!

Shirley 105 csillagozás

Charlotte Brontë: Shirley Charlotte Brontë: Shirley Charlotte Brontë: Shirley Charlotte Brontë: Shirley Charlotte Brontë: Shirley

Első regénye, a Jane Eyre káprázatos sikere után otthona, Yorkshire jól ismert lápos, dombos, völgyes tájain, vadvirágos, hangás rétjein vonultatja fel újabb művének alakjait a szerző. Ott szövi-fonja, bonyolítja két párhuzamosan futó romantikus szerelem szálait.

Mint életrajza írójának vallotta, a hősnő alakjában testvérhúgát, a sasmadarat, a csapongó, éles eszű, szertelen Emilyt, az Üvöltő szelek szerzőjét személyesítette meg, illetve azt a nőt, akivé válhatott volna, ha olyan szép és gazdag, mint Shirley. Merész lépés volt. Az angol irodalomban először alkotott a regényekből ismert bájos, szende, nőies női figura helyett bátor, eszes, határozott nőt, olyat, aki egyenrangú társa a férfinak, harcainak osztályosa.
A másik leány, Caroline, nagyrészt önéletrajzi elemekből kel életre, boldogtalan szerelmében a maga gyötrelmeit, a brüsszeli lánynevelő intézetben átélt lelki kínjait vetíti elénk. Itt azonban minden jóra fordul, és a sok küszködés, bonyodalom után kedvelt… (tovább)

Eredeti mű: Charlotte Brontë: Shirley (angol)

Eredeti megjelenés éve: 1849


Enciklopédia 14

Szereplők népszerűség szerint

Caroline Helstone · Hiram Yorke · Jessy Yorke · Louis Gérard Moore · Martin Yorke · Matthew Yorke · Matthewson Helstone · Mrs. Pryor · Mrs. Yorke · Robert Gérard Moore · Rose Yorke · Shirley Keeldar

Helyszínek népszerűség szerint

Anglia


Hirdetés

Kedvencelte 15

Most olvassa 9

Várólistára tette 112

Kívánságlistára tette 30

Elcserélné vagy eladná

>!
750 Ft Eladó Elcserélhető
Ittimi78 könyve Charlotte Brontë: Shirley
>!
★★★★☆ Eladó Elcserélhető
Baraby könyve Charlotte Brontë: Shirley
>!
600 Ft ★★★★★ Eladó
AGyuri könyve Charlotte Brontë: Shirley

Kiemelt értékelések

+
>!
Uzsonna 

Meglepődve olvastam a könyvet az első kb. 150 oldalig, addig ugyanis a főszereplőnek se híre, se hamva nem volt. Helyette megismerhettem és szívembe zárhattam a szimpatikus Caroline-t, és tűnődtem, miért nem ő lett a címszereplő. És bemutat még Bronte más szereplőket is, mesél róluk, pedig a történet fő sodrásába nem kerülnek bele. De kiválóan ráláthatunk általuk a szövőipar helyzetére, a géprombolásokra, illetve a segédlelkészek szükséges (?) voltára. Itt van még Mr. Moore is, aki a fősodorba tartozik, bár haragudni kéne rá, azért amit tesz Caroline-nal, de ha belátja tévedését, akkor rögtön szívesen megbocsát neki az ember lánya.
És mikor már Caroline és a szövőipari helyzet is hervadozik, berobban Shirley, illetve csak odaköltözik a régóta lakatlanul álló házába. Az a gyanúm, hogy címszereplőnk a maga korában nagyon is modern felfogással rendelkezett, azzal, hogy egyenrangúnak tekinti magát a férfiakkal. És szép, kedves, okos, gazdag (ezt nem is utoljára kéne írnom egyes szereplők szerint), mindenki elkönyvelte magának, hogy előnyös házasság köttetik majd a közeljövőben.
És itt szerettem meg Shirley-t, valamint elismertem a nekijáró a könyvcímet is: ő az, aki ismeri magát, tudja azt, hogy mit akar, és meg is várja a megfelelő pillanatot, hogy elhatározásra jusson jövendőbelijével kapcsolatban. És ebben senki és semmi nem tudja eltántorítani, már pedig próbálják. Nagy szó ez, mert annak idején a rokonság és a társadalmi megítélés sokat nyomott a latban.
Nagyon tetszett C. Bronte stílusa, ahogy kiszól az olvasóhoz, és a humora is.

5 hozzászólás
+
>!
mdmselle IP

Nem éreztem azt a torokszorító csodálatot, mint a Jane Eyre olvasásakor, de persze ez is egy kiváló Brontë-regény, leszámítva talán azt, hogy most kivételesen én is azt gondolom, hogy fölöslegesen lett ilyen bő lére eresztve. De a szereplők szerethetők, Caroline talán kicsivel jobban, mint Shirley, a férfiak közül viszont csak Leslie-t kedveltem meg*, a másik Moore-fiú egy kegyetlen-kegyetlen vadállat, és oltári nagy mákja volt, hogy szíve hölgye olyan megbocsátó. Nem érdemelte meg. Bizony halált érdemelt volna az a czudar lator!
A többi szereplő mind igazi Brontë-figura, olyan finoman kidolgozott jellemek, hogy szinte láttam őket magam előtt, kiváltképp a Yorke-házaspárt, bár azt kétlem, hogy valaha is léteztek olyan gyermekek, mint a Yorke-csemeték.

*de őt nagyon, és mindenekfelett egyetértek abban Shirley-vel (és én is már 22 évesen is így gondoltam), hogy az igazi férfi csak 30 fölött kezdődik!

18 hozzászólás
+
>!
Lady_Hope

Ne hívjanak úgy ahogy ha a Jane Eyre-t nem ugyanez a nő írta. Az egy másik Charlotte volt, de semmi köze ehhez .
Ennél unalmasabb könyvet ritkán talál az ember.. Nem történik benne oldalakon keresztül semmi sem!! A főszereplő is a 200. oldalon képes felbukkanni, mintha szégyellné hogy ez a könyv amúgy róla szól.
Caroline évődése idegesítő, és zavaró, a mellékszereplők annyira mellékek hogy nem is csinálnak semmit.
Az elején egészen tetszett, remek kezdés volt.
De csak a kezdés volt remek.
Minden. Más. Számomra. Maga. Volt. Az. Unalom.
Két darab kemény csillag. És nem tudom mire.

Újraolvasás után: Én egy mazochista állat vagyok! Napok óta egy rendeset nem aludtam, már néha azt hittem hogy belebolondulok.
Nem tudom hogy mi volt a cselekmény, meg ne kérdezzétek. De! Végigolvastam. Megvan. Pipa. Megtettem amit megkövetelt a haza.
Még egyszer soha többé nem olvasnám el. Nem. ! Soha! És most agyalok hogy bennem van a hiba, vagy a könyvben..

+
>!
Diothëma

Igazán megszerettem. 4 nap alatt átrágtam magam rajta, de egy pillanatig sem untam. Éppen nekem való. Nincsenek benne végletes karakterek. Sem abszolút jó, sem abszolút gonosz. Nagyon gondos jellemábrázolással életszerű szereplőket teremt. Hibákkal, erényekkel, jó és rossz szokásokkal ruházza fel őket. Első sorban ez ragadott meg. Továbbá volt benne valami különleges, valami más: egyfajta bátorság sugárzott abból, ahogy Shirley-t szókimondónak, és szinte a férfiakkal egyenértékűnek ábrázolja. És hát a két Mr. Moore… már csak értük is érdemes volt elolvasni a könyvet.

+
>!
worsi A×SP

Charlotte Brontë neve elég garancia volt nekem 11 évvel ezelőtt, hogy megvegyem ezt a könyvet, de azóta se szántam rá magam az olvasására, visszariasztott, hogy 570 oldal apró betűkkel.
Bevallom, a felét most se könyvből olvastam el (ez egy féltégla), hanem a MEKről letöltve.
A címszereplőt nagyon lassan sikerült csak megkedvelnem, de akkor sem igazán. Jobban szerettem volna, ha a könyv címe Caroline. Shirley kicsit néha emlékeztetett Anne Shirley-re, de őt még mindig sokkal jobban szeretem.
Különben meg pont azt adta, amit vártam tőle, se többet, se kevesebbet.
Azért nem baj, hogy van saját példányom, egyszer lehet, hogy újra kézbe fogom venni. Vagy ha nem én, akkor majd a lányom.
(Shirley-nek meg igaza van ebben: http://moly.hu/idezetek/120265)

+
>!
Amilgade

Érdekes korrajzot kapunk az írónőtől. Bevallom azok a részek tetszettek a legjobban, amikor a kor társadalmi, illetve gazdasági problémáit olvashattam. Nagyszerű regény, a szereplők kedvesek, szerethetők.

+
>!
Amrita_noita I

Tulajdonképpen tévedésből olvastam, mert az Anne otthonra talál Anne Shirleyét kerestem. De az olvasónapló tanúsága szerint mégis nagyon tetszett.

9 hozzászólás
+
>!
SarahSparkle

Majdnem olyan jó, mint a Jane Eyre!

Legalábbis számomra. Ugyan a könyv kb. 3/4-ét villámsebességgel olvastam el, és emiatt kevésbé laposodott el a törénet, de számomra felüdülés volt újra Bronte-t olvasni ennyire élő és szórakoztató karakterekkel. Caroline lett az egyik kedvencem, hála a még nagyon elején lévő szövegeinekk, mikor a tanulás feleslegességeiről beszél :D Szóval jóban lennénk!

Nem kedvenc, de majdnem. De azért imádtam! (:

+
>!
mosolytó

Nem tudom. Szerettem is, meg nem is. Az elején majdnem abbahagytam. Kicsivel a közepe után is. Sőt, olyan 90 oldallal a vége előtt is majdnem. De ha ezt a három megingást leszámítjuk, voltak jó részek, igazából Caroline-t szerettem, Shirleyt nem mindig, a végén Martin jelenetei pedig roppantul szórakoztatóak voltak. Ha több Caroline lett volna, és kevesebb pap meg csata… jobbnak találtam volna.

+
>!
Mpattus

Nos. Több más által írt értkelésen is végigfutva, már-már attól tartok, ha szavakba öntöm őszinte véleményem erről a regényről, kövezés áldozatává is válhatok. (Ó, mily szörnyű a női sors). Azért mégis belevágok.

Bevallom őszintén, ha nem a Jane Eyre-t, majd a Villette-et olvastam volna elsőként Charlotte Brontëtól, hanem mondjuk a Shirley-t, ismeretségünk rövid véget ért volna. Így azonban volt némi rálátásom az írónő stílusára.

Az első két említett könyv negatívumai számomra pontosan a Shirley-ben csapódtak le, és kristályosodtak ki. Egyre erősebb bennem a kép, hogy Charlotte a karakterek megrajzolásában próbált nagyot alkotni (valamint az oldalszámok gyarapításában). Olyan apróságok, mint a logika, felépítés, arányok, események, cselekmény, mintha tökéletesen elkerülték volna a figyelmét. Ez a regény vontatott, unalmas, néhol önellentmondásos.

Igen, persze…méltathatjuk a választékos nyelvhasználatot, a költői tájábrázolásokat, stb. Szerintem, ez nem elég. Ez nem elég egy jó, lebilincselő regényhez – számomra. Persze, a tehetség meg-megvillan, de huzamosabb ideig csillogni nem képes. Még egyszer ismétlem: számomra. Amolyan üssünk el jó sok időt arra, hogy hosszú könyvet írjunk az ugyancsak sok szabadidővel rendelkező úrihölgyek számára. Bár meg akarja cáfolni a kor sztereotípiáit, mégis erősíti.


Népszerű idézetek

+
>!
mdmselle IP

Korban összeillünk? Ugyanabban az évben születtünk, ő tehát csak fiú még, én pedig már nő vagyok; minden tekintetben tíz évvel vagyok idősebb nála.

HARMINCHATODIK FEJEZET

Kapcsolódó szócikkek: Shirley Keeldar
+
>!
unknown

… a legfőbb emberi tudás önmagunkat ismerni, s a célt, ahová lépteink visznek.

1 hozzászólás
+
>!
Uzsonna 

Semmi sem finomít annyira, mint a szeretet.

Hatodik fejezet, Coriolanus, 78. oldal (Lazi, 2011.)

+
>!
Uzsonna 

Amit mondott, azt később éppoly kevéssé lehetett volna pontosan visszaadni, mint a hullócsillagok felvillanó fényét, a harmatcsepp csillogását, a felhők színét és formáját napnyugtakor, mint a csörgedező patak eliramló fodrainak villanásait.

Hatodik fejezet, Coriolanus, 82. oldal (Lazi, 2011.)

+
>!
Uzsonna 

A jókedv – úgy tűnik – éppannyira függ attól, hogy állnak a dolgok bennünk, mint attól, hogy állnak rajtunk kívül és körülöttünk.

Harmadik fejezet, Mr. Yorke, 32. oldal (Lazi, 2011.)

+
>!
Uzsonna 

Minden örömöt, melyet az élet ad, meg kell szolgálnunk, mielőtt igazán a miénk lehetne; s hogy milyen keményen kell megszolgálnunk, csak azok tudják, akik nagy dolgokért viaskodtak. Szíve vérének piros gyöngyeivel kell fizetnie a küzdőnek, mielőtt a győzelem koszorúját a homlokára teszik.

Hetedik fejezet, Tea a paplakban, 87. oldal (Lazi, 2011.)

+
>!
Uzsonna 

Az őszinteség sohasem nevetséges, mindig tiszteletreméltó.

Tizedik fejezet, Vénkisasszonyok, 164. oldal (Lazi, 2011.)

+
>!
Uzsonna 

Nem szoktam sietni, soha életemben nem siettem. A kapkodó emberek tűzforrón isszák a létezés nektárját, én úgy szeretem, ha hűvös, mint a harmat.

Harminchatodik fejezet, Feljegyzések a tanulószobában, 543. oldal (Lazi, 2011.)

1 hozzászólás
+
>!
Tündérmaci

-Feltétlenül kell a változás a boldogsághoz? – Igen. – Rokon értelmű fogalmak ezek? – Azt nem tudom, de úgy érzem, az egyhangúság és a halál csaknem ugyanaz.

Kapcsolódó szócikkek: Caroline Helstone · Rose Yorke
+
>!
mosolytó

Az őszinteség sohasem nevetséges, mindig tiszteletreméltó. Az igazságot – legyen az vallási vagy erkölcsi igazság –, akár szépen, jól megválasztott szavakkal szól hozzánk, akár nem, mindig mélységes tisztelettel kell hallgatnunk. Azok, akik nem tudják megkülönböztetni a képmutatást az őszinteségtől, sose merészeljenek nevetni, nehogy az a balszerencse érje őket, hogy rosszkor nevettek és kegyetlenek voltak, holott szellemesnek vélték magukat.

165. oldal (Európa 1977)


Hasonló könyvek címkék alapján


Ha tetszett a könyv, olvasd el ezeket is