Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Bennem élsz 259 csillagozás
Justin Hitchcock, a jóképű, ám morózus amerikai művészettörténész még nem jutott túl a válása okozta sokkon, kiábrándult és depressziós. Az ír fővárosban tart előadást, amikor rábeszélik, hogy vegyen részt egy anonim véradáson. Nem is sejti, hogy önzetlen tettével örökre megváltoztatja az életét…
Joyce Conway, a harmincas évei elején járó, rossz házasságban élő ír fiatalasszony balesetet szenved, az életét egy vérátömlesztés menti meg, ám elveszíti azt, amire a világon a legjobban vágyott: a kisbabáját. Amikor magához tér, különös érzés keríti hatalmába: mintha valaki más életét élné… Az ismeretlen férfi emlékei uralják álmait, de vajon a nyomára bukkanhat valaha az idegennek, hogy megfejtse a rejtélyt?
Eredeti megjelenés éve: 2008
Enciklopédia 20
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 21
Most olvassa 7
Várólistára tette 105
Kívánságlistára tette 64
Kölcsönkérné 4
Kiemelt értékelések
Ez egy kifejezetten kellemes limonádé volt, amiben szerettem a karaktereket a maguk botlásaival és defektjeivel együtt is, amiben tényleg Dublin és London utcáin sétáltam a főhőseinkkel, egyszóval a történet teljesen magával ragadott. off Imádtam, hogy egyes részeken szó szerint hangosan felnevettem, és tényleg nagyon nehéz volt visszafognom magam, amikor ezekhez a részekhez nagyon nem alkalmas közegben értem el :D Cecelia Ahern hozta itt is a tőle megszokott szerelmes, de nem felszínes, humoros, de nem erőltetett történetét, amit szerintem nagyon jó stílusban írt meg… plusz persze a fordítónak is jár a pacsi, hogy ezt így át tudta adni.
Viszont, azért két gondom is volt ezzel a könyvvel… csak, hogy a rózsaszín felhőn túl is lássak egy kicsit…. Az első maga az alapsztori…. valahogy nagyon nem hittem el. Semennyire nem tudtam vele azonosulni, ám elég gyorsan ki is tudtam magamban kapcsolni ezt a dolgot, és nem igazán foglalkoztam tovább vele… A másik problémám pedig az volt, hogy míg Joyce részét E/1-ben olvashattuk, addig Justin E/3-ban „maradt”… ez nekem nagyon furcsán felemássá tette a történetet. Elképzelhető, hogy a sztori 2 oldalát próbálta a szerző ezzel is érzékeltetni, de nekem nagyon nem jött be/át a dolog… Az első jópár oldalon pedig kifejezetten zavartak ezek az ugrások.
Ám ezzel a két „hibával” is azt mondom, hogy egy kellemes olvasmány volt, amit jó, hogy nem halogattam tovább.
Az elején szögezzük le, hogy én ezt a könyvet nem úgy olvastam, ahogy valószínűleg kellett volna. Nekem ez a spoiler érzelmi kavalkád túl sok volt. Ami nem azt jelenti, hogy nem tudom elfogadni egy bizonyos mértékig, hogy lehetnek hasonló következményei egy ilyen esetnek, de biztosan nem ilyen szinten, mint ebben a történetben. De rá se ránts! Ráaggattam egy képzeletbeli misztikus címkét, és rögtön rendben is volt minden.
Nagyon jól szórakoztam olvasás közben. Az írónő stílusa újfent magával ragadó volt, és a humora is egyértelműen nekem szólt. Igaz, a végét már egy kicsit erőltetettnek éreztem, spoiler de összességében nagyon élvezetes és kikapcsolódós történet volt.
Meg kell mondjam, elég egyedi története van. Egy kissé bizarr, de összességében egy igényesen megírt, valóságtól kissé elrugaszkodott cselekményű, szórakoztató regény.
Az biztos, hogy a poénokat és a humoros részeket nem sajnálta belőle Cecilia. A 75 éves apuka kellett ehhez az önmagában kissé nyomasztó történethez.
Valahol sajnálom, de megértem Justin hozzáállását is a történtekhez. Úgy gondolom, aki ennyire intellektuális személyiség, nehezen tudja elhinni, hogy ilyen megtörténhet. Vele szemben Joyce, mintha még mindig gyermek lenne. Hisz a véletlenekben, csodákban, de mindezt oly módon, hogy látható, próbál valamiben megkapaszkodni és túllépni az őt ért negatív történéseken.
A szomorú kezdés ellenére is sok mosolyt csalt az arcomra, és még többet nevettem fel hangosan a történeten. Joyce rohanás közben leesik a lépcsőn és elvetél. Justin rábeszélésre vért ad. Joyce-nak vérre van szüksége. Innen indul a bonyodalom. És innen a találó cím is. Bírtam Joyce apukáját. Egyszerűségével és régimódiasságával sokat segített lányának a gyász feldolgozásban és a lelassulásban. Justin esetén kicsit idegesített hogy a „hangosan” kimondott szavai mellett a fejében is zajlottak a szarkasztikus gondolatok. Ezek dőlt betűvel voltak szedve. De sikerült ráhangolódnom.
Számomra igazi humoros olvasmány volt a borús-keserűs kezdés ellenére is. Ahern régebbi történetei még mindig picit jobban tetszenek nekem. :) (Most járok 50%-nál a könyvei olvasottságával. Van még mit olvasni a plecsnihez.)
Ez a könyv már legalább 2 éve megvan nekem. Néha áttettem egyik polcról a másikra, időnként odakészítettem az éjjeliszekrényemre, hátha most majd sorra kerül… És nem. Mert beleolvastam egyszer kicsit a fülszövegbe, „valami véradós vackeráj” és nem volt szimpi. Pedig szeretem Ahernt, minden eddig olvasott könyve tetszett, nem véletlenül vettem meg ezt is anno.
Tegnap este, miután nagy nehezen „háttérbe toltam” a Holtodiglan hatásait a lelkemben és az elmémben, kézbe vettem. Majd elkezdtem… és nem tudtam letenni. Tegnap addig olvastam, míg már majd kifolyt a szemem, ma pedig reggeli után azonnal nekiestem. (Hja, ez az előnye, ha beteg az ember:)
Pedig az elején nem szerettem Joyce-t (később se mindig). Túl hisztis és nyávogós volt nekem. Persze, nagy trauma érte, de ezen felül is!
Akkor már Justin sokkal jobban tetszett, bár őt meg folyton összezavarta a testvére meg a sógornője.
Aki a legsokoldalúbban ábrázolt személy a regényben, az Joyce apja. Az írónő biztosan élő személyről mintázta! Nagyon szeretni való figura, de időnként halálra fárasztja a környezetét.
És jött a sok nevetséges, sokszor bolondos helyzet, amikor a főhősök „kergetészték egymást”. nem értve, mi vonzza őket egymáshoz. Ill. Joyce hamarabb rájött, csak épp jó ideig nem akarta elhinni:)
Nem tudom, van-e tényleg ilyen jelenség a vérátömlesztések vagy szervátültetések folyományaként, de én a „mesének” mindig hiszek.
S persze javíthatatlanul romantikus vagyok:)
Ezért hát nevettem, vihogtam és néha kicsit sírtam is.
Aki hasonló beállítottságú, biztosan szívesen olvassa maga is Cecelia Ahernnek ezt a regényét.
Bár rég olvastam „sima” könyvet (értsd minden természetfelettitől menteset),de ez egész jó volt:)
Sok infót kaptam,egyszer ha netán megyek Írországba előveszem újra olvasni.
Sokszor párásodott a szemem, sok szép gondolatot olvastam.
Legtöbbje idézetben már megtalálható:)
Még fogok az írónőtől olvasni, az biztos.
Féltem belekezdeni a könyvbe az alacsony értékelése miatt, de szerencsére kellemeset csalódtam. Elismerem, voltak olyan részek, amikor untam, de szinte végig fenntartotta a figyelmemet. Tetszett az alapkoncepciója, még egy könyvvel sem találkoztam, ami ilyesmiről szólt volna. Ez a könyv azt mutatja meg, hogy egy tragédiából is születhet boldog befejezés. Nem a legérdekesebb és legvidámabb történet, inkább a hétköznapi élet dolgait veszi sorra, mégis érdemes egyszer elolvasni.
Van az az élmény, amikor reggel kinyitod a szemed és egy mondat – khmmm – könyvcím visszhangzik benned: Bennem élsz Bennem élsz Bennem élsz…
Hát én pont így jártam ezzel a könyvvel.
Aztán van az az élmény, amikor nem te választasz olvasnivalót, hanem az olvasnivaló választ ki téged. Mostanában – idén – ez az állapot elkezdett állandósulni. Csupa olyan könyvet olvastam idén, ami a legjobb pillanatban talált meg…
Hát én pont így jártam ezzel a könyvvel is. :)
Bár láttam, hogy nem mindenkinek jött be Cecelia ezen írása, engem mégis elvarázsolt, mert olyan történetet kaptam (megint), ami próbált számomra iránymutatással szolgálni. Hogy sikerült-e neki, az majd idővel kiderül. Legyen szerencsém! :)
Köszönöm az élményt mind az írónőnek, a kiadóknak (eredeti kiadás, magyar kiadás), a fordítónak és mindazoknak, akik dolgoztak rajta. Kellett, mint spoiler :)
Az általam eddig olvasott három Ahern regény közül ez tetszett a legjobban. Szerintem erre mondják azt, hogy a legjobbkor talált rám a könyv. Nagyon jókat nevettem rajta. Jó a humora, ugyanakkor, mint a többi könyvében, ebben is megtalálható egy olyan vonal, amin az ember kicsit elmereng. Mindezek mellett pedig még egy kis misztikum is elfér, ami szintén tetszik az írónő könyveiben. Bár Joyce apja is szimpatikus karakter, kicsit azért túlzónak találtam a lányával való közös jeleneteket. Justint viszont nem annyira sikerült megkedvelnem, inkább csak megbarátkoztam a tudattal, hogy ő a „hősszerelmes”. Azt kell mondanom, nem ez volt az első CA könyvem, de garantáltan nem is az utolsó.
Népszerű idézetek
Később a házasságunk minden apró hibáját a házon keresztül próbáltuk megjavítani: vettünk még egy ülőgarnitúrát, felújítottuk az ajtókat, kicseréltük a huzatos ablakokat. Bár magunkra fordítottuk volna azt a rengeteg időt, amit a házba öltünk; önmegújításra lett volna szükségünk, nem házfelújításra. Csakhogy egyikünknek sem jutott eszébe, hogy a házasságunk huzatos lyukait is be kellene tömni. Míg végül egy nap arra ébredtünk, hogy minden jéghideg körülöttünk.
328
Hasonló könyvek címkék alapján
- Vi Keeland: A viszony 88% ·
Összehasonlítás - Cathy Kelly: Idén minden más lesz 81% ·
Összehasonlítás - Jane Fallon: Szabadulj meg a pasitól! 81% ·
Összehasonlítás - J. K. Smith: Káosz a köbön 93% ·
Összehasonlítás - Vi Keeland: A kemény főnök 88% ·
Összehasonlítás - Vi Keeland: A beosztott 87% ·
Összehasonlítás - J. K. Smith: Szerelem hirdetésre 87% ·
Összehasonlítás - Jojo Moyes: Miután elvesztettelek 82% ·
Összehasonlítás - Karina Halle: A lázadó herceg 80% ·
Összehasonlítás - Sophie Kinsella: Mézeshetek 77% ·
Összehasonlítás