Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Búcsú a királynétól 4 csillagozás
1810-ben, Napóleon győzelme után Bécs romos és megalázott város. Itt él Marie-Antoinette volt felolvasónője, Agathe-Sidonie Laborde, és Versailles-ra emlékezik, pontosabban az 1789. július 14. utáni napon (mert a legjobban ezek a szomorú emlékű napok nyomasztják), az összeomlás időszakára, amikor XVI. Lajos sok tétovázás után mindenről lemondott, s a királyi család belső bizalmasai és az egész versailles-i udvar szinte pillanatok alatt szétszóródott. Maga Agathe is 16-án éjjel menekült el, együtt a királynét cserbenhagyó Polignac családdal.
Agathe Versailles utolsó óráinak lázas és aprólékos felidézése közben fogja fel igazán, hogy mekkora erő és varázslat köti a királynéhoz és ahhoz a szép, különös és elbűvölő világhoz, amelyet Marie-Antoinette teremtett maga körül. Versailles csupa fényűzés és elegancia, a legapróbb részletek is rögeszmésen tökéletesek, mindenfelé védett, otthonos zugok hívogatják az embert – csak ebben a ragyogó s látszólag boldogságot sugárzó világban a… (tovább)
Eredeti cím: Adieux à la reine
Enciklopédia 4
Várólistára tette 5
Kívánságlistára tette 1
Kiemelt értékelések
A cím és a borító alapján valami egészen más történetre számítottam.
Eléggé száraz, tényelmesélés volt a regény, minimális párbeszéddel.
Az idős Agathe-Sidonie Laborde a 70. születésnapján visszaemlékszik az 1789-es eseményekre (Bastille bevétele) elmondja hogyan szöktek meg a palotából a Polignac családdal.
Megnéztem a regényből készült filmet is…szintén gyengére sikerült.
Érdekes volt a könyv. Nagyon jó volt, hogy a forradalom kitörésének három napjára fókuszált, és ezáltal ezt a három napot igazán kirészletezi a könyv. Valamint a történések mellett magát a versailles-i életet is megismerhettem a könyvből. Ráadásul mindezeket nem egy rangos személy meséli el, hanem egy volt felolvasónő. Aki ugyan nem nemes, de azáltal, hogy a Királyné felolvasónője volt, mégis igen közelről látta a Királynét.
Népszerű idézetek
A tömeg bárkit bármiért megéljenez vagy megsért. A miért nem számít. És az őrjöngés olyan arányban növekszik, amilyen arányban az öntudatos tömeg öntudatlanná válik.
86. oldal
Az emberek azért utaznak, mert beleunnak abba, ami körülöttük zajlik, valami felfedezésre vágynak, vagy talán csak számot akarnak vetni magukkal. Mert a dolgok helyenként olyan bonyolultak.
232. oldal
„Bementem a teraszokra vezető közlekedőterembe, mely most nem vezetett sehová, de nekem mindig gyönyörűséget okozott, ha ott lehettem, mert a puszta név is felidézte bennem XV. Lajos Versailles-át: egy zászlódíszbe öltözött kastélyt, a lécrácsos szőlőlugasokat, a bougainvilleákkal szegélyezett teraszokat…”
102. oldal
– Igen – folytatta a királyné –, nekem úgy tűnik, az irigység a legelterjedtebb érzés az egész világon. Mindenki azért sóvárog, hogy pont azt a helyet szerezze meg magának, mely feljebb, a sajátja fölött van. Ez a cselevések egyetlen motorja: bármit megtesznek az emberek azért, hogy sóvárgó irigységüket csillapíthassák. S alighogy megszerzik a kívánt pozíciót, máris magasabbra vágynak. Ez azután megint beárnyékolja az életüket, és újabb támadásokra ösztönzi őket. Keserves lehet ez a folytonos cselekvési kényszer, és közben oda az elégedettség is!
224. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Maurice Druon: Korona és méreg / Az ősi törvény 99% ·
Összehasonlítás - André Castelot: Napóleon 93% ·
Összehasonlítás - Juliette Benzoni: Az álarcos 93% ·
Összehasonlítás - Nermin Bezmen: Kurt Szejt és Sura 93% ·
Összehasonlítás - Simon Sebag Montefiore: Szásenyka 91% ·
Összehasonlítás - Juliette Benzoni: Négy tenger vándora 94% ·
Összehasonlítás - Robert Merle: Veszedelem és dicsőség 91% ·
Összehasonlítás - Michelle Moran: Madame Tussaud 91% ·
Összehasonlítás - Juliette Benzoni: Az elveszett kereszt 91% ·
Összehasonlítás - Alexandre Dumas: Egy orvos feljegyzései 88% ·
Összehasonlítás