Eragon (Örökség 1.) 82% 435 csillagozás

Jaj… Vége… Az utolsó oldalra értem. Nem akarom, kapaszkodok belé, nem engedem, kérem vissza, folytatást, gyorsan! Hol van egy könyvesbolt, ami ilyenkor nyitva van? Valaki segítsen! KÖNYVESBOLTOT, GYORSAN! Hol van a februári diákhitelem, amiből gyorsan megvehetném a folytatást? Függőséget okoz, sárkányt akarok, urgalokkal harcolni és a vardenek falvaiban sétálni, Eragont megölelni, Aryaval szemben ülni, és csak nézni a tökéletes tündét…
Paolini! Aí varden abr du Shur'tugals gata vanta! Igen, Neked, mert Te vagy a Lovasok nagymestere!

Ez… ez… nem találok szavakat, csak ülök, és még nem értem vissza a mi világunkba, még ott vagyok, harcolok, felhők között repülök sárkányháton, törpe mellett sétálok és tündével szaladok… Nem tudom összeszedni a gondolataimat. Akarok még…
Azt hittem, ez lesz az első olvasott könyvem 2012-ben. De nem, nem akartam beleolvasni 1-2 oldalakat, többre meg egyhuzamban úgysem lett volna időm, így mindig mást vettem a kezembe, valami könnyen letehető darabot. Mert ez nagyon nem az.

Csak olyan embereknek ajánlom, akik szeretnek egyszerre sokat olvasni. De nekik nagyon! Olvassátok! Hihetetlen, fantasztikus, szenzációs, imádnivaló, könyv a könyvek fölött, történet a történetek fölött, sárkányos a sárkányosok fölött.
A film? Az semmi. Nézd meg, ha jót akarsz szórakozni másfél órán át. De a könyv… Olvasd el, ha részese akarsz lenni ennek a különleges lényekkel teli világnak! Csak vigyázz Te, aki elolvasod! Mert nem élhetsz örökké abban a világban, vissza kell jönnöd, ott kell hagynod kedvenc sárkányodat és sárkánylovasodat, a kedvenc tündédet, törpédet, vardenedet, és boszorkányodat… El kell búcsúznod a legnagyobb mesemondótól, Bromtól. Aki olyan Eragonnak, mint Dumbledore Harry Potternek, Gandalf Frodónak…
Ez a teremtett világ! Bár létezne! Ha valóságos világ lenne, mindenki ott akarna élni. A boldogok azért, hogy boldogok maradjanak, a szomorúak azért, hogy boldogok lehessenek. Még ebben a sötét, harcokkal teli világban is, ahol jön egy sárkánylovas, és megment minket, legyőzi a sötét királyt, megtalálja az utat, hogy az embereket és más teremtményeket egy jobb sors felé indítson el…

Nem kapok levegőt… Már most biztosan tudom, hogy nálam ez 2012 legjobb könyve. Az évtized legjobb könyve! Nem! Az évszázad legjobb könyve! Kedvenc, megunhatatlan, kék, tiszta, gyors, szabad, pihentető, izgalmas, nem tudok egy normális mondatot megfogalmazni miatta, róla, érte, általa, neki.

Eltűnt az íróasztalom, a békás ceruzatartóm a békás ceruzáimmal, eltűnt minden gyertya és könyv az asztalomról… Szárnyra kelt az ágyam, szekrényem, és minden a szobámban, ami mozdítható. A szobám falai köddé váltak, és ez a 200 lakosú falu, ahol vagyok, hirtelen egy olyan világgá vált, amiben örökké benne szeretnék maradni. De sajnos az utolsó oldal utolsó mondata után visszakaptam a kopott székemet, hideg szobámat és nagy ablakomat.

Ha hagytam volna, hogy egy kicsit megeméssze az agyam a könyvet, és nem kezdtem volna bele rögtön az értékelésbe, amint befejeztem, akkor most tudnék észérveket felsorakoztatni mellette, hogy miért kötelező olvasmány mindenkinek. De most még nem tudok tőle gondolkodni.
Kinek kell írni, hogy kötelező olvasmány legyen az iskolákban? ADJATOK EGY TOLLAT ÉS EGY PAPÍRT!

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Bármennyire is bájos maga Eragon mégis az egész történet alatt a sárkánya Saphire lett a kedvencem. Ő annyira gyengéd, de mégis egy sárkány és annyira jól fen felépítve számomra a karaktere, hogy elmondani nem tudom. Nehéz szavakba önteni. Sajnáltam Brom halálát, még koránt sem tudtunk meg róla és az életéről eleget, hallgattam volna még sokáig a történetét.

Nagyon tetszett a könyv. Van benne kaland, humor, gyász… egy igazi kalandregényben lehet része az olvasónak. Kicsiknek nagyoknak egyaránt merem ajánlani ezt a könyvet. Mindenkinek kell egy ilyen mese. Egy mese ami azt üzeni, hogy bármi történik még akár lehet jó is a vége csak menni kell előre aztán lesz ami lesz. Erre egyszerűen nem tudok 5 pontnál kevesebbet adni. Alig várom a Saphire és Eragon következő kalandját. Minél hamarabb tovább kell olvasnom.

Nem sokkal az olvasás után megnéztem a belőle készült filmet, az alaptörténethez hűek voltak az alkotók viszont egy-két dologban kicsit változtattak. Mindennek ellenére imádtam magát a filmet is! :)

Annyira szeretem, hogy az már fáj!!!!!
Itt lettem szerelmes a sárkányokba. Évekig nem is hallottam se Paoliniről, se az Eragonról. Egyszer véletlenül megláttam az újságba, hogy játsszák a belőle készült filmet. Megnéztem, azonnal beleszerettem és megvettem mindhárom könyvet egyszerre.
Bár a filmnek semmi köze a történethez (csúnyán átírták az már igaz), de mindkettőt külön-külön imádom.
Szeretem, imádom a sárkányokat és vááááá.

Egy nagyon pozitív tulajdonsága van a könyvnek az tuti. Bár 500+ oldalas mégis nagyon gyorsan lehet olvasni, és egyszer csak azt veszed észre, hogy a végére értél.
Pedig nem pörögnek túl az események, néha már-már unalmas, vagy inkább túl részletes.
A világban az egyedi dolgok tetszettek, a lovasok és a sárkányaik és a kapcsolatuk pl nagyon, de sok tipikus fantasy elemet is átvett, pedig szerintem ez a könyv elviselt volna egy teljesen egyedi világot is.
Ahhoz képest pedig, hogy milyen fiatalon írta meg az írója szerintem kifejezetten jó lett. Bár én tudtam volna, akkor így írni… gratulálok neki, és a sikerének is, de remélem azért azóta fejlődött, mert azért valljuk be, messze nem tökéletes ;)
Néha egyébként úgy éreztem, hogy ez egy kis srác álmodozása. Nem tudom, milyen lehetett ennyi idősen Paolini, de végig nem tudtam szabadulni az érzéstől, hogy Eragon ő maga…
De igazából tetszett, egy tiniknek szóló mese, amit mindenkinek, aki szereti a sárkányokat el kell olvasnia.

Hogy a folytatásokat akarom-e még nem tudom. Meglátjuk, valaki felkelti-e az érdeklődésem :)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Nálam ez a könyv elérdemelte a maximális csillagozást, megérte elolvasnom, ha ilyen késő is jutott rá sor. Annyit sajnálok, hogy a hőség ideje alatt csak lassan tudtam az oldalakat falni. Összességében egy kalandos, sárkányos történetről van szó, tele különös lényekkel, és megismerteti a történet az olvasóval a sárkánylovasok történetét.
* Spoilert tartalmaz *
Eragon egy tizenöt éves fiú, aki árván marad nagybátyjánál Garownál, és Roran unokabátyjánál. Édesanyja még régebben elment, és ott hagyta, hogy biztonságba tudhassa fiát, ám egy nagy a Gerincben talál egy zafír követ (akkor még kőnek hiszi), de néhány éjszaka után kikel a tojásból (kőből hit) egy kis sárkány. Amint megérinti a sárkány fejét, megjelenik kezén egy jel (gedwey ignasia – ragyogó tenyér), mely életre megpecsételi életét, mert ezáltal örökre összefog tartozni a sárkánnyal. Brom egy mesemondó, aki sokat segít Eragonnak, főleg akkor, amikor Garow meghal, és hogy megbosszulja halálát utána mennek a ra'zacok után, de többször is harcba kell szállniuk az urgalokkal, míg ezáltal Eragon képességei is nőnek, és egyre több mindenre derül fény. De amikor rajtaütik őket a ra'zacok onnantól minden felfordul… meghal Brom, és utoljára tisztázza, hogy ő is Lovas volt egykor. Ezzel egy új barátságra is tesz szert Murtagh oldalán. Murtagh nagyon sokszor megvédi őt, még a börtönből is kiszabadítja, ahol az Árny tartja fogságban, ekkor szabadítják ki a tündét is Aryat, akiről kiderül, hogy ő őrizte Saphire tojását. Arya miatt mihamarabb el kell jutniuk Tronjheimbe, mert szüksége van az ellenszerre, hogy felépülhessen. Eragon és a többiek elmennek Tronjheimbe, ahol megismerkedik a vardenek vezetőjével, és a törpék vezetőjével. Ám néhány napon belül borzasztó hírt hoz az egyik törpe, hogy közelednek az urgalok. Ezért felkészülve kivonul mindenki a csata mezőre. Csata igazi nagy kalandokkal kecsegtet nem egyszer valamelyik barátja védi meg Eragont. Végül még a Saphire is képes lesz tüzet okádni, és Eragonnak sikerül megölnie az Árnyt. Amíg öntudatlan állapotban van, és küzd, hogy kiűzze az Árny sötét gondolatait egy Gyászoló Bölcs segít neki saját elméjének, és elmondja neki, hogy menjen el hozzá Ellesmérába, azt hiszem ezzel egy lökést kaptam a folytatáshoz.
* Spolier vége *
Mindennek ellenére, ahogy elindul ezen a nehéz úton, úgy válik Eragon egy olyan személlyé, akit egyre inkább ismernek, sok barátra talál az útján Brom mellett. Összebarátkozik Angelavál a boszorkánnyal, és annak váltott macskájával Solembummal, összebarátkozik Murtaghgal, Orik a törpével, és a tünde lánnyal is Aryaval.
Kedvenc karakteremmé vált Saphire, ő egy olyan kedves lélek, akit képtelenség nem szeretni. Ahogy aggódik Eragon miatt is, bölcs is egyben. Ő tényleg egy olyan édesanyja típus. Brom a másik kedvenc karakterem, lehet az elején idegesítő szerepe van, mert sok mindent titkol Eragon elől, de mindezt Eragon érdekébe teszi, hogy megóvja őt sok mindentől. Egy igazán bölcs ember, nagyon sok tanáccsal látja el Eragont, megtanítja harcolni is, és a különböző varázsigékre is. Tulajdonképpen Eragonnak apja helyett apja lesz, és azzal, hogy képbe került Murtagh ezzel egy újabb bölcs, és harcias szereplő került a történetben, azt hiszem hiányozna a könyvből. Nyomon követhető a történetben, hogy egy kamaszból hogyan válik felnőtt erős férfi, egy harcos Lovas. Értelemszerű, hogy a borítón ott díszeleg a drága Saphire, akiről kiderül a történetben, hogy neve pontosan honnan ered, és Bromnak mi köze van ehhez a névhez. Nagyon tetszett a könyv, sok kalandos, humoros, szomorkás, és boldog pillanatokban volt részem, egy igazi kalandregény, és Saphire eddig az a sárkány, aki sokkal másabb a vadorzó sárkányokhoz képest. Szerintem kihagyhatatlan lett volna, ha sosem olvastam volna el a könyvet, nem bántam meg, és alig várom ,hogy tovább kalandozhassak Eragonnal, és az ő sárkányával Saphireval.

Innen-onnan összeszedett, egyedinek aligha nevezhető regény, amit még az sem tesz „megbocsáthatóvá”, hogy egy tizenéves amerikai gyerek írta. Mindenesetre megerősített az amerikai elbutulásra vonatkozó gondolataimban, és nagyon remélem, hogy nem ez a fantasyirodalom jövője…

Nagyon tetszett! Sokáig tartott elolvasni, de ez mind azért volt, mert kevés időm volt rá. Kölcsönbe kaptam a könyvet, de örülnék, ha lenne egy saját példányom, szívesen olvasgatnék bele később is. Eragon nagyon szimpatikus főhős, és akik hozzá közel álltak, őket is megszerettem. Megmondom őszintén nekem az Árny, Durza is belopta magát a szívembe. Szeretem a gonoszokat, na!
Ahogy haladtam a könyvvel, egyre jobban éreztem azt, hogy nekem KELL EGY SÁRKÁNY!

Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra, remélem hamar hozzájutok!

Azt hallottam, hogy a sztori nagyon hasonlít a Star Warshoz. Lehet, bár én igazából nem tudom, miről szól a ST.
Végig azt hittem, vagyis nem hittem, inkább megtévesztett, szóval végig azt hittem, hogy Eragon a sárkány. Tudom, hogy Saphira, de mégis, valahol egy kis hang azt susogta, Eragon a sárkány. Egyébként nekem ez kicsit olyan, mintha egy magyar fantasyban a főhőst Eárkánynak hívnák. Maga a történet abszolút nem kötött le, alig vártam, hogy vége legyen, borzasztó unalmasnak tartottam. Lehet, hogy tizenhat évesen kellett volna olvasnom? Vagy még azelőtt.
Az ősnyelv kicsit fura volt, egymás után hányt betűk, a másik név dolognak meg nagyon Földtenger-íze volt. Hű. Hát ez nem jött be.
Galbatorix meg úgy hangzik, mintha Asterix falujából ugrott volna be.

A filmet szerettem, ezért is kezdtem el a könyvet. Kicsit hosszú a sztori, de megéri elolvasni. Marha jó dolog lehet, ha van egy sárkányod. Elolvasom majd a folytatást is.

Mondhatjuk úgy is,hogy ez volt az első komolyabb sárkányos könyvem.Bár már olvastam Anne Mccafrey:Sárkányröpte című művét,az kevesebb figyelmet fordít eme hatalmas és bölcs lényekre.Ezen tény ellenére már akkor is érdekesnek találtam a sárkányokat.Nem emberek,de nem is állatok,egyedülálló fajt alkotnak és mindegyikük külön személyiséggel rendelkezik.Bölcsek,figyelmesek,megfontoltak,bátrak és hatalmas szivük van.Most,a könyv elolvasása után már tudom:imádom a sárkányokat.