Terroristák robbantják fel az Arsenal új stadionját. London lángokban áll. Kitör a pánik, az emberek halálra tapossák egymást. A Temze holttesteket sodor… Egy asszony, aki a férjét és fiát gyászolja, levelet ír Oszama bin Ladennek. Dühödt fájdalomkiáltása a családja elvesztése miatt hamar egészen váratlan fordulatot vesz: sajátos hangvételű, kíméletlenül őszinte, naplószerű vallomása részben thriller, részben szatíra, részben szívszorító emlékezés egy halott gyerekre. Egyedülálló, különös, erőtől duzzadó regény, amely a terrorról szól, a demokráciák színfala mögé bújt diktátorokról, a bennünk lappangó démonokról. Az emberről szól. Talán ezért olyan szomorú. És ezért olyan szórakoztató is egyben. Hol megrendítő, hol brutális, máskor gyengéd és reményt adó írás. Egyszóval letehetetlen. Az elsőkönyves szerző ijesztő könnyedséggel vált át a szörnyűségből a humorba. Ahogy maga az élet.
London lángokban 21 csillagozás
Kedvencnek jelölte 5
Most olvassa 3
Várólistán 12
Kívánságlistán 7
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Ez a szó jut eszembe először: elmebaj! Megértem, hogy ezt a nőt hatalmas veszteség érte és ez nagyon megviseli, de szerintem már a baleset előtt sem volt teljesen normális. Az, hogy végig látja a fiát és beszél hozzá, de közben tudja, hogy halott megint elég fura. De talán ebben a könyvben senki nem volt átlagos kezdve a drogos Jaspertől, a házasságtörő rendőrön keresztül a karrierista Petráig. Az utóbbi szereplő szintén szúrta a szemem. Az egyik pillanatban még mindenfélét hozzá akar vágni a főszereplőhöz, dühöng, veszekszik a következőben meg vásárolni, csónakázni hívja végül megkéri, hogy lakjon náluk, amit a nő el is fogad. Szerintem ilyenek nem történnek csak úgy. Szeretni akartam ezt a könyvet, mert szeretem Londont, az angolokat, de sehogy sem sikerült, viszont láttam, hogy másokat azért sikerült megérintenie. Talán egyszer újraolvasom, de nem mostanában. Egy csillagot végül is adok, mert mégis sikerült átrágnom magam rajta és találtam benne egy-két jó idézetet.
Érdekes könyv volt. Bár többnyire utáltam a nőt, azonosulásról szó sem lehetett, de azért meg tudtam érteni. Tetszett az ötlet, hogy levélként ír az író, de csak 4 csillagot adok, mert szerintem dolgozhatott volna még rajta egy kicsit, és akkor sokkal jobb lett volna. Pl. sokszor éreztem, hogy csak azért szólítja meg Oszamát, hogy ne felejtsük el, ez még mindig neki szól + nem minden szereplőt éreztem jól kidolgozottnak. Azért ajánlom mindenkinek, akinek kicsit is felkelti az érdeklődését a téma, hogy olvassa el. Összességében tetszett.
Népszerű idézetek
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Mielőtt maga felrobbantotta volna a fiam, Oszama, mindig azt hittem, egy robbanás olyan gyorsan történik, de most már tudom, hogy nem így van. A villanás része hamar lezajlik, de a tüzet nem lehet eloltani az emberben, és a zaj sem hogy alább soha. Az ember a fülére teheti a kezét, de nem képes kizárni. A tűz hihetetlen zajjal és dühvel lángol. És az a legfurább, hogy ott ülhet valaki az ember mellett a Central Line metróvonalon, és egyetlen hangot nem hall belőle. Olyan pokolban élek, ahol az ember remeghet a hidegtől Oszama. Ez az élet fülsüketítő moraj, de jól figyeljen. Azt meghallani, ha egy tű leesik.
175. oldal
Olyan volt a pánik, akár a legsötétebb álom, és minél több ember rohant ki az utcára, annál nagyobb lett a pánik, akár egy emberekből táplálkozó szörnyeteg.
226. oldal