Ördögöd van! 72% 91 csillagozás

Van akiben bujkál a kisördög, és van aki mögött ott settenkedik egy bazinagy emberzabáló . Így járt Travis is a papnövendékből lett ördögtulajdonos, aki Aladinként bevonzotta magának a fenevadat, aztán most meg Catchölhet, éjjel nappal, mert nem győzi zabáltatni. Persze még ha beérné a dögje valami szupertáplálóésszőrfényesítő whiskas félével, de nem ennek emberhús kell. Na ezzel lesz tele a töke Travisnak, meg azzal, hogy a láthatatlanul elmúlt hetven éve alatt nem tudja megélni a saját örömeit. És ha az nem számít elég bonyodalomnak, hogy embereket zabál a from Édenkert ördöge, nincs magánélete, hát akkor még befigyel a sztoriba egy lúzer vagány, akiről utólag csak a cipője árulkodik, egy tesze-tosza , de jól fókuszáló fotós a türelmét veszett pincérnőjével, két, első ránézésre fura, másodikra viszont határozottan lökött kocsmatulajdonos, amelyből az egyik szerencsére beszél ógörögül . Itt van a későbbi sztorikból ismer, semmin sem csodálkozó rendőr, Riveira, és persze az arab kávéárusnak látszó dzsin, aki kénytelen félrevezetni némileg a kiválasztott halszűz halászt, aki igazából vegyesbolti benzinkutas, de madam szeretett volna lenni, szóval ezt a zennyugalmú embert, hogy aztán minden jóra forduljon.
Persze akadnak még hímfeminista szektatagok akik gügyeségük okán földszellemnek hiszik az ördögöt és ezzel majdnem teret adnak a pusztító erőnek, a világbékéért vegetariánizáló pogány forradalmi erők és egy erőszakosférj likvidáló aerobikvalásalapító.
Szóval Moore egy pokolian hülye ördöngős történetet kavart így elsőre is.
(ha eltekintünk a nyomi borítótól, ha beleszámítjuk , hogy eredetileg nem pont ördögről van szó, hanem démonról, ha eltekintünk azoktól az elsőregényes túlkapásoktól, hogy pl. telezsúfolva szereplőkkel egy rövid történet, ha figyelembe veszem, hogy ez a könyv sosem került volna a kezembe, ha előtte nem olvasom a többi könyvét, így ráhangolódok Moore beteg humorára… szóval mindezen túl is hahaha.)

Christopher Moore beteg. Remélem, hogy soha, senki nem akarja meggyógyítani.
Nem ez a legjobb könyve, de így is…

„Sok teteje nincs, és hogy miért van ez így, az hosszú történet.”
Csatt! Szólt közbe egy pofon, amikor gondolataim elkalandoztak oly irányba, hogy miről is szól ez a könyv? Mi is a mondanivalója? He?
A tudatos énem egyik halmaza, mely próbálja gyakorolni a lényegre látó gondolkodást, közölte a maradék eszemmel, hogy ez csak egy jó kis szórakoztató könyv.
Csatt! A homlokom randit adott tenyeremnek és attól kezdve nem vártam mély, lelket rázogató, agyonfilozofáló párbeszédet a könyvtől.
Amint így kezdtem el nézni, egy jó kis kalandba keveredtem, úgy 300 oldal erejéig, ami az ördög megidézéséről szól. És ezt bizony teljesen véletlenül is megejthetjük, aztán a hátunkon ….

Többi a blogon:
http://beingstoned.freeblog.hu/archives/2010/12/27/Christopher_Moore_Ordogod_van/

Szerintem ez egy teljesen korrekt Moore, megvan benne minden, amiért az ember őt olvassa. És ne felejtsük, hogy ez volt az első könyve.

Nem volt rossz, de határozottan nem Moore legjobbja. Kicsit nehezen követhető a cselekmény, rengeteg szereplőnél indul el a szál, amit váltogat és időben sincs teljes rendszer. ( Az egyik szereplő szemszögéből már látjuk, hogy valaki meghal, majd a másik szereplő a következő fejezetben még vígan beszélget azzal, akiről mi már tudjuk, hogy vége lesz.) Talán túlságosan is akarta, hogy pörgős legyen a könyv, de ezzel néha összezavart. Nyilván sokat jelent az írónak ez a mű, mert későbbi könyveiben sokszor visszaköszönnek motívumok ebből. ( A leghülyébb angyal is ott játszódik, ahol ez, sok szereplőt újra elővett. A Mavis Sand póklábra emlékeztető szempilla rebegtetéses poénját konkrétan mindkét könyvben elsüti, némileg átfogalmazva. Az éjszakai árufeltöltő, aki munka után a bolt parkolójában piál a munkatársakkal dolog, pedig a vámpíros trilógia első két részében tűnik fel.) Nem lesz a kedvencem, de tetszett. Nem volt pénzkidobás beruházni rá. :)

először is, köszönöm a könyvet, @Sztimi53!
nekem tetszett. lehet, hogy nem annyira jó mint a Biff meg a többi, de engem szórakoztatott.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Nem a legjobb Moore könyv, ez tény, de azért nem volt ez olyan rossz kis olvasmány. (: Egyszeri olvasmánynak, sulis időtöltésnek egészen jó, sőt tökéleres. (:
Amit viszont sajnálok, hogy a végén nem részletezte jobban, hogy kivel mi történt.

A Bifftől fényévekre van, de a maga nemében nem rossz. A borító viszont szégyen, gyalázat.

Humoros könyv, egyszer olvastam el.

Az én példányomat egy antikváriumból szereztem, és ahogy hazaértem, rá is kerestem a molyon, hogy mégis milyen könyv lehet. A leírások alapján el is ment a kedvem tőle, pár hónapig a könyvespolcon várta, amíg minden egyéb várólistás könyvem elfogyott. Elég kedvetlenül kezdtem neki, de a végére azt kell, hogy mondjam, jó kis könyv! Már több „sztárolt” Moore könyvet is olvastam, és őszintén szólva néha a fejemet fogtam az erőltetett poénok miatt. Nem mondom, hogy a legjobb könyve, de eseménydús, végig fenntartja az olvasó érdeklődését, ráadásul egyáltalán nem igaz, hogy követhetetlen (bár én Kingen nevelkedtem, aki imádja több szálon indítani a cselekményeket:))! Nincsenek benne olyan szépen idézhető gondolatok, mint a Biffben, és annyira szerethető figurák sem, mint a Mocskos melóban, de mindenképp ajánlom elolvasásra! Szerintem a borítója is közrejátszik, hogy ennyire rossz a megítélése, mert ez a munka az igénytelenség csúcsa Czeizler Zsolttól, aki ráadásul szerintem max az első 3 fejezetet olvasta el (na jó, a harmadiknak is talán csak az első oldalát). Egy Kuszkó Rajmond-féle borítótervvel tarolna a könyv. A leírásról, ami a hátulján szerepel, inkább ne is beszéljünk, mert a nesze semmi fogd meg jól kategória (ráadásul mi ez, hogy mindenkinek van ördöge????). Szóval aki képes a kettőnél több szálon futó cselekmény követésére és nem érzi szükségét annak, hogy disznó viccektől és szextől tocsogjon a könyv, az nyugodtan olvassa el, tetszeni fog!:)