Totál szívás 81% 106 vélemény

Na kérem:
Az első részben maradéktalanulutálhatógeci Elijah néha már-már szánalomra méltóvá válik.
A vidékisuttyó Tommy / C. Thomas Flood író / Lord Flood vámpír néha annyira ostoba, hogy humuszba tunkolnám a fejét, már persze csak akkor, ha nem lenne szuperereje.
A szerepzavaros gót lány, Abby Normal (ja, így) szövegétől kinyúlok, és messze a várakozásokon felül teljesít.
A Kék szilikonszajha szőke vámpírdémonná változik, és szakmányban gyártja a szolgákat az Állatokból, ami kicsit megkeveri az események amúgy sem monoton sorát.
De végül kisimulnak a bőrkabátok ráncai és begyógyulnak az égési sebek.
Jöhet a harmadik rész!
Ja és az ember, aki a Császár figuráját ihlette. Érdekes!
http://en.wikipedia.org/wiki/Emperor_Norton

Ez volt az ötödik Moore könyvem, és totál megszívtam vele, mert a legszarabb is. legalább az első kötet színvonalát tudta volna megtartani az író, de nem. Túl akarta spirázni azt, de átesett a ló túloldalára vele és izzadságszagúra sikeredett.
Rengeteg felesleges locsogás, klisés és nyilván egetrengető (mi más is lenne) vámpírszex, a műgótcsajból műplázaribancot csinált. Ááá. A paródiával, vígjátékkal csínján kell bánni. Ez most itt nem jött össze. Az egyetlen használható karakter az egészben, Chet a drabális megborotvált macska a tizenhét kilójával, a kis piros bőrmellényével, „ami egy perzsamacska, egy porrongy és egy indiai bivaly keresztezésének tűnt.”
Nagyon remélem, hogy a bronzszobrok nem kelnek életre, az lenne csak az igazi szívás!

Újra kacagtat a kezdődémoni Jody és szívszerelme, az immár szintén vérszívó sorsra csócsált Tommy. Keresztbe tesz nekik egy plasztikmellű hupikékkurva, akit az Állatok félmilláért, visszamaradt gyermekkori defektszexterapeutának hordoznak magukkal egy limóban. Viszont segít nekik egy piás csöves és egy piros bőrmellénnyel kárpótolt, epilált macska, mint mozgó globulinbüfé. Továbbá az új sötétségtanonc Abby, a feltúrbózóttan lelkes és űberszlenges gótpunk csaj, (aki titokban bírja a cukiságot, de pszt!) meg darkgay barátja Jared.
Mondjuk rájuk is fér a segítség, mert egy halálos kimenetelű tévedés folytán, kiszabadul a bronzpalackból Elijah az öreg démon, aki egy összevizelt kanárisárga melegítőben indul a vérengzésben gazdag bosszújára…. totál szívás minden fronton. De tényleg.

Az előző jobban tetszett, no.
Ennek fura lett a vége. Aki olvasta, tudja.
Egyébként meg hajrá, ilyen kell még nekem ;) Szóval majd előszedem a harmadikat is :) De még nem most ;)

Beteg ez, de nagyon :) Elborultabbnál elborultabb szereplők és szituációk sorjáznak a könyvben, az olvasóját meg hülyének nézik a buszon „mit vigyorog ez ennyire korán reggel?!?”.
Zseniális volt benne a történet összekötése a Mocskos melóval, látszott, hogy Moore nem vaktában írja a könyveit, hanem nagyban gondolkozik.
Császárt kicsit kevésnek találtam, de talán a következő könyvben :)

jó volt… bár néhol kicsit Fable jutott eszembe, mikor szinte minden mondatban volt valami poén… pluszpont jár a Mocskos melóval való összekutyulásért és az utószóért. a vége tényleg morbid, kíváncsi vagyok mi kerekedik ki ebből a következő részben.

Bár az eredetisége kicsit megkopott, nekem ebben a részben nem is Jody és Tommy állt a középpontban, hanem Abby. A karaktere eszméletlenül jól ki lett találva, a szövegei, meg úgy az egész csaj javította fel a könyvet, ő a kedvenc. A Kék-szál nekem nem jött be, az Állatok is még gázabbak, ez valahogy olyan tölteléknek tűnt nekem, a Császár meg nem hiányzott különösebben.

Néhol elég beteg humorral dolgozik, de tetszett ez a fajta emberi vámpír. Az Állatokról meg Kékről nem is beszélve.

1. Nem hagytatok nekem idézetet… totál szívás. Igaz kettőt begyűjöttem, amiből egy már kiderült számomra, hogy meg volt (pedig én tényleg előtte megnéztem, csak nem vettem észre.)… szóval ezért sorry, viszont nem törlöm, ha már kedvencelték.
2. Nagyon kész a könyv. Tommy kanos kis fiatal pasi, de nagyon bírom. Abby-t nem bírom annyira, de a szövege valami brutál.

Ha agyzsibbadást akarok bármikor elő lehet venni.

Fura vége lett. Legszivesebben kinyírnám azt az Abby-t.