Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Inheritance (Inheritance Cycle 4.) 24 csillagozás
Not so very long ago, Eragon – Shadeslayer, Dragon Rider – was nothing more than a poor farm boy, and his dragon, Saphira, only a blue stone in the forest. Now, the fate of an entire civilization rests on their shoulders.
Long months of training and battle have brought victories and hope, but they have also brought heartbreaking loss. And still, the real battle lies ahead: they must confront Galbatorix. When they do, they will have to be strong enough to defeat him. And if they cannot, no one can. There will be no second chances.
The Rider and his dragon have come farther than anyone dared to hope. But can they topple the evil king and restore justice to Alagaësia? And if so, at what cost?
Eredeti megjelenés éve: 2011
Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?
Fordítások
Christopher Paolini: Das Erbe der Macht · Christopher Paolini: Örökség · Christopher Paolini: ArvtagarenKapcsolódó zóna
Enciklopédia 3
Szereplők népszerűség szerint
Saphira · Eragon · Arya Dröttningu
Kedvencelte 8
Most olvassa 5
Várólistára tette 19
Kívánságlistára tette 14
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Izgalmas, fordulatokban gazdag cselekmény, varázslatos tájak és lények, saját mitológia, koherens világ – ez a könyv magában foglal mindent, amit egy jó kis fantasytől elvárhatunk. Eragon története azonban nem csak egy a sok közül. Gyönyörű nyelvezettel, különleges választékossággal megírt fantasy ez, s emiatt emelkedik ki a sorból, a legnagyobbak mellé. Az utolsó kötet méltó megkoronázása a három korábbinak, ami nem csak színében gondoskodik arról, hogy a történet örökzöld legyen.
Sooooooooooooook. 15%-nál azt kérdeztem, hogy na ja, és mikor történik már végre valami? Pl. ott volt Angela és az Urgalok fejezete, ami persze érdekes volt, de a mi a frász köze volt mindenhez? Semmi. És egy csomó ilyen rész volt már a harmadikban is, aminél egyszerűen feltettem a kérdést, hogy Na, ez vajon hogy kapcsolódik az egészhez? Sehogy. Persze, még akár érdekes betoldás is lehetett, de kiadhatta volna ezeket vhogy plusz novellaként, vagy csak egyszerűen kuka. Se a szerző, se a szerkesztő nem vette észre, hogy a szerző túlságosan is beleszeretett a hangjába… Főleg, miután eldöntötte, hogy úgysem fér bele három részbe a dolog. Az első két rész az sokkal gyorsabban is fogyott, a harmadik kicsit kevésbe, de ennél mégis jobban, ez meg úgy leült az elején, hogy ihaj… Szóval olyan érzesem volt, mintha a szerző vérszemet kapott volna, hogy megtölt még egy kötetet, ha már úgy is lesz, és akkor már az lesz a leghosszabb.
Továbbra is megértem azokat, akik Tolkien epigont kiáltanak, de fenntartom, hogy Paolini kegyetlenebb, meg sokkal több a politika, meg a fajok közötti huzavona. Sok pörgős, érdekes rész volt, de kellett volna egy igazán jó szerkesztő, aki nem fél alaposan meghúzni a könyveket.
Nekem ez a könyv annyira tetszett, hogy ha lehetne 6 csillagot adnék rá… Nagyon ötletesek a megoldások és nem is szokványos a vége… Imádtam!
Egészen az Inheritance utolsó ötödéig 4,5 csillagot akartam adni a könyvre, de a lezárás olyan szokatlan volt a hasonló típusú könyvekéhez képest, hogy az addigi gondolataimat sutba dobva mégis megadtam rá az ötöst.
Paolini abbahagyhatta volna az írást 200 oldallal korábban, a „klimax” után közvetlenül, de nem tette, és szerintem jól (nem) tette. Helyette elénk csapta az adott szituáció összes következményét másik, vagy 10 féle befejezési lehetőséggel.
Aki végigolvasta mind a négy könyvet, annak javaslom, hogy hallgassa meg az író és a kiadója által készített interjúsorozatot – szerintem ezek nyújthatnak néhány olyan szórakoztató részletet (Sapphira mint Paolini macskája??? :) ), amik egyrészt segítenek megérteni néhány homályos karaktert, másrészt valamelyest kielégítik azt az igényünket, hogy megbeszéljük valakivel a könyvet, ha erre egyébként nem nyílna lehetőségünk. Nem tudom, ezzel csak én vagyok-e így vagy más is, de (főleg amikor egy hosszabb történet végére érek) én magam nagyon nehezen engedem el azokat a karaktereket, akikkel hónapokat „együtt töltöttem”. Az interjú ebben is segítségemre volt.
Köszönöm, Paolini, hogy eltölthettem ezt a néhány hónapot Eragonékkal! Nagy jól éreztem magam velük.
Tavaly januárban vágtam bele Eragon kalandjaiba, és lapoztam fel az Örökség-ciklus első regényét. Először a kíváncsiság hajtott, hogy lássam egy zseninek kikiáltott kamaszfiú szárnypróbálgatásait a fantasy műfajában. Aztán a sorozat többi részét olvasva szépen előjöttek a bosszantó gyengeségek, így ekkor már inkább a kitartás motivált leginkább a folytatásra. Az utolsó, ezer oldalas darabot pedig csak úgy jellemezném, hogy ékes példája a kognitív disszonancia redukciójának: ha már idáig eljutottam, ha már ennyit elolvastam, nem fogom abbahagyni, sőt még tetszeni is fog…
https://litfan.blog.hu/2023/02/05/christopher_paolini_i…
Népszerű idézetek
'Arya.' He looked down the silvery river and then back at Arya, and he gripped the hilt of Brisingr. He was so full of emotion, he trembled. He did not want to leave, but he knew he must. 'Stay with me-'
Her gaze darted up. 'I cannot.'
'…stay with me until the first curve in the river.'
She hesitated, then nodded.
He thought for a moment longer, then asked, “And why did Garzhvog call you Uluthrek?”
“It is the title the Urgals gave me long, long ago, when I traveled among them.”
“What does it mean?”
“Mooneater.”
“Mooneater? What a strange name. How did you come by it?”
“I ate the moon, of course. How else?”
Mooneater
'Besides, this isn't man's work.'
He snorted with derision. 'By whose decree? A man's work, or a woman's, is whatever needs to be done.'
50. oldal
-When I first met you in Teirm, I had a strange feeling that you ought to have the book Domia abd Wyrda. It took me time to arrange it, but it was I who was responsible for Jeod giving the book to you. – Then the werecat lifted his other paw and, after a cursory examination, began to lick it.
– Have you gotten any other strange feelings in the past few months? – asked Eragon.
– Only the urge to eat a small red mushroom, but is passed quickly enough.
The way of the warrior is the way of knowing. If that knowledge requires you to use anger, then use anger, but you cannot wrest forth knowledge by losing your temper. Pain and frustration will be your only reward if you try.
Instead, you must strive to be calm, even if a hundred ravening enemies are snapping at your heels. Empty your mind and allow it to become like a tranquil pool that reflects everything around it and yet remains untouched by its surroundings. Understanding will come to you in that emptiness, when you are free of irrational fears about victory and defeat, life and death.
p.235
A sorozat következő kötete
Inheritance Cycle sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Sarah J. Maas: Kingdom of Ash 96% ·
Összehasonlítás - Holly Black: The Queen of Nothing 88% ·
Összehasonlítás - Soman Chainani: The Last Ever After ·
Összehasonlítás - Victoria Aveyard: Realm Breaker ·
Összehasonlítás - Susan Dennard: Truthwitch 76% ·
Összehasonlítás - Shelby Mahurin: Serpent & Dove 82% ·
Összehasonlítás - Sara Wolf: Bring Me Their Hearts 88% ·
Összehasonlítás - Naomi Novik: Uprooted 87% ·
Összehasonlítás - Rena Barron: Kingdom of Souls ·
Összehasonlítás - Alexandra Christo: Princess of Souls ·
Összehasonlítás