Jane Eyre 91% 1108 csillagozás

Még általánosban olvastam, szép emlék. Egy nap betegnek tettettem magam, hogy ne kelljen suliba menni, már nagyon kíváncsi voltam a végére…

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Imádom ezt a könyvet!
Mindenki egyik kedvenc regényét, a romantikus, gótikus, szívfájdító, szépséges Jane Eyre-t ideje újra felfedezni. Meghatározó élmény lehet mindenkinek, aki elolvassa.
Ha van lehetőség a választásra, akkor nem ajánlanám senkinek sem Ruzitska Mária idejétmúlt és nehezen olvasható magyarítását, sem pedig az ebből Szász Imre által A lowoodi árva címen készített átdolgozást, amely épp a narráció különlegességeit és Jane egyedi stílusának csapongását irtotta ki a rövidített ifjúsági változatból.
Ehelyett N. Kiss Zsuzsa csoda jó, az Ulpius kiadónál megjelent fordítását adnám mindenki kezébe, különösen azokéba, akik úgy emlékeznek a Jane Eyre-re, mint amiben sokat nyafogtak és szenteskedtek. Az új fordításban mindennél jobban látszik, milyen (ma is) modern, határozott és különleges egyéniséget rajzolt meg Charlotte Brontë Jane alakjában: valakit, aki alázatossággal tudja ellensúlyozni makacs igazságszeretetét, kitartással párosítja a szorgalmat, titkos reménnyel a realista és praktikus életfelfogást és modern, őszinte hittel a bigottságtól való irtózást. Valamint az új fordításból az is kiderül, hogy Mr. Rochester és Jane látszólag ártatlan csevegései és úr-szolga, férfi-nő vitái mennyi rejtett erotikát és kirobbanásra váró, elfojtott érzelmet rejtegetnek. Mintha a mű nem is 1847-ben jelent volna meg először. Igazi, felpezsdítő szellemi kaland az ósdi, papírszáraz lányregényszellem helyett. Vagyis ízig-vérig Charlotte Brontë.

Olyan, mint egy szarul összerakott bobpálya. Hogy úgy indul, hogy „áááááááááá” – tudod, ilyen lentről fölfelé emelkedő modulációval –, aztán mégis úgy végződik, olyan legyintősen-bosszúsan, hogy „ááh”.
Az a baj, hogy ez egy ilyen többkörös pálya. És minden körnél azt hiszem, hogy most majd meglesz a naaagykanyar, mert olyan vagyok, mint az optimista kisgyerek a viccben. Aztán nem lesz meg.
Mondom ezt mindamellett, hogy letehetetlen. Hát bocs.

Én személy szerint szerelmes lettem ebbe a könyvbe. Nem tudom pontosan megfogalmazni, mi fogott meg ennyire, talán az, hogy végre nem egy gyönyörű úrilány szerelméről regél az író, hanem egy csúnyácska, társadalmi rangját tekintve igen alacsonyan levő nevelőnőéről. Külön kiemelném Mr. Rochester és Jane párbeszédeit, amik, – lássuk be, – elég csöpögősre sikeredtek, de engem sikerült megríkatniuk. Hiába, nő vagyok…

Félve vettem a kezembe ezt a könyvet, hogy esetleg nem fog tetszeni, nem fog magával ragadni, és úgy kell majd átrágnom magamat rajta. Ennél kellemesebbet nem is csalódhattam volna. Egyszerűen azt kell, hogy mondjam: IMÁDTAM! Teljesen oda vagyok érte, faltam minden szavát. Hiába ismertem már a történetet, ugyanúgy magával ragadott, és vártam, hogy mi fog történni, bár ebben közre játszott az is, hogy az emlékeim már megkoptak.
Egy két prédikációnál pl. St. John szónoklatainál kalandozott csak el a gondolatom, de aztán visszatereltem. Nagyon szerettem a tájleírásokat olvasni. A kedvenc részeim pedig Jane és Mr Rochester között folytatott párbeszédek voltak. Teljesen oda vagyok értük, mindegyik után arra vártam, hogy végre újra beszéljenek.
Jane karakterét nagyon megszerettem, és Rochesterét is, bár először nem tudtam hogyan viszonyuljak hozzá, kedvelem-e, vagy sem, de végül igen, nagyon is kedvelem, bármilyen is legyen. A kedves mellékszereplőket is kedveltem. St. John karakterét először kedveltem, aztán már nem, és a végén se tudta visszalopni magát a szívembe.

Bizton állíthatom, hogy lesz még a kezemben ez a könyv, mert kedvencek között szerepel mostantól :)

Nagyon imádtam, nem tudtam letenni. Nem gondoltam, hogy ennyire tetszeni fog. Egész éjszaka olvastam. :) Jane és Mr. Rochester kapcsolata nagyon izgalmas volt.

Nem rajongok a régi korok romantikájáért, főleg könyvekben nem. A filmeket sokszor láttam már, és tetszettek, de így is sok idő kellett ahhoz, hogy rászánjam magam a könyvre, mert féltem, hogy nem fog tetszeni. De ez alaptalannak bizonyult, ugyanis elejétől a végéig magával ragadott a könyv. Jane karakterét nagyon megszerettem, bár néha kissé zavaró volt, hogy ennyire szürkének, és jelentéktelennek érzi magát. A másik főszereplő Mr. Rochester karaktere is tetszett, minden mogorvasága ellenére is. A történet csodálatos volt, és nagyon örülök, hogy elolvastam.

Most olvastam először, eddig teljesen ismeretlen volt a történet, filmfeldogozását sem láttam, bár éppen a tavaly (2011-ben) készült filmadaptáció miatt döntöttem úgy, hogy még az idén mindenképpen elolvasom, mielőtt megnézem a filmet.
Egy viktoriánus nevelőnőről szóló fejlődésregényre számítottam, a kötelező romantikus szállal és végkifejlettel. De a Jane Eyre ennél sokkal többet nyújt.
Először is már a legelejétől fogva nagyon olvasmányos, nincsenek fölöslegesen húzott-nyúzott események, leírások, üres párbeszédek. Aztán Jane Eyre nagyon rokonszenves szereplő, tanult, eszes, tehetséges (rajztudása irigylésre méltó), nem elfogult sem önmaga, sem másokkal szemben, kiválló megfigyelő, szeret tanulni, tovább képezni magát, és bámulatos erkölcsi tartással rendelkezik, a jelentéktelen külső számomra a rejtett szépség szinonimája. Mr. Rochester is nagyon érdekes karakter: büszke, erős, és határozott jellem, de szeszélyes és szenvedélyes, cinikus és lázadó is, igazi byroni hős.

Nem várt, de üdítő „különcségei” a regénynek a gótikus elemek, a kísértetekre tett utalások, a rejtélyes hangok, álmok és víziók. Meglepő volt Jane és Mr. Rochester újszerű gondolkodásmódja a társadalmi, vagyonbeli és nemi különbségekről, ezek semmibe vevése, a regény megjelenésénk idején ezek még, leglábbis a többség számára, biztosan megbotránkoztató gondolatok és eszmék lehettek.

Voltak olyan fordulatok amelyeket, sajnos, előre kitaláltam (pl. a jövendőmondó cigányné, és a padlásszoba rejtélye), ezek rontottak az olvasmányélményen.
A regény vége kicsit elsietettnek, és kevésbé hitelesnek hatott: a véletlen rátalálás a rokonokra, a nem várt örökség; Thornfield elhagyása után nagyon reméltem, hogy az írónő másfajta tapasztalatokkal is gazdagítja hősnőjét: pl. utazással. De az új szereplők és helyzetek bőven kárpótolnak, és alkalmat adnak Jane-nek egy másfajta életcél és szerelem megtapasztalására, lehetőséget kínálnak a választásra.
Mindent összevetve a regény sokkal jobb, összetettebb, mint amire számítottam, a kötelezők közé sorolom*.

(* főleg azok számára, akik, mint Diana Rivers a regényben, enciklopédikus olvasási programot követnek )

Borzasztóan tetszett!
Néhol csöppet unalmas volt, és sokáig olvastam, de befejeztem, és imádom. :))
És Mr. Rochester… *.*

Tegnap délután kb. a felénél tartottam, az"ijesztő" részeknél mindig letettem egy kicsit, hogy megnyugodjak, de aztán nem bírtam magammal és még az éjjel befejeztem. Értékelést szándékosan nem írtam róla azonnal, kicsit hagytam leülepedni a dolgot. Nagyon tetszett, eddig ez az egyik legmeghatározóbb könyvélményem. Nem szoktam könyven sírni, vizuális alkat vagyok, a szemmellátható dolgok jobban felzaklatnak, de Jane Eyre esetében néha nem bírtam magammal, aztán 10 oldallal később meg már kacagtam az elmés replikáin. Imádom na….