Inni és élni hagyni 79% 342 vélemény

Kellemes, szórakoztató kis regény. A nyomozás nem éppen van előtérben, a romantika meg nem kötött le, mert egyszerűen se át nem éreztem, se Bill nem volt „kedvemre való.” Viszont elszórakoztatott és kikapcsolt a könyv, sokkal jobb volt, mint vártam. (Azt hiszem, én vagyok az egyetlen, aki nem utálja Sookie-t.)

Nehezen kezdtem bele, 1. már túl sok vámpíros sorozatot olvasok :), 2. elég sokan lehúzták, hogy unalmas. Ám csak addig birizgálta a fantáziám – főleg, mivel a sorozatot az elejétől nézem, és szeretem –, hogy persze elkezdtem megvenni a könyveket, az első hármat nagyon akciósan, csomagban :D, aztán persze megvan az a beteg szokásom, hogy látatlanban kell az összes, mert nem kezdek bele úgy, hogy nincs meg a folytatás: mert mi van, ha beleszeretek, most-azonnal-kell-a-többi, és nincs egy petákom se rá?!… :/
Szóval mikor beszereztem mind a kilenc részt, hajrá, elkezdtem: és első körben szerelem lett. :D Hiába, hogy vannak eltérések a könyvek és a sorozat közt, itt még jól is jött ki, pl. Bubbát veszettül hiányolnám a könyvekből, de érthető, hogy a sorozatba miért nem tették be. xD
Kb. napi egy könyvet „fogyasztottam”, könyv-zombiként mászkáltam a lakásban (biztos ismeritek, mikor mindenhova a könyvbe hajtott fejjel mész), így pár nappal a 10. könyv megjelenése előtt végeztem, onnantól alig győztem kivárni, hogy megvehessem!! :D És most toporogva várom a 11.-et…! ;)

Amikor elkezdtem olvasni ezt a könyvet, semmit sem tudtam róla azon kívül, amit a fülszüveg elárul és hogy filmsorozatot is készítettek belőle. Mivel csak a könyv elolvasása után néztem meg a sorozatot, nem hiányoztak azok a szereplők, akik abban szerepelnek, a könyvekben viszont nem, és a történet is meglepő volt. Tetszett, hogy itt a vámpírok az emberek között élnek és legalább megúsztuk a „nagy leleplezés jelenetet”, ami szinte mindig hasonló. Egyfajta kisvárosi hangulata volt, és nagyon üdítően hatott rám, hogy Sookie nem gimnazista lány (akkoriban valahogy pont kifogtam az összeset egmás után) és nem is valami superwoman, csak egy egszerű pincérnő, mégsem buta. Szintén pozitív dolog volt, hogy a főhős barátai mindenfajta klisétől mentesek és valóban volt szerepük, nem csak annyi, hogy „ja, a főszereplőnek voltak barátai, de az mindegy”. Nagyon megkedveltem Samet, na és Bubba…. hát, rá nincsenek szavaim! :D
Amit még kiemelnék, hogy Charlaine Harris milyen jól kezeli a természetfeletti lények kapcsolatait és világfelépítését, habár ez inkább a következő részekből fog kiérződni. Tudom, hogy sokan nem szeretik Billt, de nekem itt még semmi bajom nem volt vele, és élvezetes volt végre egy olyan szerelemről olvasni, ami nem rózsaszínködös/nyáladzós.
Egy nagyon kellemes csalódás volt, aminek eredményeképpen ez lett az egyik kedvenc vámpíros könyvsorozatom. :)

Könyvek általában mindig jobbak a filmeknél. Olvasásnak is úgy álltam neki, hogy jobb lesz az első kötet az első évadnál. Sajnos nem így lett. Most a film tetszett jobban.
Könyv szinte csak Sookieról szólt, csak annak voltunk szemtanúi amit ő is látott. Krimi és szerelmi szál is nagyon lapos volt, karakterek is eléggé sablonosak voltak. Hiányzott belőlük az a plusz ami egyéniséggé és kedvelhetővé teszi őket. Érzelmeik sem jöttek át.
Vége is eléggé összecsapott lett, utolsó 20 oldalra beletettek egy kis izgalmat, de a gyilkost túl egyszerűen intézték el. Cliffhanger és lezáratlan szálak sem voltak a végén, pedig ez egy sorozatnál nagyon fontos. Így elmarad az az érzés, hogy izgatottan várjuk a folytatást.
Még nem jöttem rá, hogy mitől népszerű ez a sorozat, de ez csak az első kötet. Kedvenc sorozataim többségénél is eléggé gyengére sikerült az első rész, de aztán a 3. kötettől mind nagyon jó és letehetetlen lett. Ha a True Bloodban sikerül megkedvelnem a szereplőket, ha több lesz benne az izgalom, a humor akkor ezt is biztos meg fogom szeretni.
Bővebben:
http://elhaym.wordpress.com/2011/04/29/charlaine-harris-inni-es-elni-hagyni-true-blood-1/

szórakoztató kis könyv ez… csúnya, rossz gonosz emberek, még csúnyább, még rosszabb, és még gonoszabb vámpírok, meg egy angyalian ártatlan leányzó. kis Vavyan Fable-s beütéssel. mondom, szórakoztató. és vámpíros.

Hát azt el kell,hogy mondjam,hogy nincsen viszonyítási alapom ugyanis a sorozatból egyetlen részt sem láttam. Azt sem tudom,hol kezdjem ugyanis én nem varázsolódtam el ettől a kötettől annyira mint amennyi jót hallottam róla. Az alaptörténet tetszik a gondolatolvasó szöszi pincérnővel aki beleszeret egy vámpírba. Sookie nagymamája jó karakter volt sajnáltam ami vele történt. Samet egyenesen imádtam! Kíváncsi vagyok a folytatásra,és mivel megvan kilenc rész biztos,hogy olvasom tovább és remélem,hogy izgalmasabb és pörgősebb lesz a folytatás!

Tetszett, hogy nem részletez mindent annyira. Nincsenek unalmas leírások, pont annyi csak, amennyi szükséges. A történetet persze imádtam, bár kicsit különbözik a sorozatbelitől. Itt sokkal inkább Bill és Sookie áll a középpontban, mint a tévés sorozatban.

Imádom a sorozatot, ezért úgy dönöttem végigmegyek a könyveken is (legalább így eltelik valahogy az idő a 4. évadig). A könyv nem olyan jó mint a sorozat. Hiányzik a több szálon futó cselekmény, és Tara is :-)

Hmm. nagyon nehezen álltam neki, ugyanis a leírásból nekem teljesen az jött le, alkonyat kopi. -.- de beleolvastam és rájöttem, hogy nagyon nem az, és értékelem azt is, hogy nem úszott a nyálban. az a fél csillag mínusz az elkapkodásért megy, ugyanis voltak részek, amiket olvastam és egyszerűen nem fogtam fel.
http://ypsilon-olvas.blogspot.com/2011/04/charlaine-harris-inni-es-elni-hagyni.html

Valamivel megfogott ez a könyv. Igazából, még mindig nem tudom megmondani, hogy mivel, hiszen néha annyira butuska és felszínes, hogy a falhoz tudtam volna csapni, de nem akart több lenni, mint ami, csak egy egyszerű, szórakoztató, kikapcsolódásra tökéletesen alkalmas könyv, és ez tetszett benne.