Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A szentjánosbogarak fénye 120 csillagozás
Egy nap a rendőrök egy brutális bántalmazások nyomait magán viselő kisfiút találnak az út mentén. A gyermek nem beszél, így szomorú élettörténetét sem tudja szavakba önteni. Viszont rajzol, olyan kifinomultan és olyan precizitással, hogy a képei mindent elmondanak helyette. Ügyét a helyi lapnál dolgozó újságíró kapja meg, aki szívén viseli a kisfiú sorsát, hiszen saját fiatal önmagát látja meg a visszahúzódó, sokat szenvedett gyermekben. Miközben lassan fény derül a kisfiú hányattatott múltjára, egy másik család rögös életútja is kibontakozik. A fiatal, árván felnőtt újságíró saját története annyi felfedetlen rejtélyt, bűntényt és titkot őriz, amely nem hagyja nyugodni.
Bármennyire sokszálú is ez a történet, középpontjában mégis az apai szeretet mindent elsöprő élménye áll, a gondoskodás erejéről tesz tanúbizonyságot, arról, hogy legyen bár vérszerinti, vagy csupán annak tekintett a legfontosabb férfiminta előttünk, egy meggyötört szív igenis találhat kiutat a… (tovább)
Eredeti megjelenés éve: 2007
Enciklopédia 6
Szereplők népszerűség szerint
Kedvencelte 23
Most olvassa 2
Várólistára tette 128
Kívánságlistára tette 77
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
A fülszöveg bűnügyi történetként és családregényként aposztrofálja, de ha kezünkbe vesszük a kötetet, hamarosan rájövünk, hogy a műfaji meghatározás mégsem ilyen egyszerű. Szeretem Martin stílusát. Szeretem karakterei egyszerűségét és őszinteségét. Szeretem, ahogy „hangot tud adni a csendnek”. Regényalakjai a szövegvilágon belül megteremtették a maguk sajátos mitikus hangulatát. Olyannyira, hogy minden áron nem akartak túl mutatni önmagukon, vagy valamilyen külső, tőlük idegen szerepsémát kellett volna rájuk erőltetni. Mindannyian az igazságot keressük, és szinte mindig a múltunk tűnik hiányosnak. Egy riporter múltjának kulcsa egy bántalmazott kisfiún keresztül. Egy történet, ami erőteljes tanítási pillanatokkal is rendelkezik a megbocsátásról, a szerelemről és a szülőknek a gyermekre gyakorolt hatásáról. A regény időbeli tagolása talán még térbeli kettéosztottságánál is fontosabb szerepet játszik. Martin, ugyanis az epikus művek egyik legalapvetőbb nézőpontját igyekszik megragadni ebben a regényében, magát az időt. Az a tény, hogy a szerző vesz egy elcsépelt történetet a gyermekbántalmazásról, majd 180°- ot fordítva rajta, reményt ad az olvasónak, hogy a világon vannak…..s egyszer csak váratlanul izgalmas lesz a regény, mintha eddig csak rákészült volna az igazi mondanivalójára. Olyan történet ez, melyet az olvasó többször is a kezébe vehet, nemcsak azért, hogy a mondanivalóját minél jobban felfedezze, hanem, hogy egyszer (talán valahol) önmagát is megtalálja benne.
Zseniális! Ez a történet! Őrülten meggyőző, meghatározó alkotás. Az aprólékosan kidolgozott részletek elénk varázsolták a helyszíneket, az egyedi karaktereket. Az érzelmek mélysége érzékelhető volt végig. Az író néha ki-kiszólt, ezzel még személyesebbé, közelebb hozva az olvasót.
Gyermekbántalmazás, brutális dolog, rejtélyek, elhallgatások mind részei voltak ennek az eseményfolyamnak. Jelentőségteljes volt Bátyónak a főiskolai felvételhez való kiállása, támogatása, a gyerekek szeretete. Ezen felül a humorát is megcsillogtatta: az ügyésznő első horgászélményénél majdnem kicsordult a könnyem.
MIndezekért kedvencem lett.
Szomorú, szépséges könyv, lassan olvasható. Első olvasmányom a szerzőtől, de biztosan nem az utolsó. Bátyó karaktere nagyon a szívemhez nőtt, a nyilvánvalókon kívül bírtam a hülyeségeiket, Bo-t a pulykát, a pávákat, a Szentélyt, Sally-t a halottaskocsit, stb… és persze ahogy mindenekfelett imádta a fiát.
Köszönöm szépen a könyvet kedves @Nefi, szuper választás volt!
Örülök, hogy rátaláltam a kihívásodra @Mrs_Curran_Lennart, biztosan keresni fogom az író további könyveit.
Nagyszerű könyv volt, tele emberséggel, igazi érzésekkel, kapcsolatokkal. Többször is kicsordult a könnyem (hazafelé a buszon is, be is kellett csuknom a könyvet) a meghatottságtól. Bátyó egy lélekben nagyon erős ember, aki mindenféle aljasságot eltűr a bátyjától, hogy biztonságban tudhassa azt, akit legjobban szeret. A könyv az apa-fiú kapcsolatról szól, hogy milyen jó apának lenni, ráadásul az író a példát a saját apjáról vette. Időnként jó a sok kis szeleburdi olvasmány mellé egy ilyet is beilleszteni, vannak benne elgondolkodtató dolgok.
Ez volt a második könyvem Charles Martintól, és valószínűleg nem is az utolsó. ♥ A szív kútja – ami egyébként nagy kedvencem lett – miatt kezdtem el, épp ezért kicsit hátrányból indult (elvárásaim voltak, na). Eleinte nem nyerte el a tetszésem, de aztán fejezetről fejezetre lopta be magát a szívembe, és végül elérte, hogy rányomjak a „kedvencem” gombra is. :))
Nőként, és nagy valószínűséggel valamikor anyaként üdítő, félelmetes és tanulságos volt ezt az apaság témájú, férfi által fordított és férfi által írt történetet olvasni. A szereplők között két meghatározó női szereplő is található (Tommye és Lorna), de mégis inkább a központi téma, vagyis az apa-fia kapcsolat tette szívszorítóvá és szerethetővé a könyvet. És bár a vége felé kicsit kiszámíthatóvá vált, mégis egy teljeskörű élményben volt általa részem. Sírtam és nevettem, ujjongtam és dühös lettem, meglepődtem és meghatódtam, elgondolkodtam és a szavakat sem találtam. Beleszerettem a Skicces becenevű árva kissrácba; a Chase nevű kisfiúból vált felnőtt férfiba; a kislány Tommye-ba, akiből különleges felnőtt nő lett; Lorne-ba, aki megváltoztatta Bátyó életét, és Bátyóba, aki sokat szenvedett, és továbbra is csodálatos maradt. A közös pont, az apa személye, jelenléte vagy éppen hiánya megbélyegezte mindegyikük életét, és ezáltal (is) lettek azok, akik – senki sem hozzájuk fogható. :)♥
Hümm-hümm.. Ülök itt néhány perce, és gondolkozom azon, hogy hány csillagot adjak, és mit mondjak a könyvről. Eléggé döcögős (és túlságosan amerikai) volt sokhelyütt, rengeteg olyan dologról írt, ami nem érdekelt, és a történet szempontjából sem volt fontos (mocsár, madarak-fák, betegségek, amerikai foci, templomból lett bank, tőzsde, stb.), és emiatt kétszer is előfordult, hogy belealudtam.
Maga a mondanivaló fontos és szép, de valahogy a szereplők távoliak maradtak, a párbeszédeikbe sem sikerült beleélnem magam, néha úgy éreztem, mintha elvárta volna a szerző, hogy belelássunk a fejébe, érezzük azt, amit ő érzett, amikor írt róluk, de természetesen ez lehetetlen. A „nagy fordulat” számomra nem volt meglepetés, az elejétől fogva erre gyanakodtam, eléggé kiszámítható és sablonos volt. :) A végét illetően pedig maradtak bennem kérdőjelek..
Bátyó karaktere azért mégsem hagyott hidegen, bár állna előttem is egy ilyen férfialak, akire felnézhetek.. Különösen megfogott az a gondolat, hogy minden gyerek lelkében van egy „apaméretű lyuk”, amit ki kell tölteni, mert ha ez nem sikerül, egyre inkább érzékeli az ember az űrt magában, és próbálja betömködni valamivel, de ez rendszerint nem sikerül, vagy ha igen, azzal általában az ember magának árt.
Első könyvem az írótól, de biztosan nem az utolsó. Kifejezetten tetszett a történet, érezhető az írásban a szeretett és jó szándék jelenléte, de sajnos az igazi világ nem ilyen. Bátyó egyszerre volt csodálatra méltó és hiteltelen, a valóságban az embereket ha ekkora trauma éri inkább bezárkóznak, megkeményednek a külvilággal szemben, és nehezen bocsájtanak meg…
Érezhető hogy az író hitben jár, szinte sugározza a könyvben az élet szeretetét, szépségét, sikerült is néhányszor elérzékenyülnöm.
Egy könyv az apákról: jóról, bántalmazóról, édesapáról, nevelőapáról, az ismeretlenről, a mindennap vártról. S hogy mindezt érzékletesen tudja az író elénk tárni, elég hatásvadász elemekhez nyúlt, de ennek ellenére én élveztem olvasni. A témaválasztás bőséges: gyermekbántalmazás, testvéri kapcsolat, árvaság, halálos betegség, családi titok, gyilkosság, és bár szinte mindegyik nehéz téma, mégsem fáj annyira olvasás közben. Nem állítom, hogy hibátlan a könyv, azt sem, hogy minden jelenete tetszett, a fókusz sem mindig ott volt, ahol szerettem volna, a csavarok sejthetőek, de olvasmányos, jól megírt, szórakoztató történet. A könyv címe zseniális!
Rendkívül szép történet az apa-fiú kapcsolatról, apa-fiú szeretetről, a férfivá válásról – szűkebben ezt a motívumot emelném ki a könyvből. Bátyó karaktere szívet melengető, rendkívül sok fájdalom és tapasztalt van mögötte, nem kifaragni akarja a férfit a gyermekből, hanem kibontani. Jókat lehet derülni a "willeeizmusokon”, vagy éppen felvonni a szemöldököt, hogy akkor ez most hogy is van?
Tágabb értelemben egy műfajilag rendkívül összetett sztorit kapunk: a gyermekbántalmazástól kezdve, az árvaság, betegség, nyomozás, krimibe illő elemek át, szinte mindent. Minden egyes fejezet egy újabb és újabb rejtély darabkája, amely végül egy letehetetlenül izgalmas regénnyé áll össze. Egy érzelmi hullámvasút is egyben: torokszorító, dühítő, könnyes részek váltakoznak a humoros, szívet melengető jelenetekkel.
spoiler
Egy ízig-vérig Charlas Martin regény, mindenképpen érdemes elolvasni.
Bár nem lett kedvenc, de az biztos, hogy a könyv hangulata, és a stílusa miatt nem fogom elfelejteni Charles Martint. A lapok ugyanis tele voltak érzelemmel, fájdalommal, és több különlegesen szomorkás történettel, amik önmagukban is megállnák a helyüket, de most együtt alkottak egy egészet. A szereplők viszont túl „egyértelműek” voltak, sablonosak, valahogy minden/mindenki csak fekete vagy fehér volt, talán pont ezért nem sikerült teljesen beleélnem magam. A középpontban a családi kapcsolatok, az árvaság megélése, a múlt felkutatása áll, de valami mégis hiányzott… pihentetem egy kicsit, de mindenképp szeretnék még olvasni az írótól.
Népszerű idézetek
Az én életem nagyon más lett, mint ahogy terveztem. Nem úgy alakult, ahogy reméltem, ahogy megálmodtam. De nem én vagyok az egyetlen a világon, akivel elbánt a sors. Sokan még rosszabb helyzetben vannak. Ez az élet. A rosszat ugyanúgy elfogadod, ahogy a jót. Talpra állsz a rosszban, együtt élsz vele. A rossz dolgok tanítanak meg arra, hogy milyen jó is valójában a jó. Ne hagyd, hogy a rossz elültesse a fejedben a gondolatot, hogy jó nincs is a világon. Mert van, méghozzá nem is kevés.
227. oldal
A nyakamba vettem Skiccest, és átgázoltam vele a mocsáron. A fülembe kapaszkodva kapdosott a feje körül nyüzsgő szentjánosbogarak után. Amikor már a mellkasomig ért a víz, hirtelen belém nyilallt, hogy végre megismertem a saját történetemet.
Ezt teszi a szeretet. Nevet ad a névteleneknek, és hangot a hangtalanoknak.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Lisa Wingate: Elrabolt életek 92% ·
Összehasonlítás - Colleen Hoover: Losing Hope – Reményvesztett 92% ·
Összehasonlítás - Colleen Hoover: Verity 92% ·
Összehasonlítás - Sue Monk Kidd: A méhek titkos élete 90% ·
Összehasonlítás - Szaszkó Gabriella: Maradj velem 90% ·
Összehasonlítás - Gillian Flynn: Holtodiglan 88% ·
Összehasonlítás - Ker Dukey – K. Webster: Pretty Stolen Dolls – Ellopott babácskák 88% ·
Összehasonlítás - Barbara O'Neal: Amikor még hittünk a sellőkben 85% ·
Összehasonlítás - Karin Slaughter: Apja lánya 86% ·
Összehasonlítás - Gillian Flynn: Éles tárgyak 85% ·
Összehasonlítás