Halottnak a csók (True Blood 6.) 83% 133 csillagozás

Hát ez megint lapos,nem igazán tetszett. Azt hiszem ez nem az én sorozatom! Bill kimutatta a foga fehérjét amúgy sem bírtam szegényt. Sookie-ról egyre cifrább dolgok derülnek ki,és számomra az is unalmas,hogy minden pasi csak őt akarja. Quinn nagyon tetszett úgy olvastam volna róla még,rá kíváncsi vagyok csak ezért olvasom tovább a történetet.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ej EjHarris…!

Furcsa votl ez a könyv számomra. Aki szokta az értékeléseim olvasni, az tudja, hogy szeretem a cselekménydús könyveket, és ez erről a kötetről számomra annyira nem jött le. Sookie-t továbbra is bírom és a vérpárduc, Quinn-t pedig ahogy olvastam róla szívem szerint végig símogattam volna én is a testét! Állati jók lettek a leírások róla, és egyre jobban, mélyebben belemásztunk a történetbe még inkább megismerhettük a természetfeletti lényeket, egyre többet tudunk meg még mindig róluk. És a repertuár -hogy mik vannak- egyre jobban bővül és megdöbbentő, hogy még mindig nem találom soknak, olyan szépen lassan kerülgetnek elő és mégis részletes leírásokat kapunk, hogy Harris ezt már-már mesteri szinten űzi.
Billt- egyre jobban utálom és telejs mértékben képes voltam Sook-al együtt érezni, és vele együtt utáltam. Viszont, a könyörgése Sookie-hoz még nekem is nagyon jól esett. Furcsa mi? Ami még különös volt, hogy én imádom Erik karakterét, és, hogy ha nem róla van szó, akkor ált.-ban szóvá teszem és picit mérges vagyok. De most ez nem így van. Majnem kifelejtettem, a kedvenc jelentem! Oh, mégvalami! Ami nagyon is fontos! Azaz volt, ahogy Quinn átváltozik, ahogy állattá válik -többi ilyen történettel szemben- , ő ura önmagának és nem öl le mindenkit, és ezért külön pont jár. Imádom Quinn én is, de van egy olyan érzésem, hogy talán nem lesz ez as kapcsolat valami hosszú :( Szóval gyorsan ki kell élvezni :)

A fennt felsoroltak ellenére imádtam a könyvet. Második felére beindulnk a dolgok ,de LASSAN és néha olyan érzésem volt h nagyon-nagyon lassan araszolok csak előre. Ezért kapott ez a könyv tőlem 3 és fél csillagot. :)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Na most ez olyan rész, hogy kiderül Bill nem csak unalmas és humortalan, de még f@aszk@l@p is. Nem érdekel mit mondott a végén, megsértődtem, akár Sookie. Amúgy jó fej szuka ez a Sookie még mindig, és a tigriseket is kedvelem, bár úgy nézem, nem biztos, hogy a tigris lesz a nyerő. Ja és menő ez a vámpír hierarchia, meg belső viszonyok, jó egyre többet megtudni.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Mindenek előtt hadd vázoljam fel hogyan is kezdődik minden egyes True Blood könyv. Sookie nyavalyog a sérülései miatt és fogadkozik, hogy soha többet nem kerül hasonló helyzetbe – na tegye fel a kezét, aki még hisz neki-, majd elmegy a Merlotte's-ba. Aztán nyavalyog, hogy nincs egy csávója sem, de az a férfihorda, aki körülötte sündörög valamilyen okból kifolyólag nem kell neki, vagy mégis (?), aztán megint megy dolgozni. Majd azon siránkozik, hogy nincs egy gönce sem, amit felvehetne a következő randijára, aztán megy DOLGOZNI! Ez nagyjából a könyv fele. És mint egy gyengeelméjű, állandóan ismételgeti, hogy mi történt vele idáig, mint aki attól fél, hogy elfelejti.
Ráadásul a reakciói is csodálatosak. Miután éppen hogy túlélt egy támadást, mi az első dolog, ami eszébe jut? Milyen jó lenne dugni azzal a benga kopasz csávóval. o_O Vagy amikor nyakig gázol a kígyókkal (és vélhetően aligátorokkal) teli mocsárban és nagy nehezen kikecmereg, azon hisztizik, hogy eleredt az eső. :) Egy IQ-huszár vagy, drága Sookie, mondták már?
Komolyan mondom ez a sorozat nem lenne ennyire gyenge, ha nem E/1-ben mesélné el a történetet, hanem engedne valamit a többi, sokkal érdekesebb – és értelmesebb – szereplőnek is. Van egy csomó lehetőség ebben a világban, csak tudni kellene kihasználni. De valahogy ez nem megy Harrisnek és ezért nagyon haragszom rá. Nem attól lesz jó egy történet, hogy Sookie-ra minden faszi rámászik, aki csak megjelenik. Értem én, hogy tündér, meg minden, de ez a koncepció kezd nagyon unalmassá válni.
A történet pedig megint semmitmondó, különös agymunkát nem igénylő, kitalálható történet volt, már megint. Az egészet csak az utolsó 30-40 oldal mentette meg, illetve Quinn és Amelia megjelenése.

Jaj jaj Harris! Ezt bizony elszúrtad, de nagyon! Végig olvastam. Reménykedtem, hogy valamikor lesz benne egy nagy csavar, egy fordulat, (mert ugye a remény hal meg utoljára) de a könyvnek vége lett. Se Eric, se sex, se igazi krimi, se csattanó. Zavaros kotyvassz. egy új szeretővel, aki mégcsak nem is szimpi és még csak nem is igazi szerető (még, gondolom én) . :/ Remélem a következő rész jobb lesz különben kasza,

részletsebb véleményem: http://katamano.blogspot.com/2010/07/charlaine-harris-halottnak-csok.html

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Nekem ezzel a kötettel egy újabb kedvencem lett. Nem értem miért írják sokan azt, hogy semmi nem történt, én egyáltalán nem untam mindig valami történt, és mindig akadtak titkok, melyekre meglelte Sookie a választ. Sookieval kapcsolatban is kiderültek dolgok, kíváncsi leszek ez a történet hogyan alakul a további kötetekben. Quinn kedvenc karakteremé vált, Eric továbbra is megosztotta kedves kis poénjait, melyeken kacaghattam. Sookie elméleti gondolkodásai olykor megnevetettek. Bill meg az én szemembe és más milyen lett, amikor kiderült mi volt az elsődleges célja, hogy megjelent Bon Tempsben. Pelt család meg úgy gondolom túlságosan drasztikus lépést tett afelé, hogy kiderítsék mi történt Debbievel. Jó valahogy megértem őket is, hogy az igazat tudni akarják, de Sookieból sem erőltethetik ki erőszakkal a válaszokat.
Alcide meg jól eltűnt, hát nem hiszem, hogy Sookiet kéne ennyire büntetnie az apja halálával, hisz nem Sookie tehet arról, hogy a többi vérfarkas úgy döntött a verseny továbbra folytatódjon.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Azt szeretem ezekben a True Blood könyvekben, hogy gyorsan olvastatják magukat, könnyedek és szórakoztatóak, igazi szórakoztató olvasmányok.
Most sem unatkoztam egy percig sem, ez jobban tetszett, mint az előző. Annak ellenére, hogy nem Eric, igazán megkedveltem Quinnt:) Főleg amiatt, hogy nem azért vonzódik Sookie-hoz, mert tündérvér folyik az ereiben. Igaz is, erre kíváncsi leszek, most akkor a nagyi sunnyogott a tündérekkel, vagy egy korábbi ős:) Ezért is lehet Claudine Sookie tündér keresztanyja, őt is szerettem a váratlan felbukkanásaival együtt.
Azt még mindig keveslem, amennyit Eric szerepelt, tessék már gyakrabban felbukkani, ha kérhetem!
Akiben viszont csalódtam, az Bill. Tény, hogy eddig sem kedveltem igazán, de most végképp leírtam, remélem, Sookie is. Bár amikor ott a folyosón beszélgettek Hadley lakása előtt, elhittem, hogy tényleg beleszeretett Sookieba időközben. Olyan ez, mint a legtöbb romantikus vígjátékban…. Na mindegy, Billel ne foglalkozzunk többet, ugye nem jönnek össze még egyszer? Valaki bespoilerezhetné nekem ebben a tekintetben:)
A könyv humorát még mindig imádom, a hasonlatok utánozhatatlanok. Olvasom a következőt:)

Egy kissé viszább esett a történések színvonala, de még mindig élvezetes volt olvasnom, a gördülékeny, jó nyelvezet továbbra is jellemző. Quinne szerepe pedig üde színfoltja volt a történetnek. :)

A sorozat eddigi leggyengébb láncszeme. A könyv első felében nem történik szinte semmi, Sookie olyan izgalmas dolgokat csinál, mint a napozás, vagy modellkedés. Szerencsére a könyv második fele már pörgősebb, de az előző kötetek színvonalát nem érte el. Qhuinn viszont nekem nagyon szimpatikus, egy igazi tigris, hmmm. :)
Állítólag a Hetedik harapás már sokkal jobb, nemsokára oda is tartom majd neki a nyakam elolvasom. :)

A cselekmény itt lassabb, főleg a könyv első felében, de én ezt nem bántam. Megtudunk egy-két érdekes dolgot Sookieról. Quinn – hmm, nem voltam odáig érte, de az tetszett, hogy Sookie nem ugrott egyből az ágyába :) A vége izgi, felvázolja a következő könyvek eseményeit (háború, konferencia…).