Kivégzés (Robert Hunter 2.) 94% 971 csillagozás

Elég volt két könyvet elolvasnom az írótól, hogy bátran kimondhassam, beleszerettem a sorozatba. Chris Carter olyan részletességgel, olyan megfontoltsággal teremti meg a gyilkosságok körülményeit, és magukat az elkövetőket is, hogy az már mesteri.
Ebben a részben is tanúbizonyságot kapunk arról, hogy az emberi kegyetlenség bizony nem ismer határokat. Itt is tetszett, hogy a történet összetett, így maximális odafigyelést követel az olvasótól. Nincs idő félre nézni, elkalandozni, ugyanis könnyen beleeshetünk abba a hibába, hogy elsiklunk egy apró részlet felett, ami akár a gyilkos kilétére is utalhat.
Kíváncsian várom, mit tartogatnak a következő részek, és, hogy hová tudja ezt az egészet még az író fokozni. off

3 nap alatt elolvastam, pedig túl sok időm nem volt, de minden percet kihasználtam. Nagyon beteg volt, sokszor a hideg futkosott a hátamon, hiszen újfent egy brutális gyilkost teremtett az író. Emellett persze letehetetlen is, gyorsan pörögtek az események, Huntert és Garciát pedig egyre inkább kedvelem. Kíváncsi vagyok, hogy a harmadik kötetben vajon tudja-e mindezt fokozni a szerző.

2021 augusztusában olvastam a Robert Hunter sorozat első részét, így már nagyon időszerű volt folytatnom a Carter életművével való ismerkedést. Bár az olvasásomat nem tudtam a brazil származású író magyarországi látogatásához időzíteni, így is bekerült a #rettegŐSZ kihívásom pontjai közé.
A történet szerint még tíz nap van hátra karácsonyig, és Los Angelesben már ünnepi hangulat uralkodik. A Hét Szent katolikus templomban a gyóntatószék előtti kőpadlón, egy
vértócsa közepén vékony, átlagos magasságú, papi reverendát viselő, lefejezett férfit találnak. Fabian atya feje helyén egy kutyafej díszeleg. Ám ez még csak a kezdet… Robert Hunter és Carlos Garcia ezúttal is egy sorozatgyilkos megállítására kap megbízatást a feletteseitől. A gyilkos az áldozatok félelmére épít, kegyetlen, erőszakos, hosszan tartó kínokkal járó kivégzési módszerekkel operál. Mi az indíték? Mi köti össze az áldozatokat? Vajon hány szerencsétlen életnek kell kihunynia, mire kézre keríti az elkövetőt a nyomozópáros?
Carter történetvezetése lendületes, az ügy is hoz meglepetéseket, engem viszont az egyes esetek gyomorforgató leírása kicsit sokkolt. Az első részből kiindulva ugyan számítottam erre, de valahogy most kevésbé voltam nyitott ezekre. A karakterek nekem kicsit kétdimenziósak maradtak, és maga az ügy sem hozott lázba. A végjáték számomra kifejezetten gyorsnak és egyszerűnek tűnt. Valahogy azt éreztem ennél a kötetnél, hogy egy jól ismert kottára húzza rá a történetet és biztonsági játékra játszik.
Meglátjuk mit hoznak majd a következő részek, de az is lehet, hogy nem sorrendben fogok haladni, hanem találomra választom majd ki egy későbbi kötetét.

Hűha, megint egy jó kis egynapos krimivel volt dolgom! :) Félreértés ne essék, az egynapos egyáltalán nem egy negatív jelző, hanem egy nagyon is jó minősítés, ugyanis a könyv olyan letehetetlen volt, hogy egy napra ki is vontam magam itthon a forgalomból, kivonultam a könyvvel a kertbe, és egy az egyben végigolvastam.
A kegyetlen gyilkos utáni hajsza az oldalakon keresztül egyre izgalmasabbá és feszültebbé válik, mindig egy új, apró részletet fed fel számunkra az író, ezért is volt a könyv letehetetlen.
Amikor pedig Robert és Carlos összerakta a nyomokat, és megismertem a gyilkos lehetséges indítékait, nálam fordult a kocka, és elkezdtem egy kicsit a gyilkosnak is szurkolni, mindezt persze úgy, hogy azért a Hunter-Garcia páros sikerében is reménykedtem, érdekes egy kettőségben szenvedtem… :)
Bővebben:http://konyvutca.blogspot.hu/2016/07/chris-carter-kiveg…

– Sokat olvasok, gyorsan olvasok, és nem alszom sokat.
Imádom, gyerekek, imádom.
Chris Carter egy zseni. Nem gondoltam volna, hogy a Keresztes gyilkost túl lehet szárnyalni, de ezek szerint igen, hisz ennek a könyvnek sikerült. Már az első rész is gyomorfogató volt, ez már egyenesen visszataszító. Többször félbehagytam az olvasást és inkább letettem a könyvet, mert túl sok volt a trancsír. De az utóbbi két mondatomat értsétek jó értelelmbe. Olyan undorító, hogy már zseniális. Mekkora paradoxon már ez? :D
A két nyomozó továbbra is felülmúlhatatlan. Ha létezne éves nyomozók gálája, tuti nekik ítélném a díjat.
Az egész ügy nagyon izgalmas, a nyomozás elképesztő, a gyilkos pedig WTF. Egy pillanatig nem tudtam megállapítani ki lesz a rosszfiú.
Olvassátok-olvassátok-olvassátok!

Kedves Mr. Carter, lehet, hogy ön egy beteg elme, de ez a könyve krva jó volt!
Egyrészt kevés könyv éri el nálam, hogy elgondolkozzam azon, hogy hogy vagyok képes ennyire beteg könyveket végigolvasni, miközben volt gyerekszobám, de magának sikerült. Másrészt, miután ezen túltettem magam, nagyon elkapott a lendület, és le sem akartam tenni a könyvét!

Számomra eddig a kedvenc sorozatgyilkosról szóló könyv lett! Nagyon elborult és ledöbbentő. Az a helyzet, akármilyen csúnyán hangzik is, miután megismertem az áldozatok múltját, már nem tudtam úgy sajnálni őket. De ahogy kiiktatták őket, na az azért kemény volt, velem ellentétben abban nem vagyok biztos, hogy az írónak is volt gyerekszobája! :D
Idén eddig ez a könyv nálam a top háromban van! Az első résznél számomra mérföldekkel jobb volt, pedig azért összességében szerettem azt is. Alig várom, hogy újabb beteg és gyomorforgató kalandra induljak Hunterrel és Garciával!

Nagyon jó volt, nagyon tetszett és bitang gyorsan el olvastam mert nem bírtam le tenni. Kellőképpen borzongatós és idegtépő hogy mikor kapják el a gyilkost és még is ki a fene tesz ilyesmit de most tényleg egy pappal?? És ez még csak a jéghegycsúcsa volt a többi gyilkosság is ahhhjjj… Ami kicsit idegesít most már, hogy tényleg minden könyvben le van írva Hunter és Garcia élete hogy milyen a volt a suli a feleség stb stb mondom újra: Minden egyes könyvben! feleslegesnek érzem mert így nem veszi rá az embereket hogy tuti elolvassa az első részt is hogy megtudja a hátteret. De ennyi más negatív nincs benne és ez se az csak nekem kicsit uncsi.

Hát az iszonyúan beteg és brutális volt, mégis hogy lehet ilyen ölési módokat kitalálni? De hát, pont ezért szerettem olyan nagyon.
Méltó folytatása az első résznek <3

Hunter nyomozó újra akcióban!

Úgy tűnik az Angyalok városa a sorozatgyilkosok melegágya.

Egészen elképesztő esethez hívják Huntert és Garciat. Minden jel rituális gyilkosságra utal. Egészen addig amíg elő nem kerül a következő áldozat és egyértelművé válik a összefüggés. A módszer brutalitása miatt hamarosan a Hóhér nevet kapja a sajtótól. Annyira durva volt, amit művelt, hogy rendesen rosszul aludtam pár napig.
Mindeközben egy Késelő névre hallgató torokvagdosó őrült is izgalomban tartja a várost. Annyira mellékszálnak tűnt, hogy nem is igazán értettem miért van róla szó és miért nem azt a pszichopatát üldözzük és elemezzük.
Hunter különleges segítséget kap a Hóhér üldözésében. Megjelenik egy alig 17 éves lány, akit látomások gyötörnek és érzi az áldozatok fájdalmát. A szkepticizmus azonban hamar döbbenetre vált, amikor olyan részleteket mesél a lány, amiről senki sem tud a nyomozást végzőkön kívül.

Hátborzongató, izgalmas, lelkileg erősen megterhelő. Mégis lebilincselő, összeszedett.

A bosszú a legerősebb ösztönzés az összes közül. Carter második regénye is letehetetlen volt. Az elejétől a végéig pörögtek az események és még a végére is tartogat meglepetést az író. A gyilkosságok hátborzongatóak és gyomorforgatóak, de egy kicsit úgy érzem, hogy a Hóhér áldozatai megérdemelték a büntetésüket.