Isten ​veled, Berlin 53 csillagozás

Christopher Isherwood: Isten veled, Berlin Christopher Isherwood: Isten veled, Berlin Christopher Isherwood: Isten veled, Berlin

Christopher ​Isherwood (1904-1986) a XX. századi brit prózairodalom klasszikusa. Eredetileg 1939-ben megjelent novella- és naplófüzérét, amelyet most újból az olvasó kezébe adunk, a század legjobb politikai regényének is nevezték, Orwell pedig így írt róla: „káprázatos képek egy hanyatló társadalomról”. A szóban forgó társadalom az 1930-as évek elejének Berlinje, ahol Isherwood hosszabb időt töltött, megörökítve olyan jellegzetes figurákat (egy jószívű szállásadónő, egy Sally Bowles nevű fiatal angol kabaré-énekesnő, egy gazdag zsidó lány, egy homoszexuális pár), akik közül hamarosan a nácik áldozatai kerülnek majd ki. Az író közvetlen közelről látja, személyesen tapasztalja a nácizmus megerősödését és hatalomra jutását, s ez az élő történelem közvetve formálja, zilálja szét az emberi sorsokat, ám mindez nem drámai felvonásokban, hanem a film tárgyilagosabb, pontos képsorokra bontott jelenetfűzésének megfelelően elevenedik meg előttünk. A könyvből készült a Kabaré című musical és… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1958

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 2008
300 oldal · ISBN: 9789630785235 · Fordította: Réz Ádám
>!
Európa, Budapest, 1972
258 oldal · Fordította: Réz Ádám · Illusztrálta: Würtz Ádám
>!
K.u.K., Budapest
304 oldal · ISBN: 9639384259 · Fordította: Réz Ádám

Enciklopédia 2


Kedvencelte 5

Most olvassa 3

Várólistára tette 52

Kívánságlistára tette 40

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Zsuzsi_Marta>!
Christopher Isherwood: Isten veled, Berlin

Isherwood 1939-ben megjelent regénye személyes élményen alapul, 1929-től 4 évet töltött Németországban, mikor már szinte közvetlen közelről szemlélhette a nácizmus fokozatos térnyerését, hatalomra jutását.

A mű cselekménye is ezt a folyamatot kíséri, különböző társadalmi rétegeket képviselő karaktereket bemutatva, miként mételyezi, keríti hatalmába az erre fogékonyakat, és miként tartja félelemben, lehetetleníti el az érintetteket. Ahogy pl a Landauer családot is, közülük Bernhardot, akit mindig egyfajta titokzatosság lengett körül, s akihez az íróval azonos nevű (csupán a „véletlen” műve) főszereplőt barátság fűzött.

Néha más irányba vitt néhány szereplő története, mint hittem, vagy sejtettem volna, pl Otto, vagy a sebészorvos esetében, itt kicsit elvarratlannak éreztem itt a szálakat.

Nem ez volt első ismerkedésem az író kiváló tehetségével, most is megnyert magának a könnyed, lezser, kissé cinikus, kedvesen humoros stílusával, ezzel fordulatos, sodró lendületű művével is, mely hat elkülönülő, egymással mégis szorosan összefüggő fejezetből áll, az idősíkok bravúros váltogatásával. A remek párbeszédek, leírások és a karakterek kiváló jellemábrázolása tette igazán élménnyé ezt a regényt.

Ildiko_Szabo_2>!
Christopher Isherwood: Isten veled, Berlin

A Kabaré című film miatt kezdtem el olvasni. Ez az az eset, amikor a film jobban tetszett.
A szerző a harmincas években, a második világháború előtt Berlinben tartózkodott. A különböző novellák erről az időszakról szólnak, különböző embereket bemutatva, ezen kívül a politikai helyzetet is megismerhetjük.
Nyomon követhetjük a nácizmus térnyerését, az egyre gyakoribb kegyetlenségeket.
Azt hiszem, most újra megnézem a filmet.

NewL P>!
Christopher Isherwood: Isten veled, Berlin

Nehéz értékelni ezt a novellafüzért, elsősorban azért, mert a novellák inkább élethelyzeteket, és embereket írnak le, amik nagyon távol állnak a mai valóságtól, ezért érteni és átélni számomra elég nehéz volt. A hangulata a könnyedsége ellenére nyomasztó volt.
Ettől függetlenül érdekes volt olvasni a háború előtti világról.
Olvasás közben a Kabaré című film jutott eszembe, és csak utólag olvastam, hogy a könyv a film alapjául szolgált.

ppeva P>!
Christopher Isherwood: Isten veled, Berlin

Nem kell, nem érdemes benne keresni a „Kabaré” filmet. Mint könyv, korrajz rendkívül érdekes és magával ragadó.

Amapola P>!
Christopher Isherwood: Isten veled, Berlin

Határozottan próbáltam végig arra koncentrálni, hogy ez nem a Kabaré, de magamban végig hasonlítgattam (áh, igen, ez a szereplő/motívum megjelent a filmben, aha, ez nem volt a filmben és így tovább). Elszakadva a filmtől: ez egy kiváló novellafüzér a harmincas évek eleji Berlin hangulatáról, jól festett életképekkel.

5 hozzászólás
kisssan27>!
Christopher Isherwood: Isten veled, Berlin

Lazán kapcsolódó, hat elbeszélés az 1930-as évek Németországáról (Berlin és a tengerpart), kissé kívülről – angol szemmel. Bár nem adaptáció, egyes elemei felhasználásával sikerfilm készült (Kabaré).

Chöpp >!
Christopher Isherwood: Isten veled, Berlin

És íme, kedves Molytársaim egy könyv, aminek a film feldolgozása tetszett jobban!

ophe_lilka>!
Christopher Isherwood: Isten veled, Berlin

A Kabarénak csak valamilyen homályos távoli másodunokatestvére. A korszak persze közös, de a szereplők egészen mások, akik pedig ugyanazok, azok egészen másmilyenek. Érdekes olvasmány volt, de tagadhatatlanul nem erre készültem, és engem zavart az író túlságosan hideg távolságtartása is.

szallosas P>!
Christopher Isherwood: Isten veled, Berlin

Nekem nagyon tetszett, bár már néhány évvel ezelőtt olvastam, de jó emlékként maradt meg bennem. Kellemes kikapcsolódás volt. Tetszett a hangulat is, amit az író keltett.
Másik könyvét is olvastam, de az kevésbé tetszett.

Annie_Lang I>!
Christopher Isherwood: Isten veled, Berlin

Nem szabad szórakoztató regényként gondolni erre a könyvre, aki azért olvassa, mert szerette a filmet, az csalódni fog.
De ha sikerül elvonatkoztatni, és úgy olvasni, ahogy egy kicsit elvontabb novellafüzért kell, akkor elsöprő erejű.


Népszerű idézetek

>!

– Maga néha szörnyen angol, Christopher. Nem tudom, tisztában van-e vele?
– Lehet, hogy maga piszkálja fel az angolságomat […]

242. oldal (Európa, 2008)

Kapcsolódó szócikkek: angol
>!

Akár hiszi, akár nem, Herr Isszivu, úgy bántam vele, mintha az édes fiam volna… és ez a hála érte! Azt mondja, mindent visszafizet az utolsó pfennigig, ha megkapta ezt az állás, és mixer lesz a Lady Windermere-ben… Ha, ha… – Fräulein Scroeder roppant gúnnyal horkant egyet: – Na hiszen! Ha a nagymamámnak kereke volna, ő lenne az omnibusz!

272. oldal (Európa, 2008)

Amapola P>!

Herr Bernstein nem akarta, hogy a felesége elvigye az autót, amikor délután shoppingolni megy. A nácik több zavargást is rendeztek.
– Eredj villamoson – mondta Herr Bernstein. – Nem akarom, hogy megdobálják a szép, új kocsimat.
– És ha engem dobálnak meg? – kérdezte derűsen Frau Bernstein.
– Ach, annyi baj legyen. Ha megdobnak, veszek egy ragtapaszt a fejedre. Az csak öt groschen. De ha a kocsit törik össze, nem úszom meg ötszáz márka alatt.

32. oldal

3 hozzászólás
>!

Fräulein Mayrnak a szakmán belül is akadt egy kis differenciája. Az egyik városban egy vetélytárs művésznő, akinek az irigységét felszította Fräulein Mayr hangereje, ki akarta szúrni a szemét egy kalaptűvel. Őszintén mondom, bámulattal adózom a vetélytársnő bátorságának. Amikor Fräulein Mayr végül otthagyta, olyan súlyos állapotban volt, hogy utána egy hétig nem léphetett színpadra.

278. oldal (Európa, 2008)

Amapola P>!

Nagy kertekre még a gazdagoknak sem igen telik, mert a telkek elképesztően drágák: mindenki csak a szomszéd hátsó udvarára lát, melyet drótkerítés vesz körül és vad házőrző kutya védelmez. Szegény ittlakók szörnyen rettegnek a betörőktől és a forradalomtól: szüntelen ostromállapotban élnek. Soha nincs nyugalmuk, és soha nem látják a napot. Mondhatni, egy milliomos nyomornegyedben élnek.

26. oldal

forrás>!

Az SA letartóztatta egy fiatal kommunista ismerősömet, elvitte egy náci kaszárnyába, és csúnyán összeverte. Három-négy nap múlva hazaengedték. Másnap reggel kopogtattak az ajtaján. A kommunista odasántikált, felkötött karral, és kinyitotta – egy náci állt a küszöbön, gyűjtőpersellyel. Ahogy meglátta, a kommunista elvesztette az önuralmát. – Nem elég, hogy összevertetek? – ordította. – Utána még van pofátok idejönni pénzért?
De a náci csak vigyorgott. – No, no, elvtárs! Hagyjuk a politikai szószt! Ne feledd, hogy a Harmadik Birodalomban élünk! Mindnyájan testvérek vagyunk! Ejnye, hát próbáld meg kivetni a szívedből azt a buta politikai gyűlölködést!

254-255. oldal

smallwisher>!

Fényképezőgép vagyok, nyitott rekesszel, teljesen passzív, felvételeket készítek, nem gondolkodom. Felvételt készítek arról a férfiról, aki a szemközti ablakban borotválkozik, és arról a pongyolás nőről, aki a haját mossa. Egyszer majd mindezt előhívom, gondosan lemásolom, fixálom.

ppeva P>!

Aztán mutatott egy szobát, ahová az anyák beadhatták játszani a gyerekeiket, amíg vásároltak. Két kisfiú éppen várat épített fakockákból, az egyenruhás óvónő segítségével. – Figyelje meg – mondta Bernhard –, hogyan párosul itt a filantrópia és a reklám. Ezzel a szobával szemben a legolcsóbb és legtetszetősebb kalapokat állítjuk ki. Az anyák, akik behozzák a gyerekeiket, képtelenek ellenállni a kísértésnek… Magának most nyilván az a véleménye, hogy menthetetlenül materialisták vagyunk…
Megkérdeztem, miért nincs könyvosztályuk.
– Veszélyes lenne. A nagybátyám tudja, hogy ott ülnék egész nap.

199. oldal

Amapola P>!

Náci volt, mint közölte, és mint ilyen, hivatásának érezte, hogy az összes germán nők tisztességének védelmezőjeként lépjen fel az északi fajra támadó buja fenyegetéssel szemben.

278. oldal

dokijano>!

    – Az én életem, sajnos, nagyon egyhangú a magáéhoz képest… De azért akad néha egy-egy tragikomikus mozzanat.
    – Mire gondol?
    – Például erre – Bernhard odament az íróasztalához, felvett egy papírlapot és átnyújtotta: – A ma reggeli postával érkezett.
    Elolvastam; géppel volt írva:
    „Figyelmeztetünk, Bernhard Landauer. Rövidesen leszámolunk veled meg a nagybátyáddal, meg a többi büdös zsidóval. Huszonnégy órát kaptok, hogy elmenjetek Németországból. Ha nem, a halál fiai vagytok.”
    Bernhard nevetett: – Elég vérszomjas, mi?
    – Hihetetlen… Mit gondol, ki küldte?
    – Talán egy alkalmazott, akit elbocsátottunk. Vagy egy tréfamester. Vagy egy őrült. Vagy egy forrófejű náci kamasz.
    – Mit akar tenni?
    – Semmit.
    – De nyilván értesíti a rendőrséget?
    – Kedves Christopher, a rendőrség hamarosan megunná az ilyen szamárságokat. Három-négy ehhez hasonló levelet kapok minden héten.
    – De azért lehet, hogy ez éppen komoly… A nácik talán kamasz módra fogalmaznak, de mindenre képesek. Éppen ezért olyan veszélyesek. Az emberek csak nevetnek rajtuk, egészen az utolsó pillanatig…

259-260. oldal, Landauerék (Európa, 2008)


Hasonló könyvek címkék alapján

Agatha Christie: Karácsonyi krimik
Agatha Christie: Herkules munkái
P. G. Wodehouse: Majd a Tóbiás!
P. G. Wodehouse: Halihó, Jeeves!
Agatha Christie: Bűnszövetkezetben
Arthur Conan Doyle: Sir Arthur Conan Doyle összes Sherlock Holmes története I-II.
Gárdonyi Géza: Ida regénye / Szerelmi történetek
P. G. Wodehouse: Fiatalemberek slamasztikában
Isaac Asimov: Én, a robot
Stephen King: Éjszakai műszak