont nagyon jól volt érzékeltetve, és sokkal árnyaltabb a két bűvész közti ellentét, sokkal mélyebbre látunk a gondolataikba (lévén naplóregény). A legidegesítőbb hibája a könyvnek a magyar korrektúra: telis-tele van betűhibákkal, ami egy idő után zavaró tud lenni.

21 hozzászólás
+
>!
kkata76 P
Christopher Priest: A tökéletes trükk

Nos, igen. Bár én először a filmet láttam, ez olyan típusú történet, ahol inkább a könyvet érdemes először elolvasni. (Mint a Big End-es filmeknél, persze, amíg nem tudod, hogy mi a vége, addig honnan tudhatnád, hogy mi a vége? Így olyan volt, mintha a Hatodik érzéket úgy láttam volna első alkalommal, hogy tudom, B. W. halott.) Szóval, nem tudtam sajnos „ártatlanul” olvasni, de így is nagy élményt nyújtott.
Persze nagyon jó a filmfeldolgozás, így ezt az én olvasásomat akár második olvasásnak is tekinthetem, mikor a Titok tudása (?) hatalommal ruházza fel az olvasót. (Ugyanakkor az első olvasás boldog naivitása, a felfedezés öröme soha nem tér vissza.) Olyan részletekre világít rá, melyek fölött első olvasásra átsiklunk. Épp ezért érdemes ezeket a szövegeket újraolvasni.
A regény illuzionistákról, bűvészkedésről szól, minden értelemben. Minden, amit a narrátorok az illúzióról írnak, egyúttal az épp olvasott szövegre és a szöveg írására is utal (a narrátor maga azonosítja a bűvésztrükköt az írással, a trükk eredményét, a káprázatot a szöveggel). Az olvasó folytonos félrevezetés áldozata, és ezt tudja is, hiszen figyelmeztették jó előre. Ugyanazok a jelenetek ismétlődnek más narrátorok által előadva – máshogyan. Sosem tudjuk meg bizonyos eseményekről, hogy valójában hogy történtek: a valóság és az illúzió folyton összemosódik, még azt sem tudhatjuk biztosan, hogy a trükk lényege, a Titok valóban kiderült-e, vagy csak megint átvertek bennünket.
Szóval a narrátor a szöveggel bűvészkedik, úgy tereli az olvasó figyelmét, ahogy akarja. Ha elfogadjuk a hallgatólagos egyezményt (ahogy a néző elfogadja, mikor beül egy illuzionista előadására), és engedelmes közönség akarunk lenni, akkor nem akarjuk megérteni/elemezni az írást (trükköt) ill. a szöveget (káprázatot), csak hátradőlve élvezzük, és elfogadjuk a csúsztatásait, nézzük azt, amit láttatni akar (holott tudjuk, ez csak illúzió).
Mindez első olvasáskor működhet, másodszor viszont nem; ekkor már külön izgalmat ígér az a detektívmunka, mellyel föltárjuk a trükkök hátterét. A szöveg jeleket rejt – viszont nem tudhatjuk, ezeket a narrátor nem direkt tette-e oda, szintén a félrevezetés céljával…
Bocs, de ezt nem tudom kihagyni: a narrátor úgy ültette el ezeket a nyomokat a szövegben, mint színes virágokat a fikció mezején :), melyeket az ott sétálgató szemfüles olvasó csokorba szedhet. Hogy ezt a csokrot hogy rendezi el, már rajta múlik.

+
>!
Balázs_Erőss
Christopher Priest: A tökéletes trükk

Szeretnék ismét kiosztani egy Oszkárt, mégpedig Chrisopher Nolannek, aki ebből a finoman fogalmazva unalmas regényből, egy igen szórakoztató filmet varázsolt.
A történetvezetés béna, néhol nagyon erőltetett, a motivációk is finoman szólva gagyik.
Köszi, de inkább nem javaslom senkinek.
A film miatt felkerekítem 2 és fél csillagra.


Népszerű idézetek

+
>!
Natasha

A bűvészek nem azért óvják titkaikat, mert ezek olyan nagy és fontos titkok, hanem mert kicsik és triviálisak. A színpadon végbevitt csodák gyakran olyan abszurd dolgok eredményei, hogy a bűvész szégyellné bevallani, hogy így hajtotta végre őket.

+
>!
csartak MP

A bűvészet legfontosabb szabálya mindig érvényes: amit látunk, az nem az, ami valójában történik.

102. oldal

1 hozzászólás
++
>!
z

Emlékszem, egyszer valaki azt mondta, hogy a bűvészettel az a baj, hogy minél jobban igyekszik egy bűvész megóvni a titkait, annál banálisabbak, amikor megismerjük őket.

10. oldal

+
>!
Shanara

(…) a legműveltebb embereket a legkönnyebb becsapni. Az intelligenciájuk elvakítja őket a bűvészkedés titkainak egyszerűségével szemben!

175. oldal (Delta Vision, 2007)

+
>!
z

üdvözli a jézus krisztus lelkes egyháza
bejelentés nélkül nem fogadunk látogatókat
időpontért hívja a Caldlow 393960 számot
beszállítók és egyebek csengessenek kétszer
jézus szeret téged

13. oldal

17 hozzászólás
+
>!
Batus 

Számos alkalommal csaptam be a halált. Épp ezért a halál valószerűtlennek tűnt számomra. Hétköznapi eseménnyé vált, amit valami érthetetlen paradoxon folytán, láthatóan mindig túléltem.

337. oldal

1 hozzászólás
+
>!
z

Titkaim felfedése akár önmagam elárulásának is tekinthető lenne, ha bűvészként nem tudnék gondoskodni róla, hogy önök csak azt lássák, amit én láttatni akarok. Közvetett módon tehát maga ez az írás is egy rejtvény.

26. oldal

+
>!
Papusz SP

Élvezettel olvasta önnön gyászjelentését a The Timesban, mivel e kiváltságban nem sokan részesülhetnek.

+
>!
Shanara

Tudom, hogy az emlékezet néha különös tréfákat űz, különösen éjszaka, egy döbbent és rémült gyermekkel, és azt is tudom, az emberek olyasmiből is emlékeket is szőnek, amiről csak hiszik, hogy megtörtént velük, vagy amit később másoktól hallanak, hogy megtörtént velük.

121. oldal (Delta Vison, 2007.)


Hasonló könyvek címkék alapján

Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz
Gustav Meyrink: A zöldarcú kísértet
Daniel Wallace: Mr. Sebastian és a Fekete Mágus
Gács Judit: Rodolfo így csinálja!
Rodolfo: Bűvészkönyv
Rodolfo: Vigyázat csalok!
Jon Tremaine: Bűvésztrükkök nagykönyve 2.
Massimo Polidoro: A nagy Houdini
Rodolfo: Vigyázat, most nem csalok!
Alex Stone: Szedjük rá Houdinit!

Ha tetszett a könyv, olvasd el ezeket is