!

Talált tárgyak országa 144 csillagozás

Cecelia Ahern: Talált tárgyak országa
Apple iTunes
Könyvtár

Sandy Shortt kényszerbeteg. Amióta tízéves korában eltűnt a szomszéd kislány, mániákusan keresgél, nem tudja feldolgozni, ha elvesznek a dolgai. Kutatószenvedélye annyira magával ragadja, hogy magánnyomozóként keres eltűnt személyeket.
Jack Ruttle is kétségbeesetten keresi öccsét, Donalt, akit egy éve mintha a köd nyelt volna el. Amikor megtalálja Sandy hirdetését egy újságban, érzi, hogy a nő segíteni fog rajta.
Miközben Donal után kutat, egyszer csak Sandy is eltűnik, méghozzá egy olyan helyen köt ki, aminek létezéséről addig álmodni sem mert: az elveszettnek hitt fél pár zoknik, lakáskulcsok és a nyomtalanul eltűnt emberek birodalmában. Ez az új, szórakoztató és vidám világ, kedves, ám néha furcsa lakóival együtt befogadja Sandyt, ő azonban másra sem vágyik, csak hogy megtalálja a hazavezető utat.

A mindössze 28 éves Cecelia Ahern e regényében is kiválóan ötvözi a mesét és a valóságot.

Eredeti mű: Cecelia Ahern: A Place Called Here

Eredeti megjelenés éve: 2006


Enciklopédia 1

Helyszínek népszerűség szerint

Dublin


Hirdetés

Kedvencelte 14

Most olvassa 5

Várólistára tette 85

Kívánságlistára tette 101

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

+
>!
Anó P

Nagyon szerettem ezt a könyvet! Én is „elveszítős” vagyok, rendszeresen vitatkozunk párommal a fél pár zoknik miatt:( roppant figyelemmel, párokban teszem be őket, s mire kiterítem/ teríteném, gyakran hiányzik belőlük…
Legutóbbi értekezletünk végén vérfagyasztó módon tűnt el egy tollam- láttam lefelé csúszni az ölemből,majd nyoma veszett! A földre nem esett le, zsebemben, táskámban nem volt, a mappámban sem!
E könyv hősnője, Sandy, kényszerbeteg, nem bírja elviselni, ha eltűnik valamije, muszáj keresnie. Mikortól vált ilyenné? A kezdet egy vele egykorú, általa nem szeretett kislány elvesztése volt…
Megtalálja-e valaha a lányt, s elveszített tárgyait, no meg az emberek iránti bizalmát, s saját önbizalmát?
Aki elolvassa a regényt megtudja – s nem fogja megbánni! Alig várom, hogy Cecelia Aherntől újra olvashassak valamit!

21 hozzászólás
+
>!
Brigi007

Ezt a könyvet @Melia ajánlására vettem fel az olvasandók listájára. Ő nagyon jó ajánlót írt róla, engem pedig komolyan elkezdett érdekelni, de ugyanakkor féltem is tőle kicsit. Az elmúlt időszakban kiderült, hogy nem feltétlenül van átfedésben kettőnk ízlése, sőt vannak dolgok, amik beesnek a kettő közé. Ő sokkal jobban szereti a romantikus (lányos) történeteket, és tini-irodalmat is többet olvas, mint én; én meg jobban szeretem az elvontabb dolgokat, mint ő. Szóval tartottam attól, hogy ez az én szürke irodalmam lesz, de aztán csak nem lett.

Maga az alapötlet valami elképesztően zseniális, ezt már akkor is tudtam, amikor elkezdtem olvasni. Az egész Neil Gaiman Soseholjára emlékeztetett (amit egyébként imádok), egy párhuzamosan létező misztikus világ, a saját szabályaival, aminek maga a valóság, a mi valóságunk ad létjogosultságot!

A karakterek tetszettek, a szerző stílusa nagyon jó volt, az egésznek volt egy olyan enyhe humora, ami kell ahhoz, hogy igazán tudjak élvezni egy könyvet, de amitől függetlenül még továbbra is komolyan tudom venni. És hát megható volt, nagyon. Voltak benne olyan részek, amik kifejezetten megráztak, és a vége mégsem lett túl idealisztikus.

Megérte elolvasni!

1 hozzászólás
++
>!
Miamona 

Tudtam, éreztem, hogy valahol vár rám a tökéletes Ahern könyv! És hol máshol, mint Itt! Pontosan Itt! Szerencsére hamarabb megtaláltam, mint Sandy a zokniait, Jenny-May-t és Mr. Pobbs -ot. Két nagyobb részletben olvastam, először csak gondoltam belelesek, hogy mégis milyen, aztán csak 180 oldallal később tudtam letenni. Ez az első rész szilárdan megalapozta a hangulatot. A második részt egy hajszállal gyengébbnek éreztem, és a lezárásnál is volt egy ici pici mozzanat, amit én máshogy oldottam volna meg, de egészében imádtam! :) Az alapötlet fantáziadús, a szereplők valóságosak, a történéseket pedig élesen, színesen, filmként láttam peregni a szemem előtt. Amíg a Bárcsak láthatnál -ból örökre megragadt a Jinny Joe, addig itt a kis pepeo kislány, na és Henry a pattanás. Gregoryba pedig én is szerelmes voltam, mint egy tini! :) Fél csillagot azért hagyok, hogy legyen még hová fokozódni. :) (Az eredeti cím pedig fantasztikus! Kár, hogy magyarba nem tudták tökéletesen átültetni…)

10/9

2 hozzászólás
+
>!
Aquarius 

Annyira nem sodort magával, mint a korábban olvasott Ahern regények. A történet érdekes. Sandy személyisége nekem, kissé ellentmondásosra sikeredett. Ilyen az, amikor nem kapunk szeretetet, megbecsülést a számunkra legfontosabb személytől – saját magunktól. (Louise L. Hay után, szabadon) Jó hír, ha lassan is, de elindul az úton, hogy megtanulja: egyfajta hovatartozás és boldogság nélkül elég sivár a világ. Egy-két szál elvarratlan maradt, de az életben sem kapunk mindenre választ. :) Kellemes történet, korhatár nélkül.

+
>!
nat

Ez most nem igazán volt az én könyvem.. Az elején sokszor elmosolyodtam, tetszett a humora a könyvnek. Aztán elkezdtem kicsit unatkozni, valahogy nekem nem jött be Helen és városa, ami a történet alapját képezi, úgyhogy itt elbuktam.
Nem volt rossz könyv, és általában szeretem a hasonló könyveket, ehhez most nem volt hangulatom.

+
>!
MBoglarka

Ahol a szivárvány véget ér című olvasmány után, az írótól ennél többet vártam. Bárhogy próbálkoztam, nem bírtam végig olvasni. Szinte a negyedénél abba hagytam..Lehet, hogy később jó lett volna, de nem bírtam kivárni. Addig amíg olvastam, a semmiről szólt…Végig ugyanazt mondogatta, hogy el van veszve néhány zokni. Vártam, hogy majd odakerül az elveszett a dolgokhoz és majd történik valami, de semmi. Annyi volt, hogy odakerült és volt néhány kulcs ott, meg kutya.
Hogy valami jót is mondjak róla: a borítója gyönyörű. :)

+
>!
Emmonita

Mindig is irigyeltem az írónőt a fantáziájáért. Engem mindig megfognak a történetei, miután elolvastam ezt a könyvet, többször is álmodtam a talált tárgyak országával. :)
Sandy Shortt-ot viszont nem sikerült megkedvelnem. Sőt, nem egyszer még idegesített is, ezért a fél csillag levonás. :)
Ennek ellenére ezt a könyvét is nagyon szerettem, nem tudtam letenni, és többször is elolvastam. Csak ajánlani tudom. :)

++
>!
marcsy

Egy újabb megható történet az írónőtől. Az egyedi témaválasztás mellett a szereplők legmélyebb érzéseit remekül mutatja be mesebeli, szívszorongató köntösben.


Népszerű idézetek

+
>!
Róka

Néha az embernek csak ennyi kell: tudni, hogy a másik van.

344. oldal

+
>!
Róka

Az ember szíve bármikor összetörhet, függetlenül attól, hány éves.

264. oldal

+
>!
Lobo

Magányos ember az, aki a valamit semmire cseréli.

259. oldal

+
>!
sünmalac

Van, hogy elveszítjük magunkat. Ha nem figyelünk eléggé oda. (…)
Van, hogy látjuk a kiutat, mégis szembemegyünk az ösztöneinkkel, egyre mélyebben be a sötétségbe, mert a félelem, a harag és a szomorúság nem hagyja, hogy visszatérjünk.
Van, hogy inkább az eltűnést választjuk, és csak keresgélünk, mert ez az egyszerűbb.

358. oldal (befejezés)

+
>!
Miamona 

[…] néha nem könnyű eldönteni, melyik az a néhány pillanat az életben, ami kicsit különlegesebb, mint a többi. Gyakran csak utólag ébredsz rá, hogy milyen nagy volt az előző pillanat, de addigra már véget ért.

289. oldal

+
>!
sassenach

Én már a nyolcvanas években is utáltam a nyolcvanas éveket, eszem ágában sem volt újra átélni az egészet.

141. oldal

+
>!
Brigi007

– Miért érzed úgy, hogy tudnod kell, hol vannak a dolgok?
– Mert tudnom kell.
– Miért érzed úgy, hogy tudnod kell?
– Miért érzi úgy, hogy ilyen kérdéseket kell feltennie nekem?

52. oldal

+
>!
Brigi007

– De ugye, nem volt… […] Nem volt köztetek semmi?
– Volt, de tulajdonképpen semmi.
– A semmi mióta valami?

157. oldal

4 hozzászólás
+
>!
Róka

Ha lehet frusztrálóbb, mint nem megtalálni valamit, az az, ha az ember elvész, és nem találják meg.

80. oldal

+
>!
Aquarius 

Idővel az ember változik, és minden évvel egy újabb réteg rakódik ránk, minden nappal egy kicsit többek vagyunk, mint azelőtt.

212. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján


Ha tetszett a könyv, olvasd el ezeket is