Bárcsak láthatnál 93 vélemény
Elizabeth egy vidéki ír kisváros jól menő, de roppant tartózkodó építésze, aki egyedül neveli zűrös húga, Saoirse kisfiát. Amikor életébe váratlanul betoppan a titokzatos Ivan, mindennapjai fenekestül felfordulnak. Ismerősei éppúgy nem ismernek rá,mint ő saját magára – a kimért, precíz, elvágólagos vénkisasszony pár hét leforgása alatt belevaló,játékos és kreatív nővé válik, akinek már az sem okozhat gondot, hogy megtervezze a kisváros legizgalmasabb szállodáját. Változása a környezetében is mindenkire jó hatással van, és az álmatag kisvárost rövidesen már nem csak turisták jelenléte pezsdítí fel. Ám a gondok maguktól nem oldódnak meg…
| Kiadás | ISBN | Oldal | Fordította | Illusztrálta | |
|---|---|---|---|---|---|
 Athenaeum, 2007 | 9789639615700 | 280 | Dávid Anna | Ugrás |
Most olvassa 2
Várólistán 42
Kívánságlistán 23
Aktuális kihívások
| Kihívás | Résztvevők | Véget ér | |
|---|---|---|---|
| Olvassunk Cecelia Ahern könyveket! | ★ | 129 | 2012. június 22., 10:53 |
Népszerű értékelések
Kedves, szerethető, romantikus tündérmese felnőtteknek. Örülök, hogy nem adtam fel a próbálkozást az Ahol a szivárvány véget ér után, és bár az írónő nem vált kiemelten kedvencemmé, ezzel a történettel mégiscsak sikerült belopnia magát a szívembe. Végig remekül eltalálta a határt a kedves és a giccsparádé között, és bár a végéhez közeledve kicsit elkezdtem félni, hogy mégis csak át szándékozik lépni azt, és a Hollywood-i dobpergés és tűzijáték elrontják az egész addig felépített és megtartott harmóniát, nagy örömömre nem így lett. Itt most határozottan a kevesebb volt a több. A szintén kedves és szerethető lezárás sokkal nagyobbat, (mélyebbet) „szólt”! Ha idővel más nem is annyira, a Jinny Joe-k örökre megmaradnak! :)
10/7.5
A borítóra ránéztem és elkönyveltem egy gyors, könnyed, vidám olvasmánynak. Nagyon megérintett. Lehet, hogy csak a jelenlegi hangulatom teszi, de én valamiért a szomorú oldalát láttam meg a könyvek. Persze, láttam a nevetést is, láttam a szabadságot, a széken pörgést, az eső után napfényt, a gyereket, aki bennünk él – de végig úgy éreztem, hogy mindemellett a fájdalmas dolgok jutnak el hozzám jobban; a kínzó múlt, amivel annyira de annyira nehéz megküzdeni, a félelem az egyedülléttől miközben félünk mindenki mástól is, hogy meglátják, kik is vagyunk igazán. A szerelem, ami berobban az életedbe, és összetöri a szíved – vagy azonnal, vagy hosszú, hosszú évek alatt. Egyáltalán nem boldog a vége, az én olvasatomban… Na de mindenképp csatlakozom a többi értékeléshez, hogy nekem is kell egy saját Ivan, de ha el akarna hagyni, hát el is törném a láthatatlan lábát!
1 komment
Véletlenül akadtam rá. Valójában egy kedves mese mai köntösben, amely előhozta, és megmozgatta gyermekkori fantáziámat. Korhatár nélküli. Néha jó, ilyet is olvasni az élet taposómalmában.
Tündérmese modern köntösben. A széken forgás nekem is nagy kedvencem. :)
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Ha egy láthatatlan (képzelt) barát tud enni, tudja forgatni a forgószéket, tud ajándékot adni (amit a többi ember is lát), le tud fröcskölni festékkel, bele tud lökni a tóba, akkor miért pont egy ajtót nem tud kinyitni?
3 komment
Olyan kis meseszerű, valahogy más, mint a többi regénye az írónőnek. Nekem nagyon tetszett. :o)
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Nálam kedvenc lett. Pedig nem szeretem a felnőtt meséket, de ezt imádtam. Mindenkinek szüksége lenne egy Ivanra. Éljenek a láthatalan barátok, le a samlanukkal :DD
Nagyon tetszett!Olyan meseszerű!Megnyugtató,hogy talán mégsem annyira szörnyű az a világ,amiben élünk…
Míg olvastam,szinte mindig mosolyogtam…Kell nekem is egy Ivan!!!:):):)
Mindent összevetve,nagyon jó kis olvasmány,egyedül a végével van problémám:mi lesz Elizabethtel?Vagy talán ez is a képzeletünkre van bízva?….
Egy biztos:mostanában ez a könyv lesz messze
legnagyobb kedvencem!!!:)
Mostanában nem olvastam meséket, nem tudom miért. Ez a könyv ráébresztett,hogy mennyire szeretem őket. Azt hiszem Ivan messze a legnagyobb kedvencem a kedvességével és bohóságával.:)
Népszerű idézetek
Amikor leejtünk egy poharat vagy egy tányért, hangos csörrenéssel törik össze. Amikor egy ablak vagy egy asztal lába törik el, vagy amikor egy kép leesik a falról, mind-mind zajt csap. De a szív, amikor összetörik, semmilyen hangot nem ad. Azt képzelnénk,hogy olyan fontos, akkora zajt csap, hogy az egész világnak meg kellene hallania, vagy legalább valamilyen ünnepélyes csendülés, gongütés, harangszó hallatszik. De nem. Hallgat, hogy azt kívánjuk, bárcsak szólna valami, hogy elterelje a figyelmünket a fájdalomról.
219. o
(Olykor csak üres tányért tesznek elém, és azt mondják a legjobb barátomnak, hogy a láthatatlan emberek láthatatlan ételt esznek. De komolyan, könyörgök, a láthatatlan szél vajon láthatatlan fákat fúj?)
26. oldal
Mennyi mindent megteszünk, visszatérve a múltba!
Mennyi mindent nem tettünk meg, amikor először ott voltunk!
258. o.
Vannak a világon olyan emberek, akik egyetlenegyszer sem ölelnek meg, és sohasem játszanak veled, de akkor is szeretnek. Csak nem tudják, hogyan mutassák ki.
6. fejezet
… olyan hangos a csend körülötte mindig, hogy szinte meg lehet süketülni.
47. oldal
… és arccal az ágyra borulva sírt, de olyan hangosan, hogy tudtam, most törik össze a szíve.
259. o
Az élet találkozásokból és elválásokból áll. Nap mint nap érkeznek új arcok az életünkbe, illedelmesen köszöntjük őket, van, aki csak néhány percig marad, mások hónapokra, és van olyan, aki egész életünkön át velünk lesz.
260.o
Csak a gyerekek tudják pontosan, mi folyik a világon. Jobban látnak, mint a felnőttek, jobban hisznek, őszinték, és mindig, de mindig megmondják, hol a helyünk.
14. fejezet
Általában az anyák beszélgetnek velem. Azzal a kis szépséghibával, hogy kérdéseket ugyan feltesznek, de a válaszokra nem figyelnek oda, vagy úgy tesznek, mintha valami mást mondtam volna, csak hogy mindenkit megnevettessek. Ráadásul beszélgetés közben a mellkasom közepét nézik, mintha elvárnák, hogy ne legyek magasabb egy méternél. Hát igen, ilyenek a sztereotípiák.
27. oldal
Ez mind része annak, amikor a szívünkből egy darabot odaadunk valakinek: viszi az egészet, és megtartja magának.
26. fejezet
