Talált ​tárgyak országa 304 csillagozás

Cecelia Ahern: Talált tárgyak országa

Sandy Shortt kényszerbeteg. Amióta tízéves korában eltűnt a szomszéd kislány, mániákusan keresgél, nem tudja feldolgozni, ha elvesznek a dolgai. Kutatószenvedélye annyira magával ragadja, hogy magánnyomozóként keres eltűnt személyeket.
Jack Ruttle is kétségbeesetten keresi öccsét, Donalt, akit egy éve mintha a köd nyelt volna el. Amikor megtalálja Sandy hirdetését egy újságban, érzi, hogy a nő segíteni fog rajta.
Miközben Donal után kutat, egyszer csak Sandy is eltűnik, méghozzá egy olyan helyen köt ki, aminek létezéséről addig álmodni sem mert: az elveszettnek hitt fél pár zoknik, lakáskulcsok és a nyomtalanul eltűnt emberek birodalmában. Ez az új, szórakoztató és vidám világ, kedves, ám néha furcsa lakóival együtt befogadja Sandyt, ő azonban másra sem vágyik, csak hogy megtalálja a hazavezető utat.

A mindössze 28 éves Cecelia Ahern e regényében is kiválóan ötvözi a mesét és a valóságot.

Eredeti megjelenés éve: 2006

>!
Athenaeum, Budapest, 2012
360 oldal · ISBN: 9789632930893 · Fordította: Hussami Péter
>!
Athenaeum, Budapest, 2010
358 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632930404 · Fordította: Hussami Péter

Enciklopédia 22

Szereplők népszerűség szerint

Gregory Burton · Sandy Shortt · Jack Ruttle

Helyszínek népszerűség szerint

Dublin


Kedvencelte 27

Most olvassa 4

Várólistára tette 191

Kívánságlistára tette 105

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Timcsibaba77>!
Cecelia Ahern: Talált tárgyak országa

Mindig is izgatta a fantáziámat a megfoghatatlan, az elgondolkodtató, a hétköznapokba beépülő csoda, misztérium, ami átitatja az életünket, csak épp van, aki fogékony és kíváncsi a mesékre,van aki már ebből rég „kinőtt”. De hiszen nem vagyunk egyformák. Azt mondanám, hogy Cecelia Ahern segít kicsit újra rálátni gyermeki mivoltunkra, a régi szép időket vetíti ki minden korosztály számára, igaz az ajánlója szerint inkább a célzott közönsége a fiatal felnőtt réteg. Ebben nem akarok hinni, így 35 évesen csak azért is belevágtam, élmény volt kicsit visszamerengeni az elmúlt időkre, a gyerekkoromra.
Igazi tehetséges meseíró, átszövi történeteit a fantázia fonalával, mégis, jobban belegondolva, kivel ne történt volna meg, hogy tárgyakat hagyott el hosszú évei alatt. Énvelem is számtalanszor megszaladt a fantáziám, mikor nem találtam a kedvenc kabalámat, vagy iskolás éveim alatt hány de hány eszköznek, tanszernek „kelt lába”, mennyi hobby készített tárgy, bizsu, kicit-kacat veszett el csak úgy hipp-hopp a semmibe, ami lehet egy boldog kisebb országot is kitett volna, ha létezne egy ilyen hely, ahol az elhagyott dolgok megkerülnek. Aztán mekkora örömet találtam benne, ha egy-egy ilyen tárgy előkerült. A padlásról, vagy a pincéből, spejz valamely szegletéből, a szekrény aljáról, vagy beesve az ágy alá….és mekkora fájdalmat jelentett, ha valami örökre elveszett, csak úgy kurtán, bután. Amit persze felnőtt fejjel másképp élek meg,de így a könyv segítségével visszamerengve régi naiv énemhez, valóban, az ember korral változik. A sérelmek, amik érik, egy-egy tárgy vagy személy elvesztése, egy szerelem véget érése, egy kapcsolat, barátság megszűnése, amikor kicsit félrelökve érzi mindenki magát, tragédiaként él meg, majd másnap újult erővel fátylat borít az egészre, és emelt fővel erősebben indul tovább csak azért is, álarccal takargatva az érzéseket az Élet útján. Mert bizony alattam is a hosszú évek során párszor megrezgett a talaj, amikor elvesztettem egy szerettemet, vagy amikor egy jó barát hátat fordított, vagy amikor a szerelmem csapott be, és végül széttört szívvel külön úton mentünk tovább. De az élet már csak ilyen, ahogy az írónő is írja, az egyensúlynak meg kell lennie, örökre nem birtokolhat senki semmit sem, az elengedés, elvesztés, elszakadás is az élet részét képezi, tetszik nem tetszik, bele kell törődni.
Sokáig én is nagyon ragaszkodó, és makacs voltam. Megvallom,most sem esik jól, ha egyik napról a másikra véget ér egy barátság, vagy csalódok valakiben, vagy kudarc ér, vagy értelmetlennek tűnő pillanatnyi kiadással kell szembesülnöm…(pl: számlák fizetése, vagy kölcsön adni egy ismerősnek), mégis azt mondom, hogy nagyobb tanító nem létezik az ÉLET-nél, mert megtanít játszani, meg kell tanulnia mindenkinek, hogy kicsit könnyedebben, és pozitív hozzáállással kell az életbe vetni a hitünket, számolva bármilyen fordulattal. Teljességgel nem lehet kiszámolni, az eseményeket, jöhet bármi. Pont ez lehet valahol az élet értelme, hogy valahol meglepetések is várják az embert.
spoilerAmi nagyon tetszett, a talált tárgyak országa, ahogy végig vezeti az olvasót egy valóságosnak tűnő képzeletbeli helyen, ahol minden „megkerül”
Tele van fordulattal, lendületes mű, most se csalódtam. De „Ahol a szivárvány véget ér „ könyvét még tartogatom…ami ugyebár abszolúte egyik sikerkönyve volt az írónőnek, meghagyom a „végére”, nem szeretném pozitívan befolyásolni magamat, inkább célzottan azért is mást olvasok Cecilia Aherntől. Izgatottan állok elébe más műveinek is.

CsakSimánDorka>!
Cecelia Ahern: Talált tárgyak országa

Nem volt ez olyan rossz könyv. Tartottam tőle, a sok negatív értékelés miatt, meg mert chick lit, ami nem igazán áll hozzám közel. Azonban nagyon kellemes meglepetésben volt részem, mert egy nagyon aranyos kis történetet kapunk Sandyről és Jackről.

Bővebben:
https://dorkaanyaolvas.blogspot.hu/2017/01/cecelia-aher…

FélszipókásŐsmoly P>!
Cecelia Ahern: Talált tárgyak országa

A fiatal nőket célzó chick lit (csajos könyvek?) műfajának megismerése vezérelt az elolvasásához. Szép borítójú, könnyed, szórakoztató regény, olvasmányos jellege jól működött.

Sandy Shortt – mintha csak a nevével ellenkezne – magas, ébenfekete hajú főhősnő. Eltűnt dolgok felkutatása a szakterülete (és különleges képessége), amit rendőrként, majd magánnyomozóként hasznosít. Aztán egy nap ő maga is eltűnik – és megtudja, hogy hová kerül mindaz, aminek nyoma vész, köztük emberek is, milyen lehetőségeik, milyen életük van utána. Merthogy semmi sem vész el, csak átalakul átkerül máshova. Egy titokzatos helyre, egy rejtett térbe. Sajnos nem derült ki (számomra), hogy mi is ez, fantasy törvényszerűségek helyett amolyan mágikus realista módon kezeli a témát, és inkább csak az ott lévők múltjáról és jelenéről beszélgetnek a szereplők. Tulajdonképpen emberi sorsokról, élethelyzetekről szóló történeteket osztanak meg egymással, az olvasó meg elmélkedhet rajtuk.

Főleg emberi kapcsolatok, érzelmek alakították a cselekményt (van benne szerelmi szál is), a rejtély megfejtése felé tartó út fenntartotta az érdeklődésemet, de összességében eléggé kongott… sem varázslatosságot, sem érdemi mondanivalót, sem izgalmas fordulatokat, sem érdekes szereplőket nem nyújtott. Felszínesen lavírozott, álomszerű homályban tartotta azokat a részleteket, amik érdekeltek volna, kerülte a komolyabb feszültségekkel teli jeleneteket, magvas gondolatokat (bár a dr. Burtonnel folytatott beszélgetések tetszettek).

Ibanez P>!
Cecelia Ahern: Talált tárgyak országa

Cecilia Ahern-nek ilyen könyveket kellene írnia. Nem romantikust. (Ezen rajta van a romantikus címke, de egyáltalán nem romantikus, bár van benne egy kis szerelmi szál is). Az eddigi Ahern-ek alapján nem volt jó véleményem az írónőről (túl giccses-romantikus-klisés könyveket olvastam tőle), de ez a történet nagyon szuper, végig izgalmas, lebilincselő, friss, egy nagyszerű ötlet, amellyel még sosem találkoztam! Még az E/1 sem zavart igazán, a hossza pont megfelelő (bár néha kicsit logikátlannak éreztem, ki az, spoiler A vége kicsit hirtelen van lezárva, én abban reménykedtem, hogy spoiler.

Egyszóval tökéletes kis könyv, nagyszerű kikapcsolódást nyújt (és a borítója is csodaszép). Köszönet érte @KádárRozi! :D

Himitsu P>!
Cecelia Ahern: Talált tárgyak országa

Ott volt már nyár óta a polcomon, a lélegzetelállító borítója állandóan hívogatott, én pedig mindig csak halogattam, halogattam, mert nem szeretem a romantikus könyveket, ellenben ennek a kötetnek a tartalma annyira megtetszett, hogy éreztem, hogy kár lenne kihagynom.

Nem csalódtam. Ami a grátisz, miért van az, hogy idén akárhány olyan könyvet olvastam, amiben pszichiáter vagy valamilyen rokonszenves doki szerepelt, azokért én bomlottam, mint valami elvarázsolt tinifruska?:)
Szerettem Sandyről olvasni, és a helyről, ahová elkeveredett, közben vele párhuzamosan futott Jack nyomozós történetszála. Sandy helyében én máshogy csináltam volna „odaát”, de okkal nem akart belefolyni az ottaniak életébe. Egy mindenki számára boldogan végződő befejezésnek sokkal jobban örültem volna, de talán így lett a legjobb, ahogy az írónő lezárta.
Éééés… Több ilyen dokit, mint Gregory Burton!♥ Szeretettel ajánlom a könyvet!
off

Bur3sz>!
Cecelia Ahern: Talált tárgyak országa

Egy számomra elgondolkodtató mese. Van benne egy kis romantika, egy kis emberiséget, egy kis krimi. Mindez Ahern stílusban előadva…. Egy olvasás garantáltan megér. Lehet, többet is.

Kri_Anikó P>!
Cecelia Ahern: Talált tárgyak országa

Szerettem ezt a mesét. Egy ország, ahol eltűnt emberek és eltűnt tárgyak élnek együtt. Egy kitalált világ, amelybe bárki és bármi belekerülhet. Mi történik, ha valaki az egész életét teszi fel rá, hogy megtalálja mindazt ami ebbe a világba távozott? Van – e visszaút ebből a különleges világból? Némi kis szerelemmel fűszerezve el is készült egy könyv, ami lehet, hogy nem ad egetrengető, mindent elsöprő élményt, de szórakoztat és közben mindenki találhat magának egy-egy mondatot a lapokon egy érzésről, amiről már úgy gondolta, hogy elveszett.

mokus33>!
Cecelia Ahern: Talált tárgyak országa

Azt hiszem, idáig ez az első Cecelia Ahern regény, ami nem varázsolt el túlságosan. Valahogy nem tudott a gondolataimba beférkőzni, hiába érdekes a téma, hiába volt adott Cecelia Ahern olvasmányos stílusa, mégsem tudtam elmerülni benne. Nem éreztem Sandy kényszerbetegségének súlyát, sőt továbbmegyek, a furcsaságai ellenére nem éreztem kényszerbetegnek.
Az a különleges világ viszont, amit az írónő megteremtett spoiler igazán érdekes volt, úgy érzem, ebben sokkal több lehetőség rejlett, szívesen olvastam volna még ennek működéséről, az emberek mélyebb érzéseiről.
A könyv végén elcsodálkoztam, egyszer csak vége lett, pedig én még vártam volna valamit. Valami olyan csattanót, érzést, amitől meggondoltam volna magam, legalábbis ami a könyvvel kapcsolatos érzéseimet illeti… Valamit, amin kicsit elgondolkodhattam volna… Ehelyett továbblapoztam, és rádöbbentem, hogy vége a könyvnek. Furcsa élmény volt… Talán leginkább a csalódottság a legerősebb érzés, amit a könyv olvasása és a lezárása kapcsán éreztem. Bízom benne, hogy a következő találkozásom Cecelia Ahernel majd elűzi a csalódásomat:)

2 hozzászólás
joopsy>!
Cecelia Ahern: Talált tárgyak országa

Meglepett ez a könyv, mert nagyon tetszett. Az olvasása kellemes kikapcsolódást nyújtott.
Adott egy kényszerbetegségben szenvedő fiatal nő, Sandy, aki azzal foglalkozik, hogy megkeresse azokat az elveszett embereket, akikről a rendőrség már lemondott. Ilyen volt Jack öccse Donal is. Aztán eltűnik Sandy is és vele együtt utazhat az olvasó is az „elveszett tárgyak, emberek, érzések, illatok, hangok…” birodalmába.
Folyamatosan a valóság és a fantázia világa között lavírozunk. spoiler
Izgalmas volt az utazás, de valahogy mégis hiányzott belőle valami, ami miatt nem kaphat 5 csillagot, pedig azért igazán meghökkentő dolgok is voltak benne spoiler.
Összességében ez a könyv habár tökéletes nem volt, mégis valószínűleg mélyen bevéste az elmémbe Cecilia Ahern nevét, ugyanis ilyen fantáziával megáldott nőtől még nagy dolgokra is számíthatunk. Bravo! :)

Kovaxka P>!
Cecelia Ahern: Talált tárgyak országa

Első olvasásom az írónőtől. Nem riasztott el, alapvetően tetszett. Izgalmas és érdekes alapötlet, jó indítás. Egész kellemes mágikus realizmus. Sajnos a közepe felé eléggé ellaposodik és a végét is összecsapottnak éreztem. Teszek még újabb kísérletet azért, mert jó történetek lehetnek a tarsolyában.


Népszerű idézetek

Lobo P>!

Magányos ember az, aki a valamit semmire cseréli.

259. oldal

Kapcsolódó szócikkek: magány
Róka>!

Az ember szíve bármikor összetörhet, függetlenül attól, hány éves.

264. oldal

Róka>!

Néha az embernek csak ennyi kell: tudni, hogy a másik van.

344. oldal

Miamona>!

[…] néha nem könnyű eldönteni, melyik az a néhány pillanat az életben, ami kicsit különlegesebb, mint a többi. Gyakran csak utólag ébredsz rá, hogy milyen nagy volt az előző pillanat, de addigra már véget ért.

289. oldal

Aquarius>!

Idővel az ember változik, és minden évvel egy újabb réteg rakódik ránk, minden nappal egy kicsit többek vagyunk, mint azelőtt.

212. oldal

sünmalac>!

Van, hogy elveszítjük magunkat. Ha nem figyelünk eléggé oda.
[…]
Van, hogy látjuk a kiutat, mégis szembemegyünk az ösztöneinkkel, egyre mélyebben be a sötétségbe, mert a félelem, a harag és a szomorúság nem hagyja, hogy visszatérjünk.
Van, hogy inkább az eltűnést választjuk, és csak keresgélünk, mert ez az egyszerűbb.

358. oldal

Aquarius>!

Szeretek beszélgetni az emberekkel, mindig is szerettem. Azt gondolom, ha az ember mesél magáról, olyasmire is rájön magával kapcsolatban, amit korábban nem tudott.

53. oldal

sassenach>!

Én már a nyolcvanas években is utáltam a nyolcvanas éveket, eszem ágában sem volt újra átélni az egészet.

141. oldal

Róka>!

Ezt is utáltam a gyerekekben: mindig kimondják, amit igazából már te is tudsz, csak nem akarsz beismerni. És pláne nem akarsz hallani.

127. oldal

Lilyom>!

Az emlékeink az egyetlen kapcsolatunk a múlttal. A segítségükkel újra és újra ölelhetünk, csókolhatunk, nevethetünk és sírhatunk. Nagyon értékesek.

90. oldal

Kapcsolódó szócikkek: emlék

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Cathy Kelly: Idén minden más lesz
K. M. Holmes: Amíg a szerelem el nem választ
Lucy Score: Amit sosem fedünk fel
Heather Webber: Éjfélkor a Fekete Rigó kávézóban
Meghan March: Csábító nappalok
Vi Keeland: A beosztott
Barbara O'Neal: Amikor még hittünk a sellőkben
J. K. Smith: Ahol elkezdődött, ott ér véget
Jodi Ellen Malpas: A védelmező
Sally Rooney: Baráti beszélgetések