Félholtak (Joe Pitt esetei 1.) 76% 103 csillagozás

Mintha a Sin City-t vámpírokkal írta volna meg Fluor Tomi.

(nahát!kilóg a keret a keretből!)
Ez már tényleg bloody good book volt! írnék idézetet, de mind mocskos lenne, úgyhogy mellőzöm…Szeretem ezt a konkrét stílust, nem agyonbonyolított körmondatok, pofámba vágó megfogalmazások és vér, erőszak mindenütt.
Szórakoztató irodalom volt! Semmi enyelgés, az érzések is realisták, a téma végig leköti az embert.

A vámpíros-zombis körítés alatt iszonyú klasszikus krimistruktúrát használ, van benne egy kis Ross MacDonald (szétrohadt milliomoscsalád elkószált tinilánnyal), egy kis Mickey Spillane (a nyomozás verések és megveretések sorozata), ehhez jön a frappánsan cinikus alaphang, ami mondjuk jobban emlékeztetett Duncan Az utolsó vérfarkasára, mint Chandlerre vagy Hammettre. (Az állandóan szaglászó főhős is inkább Duncanhez köti, pontosabban inkább Duncant hozzá, mert a Vérfarkas hat évvel ezután jelent meg – viszont Huston vámpírnyomozója nem folyton a kávéillatú székrekedéses ánuszrózsáknál lyukad ki). Mindezzel együtt is jól csúszott, a természetfeletti árnyéktársadalom kasztrendszerét pedig igen szépen összerakta a zombicsövesekkel meg a gendertudatos hippivámpírokkal.

Joe Pitt menő arc, hidd el nekem. Joe nem cicózik, ha bele zavarnak a nyugalmas kis életébe. Nem is tudom miért halogattam eddig az elolvasását. Ebben a könyvben a vámpírok nem csillognak, nem szerelmesek. Ellenben különböző csoportokra bomlanak, akik védik a területüket. Nagyon bírtam az anarchista vámpírokat, akik azon vitatkoztak, hogy kéne hívni a zombikat, hogy ne legyen diszkriminatív csengése. Ez viccesnek tűnhet, de az embernek vagyis vámpírnak legyenek elvei, amihez ragaszkodnia kell. Joe mellett nagyon bírtam Terry-t, Danielt, és Mr. Predo-t. Mr. Predoért abszolút megérte elolvasni a könyvet, még egy nagyon szimpi gonosz. D. Predo hűvös, mint a szibériai tél, és hidegvérű, nem szereti bekoszolni a kezét, de ha egyszer arra kerül a sor, hogy ő is beszálljon a buliba, kő kövön nem marad.
Szóval, ha elolvasod akkor garantált egy jó kis akció, semmi csillám, nulla rinya, és egy olyan kusza ügy, ahol soha nem tudhatod ki mozgatja a szálakat. Kérem a második részt, de van olyan érzésem, hogy sajnos nem adták ki. :(

Egyszer olvasható, de mély nyomott nem hagyott bennem. Néhol kicsit zavart a főszereplő alpári stílusa, de szokható. Nem éreztem az olvasás után – és azóta se – vágyat arra, hogy a további részeit is elolvassam. Nem volt túl kidolgozott és megkapó számomra, ezért elég sokat szenvedtem vele

Erre mondják, hogy brutálisan szórakoztató.
Maga a nyomozás izgalmas, mert egyre jobban belelátunk a vámírbarlangok sötét bugyraiba, bár a megoldás egy kissé elmebeteg.
A nyelvezet rettentően trágár, de tudatos, mert kell ehhez az alvilági környezethez.
Joe Pitt furcsamódon szerethető, viszont borzalmas alak. Szerencsére ő is tisztában van vele. Ajánlom annak, aki szereti a Pengét és a szaftos anti-csillámpóni vámpíros műfajt. Persze nagy dolgokat ne várjunk a könyvtől, csak tömény, talán kissé perverzen erőszakos nyomozást.

valamiért én erről a könyvről azt hittem, hogy zombis. közben meg vámpíros. így is jó, sőt :)

a nyomozás része majdnem végig tetszett (túl hamar rájöttem a megoldásra).
a karakterek jók. Joe-t nagyon csíptem :)
az meg, hogy a területi felosztás hogy alakult és akkor most ki a király – szokás szerint untatott, és cseppet sablonos is volt.

ami nagyon bejött, az a vámpírság megközelítése, az életmód részletezése. szeretem az új elméleteket. és tényleg jó véres kis könyv ez :)

Kellemes csalódás. Legnagyobb örömömre szakít a romantikus vámpír kellékekkel. Durva, erőszakos könyv, rengeteg csúnya szóval, széplelkűek kerüljék.

Nem volt ez olyan rossz könyv. Vulgárisan kifejezve: fasza. Nem volt egy nagy durranás, sem bestseller, Anne Rice vámpírjait és világát meg sem közelíti, arról nem is beszélve, hogy ez a vámpír-história már régen lerágott csont. Nem volt minden teljesen logikus ezzel a Vírussal kapcsolatban, DE élvezhető volt és olvasható, nem volt olyan érzésem, hogy én ezt nem akarom. Nem untam, néha picit izgultam is. Stílusa: hát nem szépirodalmi, néha úgy éreztem, szótár is kellene hozzá, annyira szleng. Szóval jó volt. Szívesen olvasnám tovább is.

Párszáz forintos antikváriumi csoda! Nem gyakran sikerül természetfeletti könyvet találnom ahol pasi a főhős, de mindig elnyerik a szívem és mindig borzasztóan élvezem a sztorit. Néha tényleg jobb kimozdulnom a komfortzónámból, és nem csak csajszi YA könyveket olvasni. Ettől függetlenül akkor is azok a kedvenceim de ez határozottan megértés a kimozdulást!