Ajándék 172 csillagozás

Cecelia Ahern: Ajándék

A kevély üzletember, Lou Suffern folyamatosan küzd az idővel, még álmában is csak a munka jár az eszében. Családjának meg kell harcolnia minden vele töltött pillanatért. Egy hideg téli reggel munkába menet Lou megismerkedik a hajléktalan Gabe-bel, és egy pillanatra mégis meglágyul a szíve: állást szerez a fiúnak a cégnél. Ez a ritka jó cselekedet többszörösen megtérül: Gabe szerencsét hoz Lounak, sőt, úgy tűnik Gabe segítségével elérheti, amit mindig is akart: végre egyszerre lehet két helyen! Azonban rá kell jönnie, a rohanás sem mindig kifizetődő, és karácsony reggeléig még sok mindent rendbe kell hoznia a családjával… Cecelia Ahern negyedik, az Athenaeumnál megjelenő kötete (Talált tárgyak országa, Bennem élsz, Ahol a szivárvány véget ér) igazi karácsonyi történet egy mesés ajándékról, amelyet az ember életében csak egyetlenegyszer kaphat meg.

Eredeti megjelenés éve: 2008

>!
Athenaeum, Budapest, 2010
296 oldal · ISBN: 9789632931104 · Fordította: Cseicsner Otília
>!
Athenaeum, Budapest, 2010
296 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632930732 · Fordította: Cseicsner Otília

Enciklopédia 5


Kedvencelte 7

Most olvassa 3

Várólistára tette 70

Kívánságlistára tette 37

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Mulán>!
Cecelia Ahern: Ajándék

A borító csúnya ha borító alapján döntöttem volna el se kezdtem volna olvasni, és úgy kellett volna döntenem mert ez a könyv borzalom. A karácsonyhoz épp hogy köze van de kb semmi olyan mint amire számítana az ember. Talán úgy tudom megfogalmazni hogy mi ez a sztori hogy „ Karácsonyi ének” feldolgozás, de itt nincs három szellem meg ilyesmi. Ez valami borzalom volt, megtévesztő a cím is mert arra gondolnál hogy karácsonyról szól készülődés izgalom de ebből semmit nem kapsz. Kapsz egy férfit aki mindenhol is ott van (Gabe), és kapsz egy másik pasast aki elhanyagolja a családját az életét is, csak a munka érdekli, semmire se figyel még akkor se mikor megkapja a jelzést hogy mit tegyen hogy elkerülje azt ami a vége a könyvnek. Nem tudom ez ritka rossz könyv volt.

Timcsibaba77>!
Cecelia Ahern: Ajándék

Szem nem marad szárazon. Megvallom, kicsit másra számítottam. Valami bájos karácsonyi hangulatba hozó kellemes olvasmányra. Helyett nekikent a falnak rendesen. Elgondolkodtatott, mert nagy igazságokat tárt fel az írónő, akarva akaratlan, de az én szívembe is sikerült egy kicsit belekarcolnia a soroknak.
A végét szégyen, nem szégyen, megkönnyeztem. Mert ez a könyv nem pár szereplőről szól, nem pár történetről, ami akár igaz is lehetne, hanem rólunk, hogy mennyire fogy az időnk, és mi mégis mennyire makacsul hisszük, hogy ha emelt fővel elmegyünk a tények mellett, és nem nézegetjük azt a láthatatlan ketyegő órát, nincs más dolgunk, mint gyűjteni, költeni a legfontosabb dolgot, ami ebben az anyagias világban meghatározza a leginkább az életünket, a pénzt halmozni, dédelgetni, költeni, félteni, megosztani, adni, lopni, kapni, remélni, kéregetni, kölcsönkérni kell egy életen át. Egy dolgot viszont mindenki elfelejt, hogy valamit nem lehet megvenni, kispórolni, megadni, kamatostul visszakapni, kérni, mégpedig az IDŐT. Mindenkinek van egy „időkapszulája” , ami tetszik, nem tetszik de telik. És mindenki ideje egyszer elfogy, nem tudjuk, mikor, így amíg tehetjük, kellene a hibákat kiküszöbölni, és az emberekkel jóban lenni, egymást szeretni, és a legdrágábbat, az időt megosztani másokkal.
Ami nagyon tetszett a könyv végén egy hasonlat, hogy mi emberek, mint egy karácsonyfa izzói, égősor vagyunk ,ha halványul is pislákol néhány izzó fénye a többi még égve marad. Az élet rendje a születés-halál.
Csak ajánlani tudom ezt a szívbe markoló kicsit absztrakt olvasmányt a hozzám hasonló filozófikus beállítottságú embereknek.
És ne feledkezzünk el a belső óránk hangjáról, ami most is ketyeg, vészesen közeleg ….

Sippancs P>!
Cecelia Ahern: Ajándék

Muszáj azzal kezdenem az értékelést, hogy ez a borító ritka csúnya! Ha nem Ahern neve szerepelne rajta, hát biztos, hogy messziről elkerülném!
Maga a sztori viszont egészen tetszett. Igen, kicsit olyan volt, mint egy modernkori Karácsonyi ének, és az ember lánya csak dühöngött és ujjal mutogatott a történet nagy részében (éljen a karácsony!), de valahol mégis szerethető és elgondolkodtató is volt egyben. Mondjuk utóbbi Loura egyáltalán nem igaz, mert a családja helyében én már régen kiadtam volna az útját, de azért csendesen bevallom, hogy az a gyerekszobás jelenet a végén az én szívemet is meglágyította.
A rendőrős-pulykadobálós mellékszálat viszont nem igazán tudtam hova tenni, szerintem nem adott semmit sem a történethez.
Nem ez lesz a kedvenc Ahern-könyvem, de egynek nem volt rossz.

Lynn>!
Cecelia Ahern: Ajándék

A harmadik könyvem az írónőtől és örülök, hogy nem az első, mert ha ezzel kezdett volna nálam, akkor nem ismerkednénk tovább. Az első kettőhöz hasonlóan ennek is tetszett a témája (az, hogy az idő nagyon fontos és éppen ezért az egyik leglényegesebb kérdés, hogy mire szánunk belőle és kivel töltjük), de a kivitelezés bizony harmatgyenge volt szerintem.
Már a borítóra nézve is csak nyeltem egyet, aztán az olvasás közben is csóváltam a fejem, mert valahogy aránytalan volt, túl nagyokat vagy túl kicsiket ugrott. A főszereplőt, Lout pedig egyáltalán nem sikerült megkedvelnem sőt, de Gabe se nőtt a szívemhez.

BMKata>!
Cecelia Ahern: Ajándék

Nagy gondban voltam a csillagozással, mert a könyv nagy részét nehezen olvastam, volt ahol gördülékenyebben ment, volt ahol kevésbé. Értem én, hogy senki nem változik meg egyik pillanatról a másikra, mégis néha már nagyon bosszantó volt Lou viselkedése, aki mintha nem tanulna a leckéből.
Amiért mégis csak fél csillagot vontam le, az az utolsó kb tíz oldal, azaz pontosabban a 28-dik fejezet. Nem tudtam a könnyeimet visszaszorítani, hangosan pedig nem akartam zokogni, ennek az lett az eredménye, hogy egy hatalmas gombóc lett a torkomban. Bármennyire is szívszorító volt, bármennyire is „untam” a javarészét, emiatt érdemes volt elolvasni.
Az idő megfizethetetlen. Az elmúló percek sosem térnek vissza. Legyünk együtt a szeretteinkkel annyit, amennyit csak tudunk, mert az időnk véges, és ki tudja, mikor harangoznak!

bozs>!
Cecelia Ahern: Ajándék

Hatalmas mese, de most nagyon jókor jött.
Karácsony, megváltozás, szeretet, család.

3 hozzászólás
Valcsa P>!
Cecelia Ahern: Ajándék

A történet gyakorlatilag Lou – egy munkamániás, szoknyapecér családapa – karácsonyi éneke.
Ez már nem az első Ahern-könyv, amit kézbe vettem, és a többihez hasonlóan imádtam ezt is. Egy aranyos karácsonyi történetre számítottam, ehelyett valami egészen mást kaptam. Sokkal szomorúbbat. spoiler.
Cecelia – az ehető, könnyű cukormáz alá – mindig csomagol egy kis mélyebb tartalmat is. Ez ezúttal sem volt másképpen: spoiler
Szerettem a szereplőket is, még ezt a gyakran mocskos disznó Lou-t is, Gabe-et meg aztán főleg. :) Ez is tetszett, hogy a „pulykás srác” kerettörténetébe van ágyazva a sztori.
A hétköznapi életbe helyezett fantasy-elemektől meg általában ódzkodni szoktam, de úgy tűnik, Ceceliának ez nagyon megy: már A holnap titkai-nál is bizonyította, mennyire zseniálisan tudja összehozni a valóságot a fantasy-vel (elvégre ott is egy teljesen hagyományos, valóságos történetben csak egyetlen fantasy-szál volt, a napló – itt pedig ez a "klónozás").
Egy újabb könyve az írónőnek, amit nagyon szerettem olvasni. Eddig háromból három. :)

4 hozzászólás
Anó P>!
Cecelia Ahern: Ajándék

Eléggé tetszett, mint eddig minden könyv, amit olvastam az írónőtől, de nem ez a kedvencem.Tanulságos és elgondolkodtató történet. Meglepődtem, hogy karácsonyi „mese”, sőt, „mese a mesében”, hiszen ennek még nincs itt az ideje!
A „születésnapi buli”, amit Lou rendeztetett édesapjának, nagy égés volt!És még csak szánni sem tudtam őt miatta, a családját annál inkább.
S arra gondoltam, mennyi karrierista ember futkos a világban, a hagyják, hogy elfusson mellettük az ÉLet, miközben nem fordítanak elég figyelmet a VALÓBAN FONTOS dolgokra!
A végére nem ilyesmit vártam. Fejbe vágott, eszméltető volt.
Még valami: sok helyen szirupos és elnagyolt a karácsonyi vásár és külsőségek leírása. De megbocsátottam az időnkénti pongyolaságokat (vajon fordítási hiba a sok „gyöngyfogsor villogtatás” – ráadásul egy férfi részéről! – az oda nem illő „röhögés” kifejezés, vagy az, hogy a kisbaba véletlenül „pofán csapta” az apját?) , mert igaz, amit az írónő sulykol belénk: kevés az időnk ezen a világon, meg kell becsülnünk.

5 hozzászólás
mokus33>!
Cecelia Ahern: Ajándék

A könyv mondanivalója nagyon értékes, de a tálalással nem voltam maradéktalanul elégedett. Sokszor összekavarodtam, bár az igaz, hogy inkább a könyv elején, utána már megszoktam a stílust és lassan összeállt a történet, ettől függetlenül nekem valami hiányzott ahhoz, hogy még szívesebben olvassam. Lou törtetése, munkájához és emiatt a családjához való hozzáállása taszított, örülök, hogy változott, bár elég nehézkes volt a jellemfejlődése, valahogy nem volt meg a megfelelő íve ennek a változásnak, inkább csapongó volt és darabos spoiler.
A zárógondolatokkal 100%-ig egyetértek, hogy sikerül-e a mindennapokban megvalósítanom, az más kérdés, de nagyon igyekszem…

Berike>!
Cecelia Ahern: Ajándék

A csúny borító egy nagyon kedves történetet rejt. Egy olyan férfi történetét, aki egyáltalán nem tudja értékelni mindazt a jót, ami körülveszi: feleségét, gyerekeit, jó életkörülményeit. Mindig több és több kell, a végletekig feszíti a húrt. Két végén égeti a gyertyát, ahogy mondani szokás. Egy napon találkozik Gabe-bel, és megváltozik az élete. A férfitól kap valamit, aminek a fontosságára csak később döbben rá – ez nem más, mint az idő. Az időt, ami megállíthatatlanul múlik, és szerintem mindenkinek az életében eljön a pillanat, amikor rádöbben, hogy teljesen felesleges a mókuskerékben pörögni, mert az életünk elrohan, mi pedig ott állunk, tehetetlenül és keserűen, rádöbbenve arra, mit is hagytunk ki.
Nekem ez most nagyon fontos üzenet – „kerek születésnapom” lesz néhány nap múlva, és sajnos, rá kellett jönnöm, hogy az élete 2/3 része már a hátam mögött van (optimistán kalkulálva).


Népszerű idézetek

jmolnar>!

Az időből sosem jut elég, az idő vihart kavar a szívünkben, az időt csak okosan szabad eltölteni. Nem lehet becsomagolni, szalaggal átkötni és a karácsonyfa alá tenni. Időt nem lehet ajándékozni. De ami van, meg lehet egymással osztani.

295. oldal, a köny vége

Pixie>!

Időnként muszáj odaadni magunkat valakinek, hogy kiderüljön, kik is vagyunk valójában.

psych P>!

– Tudod, hogy apa akárhol is van, akármi is történik veled az életben, akármilyen szomorú vagy boldog, magányos vagy elveszett is légy, ugye, tudod, hogy rám mindig számíthatsz? Ugye, tudod, hogy akkor is számíthatsz rám, ha éppen nem is látsz engem? – simogatta meg a kislány buksiját, majd a szívére mutatott. – Itt megtalálsz.

287. oldal

Snowberry>!

Karácsony reggelén, ha az ember a mézeskalács-homlokzatú külvárosi házak előtt sétál, az az érzése támad, hogy a csillogóvillogó dekorációtól pont úgy néznek ki, mint a becsomagolt karácsonyi ajándékok odabenn a fa alatt: mindegyikben egy-egy titkos meglepetés.

(első mondat)

Pixie>!

Az ember természete olyan, akár az a bizonyos hagyma, és mennél több réteget hántunk le róla, annál félelmetesebb dolgokra akadunk.

5. fejezet

Hóvirág72>!

… sokkal egyszerűbb lenne, ha az emberek nem azt néznék folyton, mit csinál a másik, hanem magukkal lennének elfoglalva.

154. oldal

3 hozzászólás
Sippancs P>!

Ez a karácsony, a fenébe is, kihozza az emberből az állatot.

270. oldal

Kapcsolódó szócikkek: karácsony
Anó P>!

Értékesebb a pénznél, minden másnál. Mert az időhöz nem tudsz hozzákeresni. Ami óra, hét, hónap, év elmúlik, az már nem jön vissza.

zyzmut>!

– Barna kenyér, barna rizs, barna ez, barna az. Régebben színesben éltem az életem.
– Régebben biztos a lábfejed is láttad, ha lenéztél! – replikázott.

13. oldal

Sippancs P>!

A tengerben volt valami mágikus, valami vonzó erő: az emberek a tengernél akarnak élni, a tengerben úszni, a tengerben játszadozni, a tengert nézni, mert a tenger él, szeszélyes, akár egy nagy színész, nyugodt és hívogató, bármikor a keblére öleli a közönségét, máskor meg tajtékot hány, kihajigálja, kiutálja az embereket, csak korbácsolja a partot, amíg meg nem törik egy-egy szigeten.

251. oldal

Kapcsolódó szócikkek: tenger

Hasonló könyvek címkék alapján

Abby Jimenez: Az élet túl rövid ahhoz, hogy ne merj szeretni
Jojo Moyes: Mióta megszerettelek
Farkas Andrea: Randik és más katasztrófák
Debbie Macomber: Karácsonyi kívánság
Jill Mansell: Ígérd meg nekem!
Milly Johnson: Karácsonyi gyermekáldás
Susan Wiggs: Megtalált álmok
Jessica Park: Flat-Out Matt – Titkolni bolondulásig
Jules Wake: Hóesés Notting Hillben
Karen Swan: Karácsony a Tiffanynál