Jane Eyre 850 vélemény

















Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A regény címszereplője koldusszegény árvalány, akit nagynénje nevel. Kapcsolatukat számos konfliktus tarkítja, így Jane idővel egy nevelőintézetbe kerül Lowoodba. Az állandó koplalás és hideg, valamint az intézet rideg, szigorú szabályai nem könnyítik meg az érzékeny, szeretetre éhes kislány helyzetét. Kis idő elteltével azonban barátokra tesz szert, ez erőt ad neki a benti élethez és a tanuláshoz is, olyannyira, hogy hamarosan osztályelső, majd évek múltán tanítónő lesz. Ezt az állását feladja, amikor nevelőnőnek szegődik Mr. Rochesterhez, annak kislánya mellé. Itt nyugalomra és elfogadásra lel, sőt szerelemre is, de egy felfedezésre váró titok árnyékot vet minderre…
Az árnyalt, finom jellemábrázolás, a pompás stílus és szerkesztés méltán biztosítja a regény előkelő helyét a világirodalom klasszikusai között és az Olvasók szívében egyaránt.
| Kiadás | ISBN | Oldal | Fordította | Illusztrálta | |
|---|---|---|---|---|---|
| 476 | Ruzitska Mária, Görgey Gábor | Ugrás | |||
| Európa Könyvkiadó, 1962 | 466 | Ruzitska Mária | Ugrás | ||
| 862 | Ruzitska Mária | Ugrás | |||
| Európa, 1968 | 496 | Ruzitska Mária, Görgey Gábor | Ugrás | ||
| 494 | Ruzitska Mária, Görgey Gábor | Ugrás | |||
| Európa Könyvkiadó, 1970 | 448 | Ruzitska Mária, Görgey Gábor | Ugrás | ||
| 450 | Ruzitska Mária, Görgey Gábor | Ugrás | |||
| 450 | Ruzitska Mária, Görgey Gábor | Ugrás | |||
| 9630708159 | 430 | Ruzitska Mária | Ugrás | ||
| 566 | Ruzitska Mária - Görgey Gábor | Ugrás | |||
| 9630753332 | 566 | Ruzitska Mária | Ugrás | ||
| 963957827 | 608 | Ruzitska Mária | Ugrás | ||
| 9789632540245 | 564 | N. Kiss Zsuzsa | Ugrás | ||
| 9789639578279 | 608 | Ruzitska Mária | Ugrás | ||
| 9789632671321 | 472 | Ruzitska Mária | Ugrás |

Most olvassa 38
Várólistán 214
Kívánságlistán 55
Elcserélné vagy eladná
Aktuális kihívások
| Kihívás | Résztvevők | Véget ér | |
|---|---|---|---|
| DIVERSITY – A változatosság gyönyörködtet ( KBL) | ★ | 4 | 2012. május 18., 20:00 |
| Olvassunk Brontë-könyveket! | ★ | 405 | 2012. december 31., 19:00 |
| 2011 legjobb könyvei (csak szórakoztató irodalom) | ★ | 67 | 2013. február 28., 23:59 |
| Név a címben | ★ | 249 | 2013. április 30., 23:59 |
| Éljen az ifjú pár! | ★ | 139 | 2013. december 17., 23:59 |
| Akarsz NAGY lenni? | ★★★ | 241 | 2013. december 31., 23:59 |
| 1001 könyv, amit… | ★★★ | 171 | 2016. december 31., 21:00 |
Népszerű értékelések
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Imádom ezt a könyvet!
Mindenki egyik kedvenc regényét, a romantikus, gótikus, szívfájdító, szépséges Jane Eyre-t ideje újra felfedezni. Meghatározó élmény lehet mindenkinek, aki elolvassa.
Ha van lehetőség a választásra, akkor nem ajánlanám senkinek sem Ruzitska Mária idejétmúlt és nehezen olvasható magyarítását, sem pedig az ebből Szász Imre által A lowoodi árva címen készített átdolgozást, amely épp a narráció különlegességeit és Jane egyedi stílusának csapongását irtotta ki a rövidített ifjúsági változatból.
Ehelyett N. Kiss Zsuzsa csoda jó, az Ulpius kiadónál megjelent fordítását adnám mindenki kezébe, különösen azokéba, akik úgy emlékeznek a Jane Eyre-re, mint amiben sokat nyafogtak és szenteskedtek. Az új fordításban mindennél jobban látszik, milyen (ma is) modern, határozott és különleges egyéniséget rajzolt meg Charlotte Brontë Jane alakjában: valakit, aki alázatossággal tudja ellensúlyozni makacs igazságszeretetét, kitartással párosítja a szorgalmat, titkos reménnyel a realista és praktikus életfelfogást és modern, őszinte hittel a bigottságtól való irtózást. Valamint az új fordításból az is kiderül, hogy Mr. Rochester és Jane látszólag ártatlan csevegései és úr-szolga, férfi-nő vitái mennyi rejtett erotikát és kirobbanásra váró, elfojtott érzelmet rejtegetnek. Mintha a mű nem is 1847-ben jelent volna meg először. Igazi, felpezsdítő szellemi kaland az ósdi, papírszáraz lányregényszellem helyett. Vagyis ízig-vérig Charlotte Brontë.
Félve vettem a kezembe ezt a könyvet, hogy esetleg nem fog tetszeni, nem fog magával ragadni, és úgy kell majd átrágnom magamat rajta. Ennél kellemesebbet nem is csalódhattam volna. Egyszerűen azt kell, hogy mondjam: IMÁDTAM! Teljesen oda vagyok érte, faltam minden szavát. Hiába ismertem már a történetet, ugyanúgy magával ragadott, és vártam, hogy mi fog történni, bár ebben közre játszott az is, hogy az emlékeim már megkoptak.
Egy két prédikációnál pl. St. John szónoklatainál kalandozott csak el a gondolatom, de aztán visszatereltem. Nagyon szerettem a tájleírásokat olvasni. A kedvenc részeim pedig Jane és Mr Rochester között folytatott párbeszédek voltak. Teljesen oda vagyok értük, mindegyik után arra vártam, hogy végre újra beszéljenek.
Jane karakterét nagyon megszerettem, és Rochesterét is, bár először nem tudtam hogyan viszonyuljak hozzá, kedvelem-e, vagy sem, de végül igen, nagyon is kedvelem, bármilyen is legyen. A kedves mellékszereplőket is kedveltem. St. John karakterét először kedveltem, aztán már nem, és a végén se tudta visszalopni magát a szívembe.
Bizton állíthatom, hogy lesz még a kezemben ez a könyv, mert kedvencek között szerepel mostantól :)
4 kommentOlyan, mint egy szarul összerakott bobpálya. Hogy úgy indul, hogy „áááááááááá” – tudod, ilyen lentről fölfelé emelkedő modulációval –, aztán mégis úgy végződik, olyan legyintősen-bosszúsan, hogy „ááh”.
Az a baj, hogy ez egy ilyen többkörös pálya. És minden körnél azt hiszem, hogy most majd meglesz a naaagykanyar, mert olyan vagyok, mint az optimista kisgyerek a viccben. Aztán nem lesz meg.
Mondom ezt mindamellett, hogy letehetetlen. Hát bocs.
Még általánosban olvastam, szép emlék. Egy nap betegnek tettettem magam, hogy ne kelljen suliba menni, már nagyon kíváncsi voltam a végére…
1 kommentÉn személy szerint szerelmes lettem ebbe a könyvbe. Nem tudom pontosan megfogalmazni, mi fogott meg ennyire, talán az, hogy végre nem egy gyönyörű úrilány szerelméről regél az író, hanem egy csúnyácska, társadalmi rangját tekintve igen alacsonyan levő nevelőnőéről. Külön kiemelném Mr. Rochester és Jane párbeszédeit, amik, – lássuk be, – elég csöpögősre sikeredtek, de engem sikerült megríkatniuk. Hiába, nő vagyok…
Nem rajongok a régi korok romantikájáért, főleg könyvekben nem. A filmeket sokszor láttam már, és tetszettek, de így is sok idő kellett ahhoz, hogy rászánjam magam a könyvre, mert féltem, hogy nem fog tetszeni. De ez alaptalannak bizonyult, ugyanis elejétől a végéig magával ragadott a könyv. Jane karakterét nagyon megszerettem, bár néha kissé zavaró volt, hogy ennyire szürkének, és jelentéktelennek érzi magát. A másik főszereplő Mr. Rochester karaktere is tetszett, minden mogorvasága ellenére is. A történet csodálatos volt, és nagyon örülök, hogy elolvastam.
Tegnap délután kb. a felénél tartottam, az"ijesztő" részeknél mindig letettem egy kicsit, hogy megnyugodjak, de aztán nem bírtam magammal és még az éjjel befejeztem. Értékelést szándékosan nem írtam róla azonnal, kicsit hagytam leülepedni a dolgot. Nagyon tetszett, eddig ez az egyik legmeghatározóbb könyvélményem. Nem szoktam könyven sírni, vizuális alkat vagyok, a szemmellátható dolgok jobban felzaklatnak, de Jane Eyre esetében néha nem bírtam magammal, aztán 10 oldallal később meg már kacagtam az elmés replikáin. Imádom na….
Nagyon lassan haladtam vele, mert ez eleje nem tetszett, de aztán egyre jobban magába szippantott a történet. Drukkoltam Jane-nek, hogy a szerelme viszonzott legyen és végre része lehessen egy kis boldogságban.
4 kommentUtólagos meglátással, kétszeri olvasás után továbbra is nagyon szépen megírt, jól kigondolt és izgalmas történetnek tartom. Sokkal jobb, mint a Villette. Nagyon drukkoltam Jane-nek, bár nem sok szereplő volt, akivel szimpatizáltam.
Zsenge leánykoromban olvastam először és persze, hogy csupa szuperlatívusz maradt meg bennem. Akkor még erősebbek voltak az idegeim. Most meg voltak olyan részek, főleg az elején és a vége felé, amikor már megőrültem, nem, ennyi emóciót nem bír el az én kis lelkem! Persze az is sokat adott hozzá, hogy a(z orosz) hangoskönyvet felolvasó színésznő is úgy beleélte magát, mintha ő maga lenne Charlotte, és éppen most olvasná fel az új regényét a nővéreinek a kandalló pislákoló fényénél egy téli éjszakán, ott a semmi közepén. Hu-hú, kíméljetek meg ettől az elsöprő szenvedélytől, én ehhez kicsi vagyok és… és cinikus. A lelkem mélyén lakozó örökké vartyogó öregasszony sokat vartyogott, hogy na, szegény világ végén élő vénkisasszony nagyon ki van már éhezve egy kis… érzelemre. Minden túlfűtött szenvedélyét beleírta, szinte lángolnak a szavak. Ez a szelerem, kérem, nem nyállal, hanem tűzzel van megírva. Jár az 5 csillag.
33 kommentNépszerű idézetek
Az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy huzamosabb időn át haragudjunk az emberekre, és mindent elraktározzunk, ami fáj.
Magát szeretem, maga kis kobold, így szeretem, ahogy van, mit bánom én, hogy szegény és jelentéktelen, hogy kicsi és csúnya! Imádom magát, Jane!
Huszonharmadik fejezet
Az ő társaságában éreztem csak igazán, hogy élek, benne élek, és ő bennem él.
A sors az arcvonásokban van megírva, a homlokon, szemekben, a szemek körül és a száj vonalában.
Tizennyolcadik fejezet
Szerető szem kell hozzá, semmi egyéb. Aki szeretettel nézi az arcát, az szépnek fogja találni. Azt is mondhatnám, hogy a férfias erő és bátorság nagyobb hatalom, mint a szépség.
22. fejezet, 231. oldal Európa Könyvkiadó
Legtöbbször úgy van az életben, hogy ami után sokáig, sóvárogva vágyakozunk, későn kapjuk meg.
Sokkal okosabb, ha az ember türelmesen elviseli azt, ami csak neki fáj, mint ha hirtelenében olyasmit tesz, aminek káros következményeit mások is megsínylik.
Hatodik fejezet
Milyen jó lenne, ha most nagyobb fájdalom nélkül meg lehetne halni.
– És mi a pokol? Meg tudnád nekem mondani, hogy mi a pokol?
– Egy nagy verem, ahol tűz ég.
– És szeretnél beleesni abba a verembe, és örökké ott égni?
– Nem szeretnék, uram.
– Mit kell tenned, hogy ezt elkerülhesd?
Egy pillanatig gondolkoztam, s mikor megszólaltam, helytelenül válaszoltam:
– Vigyáznom kell az egészségemre, nehogy meghaljak.
Mihelyt biztos voltam benne, hogy észrevétlenül megfigyelhetem, tekintetemet szinte delejes árammal vonta magára az arca. Nem tudtam a szememnek parancsolni. Néztem őt, néztem, és örömöm telt abban, hogy nézhetem, fájdalmas, nagy örömöm. Úgy voltam vele, mint a szomjan haló ember, aki végre kutat talál, s bár tudja, hogy a kút vize mérgezett, mégis nagy kortyokkal iszik belőle.
Milyen igaz az a mondás, hogy „szép az, amit szépnek látunk”! Mr. Rochester színtelen, olajbarna arca, tömör, szögletes homloka, előreugró fekete szemöldöke, mélyen ülő szeme, kemény arcvonásai, keserű szája – mindez csupa erély, akarat, elszántság – a szépség közismert törvényei alapján egyáltalán nem voltak szépek, de az én szememben ő több volt, mint szép, mert érdekelt, és mert teljesen hatása alá kerültem. Érzéseimnek sem tudtam többé parancsolni. Nem akartam szeretni őt, az olvasó jól tudja, hogy ki akartam irtani szívemből a szerelem csíráját is, de most, hogy újra láttam, ezek a csírák új erőre kaptak, kizöldültek. Szeretnem kellett, pedig rám se nézett.
178-179.











