Csontváz ​kis hibával 25 csillagozás

Charles Lorre: Csontváz kis hibával Charles Lorre: Csontváz kis hibával Charles Lorre: Csontváz kis hibával Charles Lorre: Csontváz kis hibával Charles Lorre: Csontváz kis hibával Charles Lorre: Csontváz kis hibával

Zakariás, az Angol Nemzeti Múzeum leghíresebb és legértékesebb csontváza egy kis faállványra szerelten a sarokban állt és vajas kenyeret evett.
Az ilyesmi csak ritkán fordul elő csontvázaknál. Úgyszólván alig. Amíg ember az ember, addig sok mindenfélét csinál, szeret vagy szenved, udvarol vagy regényt ír, esetleg vajas kenyeret eszik.

Eredeti megjelenés éve: 1943

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Szórakoztató Regénytár Szukits

>!
Hermész Média, Budapest, 2014
218 oldal · ISBN: 9786158016964
>!
Felolvasta: Gépész
>!
Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2010
200 oldal · ISBN: 9789632999722

2 további kiadás


Kedvencelte 1

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

nicosia P>!
Charles Lorre: Csontváz kis hibával

Feltételeztem, hogy olyan lesz mint a Rejtő-könyvek. Tévedtem. Nem rossz a maga nemében, de nem ér fel a mesterig.

1 hozzászólás
Roszka>!
Charles Lorre: Csontváz kis hibával

Bonyodalom egy csontváz körül! Van aki elrejtett benne valamit, van aki megakarja szerezni tanulmányozás céljából, van aki csak hobbiból lopná el. El lopják, eltűnik, feltűnik ellopják.
Vándor csontváz lesz, de a végén minden és mindenki a helyére kerül. Humoros, könnyed olvasmány.

krlany I>!
Charles Lorre: Csontváz kis hibával

Nem kell bele sok mindent látni. Szórakoztat, ennyi.
Van helyzetkomikum, tévedések vígjátéka, álca, kémkedés, bolondos szerelem, szórakozott tudós, érzelmes gengszter és Zakariás, a dák csontváz. Szinte láttam magam előtt. Jól mutatna színpadon. Tele szájjal kacagnék…
Nem szerencsés hasonlítgatni (Rejtő, Woodhouse), mert mindegyik (ugyanabban a műfajban kortársak), és egyik sem (ha többet is olvasol tőlük, előjönnek a különbségek).

imma P>!
Charles Lorre: Csontváz kis hibával

nagyon igyekeztem élvezni, de nem tudtam nevetni a vicceken, attól pedig megfájdult a fejem, ahogy bonyolította a történetet, utolsó utáni utáni hurkokkal látva el az amúgy is gubancos fonalat. azért persze volt benne jó is, nagyon szerethetőek a szereplők, és a történet is frappáns… csak én többet vártam, sajnos.
megpróbálhatom még Rejtőt okolni, amiért olyan magasra tette a lécet, de… de igen, azt hiszem, ezt fogom tenni.

1 hozzászólás
Allanon>!
Charles Lorre: Csontváz kis hibával

Bevallom őszintén a fülszöveg megtévesztett kicsit. Azt hittem több lesz benne a humor. Ez a könyv, ízig-vérig ponyva. És mint olyan, én nem nagyon kedvelem a műfajt. Viszont cserébe egy kicsit elszórakoztatott. Aki szereti az ilyesmit, annak csak ajánlani tudom.

alaurent P>!
Charles Lorre: Csontváz kis hibával

Ez volt az a regény, amelyik háromszor ért véget. Mindháromszor eljutott a cselekmény egy olyan pontra, ahol minden veszteség nélkül lezárható lett volna a történet, az író kétszer mégis a folytatás mellett döntött, előhúzva egy váratlan fordulatot a kalapból.
Ettől persze lehetett volna jó, de éppen elment esti, könnyed olvasmánynak.

Veron P>!
Charles Lorre: Csontváz kis hibával

Ezt is nagyon szeressük:D
Kicsit Rejtőre hajaz a stílusa, de sztem mégsem ugyanaz, és egyébként sem hátrány:)
És asszem ez a legjobb könyve…
Még a csontvázat is szerettem benne:)
Ha egyszer hazajutok, lehet elő kéne venni megint:)

veda23>!
Charles Lorre: Csontváz kis hibával

Nem rossz.
Aki szereti a Rejtő könyveket, annak kifejezetten ajánlott.

Timberwolfes>!
Charles Lorre: Csontváz kis hibával

Ez már jobban csúszott mint az előző könyve.
Az alapötlet megint abszurd tényleg egy kicsit Rejtőt idézi de a környezet és a szereplők miatt engem ez inkább egy Wodehouse regényre emlékeztetett.
A könyv egyszerű egy délutáni kis limonádé, nem kell sokat várni csak hátra kell dőlni és vigyázni nehogy ránk boruljon egy csontváz (kis hibával) a szekrényből.


Népszerű idézetek

Lunemorte P>!

Igazán nem tehetek róla, ha ágyrajárnak hozzád a halottak!

imma P>!

– Hm!… Jó napot kívánok! – mondta doktor Hoppe.
– És ehhez magának revolver kell?

58. oldal

Lunemorte P>!

– Megbolondult? Mi a fene az a H2O?
– Víz! Hiszen észrevehette!…

Lunemorte P>!

– Kegyed egy elmegyenge ősvilági rinocerosz! Kegyed egy… egy… özvegy tapír!
– Mi a fene vagyok én? Papír?
– Tapír! Hangyász!
– Ez… ez kissé erős volt! Ezt nem érdemeltem meg!

2 hozzászólás
Lunemorte P>!

Mikor azonban meghal az ember és bizonyos idővel ezután megkezdi csontvázéletét, akkor már egészen más programra rendezkedik be. Nyugszik a csendes temetőben, ha egyszer szemét lezárta a halál és rózsa nő az ő porából, rózsa, rózsa, rózsaszál.

Lunemorte P>!

– Csak én vagyok olyan sanyarú helyzetben, hogy minden munkát vállalok minden összegért, dehát sohasem tudtam könyökölni és ezért vagyok szegényebb a templom egerénél!… Erről jut eszembe, van egy nagyszerű találmányom, egy egérfogó, amelyik egérfogás közben zenél! Felváltva játszik egy Chopin-etűdöt és egy menüettet!
– Sajnos, nem érdekel az egérfogója, nem vagyok zeneértő!
– Nem tesz semmit, az egerek sem azok!

Klogg_J>!

Hogy mit esznek azon az öreg csontvázon? Én azt hiszem, hogy voltaképpen csak az az értékes, amibe az emberek saját maguk bebeszélik az értéket!

imma P>!

– […] És hogy jöttél arra a baromi gondolatra, hogy megveregesd a márkinő vállát?
– Csak biztosítani akartam róla, hogy barátságos hangulatban vagyok és szeretem őt!

124. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Rejtő Jenő (P. Howard): A három testőr Afrikában
Szerb Antal: A Pendragon-legenda
Rejtő Jenő (P. Howard): Víkend a pokolban
Békés Pál: Csikágó
James Herriot: A repülő állatorvos
J. Goldenlane: Holdnak árnyéka
J. Goldenlane: A jósnő hercege
Chris Land: Jaguár árnyéka
Gaura Ágnes: Attila koporsója
J. Goldenlane: Pokoli balhé