Biff evangéliuma 90% 524 csillagozás

Ez a könyv mosoly az irodalom arcán. Ez az a könyv, amit a barátod kezébe kell nyomnod, mikor már nem tudod semmivel sem vígasztalni. Ezt a könyvet kell olvasnod, ha nem tudsz együttélni a világgal vagy magaddal. Ezt a könyvet kell ajándékoznod, mert szeretet van benne, jókedv, derűs bölcsesség és tengernyi érzelem. Néha majd' beleszakad az ember lelke, máskor fetreng a röhögéstől. De annyira kell, annyira!

Miért van az, hogy egy pusztán szórakoztató szándékkal megírt ártalmatlan történet képes sokkal jobban, és sokkal többet visszaadni a vallások szentségéből, mint az önmaga identitásának felépítésébe belerokkanó egyház? Miért van az, hogy a fergeteges poéndömping végére ravaszul odabujtatott mondanivaló-morzsák sokkal mélyebben érintenek meg, mint az unalomig ismételgetett dogma-tanulságok valamely már messziről érezhetően vallási töltetű szövegben? Miért érzem elmondhatatlanul őszintébbnek ezt az önmagán gúnyolódó, viccesen naív csapongást akármillen ájtatosságnál? 
Minden tiszteletem az íróé, és nemcsak a stílus és a tálalás miatt, hanem az alapos és nagy mennyiségű háttéranyagért, és ami nekem különösen becses, hogy ugyanezzel a mentalitással ráncba szedte a keleti vallásokat is. 
Ami engem illet, már rég szórakoztam illen jól, és nem mellesleg felülbíráltam a kereszténységről alkotott véleményem. 

Miközben látszólag szemtelen, pimasz, hétköznapi, vicces, parázna, stb, stb. valójában igazi.
A legtöbb Jézusról szóló könyvvel az a bajom, h. vagy „ szentséges”, ezáltal elidegenít, vagy le akarja alacsonyítani Jézust a mi szintünkre. Ennek a könyvnek sikerül elkerülnie mindkettőt.
A lényeget ez az idézet fejezi ki :
"Csak mert én gyenge vagyok, attól ő még nem Krisztus.
Pontosan attól Krisztus."

Szerintem Biff a tökéletes görbetükör. Mármint valahol minden követőnek ilyennek kellene lennie. Na jó, inkább hasonlónak. : ) Meg ha Jézus szeretett egy olyan megáltalkodott anyaszomorító pernahajdert, mint ő, akkor nem kétséges számomra, hogy engem is megtűr abban a birka-karámban.
Meg a lényeg úgyis az, hogy légy hű mindhalálig.
Másként: http://karcoltlapok.blogspot.com/2010/08/christopher-moore-biff-evangeliuma.html

Úgy az ötvenedik oldalig jókat derültem a könyv humorán, aztán a századig oldalig már csak ilyen néma „ehhe” volt a reakcióm, utána viszont következett a nagy semmi, megspékelve néhány felszisszenéssel a különösen rosszul sikerült poénoknál. Magyarán olyan volt, mint egy sokadrangú vígjáték. Ez a fajta humor engem egyáltalán nem szórakoztat, ezért ezzel a könyvvel be is fejeztem az ismerkedést Christopher Moore-ral.
Hatalmas csalódás volt, én aztán nem ajánlom senkinek elolvasásra.

A harmadik rész címén negyed órát röhögtem. Nem azért, mert ilyet még nem pipáltam, hanem pont azért, mert nekem is ez jut eszembe, ha meglátom a film címét. Érdekes témához nyúlt Moore, és azt hiszem pont úgy fogta meg, ahogy ezt még lehetett, bár ki tudja hány vallási fanatikuss! Lelkébe taposott bele (el) vele. Nagyon vicces volt felfedezni Jézus tevőleges dolgait egy „szemtanú” segítségével. Valahogy ettől a Biblia pont olyan, mint amikor X emberen átszűrt történetet hallasz; ismertem valakit, akinek volt egy ismerőse és annak egyik testvérének a feleségének az első házasságából való apósának az ükanyja…stb. Mert mi is a Biblia? Egy jó sztori. Szolgálva az egyház érdekét. Szerintem még a fordítás se jó… A hit nem tanulható, nem kiolvasható egy könyvből, nem hagyományokra alapoz, nem begyakorolt rítusokra épül. Vagy hiszel, vagy nem. Akármiről legyen szó.
Moore néha kicsit csak önmagát csillogtatta. Néha egész jó poénok voltak. A lényeg úgyis az, hogy szeressük egymást, akkor is, ha nehéz, és nem, nem úgy kell szeretni egymást, hogy mindenkit a keblére ölel az ember, az lehetetlen. Hagyni kell a másikat, békén. Kipletyizni lehet, de ne túl bírálóan, senki sem tök él….Ámen. Meg hall-e?Jujha!

Mióta elolvastam nem tudok ugyanúgy nézni a teknősökre mint eddig!!!

Biff, Jozsó* haverja ( mellesleg a szarkazmus feltalálója),megírja azt, ami a Bibliából kimaradt. Mint például a Dalmaták és a Liposzómák bölcseletei. Hogyan lettek kung-fu mesterek, Hogyan tanult Jézus a Jetitől jóságot, miként rombolták le a Káli-hitet némi elefántszőr és szurok segítségével, meg ilyenek. Továbbá Biff, minden áron ki akarja hagyatni a paráznaságot a bűnök közül. Mondjuk jó oka van rá. Ja! És megtudhatjuk azt is, hogy egy orbitális berúgás eredményeképpen kerül a nyúl a húsvétba.

*Jézus

Nagyon tetszett! Nyilván nem úgy kell felfogni, hogy tényleg köze van Jézushoz. (De bár lenne!) Ha ettől sikerül elvonatkoztatni, akkor egy nagyon szórakoztató, szókimondó és vicces történetet kapunk. Persze mindenki tudja, hogy mi lesz a „nagy” vége, de én mégis bíztam benne, hátha nem.
A szereplőket imádtam egytől egyig, Biff hihetetlen egy figura és ez jozsózás ! Fantasztikus, ha az ember egy ilyen barátot talál!

Egészen döbbenetes, lenyűgöző, magával ragadó, hogy a poéndömping tengerébe hogyan keveri az elképesztően mély érzéseket Moore. Mert Biff legalább annyira idióta, mint amennyire eltökélt és odaadó barát – az teszi zseniálissá a könyvet, hogy Moore pont megtalálja a határt, és sosem esik át a teve túloldalára: abban a pillanatban, mikor már épp elég lenne a poénokból, jön valami mélyebb gondolat, ügyesen átvéve, beleszőve Jézus tanításából, buddhizmusból, akármiből, majd mikor már túlzottan tanító célzatú lenne a szöveg, ott mindig előkerül egy poén.
Nekem ez a könyv nem tanított Jézustól semmit, de élveztem, hogy felismerem sorra a bibliai részeket. Inkább Jézusról, de még inkább Biffről tanított, hogy hogyan fonódik össze hit és barátság, és melyik az a pillanat, amikor a saját baráti érzésed (amiben a dühtől kezdve a csalódottságon át az elsöprő szeretetig minden benne van) még a hiteden – a másikba vetett hiteden is felülkerekedik. A Péntek feltette a történetre a koronát, és ez győzött meg a könyv valódi értékéről.
Adóznék még néhány szóval Christopher Moore irigylésre méltó tudásának, amellyel megfestette a történet hátterét, meg írnék arról is, mekkora elmebeteg, persze a szó legszeretetteljesebb értelmében, de sajnos a reklámszövegek meg méltatások a borítón meg a könyv első lapján már mind elpufogtatták ezeket a petárdákat.
Azért a könyvből egyet (na jó, azon kívül, hogy sosem szabad ingerelni a tevét) megtudtam: igenis van hasonlóság az angyalok és a dementorok között: nem akarod megtudni, hogyan szaporodnak.