Szupercivilizáció ​– A történelem előtti idők szupertudománya 9 csillagozás

Olyasmi könyvet vártam, mint amiket szerencsém volt már Däniken úr munkásságából elolvasni. Olvasmányos, könnyed elmélkedést rég letűnt korok ránk maradt csodáiról, melyek létrejötte számunkra máig érthetetlen – ugyanis a tudományos álláspont szerint ezek nem összeegyeztethetőek az adott kor feltételezett fejlettségi fokával.
Bizonyos szempontból megkaptam ezt ettől a könyvtől. Természetesen itt is szó van Egyiptom piramisairól, sumérokról, Indiáról, mínosziakról és igen sokat foglalkozik a könyv a Brit-szigetek megalitikus építményeivel (pl. Newgrange, Stonehenge, stb.). Más szempontból azonban nem. Míg Däniken olvasmányosan, könnyed hangvételben, gyakorlatiasan mutatja be ezeket, és sokszor a humor sem áll távol tőle, ez a munka sokkal elméletibb oldalról közelíti meg a témát. Alapfeltevése az, hogy létezett már i.e. 5000 évvel is bizonyos világszerte (majdnem) egységes mértékegységek rendszere, és ezek összevethetőek a ma használatosakkal is, de meglepő módon bizonyos matematikai „trükkök” bevetésével egymással is megegyeznek világszerte – pedig tudomásunk szerint ezek a kultúrák nem álltak kapcsolatban egymással. Számomra legmeglepőbben az időméréssel kapcsolatos fejezetek voltak, ugyanis korábbi információim alapján a legkorábbi időmérő eszközöket az ókori görögöknek köszönhetjük… de azt is hozzá kell tennem, hogy a szerzők ezekről az eszközökről mélyen hallgatnak, és a legtöbb esetben megmaradnak elméleti síkon.
A könyv témájából fakadóan meglehetősen száraz. Valójában szinte végig számításokat, matematikai folyamatokat mutat be, és ezeket csak olykor váltja fel egy-egy érdekes átvezetés. Szerintem sok benne az önismétlés, ami egy 300 oldalas, képeket is tartalmazó könyv esetében még kevésbé szerencsés, ugyanis unalmassá teszi – ami mondjuk már amúgy is az. Alapvetően én szeretem a számokat, vonzódom a szép és logikus matematikai levezetésekhez (már amennyire laikusként ez lehetséges), de Knight és Butler számításait olykor még én is erőltetettnek, belemagyarázottnak éreztem. (oké, nem csak olykor…) Valószínűleg szembesültek már ők maguk is ezzel a váddal, ugyanis rendkívül sokat szabadkoznak e könyv oldalain. Végső érvük csupán annyi – és meg kell valljam, ebben igazat adok nekik –, hogy ennyi véletlen már egyszerűen túl sok ahhoz, hogy valóban véletlennek tekinthessük őket.
Ha végkövetkeztetésükről írok, nem hiszem, hogy túlságosan „spoilereznék”, mert nem más, mint a könyv címe: valamilyen történelem előtti szupercivilizációt feltételeznek, amely megadta azt a szükséges lökést az emberi nemnek, ami ahhoz volt szükséges, hogy elhagyjuk a kőkort, és a fejlődés útjára lépjünk. Szóval kb. Däniken mínusz ufók, mert éppen csak ez különbözteti meg elméletüket: akik Däniken szerint az űrből, az égből érkeztek e céllal, azokkal Knight és Butler nem sokat teketóriázik, nem fejtegetik a téma ezen részét. Megelégszenek azzal, hogy kimondják, lehetett egy ilyen ismeretlen nép (hiszen minden számításuk, összevetésük, elméletük arra utal, hogy régi elődeink olyan tudás birtokában voltak, melyet nem tudunk megmagyarázni) de hogy kik lehettek azok, nem foglalkoztatja őket.

Ahogyan arra a szerzőpáros is felhívja a figyelmet, ezt a könyvet az új gondolatokra nyitott elmével érdemes kézbe venni. A témában laikusként vitorlázgató olvasó számára szerintem nem lesz több, mint amolyan érdekesség, némileg gondolatébresztő részekkel… talán nem is vágyik komolyabb babérokra. De ha az ember ilyesféle ismeretterjesztő könyvet szeretne olvasni (de ódzkodik attól, hogy a legtöbb ilyen könyv tartalmaz némi konteós színezetet), szerintem akkor is talál érdekesebbet, megalapozottabbat, olvasmányosabbat, kevésbé szárazat.

_
Egy dologért viszont hálás vagyok, hogy kézbe vettem ezt. Korábban sosem hallottam Skara Brae-ről, most viszont újabb tétellel bővült a bakancslistám, ahová szeretnék mindenképpen eljutni.