Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A holnap titkai 122 csillagozás
Tamara Goodwin mindent megkapott, amit csak megkívánt. Gazdag családba született, privát tengerparti strandra néző, hatalmas villában nevelkedett, ahol gardróbjában számolatlanul zsúfolódtak a méregdrága, márkás holmik. Mindig csak a jelennek élt, mit sem törődve azzal, mit tartogat a holnap.
Aztán egyik napról a másikra elveszti édesapját, és ettől kezdve a lány és édesanyja életében minden gyökerestől megváltozik. Örökségük tengernyi adósság, így nem marad számukra más választás, mint mindenüket elárvereztetni, majd leköltözni Tamara bácsikájához és nénikéjéhez vidékre. A rokonok otthona, a Kilsaney-kastély árnyékában meghúzódó kapusház magányában azonban a lány egyre csak dublini élete után sóvárog.
Kíváncsiságát egy mozgókönyvtár kelti fel, mely egy napon a Kilsaney-birtok előtt áll meg. Tekintete egy jókora, titokzatos, bőrkötésű kötetre téved, melynek fedelét arany lakat zárja le. Egy kis segítséggel végül sikerül kinyitnia a könyvet. Amit a kötet lapjain talál,… (tovább)
Eredeti megjelenés éve: 2009
Enciklopédia 3
Kedvencelte 4
Most olvassa 4
Várólistára tette 59
Kívánságlistára tette 40
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Ez volt az első könyvem az írónőtől. Azt kell mondjam: nem hozta meg a kedvemet a többihez :(
Eleinte nagyon tetszett az alap ötlet, a szereplők és a problémák, amiket meg kellett oldani. Azonban a vége felé kezdett teljesen szürreálissá válni az egész regény. Teljesen elveszítettem a fonalat: ki? mikor? hol? mit? és miért?
Nem volt semmi értelme! Remélem, hogy csak a fordítók rontották el és valójában ennél sokkal jobb volt eredetileg az egész.
A könyvet egy kihíváshoz választottam, de nem voltam egy hullámhosszon vele.
Tamara egy elkényeztetett kislány, akinek mindene megvan, ám apja halála után édesanyjával vidéki rokonokhoz kerülnek, mert rengeteg az adósságuk.
Egy vidéki lepusztult kastély kapusházában élnek a rokonai.
Itt minden unalmas, aztán feltűnik egy mozgókönyvtáros , a könyvtár polcáról keze ügyébe kerül egy nehezen felnyitható régi csatos könyv.
Hazaviszi , sikerül felnyitnia, ám az üres lapokból áll.
Vissza akarja adni, de döbbenten szembesül azzal, hogy újra és újra a saját kézírásával megtelnek a lapok a holnap / következő nap híreivel .
Ez nekem annyira hihetetlennek tűnt, hogy elveszítettem az érdeklődésemet.
„Azt hiszem a legtöbb ember a könyvesboltba is úgy megy, hogy fogalma sincs igazán mit szeretne venni. Aztán a könyvek ott a polcon, valami varázslatos módon szuggerálják a kiválasztott embert, hogy épp őket emelje le. Így kerül a megfelelő könyv a megfelelő olvasóhoz. Mintha azok a könyvek előre tudnák, kinek az élete várja, hogy a részévé váljanak, hogyan tudják megváltoztatni azt az életet, hogyan tudnak átadni valami tanulságot, hogyan varázsolhatnak egy mosolyt arra az arcra, és éppen akkor, amikor a legnagyobb szükség van egy mosolyra. Most már egészen máshogy gondolok a könyvekre én is.”
Ezzel én is valahogy így voltam… Az „Amikor megismertelek” után újabb Cecelia Ahern-könyvet kerestem a könyvtár polcán, mikor rábukkantam erre. Molyon szembe jött már párszor velem, de nem éreztem úgy, hogy el kéne olvasnom. Egészen addig, míg személyesen nem találkoztunk. :)
A könyv utolsó néhány tíz oldalát már borzasztó fejgörcsöktől kísérve olvastam el – de akkor sem tudtam letenni, pedig még a szemem nyitva tartása is fájt… Azt hiszem, ez kellőképpen leírja, mennyire érdekelt és lekötött ez a könyv. :) Ahern kisasszony a legjobb úton jár afelé, hogy hamarosan kedvenc írómként emlegethessem.
Misztikus, mágikus kis történet, tele titkokkal – amik már az első oldalaktól rányomják pecsétjüket a történetre is (de leginkább onnantól, hogy Tamara és anyja, Jennifer megérkeznek a kapusházba, Rosaleen-hez és Arthurhoz). Onnantól kezd igazán feszült és nyomasztó lenni a hangulat, mindvégig ott motoszkál a háttérben, hogy itt bizony valami nagyon nem okés… És én ezt imádtam, abszolút felcsigázott. :)
Tamara az elején ugyan nagyon irritált, szemtelen, pimasz tinilány volt, végtelenül önző, és bizony nehezen viseltem a hülyeségeit. De még talán ez is megbocsájtható neki, elvégre spoiler Az viszont nagyon tetszett, hogy a történet végére jó néhány dolgot átértékelt, és elég rendes személyiségfejlődésen esett át…
A napló mindvégig eléggé homályos folt maradt, furcsa volt egy olyan teljesen normális, életszagú történetet olvasni, ahol csak egyetlen fantasy elem van: a napló. spoiler Belegondolva eléggé hasznos lenne néha, spoiler
Marcus szerepét sem igazán értettem, azon kívül, hogy spoiler
A végkifejlet nekem személy szerint tetszett, bár nyilván erre számítani lehetett már az elejétől fogva. :) spoiler
Nálam ez biztosan újraolvasós lesz. :) Lehet, hogy kicsit klisés és kiszámítható a történet, nekem mindenesetre így is tetszett. Az alaptörténete csöppet sem könnyed és vidám, Cecelia Ahern viszont olyan érdekfeszítően, humorosan és könnyeden tud írni mindenről, hogy az végül maximálisan leköti az embert, és nem érzi nyomasztónak a témát.
Szerettem. :)
Ezzel a könyvvel kicsit furcsàn alakult a kapcsolatom. Eleinte nagyon zavart, hogy csak cammogott a történet, nagyon sokàig úgy éreztem nem igazàn történik semmi. A végére meg minden egyszerre történt és derült ki Màgikus realista könyv lévén volt benne egy kis „varàzslat”, ami egy különleges naplóban testesült meg. Alapvetően a könyvben kialakult helyzet érdekes volt, kívàncsi voltam,hogy egyes szereplők miért viselkednek úgy ahogy (én mentàlis zavarra tippeltem), aztàn a címnek megfelelően derültek ki àm súlyos titkok.
Kicsit egyébként én könnyedebb történetre szàmítottam az írónőtől,ezzel egy szemernyit meglepett.
A stílusa egyébként jó, egészen könnyen haladós kis olvasmàny.
Nem nyűgözött le, de marad a polcom lakója.
Tamara meséli el a családja történetét, ami tele van titkokkal és hazugságokkal, még ha ő erre csak fokozatosan jön is rá. Közben pedig önmagát is jobban megismeri és rájön, hogy minden döntésnek és tettnek következményei vannak. Érdekes momentuma a könyvnek a napló, amelyben olvasható, hogy mi fog történni a következő napon. De ez csak eszköz az írónő kezében, hogy elmeséljen egy nem mindennapi történetet. Nekem leginkább a párbeszédek tetszettek, viszont sajnálom, hogy olyan kevés volt belőlük. Kedveltem a szereplőket és érdekes volt a történet is, de nem mindig tudott igazán lekötni.
Sajnos kerek egy csillagot ér az, hogy az első 138 oldal borzalmas: többször megfordult a fejemben, hogy ezt már tényleg nem – de aztán mindig eszembe jutott, hogy könyvet félbe soha, meg gyúrok a Cecelia Ahern-kitüntetésre is… Komolyan, ez a kiscsaj megérdemelt mindent az anyjával együtt, kb ennyi az első 138 oldal konklúziója.
De szenvedd át! Onnnantól felpörög minden, dübörögnek a titkok, egyre nyomasztóbb a légkör, egyre pszichopatábbak a pszichopaták, úgyhogy a végén még le sem tudod tenni, és éjfélig olvasod, hogy megtudj mindent. Na ezekért megérte.
„Így kerül a megfelelő könyv a megfelelő olvasóhoz.”
Az én példányom, amit itt a molyon sikerült szereznem az egri könyvtár egy volt példánya, amellyel nem igen bánt jól a múlt. Azonban az, hogy mi is történt vele, titkok homályába vész. Nem a holnapéba, bizony a tegnapok titka rejti el. De egymásra találtunk. A megfelelő könyv, melyet csak szeretni kell.
Ez a történet bizony sok mindent taníthat meg a megfelelő olvasónak. Kezdve azzal, hogy ne haraggal váljunk el egymástól, mert örökké bánni fogjuk, ha sosem tudunk aztán bocsánatot kérni, folytatva azzal, hogy a pénz nem minden a világon, eljutva egészen odáig, a holnapok mindig tartogatnak titkokat, kinek könnyebbeket, kinek súlyosabbakat, de mindig rajtunk áll, hogy alakítjuk a jövőt.
A történet Ceceliától megszokott mélyen lélektani, Tamara jellemfejlődése pedig példaértékű – a történet elején nagyon meg akartam verni a leányzót –, viszont kellett jó 60-70 oldal, mire elkapott. Számomra picit lassan, nehézkesen indult. Azonban az a belecsempészett csöppnyi varázslat igen jól feldobta.
Ez a kötet, ez a történet az én könyvtáram megbecsült darabja továbbra is. :-)
„Holnap újra írok.”
Már végigzongoráztam néhány Ahern-könyvet németül (meg egyet angolul), nyelvgyakorlási céllal, ez volt az első magyar nyelvű, és hozzá kell tennem, hogy én szeretem ezt a kicsit elszállt gondolatmenetét, ami olyan, mint amikor a kislány elalvás előtt elképzeli, hogy mi hogyan alakul az életben, aztán felébredve jól leírja, és bumm, így lett a regény. Az összes könyve ilyen, legalábbis amit eddig olvastam, de ez jópofa, kivéve az U.i.: Szeretlek, azzal engem ki lehet űzni a világból.
A könyv eleje és a vége borzasztó, de engem a közepe kifejezetten szórakoztatott, bár lehet, hogy jobb lett volna ezt is idegen nyelven. A lényeg, hogy nekem a sok nyomasztó, kortárs, klasszikus, magyar és külföldi regény után időnként szükségem van valami a) rózsaszínre b) ifjúságira c) krimire – ez itt most az a) verzió.
Lassacskán melegedtem bele, még a történet harmada táján is felmerült, hogy ez esetleg nem is fog menni, nem tudok azonosulni ezzel az elkényeztetett, hisztériázó, sértett és sértegető, éles, modortalan, tapintatlan, vagdalkozó, önző tizenéves fruskával, aztán előkerült a mozgókönyvtár polcáról valahogy az az alig felnyitható régi csatos könyv az üres, majd újra és újra a lány saját kézírásával megtelő lapjaival, a holnap híreivel, és amennyire hihetetlennek tűnt, pont annyira el is varázsolt a lehetőség, hogy nemcsak bepillanthassanak, az ő szemén és gondolatain át az előtte álló, megtörténni látszó jövőbe, de vele izgulva próbáljak szurkolni, vagy talán újabb ötletet kiötölve tenni is azért, hogy hátha lehet ez az enyhén szólva is eléggé gyenge helyzet, még valahogy jobb…
Népszerű idézetek
Azt hiszem a legtöbb ember a könyvesboltba is úgy megy, hogy fogalma sincs igazán mit szeretne venni. Aztán a könyvek ott a polcon, valami varázslatos módon szuggerálják a kiválasztott embert, hogy épp őket emelje le. Így kerül a megfelelő könyv a megfelelő olvasóhoz. Mintha azok a könyvek előre tudnák, kinek az élete várja, hogy a részévé váljanak, hogyan tudják megváltoztatni azt az életet, hogyan tudnak átadni valami tanulságot, hogyan varázsolhatnak egy mosolyt arra az arcra, és éppen akkor, amikor a legnagyobb szükség van egy mosolyra. Most már egészen máshogy gondolok a könyvekre én is.
376. oldal
Azt hiszem, sokkal könnyebb meglátni a helyes utat, miután az ember már megtalálta a kiutat a labirintusból. Amikor ott vagyunk az útvesztő kellős közepén, és sorra járjuk egyik zsákutcát a másik után, akkor nehéz bármi értelmet felfedezni az egészben.
374-375. oldal, 26. fejezet - Amit ma megtanultunk
Ahogy ott ültem Barbara degeszre tömött Louis Vuitton bőröndjén, miközben ő húzta össze a cipzárt a zebracsíkos bikini, az aranypántos strandpapucs és nevetséges kalapjai fölött, azon ábrándoztam, milyen szép is lenne, ha a reptéri szállítószalagon pukkadna szét az egész St. Tropezben, a bőröndből kiugrana Barbara vibrátora és zümmögve körözne a kövön mindenki szeme láttára.
40. oldal, 3. fejezet - A kezdet elkezdődik
Hasonló könyvek címkék alapján
- Heather Webber: Éjfélkor a Fekete Rigó kávézóban 91% ·
Összehasonlítás - Sarah Addison Allen: A varázslat tava 85% ·
Összehasonlítás - Agnès Martin-Lugand: A boldog emberek esőben csókolóznak 84% ·
Összehasonlítás - Josie Silver: Lydia Bird két élete 84% ·
Összehasonlítás - Sally Rooney: Baráti beszélgetések 82% ·
Összehasonlítás - Cathy Kelly: Idén minden más lesz 81% ·
Összehasonlítás - Hugyec Anikó: Túl kevés idő 95% ·
Összehasonlítás - K. A. Tucker: The Simple Wild – Az egyszerű Vadon 94% ·
Összehasonlítás - Jodi Taylor: Semmi lány 93% ·
Összehasonlítás - K. M. Holmes: Amíg a szerelem el nem választ 94% ·
Összehasonlítás