Jane Eyre 90% 850 vélemény

Imádom ezt a könyvet!
Mindenki egyik kedvenc regényét, a romantikus, gótikus, szívfájdító, szépséges Jane Eyre-t ideje újra felfedezni. Meghatározó élmény lehet mindenkinek, aki elolvassa.
Ha van lehetőség a választásra, akkor nem ajánlanám senkinek sem Ruzitska Mária idejétmúlt és nehezen olvasható magyarítását, sem pedig az ebből Szász Imre által A lowoodi árva címen készített átdolgozást, amely épp a narráció különlegességeit és Jane egyedi stílusának csapongását irtotta ki a rövidített ifjúsági változatból.
Ehelyett N. Kiss Zsuzsa csoda jó, az Ulpius kiadónál megjelent fordítását adnám mindenki kezébe, különösen azokéba, akik úgy emlékeznek a Jane Eyre-re, mint amiben sokat nyafogtak és szenteskedtek. Az új fordításban mindennél jobban látszik, milyen (ma is) modern, határozott és különleges egyéniséget rajzolt meg Charlotte Brontë Jane alakjában: valakit, aki alázatossággal tudja ellensúlyozni makacs igazságszeretetét, kitartással párosítja a szorgalmat, titkos reménnyel a realista és praktikus életfelfogást és modern, őszinte hittel a bigottságtól való irtózást. Valamint az új fordításból az is kiderül, hogy Mr. Rochester és Jane látszólag ártatlan csevegései és úr-szolga, férfi-nő vitái mennyi rejtett erotikát és kirobbanásra váró, elfojtott érzelmet rejtegetnek. Mintha a mű nem is 1847-ben jelent volna meg először. Igazi, felpezsdítő szellemi kaland az ósdi, papírszáraz lányregényszellem helyett. Vagyis ízig-vérig Charlotte Brontë.

Félve vettem a kezembe ezt a könyvet, hogy esetleg nem fog tetszeni, nem fog magával ragadni, és úgy kell majd átrágnom magamat rajta. Ennél kellemesebbet nem is csalódhattam volna. Egyszerűen azt kell, hogy mondjam: IMÁDTAM! Teljesen oda vagyok érte, faltam minden szavát. Hiába ismertem már a történetet, ugyanúgy magával ragadott, és vártam, hogy mi fog történni, bár ebben közre játszott az is, hogy az emlékeim már megkoptak.
Egy két prédikációnál pl. St. John szónoklatainál kalandozott csak el a gondolatom, de aztán visszatereltem. Nagyon szerettem a tájleírásokat olvasni. A kedvenc részeim pedig Jane és Mr Rochester között folytatott párbeszédek voltak. Teljesen oda vagyok értük, mindegyik után arra vártam, hogy végre újra beszéljenek.
Jane karakterét nagyon megszerettem, és Rochesterét is, bár először nem tudtam hogyan viszonyuljak hozzá, kedvelem-e, vagy sem, de végül igen, nagyon is kedvelem, bármilyen is legyen. A kedves mellékszereplőket is kedveltem. St. John karakterét először kedveltem, aztán már nem, és a végén se tudta visszalopni magát a szívembe.

Bizton állíthatom, hogy lesz még a kezemben ez a könyv, mert kedvencek között szerepel mostantól :)

Olyan, mint egy szarul összerakott bobpálya. Hogy úgy indul, hogy „áááááááááá” – tudod, ilyen lentről fölfelé emelkedő modulációval –, aztán mégis úgy végződik, olyan legyintősen-bosszúsan, hogy „ááh”.
Az a baj, hogy ez egy ilyen többkörös pálya. És minden körnél azt hiszem, hogy most majd meglesz a naaagykanyar, mert olyan vagyok, mint az optimista kisgyerek a viccben. Aztán nem lesz meg.
Mondom ezt mindamellett, hogy letehetetlen. Hát bocs.

Még általánosban olvastam, szép emlék. Egy nap betegnek tettettem magam, hogy ne kelljen suliba menni, már nagyon kíváncsi voltam a végére…

Én személy szerint szerelmes lettem ebbe a könyvbe. Nem tudom pontosan megfogalmazni, mi fogott meg ennyire, talán az, hogy végre nem egy gyönyörű úrilány szerelméről regél az író, hanem egy csúnyácska, társadalmi rangját tekintve igen alacsonyan levő nevelőnőéről. Külön kiemelném Mr. Rochester és Jane párbeszédeit, amik, – lássuk be, – elég csöpögősre sikeredtek, de engem sikerült megríkatniuk. Hiába, nő vagyok…

Nem rajongok a régi korok romantikájáért, főleg könyvekben nem. A filmeket sokszor láttam már, és tetszettek, de így is sok idő kellett ahhoz, hogy rászánjam magam a könyvre, mert féltem, hogy nem fog tetszeni. De ez alaptalannak bizonyult, ugyanis elejétől a végéig magával ragadott a könyv. Jane karakterét nagyon megszerettem, bár néha kissé zavaró volt, hogy ennyire szürkének, és jelentéktelennek érzi magát. A másik főszereplő Mr. Rochester karaktere is tetszett, minden mogorvasága ellenére is. A történet csodálatos volt, és nagyon örülök, hogy elolvastam.

Tegnap délután kb. a felénél tartottam, az"ijesztő" részeknél mindig letettem egy kicsit, hogy megnyugodjak, de aztán nem bírtam magammal és még az éjjel befejeztem. Értékelést szándékosan nem írtam róla azonnal, kicsit hagytam leülepedni a dolgot. Nagyon tetszett, eddig ez az egyik legmeghatározóbb könyvélményem. Nem szoktam könyven sírni, vizuális alkat vagyok, a szemmellátható dolgok jobban felzaklatnak, de Jane Eyre esetében néha nem bírtam magammal, aztán 10 oldallal később meg már kacagtam az elmés replikáin. Imádom na….

Nagyon lassan haladtam vele, mert ez eleje nem tetszett, de aztán egyre jobban magába szippantott a történet. Drukkoltam Jane-nek, hogy a szerelme viszonzott legyen és végre része lehessen egy kis boldogságban.

Utólagos meglátással, kétszeri olvasás után továbbra is nagyon szépen megírt, jól kigondolt és izgalmas történetnek tartom. Sokkal jobb, mint a Villette. Nagyon drukkoltam Jane-nek, bár nem sok szereplő volt, akivel szimpatizáltam.

Zsenge leánykoromban olvastam először és persze, hogy csupa szuperlatívusz maradt meg bennem. Akkor még erősebbek voltak az idegeim. Most meg voltak olyan részek, főleg az elején és a vége felé, amikor már megőrültem, nem, ennyi emóciót nem bír el az én kis lelkem! Persze az is sokat adott hozzá, hogy a(z orosz) hangoskönyvet felolvasó színésznő is úgy beleélte magát, mintha ő maga lenne Charlotte, és éppen most olvasná fel az új regényét a nővéreinek a kandalló pislákoló fényénél egy téli éjszakán, ott a semmi közepén. Hu-hú, kíméljetek meg ettől az elsöprő szenvedélytől, én ehhez kicsi vagyok és… és cinikus. A lelkem mélyén lakozó örökké vartyogó öregasszony sokat vartyogott, hogy na, szegény világ végén élő vénkisasszony nagyon ki van már éhezve egy kis… érzelemre. Minden túlfűtött szenvedélyét beleírta, szinte lángolnak a szavak. Ez a szelerem, kérem, nem nyállal, hanem tűzzel van megírva. Jár az 5 csillag.