Talált tárgyak országa 83% 119 csillagozás

Nagyon szerettem ezt a könyvet! Én is „elveszítős” vagyok, rendszeresen vitatkozunk párommal a fél pár zoknik miatt:( roppant figyelemmel, párokban teszem be őket, s mire kiterítem/ teríteném, gyakran hiányzik belőlük…
Legutóbbi értekezletünk végén vérfagyasztó módon tűnt el egy tollam- láttam lefelé csúszni az ölemből,majd nyoma veszett! A földre nem esett le, zsebemben, táskámban nem volt, a mappámban sem!
E könyv hősnője, Sandy, kényszerbeteg, nem bírja elviselni, ha eltűnik valamije, muszáj keresnie. Mikortól vált ilyenné? A kezdet egy vele egykorú, általa nem szeretett kislány elvesztése volt…
Megtalálja-e valaha a lányt, s elveszített tárgyait, no meg az emberek iránti bizalmát, s saját önbizalmát?
Aki elolvassa a regényt megtudja – s nem fogja megbánni! Alig várom, hogy Cecelia Aherntől újra olvashassak valamit!

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Tanulságos történet arról, hogy engedni „kell”, hogy szeressenek minket, különben elveszünk, és talán sohasem találunk haza. Örülök, hogy Sandy rájött a végén, nem élet az, ha az ember folyton eltűnik majd visszatér, mert néha az eltűnés hosszabbra sikerül, mint szeretnénk. Neki szerencséje volt, de mi van, ha túl sokáig vagyunk távol? Mi lesz a szeretettel?

Ezt a könyvet @Melia ajánlására vettem fel az olvasandók listájára. Ő nagyon jó ajánlót írt róla, engem pedig komolyan elkezdett érdekelni, de ugyanakkor féltem is tőle kicsit. Az elmúlt időszakban kiderült, hogy nem feltétlenül van átfedésben kettőnk ízlése, sőt vannak dolgok, amik beesnek a kettő közé. Ő sokkal jobban szereti a romantikus (lányos) történeteket, és tini-irodalmat is többet olvas, mint én; én meg jobban szeretem az elvontabb dolgokat, mint ő. Szóval tartottam attól, hogy ez az én szürke irodalmam lesz, de aztán csak nem lett.

Maga az alapötlet valami elképesztően zseniális, ezt már akkor is tudtam, amikor elkezdtem olvasni. Az egész Neil Gaiman Soseholjára emlékeztetett (amit egyébként imádok), egy párhuzamosan létező misztikus világ, a saját szabályaival, aminek maga a valóság, a mi valóságunk ad létjogosultságot!

A karakterek tetszettek, a szerző stílusa nagyon jó volt, az egésznek volt egy olyan enyhe humora, ami kell ahhoz, hogy igazán tudjak élvezni egy könyvet, de amitől függetlenül még továbbra is komolyan tudom venni. És hát megható volt, nagyon. Voltak benne olyan részek, amik kifejezetten megráztak, és a vége mégsem lett túl idealisztikus.

Megérte elolvasni!

Tudtam, éreztem, hogy valahol vár rám a tökéletes Ahern könyv! És hol máshol, mint Itt! Pontosan Itt! Szerencsére hamarabb megtaláltam, mint Sandy a zokniait, Jenny-May-t és Mr. Pobbs -ot. Két nagyobb részletben olvastam, először csak gondoltam belelesek, hogy mégis milyen, aztán csak 180 oldallal később tudtam letenni. Ez az első rész szilárdan megalapozta a hangulatot. A második részt egy hajszállal gyengébbnek éreztem, és a lezárásnál is volt egy ici pici mozzanat, amit én máshogy oldottam volna meg, de egészében imádtam! :) Az alapötlet fantáziadús, a szereplők valóságosak, a történéseket pedig élesen, színesen, filmként láttam peregni a szemem előtt. Amíg a Bárcsak láthatnál -ból örökre megragadt a Jinny Joe, addig itt a kis pepeo kislány, na és Henry a pattanás. Gregoryba pedig én is szerelmes voltam, mint egy tini! :) Fél csillagot azért hagyok, hogy legyen még hová fokozódni. :) (Az eredeti cím pedig fantasztikus! Kár, hogy magyarba nem tudták tökéletesen átültetni…)

10/9

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Eredetileg nem is magamnak kölcsönöztem ki, de aztán megtetszett a borító, az ötlet, a téma (nem feltétlenül ebben a sorrendben), és én is elolvastam. Nem bántam meg, mert jó volt, meg ihletett egy kihívást. A cselekmény olykor picit leült, és különösebben nem szimpatizáltam a szereplőkkel, legalábbis nem mindegyikkel, (például Sandyből vagy Gregoryból párszor kifejezetten elegem volt.), de a történet nem teljesen kiszámítható, úgyhogy elég szórakoztató volt. Meg egy kicsit szomorkás.

Bár elviseltem volna, ha bármiféle magyarázattal szolgál arra, miért tűnik el, aki teljesen eltűnik, és Itt lakója lesz, de akkor biztos nekik is vissza kellett volna térniük.

Aranyos könyv volt. Tetszett ez a misztikus, másik világ! :)

Mindig is irigyeltem az írónőt a fantáziájáért. Engem mindig megfognak a történetei, miután elolvastam ezt a könyvet, többször is álmodtam a talált tárgyak országával. :)
Sandy Shortt-ot viszont nem sikerült megkedvelnem. Sőt, nem egyszer még idegesített is, ezért a fél csillag levonás. :)
Ennek ellenére ezt a könyvét is nagyon szerettem, nem tudtam letenni, és többször is elolvastam. Csak ajánlani tudom. :)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A hétvége alatt átgondoltam, és rájöttem, hogy mégsem tetszett olyan nagyon; tetszett, de számomra az Ahol a szivárvány véget ér marad a kedvenc.
Több okból nem tetszett. Mindenek előtt azért, mert nem kaptam romantikus regényt. Cecilia Ahern neve számomra azt jelenti, hogy ha kikapcsolódni vágyom, könnyed és jó és kellemes és nem csöpögős olvasnivalót kaphatok; szerelemmel. Sajnos, szerelem foltokban és távolról volt érezhető; ehelyett kaptam félelmet, aggodalmat, és azt hiszem, részben egy krimit…
A közepéig vontatottnak tartottam, a közepét érdekesnek, és végül szépen, nyugisan véget ért; viszont hiányoltam a letehetetlenséget; az a fajta „habzsoláskényszerem”, amit a másik két könyve olvasásakor éreztem – elmaradt.
Kedveltem a karaktereket, szimpatikusak voltak Sandy, Jack, Gregory, és igen kedveltem Bobbyt a talált tárgyak boltjában…
Viszont végig ellenérzést keltett bennem az a hely, az a bizonyos itt, olyannyira, hogy mindig elkalandoztam olvasás közben, és azzal foglalkoztam, hogy félnék odakerülni, mert tudom, hogy én is azok közé tartoznék, akik nem szeretnének ottmaradni, és szenvednék attól, hogy a szeretteim majd beleőrülnek a hiányomba és a bizonytalanságba, ill. az állandó reménykedés végül felőrölné a lelküket, a türelmüket…
Szerintem, a fülszöveg is eltérít, mert azt hiszem ez a Sandy egyáltalán nem kényszerbeteg, inkább beilleszkedési problémái vannak, de az Ittvilágban ez sem olyan tragikus. Saját kombinációs kényszeremből félregondoltam/félrekombináltam a cselekményt, és tudom, azért aggódtam, mert a SPOILER baleset leírása után azt hittem Sandy kómába esik és ott „látja maga előtt” ezt az Ittvilágot, amelyet azokkal a személyekkel népesít be, amelyek valamit jelentenek a számára. De ez a végére nem bizonyult helyesnek. Szóval egyszerűen csak aggódtam Sandyért, mert nekem kedves és szerethető szereplőnek bizonyult. SPOILER vége.
Szerettem volna végre egy könnyed, kikapcsolódáshoz alkalmas könyvet olvasni, amit végül részben megkaptam, így továbbra sem tettem le arról, hogy továbbmegyek, és az írónő könyvei közül még választok magamnak olvasnivalót. Melyikkel folytassam? Mit ajánlanátok?
Romantikusat, amiben van szerelem.

Bővebben később írok, mert most csomagolok holnap megyünk oda. És sehol sem találom a kisfiam úszónadrágját... ;-)

Két kihíváshoz nevezném az olvasást:
@Detty89 – Olvassunk Cecelia Ahern könyveket!
és
@gab001 – Egyetlen pillangó…

Egy újabb megható történet az írónőtől. Az egyedi témaválasztás mellett a szereplők legmélyebb érzéseit remekül mutatja be mesebeli, szívszorongató köntösben.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Őszintén? Sokkal jobb, sokkal több volt, mint amire számítottam. Valahogy mindig zavart ezzel a könyvvel kapcsolatban, miután elolvastam a fülszöveget, hogy nem igazán tudtam, mire számítsak. És boldog vagyok, hogy évekkel túlszárnyalta a várakozásaimat.
Odavoltam a világért, amit megteremtett. Egyfajta tökéletes helynek tűnt (már a maga nemében persze) – olyannak, amilyenben nekünk is élnünk kellene, ha nem vonnák el a figyelmünket más dolgok. Akkor talán mi is ezeket az egyszerű, hétköznapi csodákat tartanánk értéknek, és képesek lennénk varázslatot találni az egyszerű pillanatokban is. A mese annyira összekeveredett a valósággal, hogy még egy ideig csillagokat pislogtam.