Vágyak ​évadja 74% 133 csillagozás

A könyv nagyon különleges volt a történetét és a hangulatát tekintve is.

A Vágy-lak révén egy igazi bohém, életművész, marihuána-füstös családi társaságba csöppenünk. Ami ugyanúgy, mint a főszereplő Richardot, néha engem is nagyon vonzott, máskor meg túl távolinak éreztem magamtól, vagy éppen túl egyszerűnek gondoltam magam hozzájuk képest.
A ház ura Jay Dalton híres festő, aki amint megpillantja Richardot, egyből le akarja őt festeni, és a fiú becserkészéséhez a lányát Cliót hívja segítségül.
Richard ezen a nyáron lesz először szerelmes, de egyben most fog a legnagyobbat csalódni is az érzéseiben.
Olvasás közben a fejezetek között megelevenedett előttünk Jay Dalton munkássága is, a kiállítási katalógusok részletein keresztül.

Richarddal együtt én is egy teljesen más világba csöppentem, ami egyszerre vonzott és tűnt idegennek is számomra. A főszereplő lány Clió személyét pedig kicsit rejtélyesnek találtam, mi is volt ő akkor valójában: egy egyszerű, a szülei által nagy szabadságot élvező fiatal lány vagy inkább egy lány, aki nagyon is tudta, hogy mit akar?
A történet végén kapunk még egy rövid fejezeten keresztül közelebbi képet Jay Dalton személyiségéből, és a gyerekkorának egy tragikus történéséről, ezt talán egy kicsit jobban is bele lehetett volna szőni a történetbe, de ettől eltekintve élveztem a könyvet, és ezt a majdnem hatvanas, hetvenes évekbeli hippi hangulatot.
Http://konyvutca.blogspot.nl/2016/02/celia-rees-vagyak-…

Másodjára olvastam, de már először (11,5 éve) is túl öreg voltam hozzá :)
Angolul kezdtem el, de úgy nem tudtam ráhangolódni, tehát újra elővettem a zavarba ejtően lányos magyar kiadást (persze az angol is az). Tényleg, miért olvasok én ilyet?! Még akkor is, ha egy 15 éves fiú a(z egyik) főszereplője. Meg túl azon, hogy mert nem emlékeztem a sztorira. És annyira nagyon most nem hiányzott, hogy első szerelemről meg első csalódásról olvassak.
Aztán rájöttem, mi az, ami már elsőre megfogott ebben a könyvben. Adjatok nekem ódon, régi házakat, ősi erdőségeket, nyarakat, amikben varázs van és titkok! Ezért imádtam Joanne Harristől a Szederbort, meg a Lopott szépség c. filmet, meg egyik-másik David Almond regényt, és így tovább. Igen, ezekben mind benne van az ifjúság, meg a gyerekkor vége, és mind szívbemarkoló is, meg keserű és édes. De ha nem lennének bennük régi házak, erdők, természet, szél, víz, a föld illata, művészet és megélt élet, akkor nem működnének nálam. Szóval igen, akinek van tippje még ilyen könyvekre meg filmekre, mondja!
És ennyi idősen is jó élmény volt, meg kicsit felkavaró is, persze (bár az emlékeim voltak olyan kedvesek, és viszonylag békén hagytak, vagy csak a tudatalattimban kezdtek konspirálni?), és jó lenne tudni, mennyi az, amit Celia Rees írt bele, és mennyi, amit már mai fejjel látok benne/értek belőle. De végül is mindegy, a lényeg az élmény, amit az olvasónak ad, s részemről akár holnap elköltöznék Dél-Walesbe :)
Amúgy nagyjából ma is azt gondolom erről a könyvről, mint amit az első olvasás után írtam: http://www.ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2006-02…

Soha sem láttam vagy halottam erről a könyvről. Sőt, még az írónőről se halottam soha. Szülinapomra kaptam barátnőmtől. Ez volt az első alkalom, hogy szülinapomra kaptam egy olyan könyvet ami, nem száz évvel ezelőtt íródott. Ennek roppantul örültem és hihetetlenül boldog voltam, hogy végre valahára kaptam egy jól kinéző könyvet! :D

És igazából a magában a könyvben sem csalódtam. Ténylegesen eredetien és különlegesen megírt regény, olyan elemekkel a cselekményben, amelyek nem szokványosak. Nem igazán olvastam még olyan könyvet, ami a ’70-es évek nagy hippi korszakában játszódott, habár kifejezetten érdekel ez az időszak, csak valahogy nem igazán jutottam oda, hogy a Wikipédián kívül is olvassak róla.

Furcsa volt az elején az, hogy másképp kezdődött mint a többi könyv. Nehéz volt úgy olvasni, hogy még nem ismertem a teljes történetet. Később aztán, természetesen mindent megértettem. Azon nyáron Richard egy meg nem ismételhető kalandban részesül, melynek során mind lelkileg, mind fizikailag megváltozik. Személyiségében az tetszett, hogy annak ellenére, hogy milyen családban él, sok mindenre nyitott és minden lehetőséget kipróbálva éli az életét. Legalábbis azalatt a pár hónap alatt, amikor a Vágy-lak lakóival megbarátkozik. Clióval eltöltött idő is, akármennyire fájdalmas számára, olyan időszak volt, ami mindenképpen nyomot hagyott benne.

De a Jay Dalton körül forgó történet sem volt mindennapi. Tragikus volt és meglepő, viszont teljes mértékben érthető. De tetszett az is, hogy mennyire nagy titok övezte az egész történetet. Ennél a könyvnél se tudtam, hogy mi fog történni. Váratlan helyzetek alkották az egész regényt. De ez így van rendjén. Szerettem úgy ahogy volt.

Viszont egy dologgal nem értettem egyet, és emiatt is járt a fél pont levonás. Miért kellett a végét ennyire elszúrni? Miért nem lehetett valami kis jó happy end-el befejezni? Eh. :(

De mindegy, mert ennek ellenére tényleg egy jó könyv és nem bántam, hogy elolvastam. :)

Olvastam volna még tovább, még többet, még részletesebben!
Nagyon jó hangulatot teremtett az írónő, az erdő, a kert, a ház és a lakói, vendégei, különleges egyveleg volt. Richard és a kapcsolata a családdal érdekesen alakult. Belengte az egészet valami kis rejtély. Ebben az egybe csalódtam egy kicsit, ez a regény elbírt volna egy ütősebb befejezést.

Nekem nagyon nehezen ment, Végig olyan élményem volt, mintha felfelé caplatnék egy lefelé tartó mozgólépcsőn.

Ha külön a hangulatát kéne értékelnem, az öt csillag lenne. Kétségkívül. Nekem borzasztó módon bejöttek a karakterek és az előre persze furcsának tűnő életstílusukba is beleszerettem, ahogy a történettel haladtam. Az, hogy művészek és lazák és jó fejek és nagy ívben tojnak arra, hogy megfeleljenek mások elvárásainak… mindig örülök, ha van egy ilyen karakter a könyvben, amit olvasok, no de hogy egy egész család? Megmosolyogtatott, hogy Richard és Clio egykorúak és a kapcsolatukat is imádtam, ennél aktuálisabb nem is lehetne a könyv számomra, mivel hasonló helyzetben vagyok én is… :D
A cselekmény maga viszont elég nehezen indult be, idő kellett, amíg felvettem a ritmusát. A közepén tövig rágtam a körmöm, csak faltam az oldalakat és vigyorogtam, mint a tejbe tök (tényleg ritka nagy cukiság ez a regény), a vége viszont nekem összecsapottnak tűnt, őszintén szólva mást vártam volna és kicsit csalódtam benne.
Ennek ellenére szerettem, puszi érte @Bleeding_Bride-nak, jó választás volt. :D

Emlékszem, még a győri Tesco üzletsorán volt egy amolyan „olcsó könyves” stand, ott bukkantam rá erre a könyvre potom 450 Ft-ért… Mivel egyik kedvenc szerzőm Celia Rees, semmiképp nem hagyhattam ott ezt a számomra tök ismeretlen könyvét.
Azt kell, hogy mondjam, nagyon tetszett, holott nem igazán a szívem csücske ez a hippis, szabadszerelmes, kissé élvhajhász környezet, ami a történetben jócskán szerepet kap. Viszont fantasztikusan jók voltak a leírások, a cselekmény kidolgozása, a szereplők jelleme és a betűzött kép-leírások, katalógusrészletek.
Élvezetes és jó könyv volt, nem csalódtam az írónőben. (bár ezt a könyvet nem tartom annyira ifjúságinak)

Fura…Olyan üres az olvasás után…bár amelyik könyvek hatnak rám, azok után mindig olyan üres…..A történet eleje, közepe nem nagyon tetszett, de a vége szép volt….nem hepiend….egyszerűen csak az élet….hepiend nélkül…

Könnyed kis olvasmány, amibe az írónő a szerelmi szál mellett szeretett volna egy kis komolyabb tartalmat is belevinni. Érdekes volt olvasni a művészek kegyetlenül önző és önmaguk körül forgó világáról. Hogy a hétköznapi szabályok semmivé lesznek, helyette ők hozták meg saját szabályaikat. Elképzelhetetlen az én világomban, de számukra természetes.

Nagyjából semmilyen ez a könyv nekem. Nem volt túl izgalamas, de valamennyi esemény mégis csak volt.. Eléggé nehezen haladtam vele, amikor letettem, napokig felé se néztem, mert nem hajtott annyira a kíváncsiság, hogy azonnal visszavegyem a kezembe és olvassam addig, amíg csillagolat nem látok a fáradtságtól.
Sajnálom, 3 csillag maximum. :/