A tökéletes trükk 86% 94 csillagozás

Jó kis misztikus történet, tetszett a naplók nyelvezete, hangulata, és hogy két nézőpontból ismerjük meg a bűvészek közötti ellentétet. Alfred Borden írása érdekes, ha úgy olvassuk, hogy ismerjük az ő trükkjét, bujkálnak az utalások a sorok között. Jó lehetett ez a 19.század végi és 20.század eleji bűvészvilág, ahogy az iparosodással párhuzamosan alakultak át az értékek.. na és jó lenne egy tökéletes trükk, és részt venni egy előadáson.
Végig izgalmas volt, és a vége sem hagyott kielégítetlenül. A filmet majd ismétlésre előveszem.

Érdekes, számomra eddig ismeretlen világba – a bűvészek életébe enged bepillantást a könyv. Tetszett a struktúra, hogy változó idősíkokon zajlik a történet és az elbeszélő is más. Ebből adódóan eltérő szemszögből ismerjük meg az eseményeket. ÉS nyilván mindig épp az a fél a szimpatikus, akinek a történetét olvasod :-) Még az is megfordult a fejemben, hogy Alfred naplórészét újra kellene olvasni az egész ismeretében, hogy lássam, tényleg vannak-e benne utalások..
Viszont a végét kicsit összecsapottnak és kiszámíthatónak éreztem, ezért a fél csillag levonás. Ezzel együtt olvasásra mindenképp ajánlott!

Sokáig halogattam a könyv olvasását, sokat porosodott a polcomon. Ti ne essetek bele ugyanebbe a csapdába, mert ez a könyv ezt nem érdemli meg. Az események a jelenkorban, illetve a Viktoriánus korban, a XIX-XX. század fordulóján játszódnak. A kapocs a korszakok között mindig egy napló vagy valami hasonló kiadvány. Így ismerjük meg a két főszereplőt Alfred Bordent és Ruppert Angiert. Nagyon jó stílusban megírt, javarészt naplóregény, amely elrepíti az olvasót a bűvészek világába. A Viktoriánus kor hangulata kiárad a könyvből és körülöleli az olvasót. A bűvészvilág csillogása már csak a ráadás, a hangulat további fokozása. Engem teljesen elvarázsolt a regény hangulata. Nekem jobban tetszett, mint a film. A két főszereplő közül nem tudok választani, mert mindig az volt a kedvencem, akinek épp az életéről, az érzéseiről olvastam. Egyformán szimpatikus volt mindkettő.
A kiadás nagyon igényes és a borító is egyedi és gyönyörű. Hangulatos… mint a könyv.
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.com/2012/03/christopher-priest-tokeletes-trukk.html

Egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy a film előnyére, vagy hátrányára tért el a könyvtől. Tetszett, hogy a könyv adott az egésznek egy keretet, a végét mégis sokkal összecsapottabbnak éreztem, mint a film esetében. Az író nyilván nyitva akarta hagyni a kérdést, mégsem egy további gondolatfolyam elejét lehet érezni a befejezésben, hanem sokkal inkább azt, hogy az egész csak lóg a levegőben. Ezzel szemben a két nézőpont nagyon jól volt érzékeltetve, és sokkal árnyaltabb a két bűvész közti ellentét, sokkal mélyebbre látunk a gondolataikba (lévén naplóregény). A legidegesítőbb hibája a könyvnek a magyar korrektúra: telis-tele van betűhibákkal, ami egy idő után zavaró tud lenni.

Tudni kell, hogy nálam is az a helyzet áll fent, hogy előbb láttam a filmet, mint hogy olvastam volna a könyvet. Így akaratlanul is sokszor hasonlítottam össze a kettőt. A filmben jobban tetszett, hogy csak a két bűvészre koncentrálnak, az ő naplóik jelennek csak meg, és az ő áldozataikon van a hangsúly.
A könyvben viszont imádtam azokat a részeket, amelyek magáról a bűvészetről, az illúziókeltésről szóltak. Csodálatosan festi le a két bűvész ezt a sokak számára misztikusnak tűnő világot.
Ami miatt mégis le kell hogy vonjak egy csillagot, az a történet vége. Úgy érzem, az író már túl sok csavart akart beleírni, és ezáltal már túlbonyolította az eseményeket. Ha a kerettörténetet egy kicsit megnyirbálta volna, sokkal jobb regény lehetett volna belőle.

A filmet láttam előbb (mert bár hallottam a könyvről már, de idehaza még nem jelent meg akkor). És abszolút lenyűgözött. Majd pedig a könyv is. Érdemes elolvasni a könyvet annak is, aki látta a filmet, mert kellő mértékben más a sztori, és a megközelítés ahhoz, hogy élvezni lehessen. De ahogy ppayter is írta, előbb a filmet nézze meg aki még nem látta/olvasta.

Most a varázslós korszakomat élem (Óz, Éjszakai cirkusz stb.), így nem nagyon zökkentett ki a mostani „hangulatomból”. Kicsit tartottam tőle, hogy nem fog tetszeni, mivel a filmet már láttam, és zseniális volt, de kellemesen csalódtam a könyvben is. Az elején még meg voltam kavarodva, mert próbáltam filmbeli arcokat kapcsolni a nevekhez, de utána már megakadás nélkül ment a sztori. Igazából a varázslatok leírásánál szerintem egy majomnak is magyarázhatták volna, az is előbb megérti, mint én, de akkor is elbűvölt :) Összességében egy könnyen olvasható, jó kis történet volt, teljes mértékben sikerült lekötnie.

Imádtam, imádtam, imádtam! 1 nap alatt, egy szuszra elolvastam. Nagyon eredeti, és izgalmas. Olvassátok!:)
Update: ma megnéztem a filmet is…bár ne tettem volna. Teljesen más a film, nekem nem tetszett…:(

Soha még hasonló történet nem került a kezembe, úgyhogy nagyon megörültem ennek, illedelmesen meglepődtem úgy jó ötven oldalanként, és azt kell hogy mondjam, nagyon jó könyv.

Tetszett a felépítése , hogy ugyan azokat az eseményeket meglátjuk mind2 szemszögből is, a rivalizálás, a versengés és hogy a bűvészek kulisszatitkait is megismerhettük egy kicsit, remekül teremtett hangulatot, és a vége is kellően nyomasztóra sikeredett. Ez tipikusan az a könyv aminek a cselekményére még pár év után is emlékszel annyira megragad.