A regényirodalom egyik legmegrendítőbb, felejthetetlen lányalakja Jane Eyre, Charlotte Bronte remekművének ifjú hősnője. Az ő életútját kísérve járjuk be Anglia vadregényes tájait, gazdag kastélyainak fényes termeit, a kietlen árvaházak fagyos szobáit, az angol tájak erdeit, hangafüves mezőségeit. A bátor és tiszta, önmagához és szerelméhez mindig hű Jane Eyre vezeti el a XIX. század Angliájának világába az olvasót, aki az ő tisztán látó szemével figyelheti a kastélyok színesen kavargó társasági életét és a színes kavargás mögött megbúvó könyörtelen önzést. S mire az olvasó a regény végére ér, a hősnővel együtt örül a rendíthetetlen hűség jutalmának: a tiszta szerelem diadalának. Charlotte Bronte remekművét Kondor Lajos grafikusművész szép illusztrációi díszítik.
Címkék
Most olvassa
Várólistán
Kívánságlistán
Elcserélné vagy eladná
Top értékelések
Olyan, mint egy szarul összerakott bobpálya. Hogy úgy indul, hogy "áááááááááá" – tudod, ilyen lentről fölfelé emelkedő modulációval –, aztán mégis úgy végződik, olyan legyintősen-bosszúsan, hogy "ááh".
Az a baj, hogy ez egy ilyen többkörös pálya. És minden körnél azt hiszem, hogy most majd meglesz a naaagykanyar, mert olyan vagyok, mint az optimista kisgyerek a viccben. Aztán nem lesz meg.
Mondom ezt mindamellett, hogy letehetetlen. Hát bocs.
Nekem az a fő bajom vele, hogy szörnyen túlírt, valószínűtlen a cselekmény, és all in all giccses. Ráadásul hiányzik benne az a humor, ami pl. Austen könyveit olyan igazán zseniálissá teszi.
A legjobb "jányregény",amit valaha is írtak.Az összes többi Bronte,összes többi könyve együtt sem ér a nyomába.Nem az a csöpögős-tipikus limonádé,amiről azt hiszik ( vajon miért :DD),hogy a nők többsége kajálja.Nem giccses,má' mér lenne az??A giccs könyvben a ponyva.Mint. pl. Danielle Steel ( bocs a rajongóktól).Az Üvöltő szelek már az elején összezavarja az olvasót,a misztikuma erőltetett és erőszakos.Itt egy letisztult,kerek történetet kapunk,pont annyi indulati és érzelmi mondanivalóval,amennyire szükség van.Bár tény,hogy a 3.harmad nélkül is kerek lehetett volna a történet.
rengeteget sírtam, izgultam, át tudtam magam adni a cselekmény folyásának
nem egy összecsapott tipikusan csöpögős lányregény, egy romantikus, szívszaggató, néhol hátborzongató , jól felépített történet- bármelyik korosztálynak ajánlható
A Franco Zeffirelli rendezte film után olvastam el a könyvet, és édesanyám kedvenc regénye is egyben, ami még hozzásegített hogy kezembe vegyem … Nagyon megszerettem, és az egyik nagy kedvencemmé vált. Nagyon szépen fogalmaz a szerző, gyönyörűek a tájleírások, személyleírások, maguk a gondolatok …
nekem nagyon tetszett a könyv, rég olvastam, így most többet nem is írok…
Annak idején barátnőm ajánlására olvastam el, mivel azt mondta, hogy igazán félelmetes. Akkoriban nagyon vágytam a borzongásra, nekifogtam hát.
És hogy megkaptam-e amit akartam?
Még annál is többet, egy örök könyvélményt.
13 évesen tetszett, már csak a világ miatt is, amit bemutatott. Aztán elolvastam az Üvöltő szeleket. Ma azt gondolom, Jane alakja szerethető, és ez a könyv pozitívumaiként sorolható – és ez a sor nem túl hosszú.
Top idézetek
Az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy huzamosabb időn át haragudjunk az emberekre, és mindent elraktározzunk, ami fáj.
A sors az arcvonásokban van megírva, a homlokon, szemekben, a szemek körül és a száj vonalában.
Tizennyolcadik fejezet
Az ő társaságában éreztem csak igazán, hogy élek, benne élek, és ő bennem él.
Sokkal okosabb, ha az ember türelmesen elviseli azt, ami csak neki fáj, mint ha hirtelenében olyasmit tesz, aminek káros következményeit mások is megsínylik.
Hatodik fejezet
Gyöngeségre és oktalanságra vall, ha valaki azt mondja, hogy nem tudja elviselni, amit a sors reá mért.
Milyen jó lenne, ha most nagyobb fájdalom nélkül meg lehetne halni.
… s a hiba beismerése már nagy lépés a javulás útján
Huszonkilencedik fejezet
Magát szeretem, maga kis kobold, így szeretem, ahogy van, mit bánom én, hogy szegény és jelentéktelen, hogy kicsi és csúnya! Imádom magát, Jane!
Huszonharmadik fejezet
Mihelyt biztos voltam benne, hogy észrevétlenül megfigyelhetem, tekintetemet szinte delejes árammal vonta magára az arca. Nem tudtam a szememnek parancsolni. Néztem őt, néztem, és örömöm telt abban, hogy nézhetem, fájdalmas, nagy örömöm. Úgy voltam vele, mint a szomjan haló ember, aki végre kutat talál, s bár tudja, hogy a kút vize mérgezett, mégis nagy kortyokkal iszik belőle.
Milyen igaz az a mondás, hogy "szép az, amit szépnek látunk"! Mr. Rochester színtelen, olajbarna arca, tömör, szögletes homloka, előreugró fekete szemöldöke, mélyen ülő szeme, kemény arcvonásai, keserű szája – mindez csupa erély, akarat, elszántság – a szépség közismert törvényei alapján egyáltalán nem voltak szépek, de az én szememben ő több volt, mint szép, mert érdekelt, és mert teljesen hatása alá kerültem. Érzéseimnek sem tudtam többé parancsolni. Nem akartam szeretni őt, az olvasó jól tudja, hogy ki akartam irtani szívemből a szerelem csíráját is, de most, hogy újra láttam, ezek a csírák új erőre kaptak, kizöldültek. Szeretnem kellett, pedig rám se nézett.
178-179.
Legtöbbször úgy van az életben, hogy ami után sokáig, sóvárogva vágyakozunk, későn kapjuk meg.
Külső linkek
Ha tetszett ez a könyv, akkor ezeket is olvasd el
Hasonló könyvek címkék alapján
- Jane Austen: Emma
- Jane Austen: Értelem és érzelem
- Emily Brontë: Üvöltő szelek
- Ian McEwan: Vágy és vezeklés
- Lev Tolsztoj: Anna Karenina
- Karen Blixen: Volt egy farmom Afrikában
- Jane Austen: Büszkeség és balítélet
- Margaret Mitchell: Elfújta a szél
- Jane Austen: A mansfieldi kastély
- Jane Austen: A klastrom titka
Akiknek ez a kedvence, még ezeket szeretik
- Jane Austen: Büszkeség és balítélet
- Szabó Magda: Abigél
- Emily Brontë: Üvöltő szelek
- Gabriel García Márquez: Száz év magány
- Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
- Stephenie Meyer: Twilight – Alkonyat
- Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita
- Margaret Mitchell: Elfújta a szél
- J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
- J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
